vízizene

Megint a vízen vagyok. Az angol és a Disney hajók után most a Silver Cloud fedélzetén. Az út Európa partjainál vezet. Esténként a koktélbárban zongorázom, napközben a kikötőkben mászkálok. Élmények, benyomások egy bárzongoristától.

Friss topikok

  • rgranc: Az az igazság hogy nem igazán szoktam hozzászólni, de ismét nagyon jó képek és írás, nagyon köszö... (2017.06.24. 19:14) 2017.06.08. Honfleur
  • A Tengerész: Amúgy mi ez a lazaság? Látom a Silver Cloud már Koppenhágában van, semmi beszámoló? ( nézve a tová... (2017.06.16. 08:15) 2017.05.31. La Coruna
  • A Tengerész: Szia Balázs! Azért irigylem a román kollégát a "La Cumparsita" nekem még arrébb van, de talán mire... (2017.06.16. 07:35) 2017.05.25. Malaga, Spanyolország
  • A Tengerész: "Aztán csak ültem a parton, bámultam a vizet, a turistahajókat, rágcsáltam a kenyeret és a kolbász... (2017.06.12. 23:11) 2017.05.24. Cartagena, Spanyolország
  • deckard_r: Pedig gyanús, hogy az US Delaware-ről van szó... A nagyon barátságos társasági jogrendszere (és al... (2017.05.31. 15:13) 2017. április 22. Marmaris

Linkblog

Megint vízen vagyok. Az angol hajók után most az Disney Dream fedélzetén. Az út a Bahamák három kikötője közt vezet: Port Canaveral USA - Nassau, Bahamák - Castaway Cay, a Disney magánszigete. Esténként a koktélbárban vagy az ártiumban zongorázom, napközben a kikötőkben mászkálok. Élmények, benyomások egy bárzongoristától.

AZ ÚTVONAL

Hogy merre járok, http://disneycruise.disney.go.com/ships-activities/ships/dream/ oldalon jelenik meg

2010. augusztus 29. La Coruna

2010.09.02. 11:05 :: Kis ember

 

2010. augusztus 29. La Coruna
 
 
 
Ez most egy érdekes kör: csak egy tengeri nap van. Ritka az ilyen. Igaz, az egész túra nem hosszú, összesen egy hét. Meg is látszódott a berakodásnál, máskor az ideiglenes raktárban fel vannak tornyozva az áruk, most meg épp csak egy pár hektó sör, egy-két paletta liszt és ipari gázpalack heverészik.
 
 
 Southampton után:
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
La Coruna
 
 
  
Imádom a spanyol építészetet! Olyan ügyesen bánnak a térrel, látszik, hogy déli népség, akik szeretnek - és tudnak - kinn lenni az utcán. Számukra a város nem csak egy közlekedési útvonal, ahol az emberek igyekeznek eljutni a céljukhoz, hanem élettér, ahol le lehet ülni beszélgetni, enni vagy csak bambulni.
 
Bár szabadnapos voltam, annyira korán kimentem, hogy még csak az egyik hajóhíd volt kész, a másikat még éppen engedték le.
 
 
 Engedik le a hajohidat:
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
A város még félig aludt, a szobrok elhagyatottan álldigáltak a kihalt utcákon. Ez engem Max Bill "Pavillon"-jára emlékeztett a zürichi foutcáról
 
 
 Szobor:

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Madonna is árván nézett egy kirakatban
 
 
 Madonna:

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
A sétálóutcák mozaikja nedvesen csillogott, még nem tudta a mohó nap felszippantani az összes nedvességet
 
 Mozaikkal kirakott utcák:
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
A kávéházakban álmos kezek tapogatnak a reggeli tejeskávé után, még a kutya is kókadtan mered maga elé
 
  
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Ilyenkor a legjobb templomba menni, vasárnap autentikus közönség van még, a turisták fényképezogépe nem csipog, mikor idióta módon vakuval befényképeznek a hatalmas hodályba. A Szent Miklós templomban a mellékoltároknál abszolút tuzbiztosan lehet gyertyát gyújtani: az ember bedob egy érmét és a pénzösszegnek megfeleloen kigyullad egy pár kis izzó, ami meghatározott ideig ég.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
A Plaza de Marireta-n a városházánál jazz-zenekar próbált, mellettük szinte bedugta az orrát a térre az Oriana
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Az épületek... hát igen, az épületek fantasztikusak, nagyon tetszenek a tipikus lodzsás házak, ko az alapjuk és fával fedett erkélyeik vannak
 
  
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Valahogy meg tudják oldani, hogy a modern házak nem lógnak ki a sorból, organikus egészet alkotnak régiekkel, mutatván a folyamatot, hogy a város él, változik, de nem szakít a múltjával. A katonai negyed templomának régi tornya mellé harmonikusan illeszkedik a tengerészeti felügyelet modern kockája.
 
 
  
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
A fölso kis kocka alatti nagy kockában tükrözodik a város
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Szobraik nem piedesztálon álló hosök, hanem emberek.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Valahogy megoldják, hogy mindig legyen egy átjáró, ne kelljen az embernek sokat kerülnie.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Mire megkerültem az óvárost, kinyitottak a boltok, beindult a vendéglátás. Mindenféle finomság kapható, például forró polip
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
vagy félembernyi sonkák.
 
  
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Kiérve a plázsra pompás látvány tárult a szemem elé: csinos nok fekszenek az aranyló homokon, a tenger azúrja lágyan sötétedik, az égen épp csak annyi bárányfelho, hogy egy kis finom fehérséggel vidámabbá tegye a kéklo horizontot. A fagylaltárus idonként csenget egy picit, mint azt már a nagyapja is tehette annak idején.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Vannak, akik ezt a sjaát kis villájukból élvezthetik
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 A hosszú gyaloglás után inkább a kék régimódi villamost választottam. A sofor állva irányítja a gyakran csak egy sínpáron közlekedo tuját, kitérok csak a megállókban vannak, ahol a villamosvezeto maga ad jegyet az utasnak. A bokrok be-behajolnak a nyitott ablakon, de semmi vész, a tempó úgy húsz kilométer óránként, van ido bámészkodni. A százas járat körbemegy a város körül, végig a parton.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Hamar elmegy ám a nap, foleg ha négyre vissza kell érni, mert indul a hajó. Szép az Oriana, jó a fedélzetén, de azért maradhatna kicsit tovább is.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Este gondoltam most úgy fogok élni, mint egy utas. Belenéztem a színházi eloadásba (10 percig bírtam), meghalgattam a tánczenekart (újabb 10 perc), beugrottam az egyik pubba (negyedóra), aztán rájöttem, hogy ez nem nekem való életforma. Visszamentem a kabinomba és megnéztem a Tarkovszkij-féle Solarist. Jobb, hogy dolgozom itt.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://vizizene.blog.hu/api/trackback/id/tr732266309

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.