vízizene

Megint a vízen vagyok. Az angol és a Disney hajók után most a Silver Wind fedélzetén. Az út a Karib-tengeren és Dél-Európa partjainál vezet. Esténként a koktélbárban zongorázom, napközben a kikötőkben mászkálok. Élmények, benyomások egy bárzongoristától.

Friss topikok

  • tömjénzsolti: Érdekesek és informatívak a képek,jó a tájékoztató összekötő írás is, várom a folytatást. (2018.04.15. 10:32) Szentpétervár (3. rész)
  • Zsomatograf: Hello! Eltűnt a Szentpétervár 1. része. :-O Mondjuk a Feedly becachelte, így ott meg tudtam nézni... (2018.02.20. 08:42) Szentpétervár ízelítő
  • Kis ember: @luxusMátéslusszkulcs: Az útnak vége, de nemsokára jön a következő. És ígérem, hogy befejezem az ... (2018.01.24. 11:33) 2017.07.27. Visby, Gotland
  • Csöre: wow!Hűha!Hajjajjaj!Meg se tudok szólalni! És a ti hajótok "csak" olyan böhöm nagy volt??? Azért az... (2017.11.18. 15:18) 2012. december 17. Panama-csatorna
  • A Tengerész: Nagyon jók a képek. Arra nem vállalkozom, hogy megmondjam melyik milyen hajó, mert a hadihajókhoz ... (2017.08.20. 11:18) 2017.07.23. Szentpétervár

Linkblog

Megint a vízen vagyok. Az angol és a Disney hajók után most a Silver Wind fedélzetén. Az út a Karib-tengeren és Dél-Európa partjainál vezet. Esténként a koktélbárban zongorázom, napközben a kikötőkben mászkálok. Élmények, benyomások egy bárzongoristától.

AZ ÚTVONAL

Hogy merre járok, az https://www.icruise.com/ships/silversea-cruises-silver-wind-cruise-itineraries.html oldalon lehet megnézni

2012. szeptember 17. San Diego (I. rész)

2012.12.09. 12:34 :: Kis ember

San Diego számomra – egy hely kivételével – unalmas városnak tűnt. Viszont rögtön a hajónk mellett ott horgonyzott az USS Midway, a múzeumhajó. Katonáknak, hajósoknak ingyenes!

A Midway a liftr.jpgUSS Midway

Az USS Midwayt (CV41), mely osztályának vezérhajója volt, 1945. március 25-én bocsátották vízre. A Midway részt vett a vietnami és az Öböl-háborúban. 2004-ben helyezték el végső helyére San Diegoban a Broadway Piernél.

Hogy megértsük, mi szükség volt arra, hogy közvetlenül a II. Világháború után azonnal repülőgép-hordozókat gyártsanak két dolgot kell leginkább figyelembe vennünk. Egyrészt a pearl harbour-i fiaskó után nyilvánvalóvá vált, hogy a tengereket többé nem a csatahajók (később remélhetőleg lesz poszt az USS Iowa csatahajóról is), hanem a repülőgép-hordozók fogják uralni. Egy kis pontosítás: a repülőgép-anyahajó, ahogy tévesen a hordozókat szokták nevezni csak arra volt képes, hogy a hidroplánokat a cél közelébe szállítsa, ott kidaruzza a vízre, ahonnan azok – szerencsés időjárási körülmények esetén – útjukra indulhattak. A repülőgép-hordozó pedig tulajdonképpen egy úszó repülőtér, kifutó- és leszállópályával, javítóhangárral és védelmi fegyverekkel ellátva. Erre utal a neve is, a CV (Carrier-Vessel).

A másik ok, amit tervezésekor ugyan konkrétan nem láthattak előre de a tendenciák megmutatták, hogy szükség volt egy olyan hajóra, amelyik a bombázókat az újonnan kifejlesztett félelmetes fegyverrel, az atombombával közel tudja vinni az ellenséghez. Hol voltak még ekkor a B-50 Superfortressek, melyek át tudták repülni az óceánt, hogy aztán az éppen aktuális ellenségre ledobhassák terhüket?

(Itt nyitok egy zárójelet, nem hagyhatom ki. A legtöbb országnak általában hagyományosan a szomszédok az ellenségei. És legtöbbször évszázadokon át ugyanaz. Elég csak a német-francia, a magyar-román, vagy az orosz-kínai ellentétre gondolni. Az Egyesült Államoknak pedig mindig változik az ellensége és érdekes módon katonái mindig valami távoli országban halnak meg a hazájukért.)

Vizsgáljuk meg egy kicsit a repülőgép-hordozónkat! Az első, ami feltűnhet, hogy a híd nem középen, hanem a hajó egyik oldalán helyezkedik el, ráadásul középen. Fura egy helyzet! Nem jó annyira a kilátás, viszont kell a hely kifutópályának. A személyszállító (cruise) hajókon a híd általában legelöl középen, a teher (cargo) hajókon pedig hátul középen található.

