vízizene

Megint a vízen vagyok. Az angol és a Disney hajók után most a Silver Cloud fedélzetén. Az út Európa partjainál vezet. Esténként a koktélbárban zongorázom, napközben a kikötőkben mászkálok. Élmények, benyomások egy bárzongoristától.

Friss topikok

  • luxusMátéslusszkulcs: Szia! Mi történt, vége az útnak? (2017.08.29. 20:12) 2017.07.27. Visby, Gotland
  • A Tengerész: Nagyon jók a képek. Arra nem vállalkozom, hogy megmondjam melyik milyen hajó, mert a hadihajókhoz ... (2017.08.20. 11:18) 2017.07.23. Szentpétervár
  • srbeho: A legutóbbi vb döntőt két utitársam a másik szobában végig izgulta. Én szerencsémre az Erdélytévén... (2017.08.06. 16:58) 2017. április 19-20. Pireusz-Monemvaszija
  • A Tengerész: Na szóval kissé megkésve, de annál nagyobb szeretettel, ahogy a régi "szív küldi"-kben szokták vol... (2017.07.25. 23:48) 2017.06.30. Murmanszk
  • Évamama: Hát ez a Murmanszk nagyon jó volt. Még a Tanúból való idézetek is ideillenek, ebbe a retro környez... (2017.07.15. 19:22) 2017.06.28. Arhangelszk

Linkblog

Megint vízen vagyok. Az angol hajók után most az Disney Dream fedélzetén. Az út a Bahamák három kikötője közt vezet: Port Canaveral USA - Nassau, Bahamák - Castaway Cay, a Disney magánszigete. Esténként a koktélbárban vagy az ártiumban zongorázom, napközben a kikötőkben mászkálok. Élmények, benyomások egy bárzongoristától.

AZ ÚTVONAL

Hogy merre járok, az  https://www.cruisecritic.com/reviews/review.cfm?ShipID=91&pgtype=itineraries oldalon lehet megnézni.

2010. augusztus 29. La Coruna

2010.09.02. 11:05 :: Kis ember

 

2010. augusztus 29. La Coruna
 
 
 
Ez most egy érdekes kör: csak egy tengeri nap van. Ritka az ilyen. Igaz, az egész túra nem hosszú, összesen egy hét. Meg is látszódott a berakodásnál, máskor az ideiglenes raktárban fel vannak tornyozva az áruk, most meg épp csak egy pár hektó sör, egy-két paletta liszt és ipari gázpalack heverészik.
 
 
 Southampton után:
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
La Coruna
 
 
  
Imádom a spanyol építészetet! Olyan ügyesen bánnak a térrel, látszik, hogy déli népség, akik szeretnek - és tudnak - kinn lenni az utcán. Számukra a város nem csak egy közlekedési útvonal, ahol az emberek igyekeznek eljutni a céljukhoz, hanem élettér, ahol le lehet ülni beszélgetni, enni vagy csak bambulni.
 
Bár szabadnapos voltam, annyira korán kimentem, hogy még csak az egyik hajóhíd volt kész, a másikat még éppen engedték le.
 
 
 Engedik le a hajohidat:
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
A város még félig aludt, a szobrok elhagyatottan álldigáltak a kihalt utcákon. Ez engem Max Bill "Pavillon"-jára emlékeztett a zürichi foutcáról
 
 
 Szobor:

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Madonna is árván nézett egy kirakatban
 
 
 Madonna:

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
A sétálóutcák mozaikja nedvesen csillogott, még nem tudta a mohó nap felszippantani az összes nedvességet
 
 Mozaikkal kirakott utcák:
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
A kávéházakban álmos kezek tapogatnak a reggeli tejeskávé után, még a kutya is kókadtan mered maga elé
 
  
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Ilyenkor a legjobb templomba menni, vasárnap autentikus közönség van még, a turisták fényképezogépe nem csipog, mikor idióta módon vakuval befényképeznek a hatalmas hodályba. A Szent Miklós templomban a mellékoltároknál abszolút tuzbiztosan lehet gyertyát gyújtani: az ember bedob egy érmét és a pénzösszegnek megfeleloen kigyullad egy pár kis izzó, ami meghatározott ideig ég.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
A Plaza de Marireta-n a városházánál jazz-zenekar próbált, mellettük szinte bedugta az orrát a térre az Oriana
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Az épületek... hát igen, az épületek fantasztikusak, nagyon tetszenek a tipikus lodzsás házak, ko az alapjuk és fával fedett erkélyeik vannak
 
  
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Valahogy meg tudják oldani, hogy a modern házak nem lógnak ki a sorból, organikus egészet alkotnak régiekkel, mutatván a folyamatot, hogy a város él, változik, de nem szakít a múltjával. A katonai negyed templomának régi tornya mellé harmonikusan illeszkedik a tengerészeti felügyelet modern kockája.
 
 
  
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
A fölso kis kocka alatti nagy kockában tükrözodik a város
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Szobraik nem piedesztálon álló hosök, hanem emberek.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Valahogy megoldják, hogy mindig legyen egy átjáró, ne kelljen az embernek sokat kerülnie.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Mire megkerültem az óvárost, kinyitottak a boltok, beindult a vendéglátás. Mindenféle finomság kapható, például forró polip
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
vagy félembernyi sonkák.
 
  
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Kiérve a plázsra pompás látvány tárult a szemem elé: csinos nok fekszenek az aranyló homokon, a tenger azúrja lágyan sötétedik, az égen épp csak annyi bárányfelho, hogy egy kis finom fehérséggel vidámabbá tegye a kéklo horizontot. A fagylaltárus idonként csenget egy picit, mint azt már a nagyapja is tehette annak idején.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Vannak, akik ezt a sjaát kis villájukból élvezthetik
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 A hosszú gyaloglás után inkább a kék régimódi villamost választottam. A sofor állva irányítja a gyakran csak egy sínpáron közlekedo tuját, kitérok csak a megállókban vannak, ahol a villamosvezeto maga ad jegyet az utasnak. A bokrok be-behajolnak a nyitott ablakon, de semmi vész, a tempó úgy húsz kilométer óránként, van ido bámészkodni. A százas járat körbemegy a város körül, végig a parton.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Hamar elmegy ám a nap, foleg ha négyre vissza kell érni, mert indul a hajó. Szép az Oriana, jó a fedélzetén, de azért maradhatna kicsit tovább is.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Este gondoltam most úgy fogok élni, mint egy utas. Belenéztem a színházi eloadásba (10 percig bírtam), meghalgattam a tánczenekart (újabb 10 perc), beugrottam az egyik pubba (negyedóra), aztán rájöttem, hogy ez nem nekem való életforma. Visszamentem a kabinomba és megnéztem a Tarkovszkij-féle Solarist. Jobb, hogy dolgozom itt.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://vizizene.blog.hu/api/trackback/id/tr932266309

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.