Az alábbi képen jól látható, amint az USS Nimitzet éppen segítik a boxerhajók kiállni a san diego-i kikötőből.

boxerhajók segítik az USS Nimitzet.jpgboxerhajók segítik az USS Nimitzet

Ismerős a név? Nimitz? Hát persze, a „Végső visszaszámlálás” c. amerikai propagandafilmben szerepelt ez a hajó. Ő már atommeghajtású, erre utal a nevében (CVN-68) az N betű (nukleáris meghajtás), két Westinghouse A4W reaktor hajtja)

CVN Nimitz.jpgUSS Nimitz 

A széles képeket jobb egérgombbal a „kép megnyitása” paranccsal lehet megnyitni.

Jól látszik, hogy fél hajóhossznyira oldalra a toronyból szinte semmi sem látszik – azaz ők sem látnak semmit.

szögletes és kerek formák.jpgszögletes és kerek formák

A másik furcsaság az alakja, egyáltalán nincs hajóformája, olyan, mintha egy kifutópályát rátettek volna egy hajótestre. Ami igaz is, a kezdeti hordozók úgy is néztek ki, hogy a hajó fölé építették a leszállót. Borzasztó sebezhető így egy ilyen hajó. Ekkora vízszintes felületet lehetetlen egy bombázóval eltéveszteni. Nem is nagyon mászkálnak egyedül, egy-két romboló mindig féltve kíséri.

 

egymás mellett a Langley és a Gerald R. Ford.jpgegymás mellett a Langley és a Gerard R. Ford

 

Hasonlítsuk össze egy pillanatra, milyen fejlődésen is mentek át a hordozók röpke ötven év alatt:

       

USS Langley USS Gerard R. Ford
Tömeg: 10.500 tonna 100.000 tonna
Hossz: 542 láb 1.092 láb
Magasság: 65 láb 134 láb
Merülés: 20,7 láb 26 láb
Meghajtás: turbó-elektromos két A1B atomreaktor
Szállítási kapacitás: 55 repülő 75 repülő
Legénység: 468 4660 (tisztek és legénység)

Látható, hogy egyszerű, sebezhető repülőgép-szállítóból hogyan vált félelmetes erőddé, tengeri otthonná ez a hajótípus.

S hogy milyen volt az élet a hajó vasgyomrában? Ez persze attól is függött, ki milyen státuszban volt. A legénységnek, mint mindenhol, itt is sanyarú sors jutott. A fokszli (angolul forecastle, a legénység szállása) a hajó orrában nem is igazán kabinokból állt, hanem ahol, helyet találtak, oda háromemeletes ágyakat tettek.

s.jpgsűrűn laktak

ágyak a fokszliban.jpgágyak a fokszliban

 Sok százan aludtak így egy légtérben, ahol a személyes holmiknak nem sok hely jutott. Éppen csak annyi, amennyi az ágyneműtartó helyén lévő kis dobozkákba belefért

nem sok hely jutott a személyes holmiknak.jpgnem sok hely jut a személyes holmiknak

 

Persze a tiszteknek és a pilótáknak sokkal jobb dolga volt. Az altisztek ugyan csak egy fokkal laktak jobb körülmények között, de például a hajólelkésznek már teljesen külön kabinja volt!

a hajólelkész kabinja.jpga hajólelkész kabinja

A kapitánynak – akárcsak a mi hajónkon – külön előtere is volt. A különbség, hogy nálunk titkárnő van, ott pedig titkár. Sajnos képet nem sikerült készítenem, mert elegáns félhomályt képzeltek a kiállítók a kabinba, a gépet pedig nem tudtam hova letenni.

A pilótáknak is kényelmes kabin jutott.

pilótakabin.jpgpilótakabin

 

bevetésre készen.jpgbevetésre készen

 

A legénységi kantin, mint mindenhol a világon egyetlen célt szolgált: gyorsan felvenni a megfelelő mennyiségű üzemanyagot. Hihetetlen mennyiségű ételt kell kiadni rövid idő alatt. Nem olyan rég olvastam egy szakmai magazint az utasszállító hajózásról, ott nyilatkozott egy szakember, hogy a hajók növelésének nem fizikai akadályai vannak. Bár ha belegondolunk, hogy már a Midway sem tudott átmenni a Panama-csatornán, akkor megfontolandó, hogy megéri-e a méreteket növelni. A fő problémát az jelenti, hogy a rengeteg ember mind egyszerre akar enni. Hiába van két ültetés (first és second seating), három óra alatt négy-ötezer embert kiszolgálni, nekik az ételt frissen, forrón elkészíteni borzasztó nehéz feladat. És ha tovább növelik az utasok számát, az további konyhákat, további kisegítő személyzetet, az további legénység-ellátó személyzetet jelent. Hogyan írta egy, a Midwayen szolgáló mosogató? „Azt hittem, soha nem fogynak el a tányérok”

sose fogynak el.jpgsose fogynak el

A tiszteknél más a helyzet.

tiszti étkezde.jpgtiszti étkezde

Mivel ők a fél (sokan az egész) életüket a fedélzeten töltik, nekik kijárt a kényelmes ellátás. Ebben a tekintetben a mi hajónk sem különb. A kantinban állandó a zsivaj, a tolakodás, jól teszi az ember, ha lepucolja az asztalt, mielőtt leül, egymás hegyén hátán eszik a legénység, míg a tiszti étkezdében csendes beszélgetés, fehér abrosz és pincér dukál.

ez nem sokat változott.jpgez nem sokat változott

A tiszti étkezde szolgált közösségi helyként is, itt volt a filmvetítés, természetesen mozifilm, szalagon. Az étkezde egyébként is a szociális élet legfőbb színtere, a bárba nincs mindenkinek ereje-ideje lemenni esténként, enni viszont nagyjából mindenki egy időben jár. Ilyenkor lehet beszélgetni egy pár szót.

életh.jpgélethű

Külön helyiség volt a felső vezetés tanácskozására. Ha valaki emlékszik a „Végső visszaszámlálás”-ra, mikor a kapitány bejelenti, fogalma sincs, mi történt, akkor egy ilyen helyiségben gyűlnek össze:

tanácsterem.jpgtanácsterem

Hogy mi a legnagyobb különbség egy hadihajó és egy utasszállító legénységének élete között? Az, hogy mi azért, az óceánon való átkelés kivételével 2-3 naponta kikötünk, míg egy hadihajó – és egy cargo is persze – sokszor heteket-hónapokat tölt el a tengeren. Épp ezért itt aztán tényleg mindenre szükség van, fogorvosra,

fogászat - zajokkal és szaggal.jpgfogászat – zajokkal és szaggal

fogtechnikusra

fogtechnikus.jpgfogtechnikus

és a harci helyzet miatt sajnos röntgenre

röntgen.jpgröntgen

és műtőre

m.jpgműtő

is, hogy a gyógyszertárról, laboránsról, fodrászról, szabóról, géhásról ne is beszéljünk.

Az életet a fedélzeten ehhez hasonló élethű bábukkal mutatják be. Néha csak a bőrük tónusa mutatja, hogy nem igazi emberek. M-et meg is tréfálta az egyik, a postahivatalban állt egy szobor, s mikor közelebbről megnézte egyszer csak a lehajtott fejű bábu felpillantott és kinyújtotta a rácson a kezében tartott levelet. M. nagyot sikított, persze mindenki más nevetett. Micsoda remek foglalkozás már, egy múzeummá alakított repülőgép-hordozón egész nap ijesztgetni a gyanútlan turistákat!

A múzeumban igen érdekesen csinálták meg a kiállított helyiségeket. A fogászatnál fúró zaja hallatszott és klasszikus fogszag terjengett, a laborban a mikroszkóp alá be volt készítve egy metszet, a legénységi szálláson az egyik ágyon egy katona jól hallhatóan hortyogott, szóval tényleg igyekeztek színvonalasan megcsinálni.

 

A következő részben kimegyünk a hangárba és onnan a fedélzetre.

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://vizizene.blog.hu/api/trackback/id/tr314955465

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sajtosbrokkoli · http://kajapiazongora.blog.hu/ 2012.12.09. 23:24:39

Alig várom, ez (is) különösképpen élvezetes volt!

A Tengerész · http://amapola.blog.hu 2012.12.10. 20:51:28

És ez egy nagyon régi hajó (alig négy hónappal a születésem előtt engedték vízre), bár nyilván többször korszerűsítették, ha 2004-ig rendszerben volt. De milyenek lehetnek belülről a legkorszerűbbek? Elképesztő. Amúgy alighanem nem egy-két romboló, hanem egy kisebb flotta gondoskodik a víz felőli (és alatti) védelemről. Aztán, hogy milyen radarok, hanglokátorok, egyéb távolfelderítő eszközök és fegyverek, arról még elképzelésünk se nagyon lehet. Vajon mit spekulálhattak, hogy egy a tenger fenekén, álló hajtóművel, tehát zajtalanul lesbenálló tengeralatjárót hogyan lehet észlelni...mert tuti, hogy megoldották a feladatot, csak azt nem tudom hogyan.

ICSG 2012.12.11. 20:16:25

Újra előjöttek a londoni emlékek, a HMS Belfast múzeumhajó fedélzetén látott installációkról! Ott is hasonló, élethű fények és zajok teszik jobban átérezhetővé a legénység életét.
Örömmel olvastam a beszámolót!

molnibalage 2013.12.12. 23:24:20

@A Tengerész: Nem volt addig, max. addig volt papíron a tartalékflotta tagja. Az Sivatagi Vihar után végetért az aktív szolgálata.