vízizene

Megint a vízen vagyok. Az angol és a Disney hajók után most a Silver Wind fedélzetén. Az út a Karib-tengeren és Dél-Európa partjainál vezet. Esténként a koktélbárban zongorázom, napközben a kikötőkben mászkálok. Élmények, benyomások egy bárzongoristától.

Friss topikok

  • tömjénzsolti: Nagyszerű! Már régen hiányoltam az újabb útibeszámolókat és a csodálatosnál csodálatosabb fotókat.... (2018.07.29. 12:57) 2018.02.13. Fort-de-France, Martinique
  • tömjénzsolti: Érdekesek és informatívak a képek,jó a tájékoztató összekötő írás is, várom a folytatást. (2018.04.15. 10:32) Szentpétervár (3. rész)
  • Zsomatograf: Hello! Eltűnt a Szentpétervár 1. része. :-O Mondjuk a Feedly becachelte, így ott meg tudtam nézni... (2018.02.20. 08:42) Szentpétervár ízelítő
  • Kis ember: @luxusMátéslusszkulcs: Az útnak vége, de nemsokára jön a következő. És ígérem, hogy befejezem az ... (2018.01.24. 11:33) 2017.07.27. Visby, Gotland
  • Csöre: wow!Hűha!Hajjajjaj!Meg se tudok szólalni! És a ti hajótok "csak" olyan böhöm nagy volt??? Azért az... (2017.11.18. 15:18) 2012. december 17. Panama-csatorna

Linkblog

Megint a vízen vagyok. Az angol és a Disney hajók után most a Silver Wind fedélzetén. Az út a Karib-tengeren és Dél-Európa partjainál vezet. Esténként a koktélbárban zongorázom, napközben a kikötőkben mászkálok. Élmények, benyomások egy bárzongoristától.

AZ ÚTVONAL

Hogy merre járok, az https://www.icruise.com/ships/silversea-cruises-silver-wind-cruise-itineraries.html oldalon lehet megnézni

2012. szeptember 17. San Diego II. rész

2012.12.11. 06:00 :: Kis ember

Egy ismeretlen repülőtéren való leszállás után a pilóta megtörli az izzadt homlokát. „Ez kemény volt” – mondja – „ez a leszállópálya alig hetven méter hosszú!” „Hát igen” – jegyzi meg a másodpilóta – „de legalább két kilométer széles!”

Mi kell egy repülőgépnek ahhoz, hogy felemelkedjen a talajtól? Felhajtóerő. A felhajtóerő pedig nagyrészt a szárnyfelülettől és a sebességtől függ. Minél nagyobb a szárny, annál kisebb sebesség is elég a felemelkedéshez, minél kisebb, annál gyorsabban kell száguldjon a repülő, hogy el tudjon rugaszkodni (most a szárnyprofilról és egyebekről ne ejtsünk szót). Viszont minél nagyobb a szárnyfelület, annál nehézkesebb a manőverezés. Íme a repülőgép-hordozók dilemmája. A gyors, mozgékony, kis szárnyú vadászgépeknek hosszú kifutópályára lenne szükségük, s mégis, alig 300 méter áll rendelkezésükre. Ez bizony mind a fel- mind a leszálláshoz kevés. A mérnökök az elinduláshoz két megoldást találtak, az egyik a „síugrósánc”, mikor a hajó orrát síugrósáncszerűen felkanyarítják, ezzel mintegy feldobva a levegőbe a gépet. Ezt leginkább az angolok és a szovjetek használták; ha jól tudom, ilyen volt a nemrégiben a kínaiaknak eladott Varjag is. Az amerikaiak más megoldást, a gőzkatapultot használják. Itt a repülőt egyszerűen kilövik, mint egy csúzliból. Generációm tagjai még bizonyára emlékeznek a Lemezárugyár csodálatos termékére, a mini autópályára, ahol a kis alumíniumautót a kezdőpontra behelyezve, majd egy nyelvecskét lenyomva egy, a táblában lévő pöcök a kisautót előre gurította. Pont így működik a repülőgép-hordozó indítója is. Ennek ellenére, mikor elhagyja a kifutópályát, egy pillanatra a fedélzet alá billen a repülő. Ilyenkor aztán belead a gép apait-anyait, dolgozik az utánégető, fogy az üzemanyag!

Aki utazott már repülőn, az tudja milyen érzés a leszállás, mikor azt a hihetetlen sebességet, ami a fennmaradáshoz kell, fékezéssel próbálja a pilóta felemészteni. Ilyenkor megfeszül az ember hasán a biztonsági öv, keményebb fékezés esetén kiesik az ember öléből ami benne van. Most ugyanezt képzeljük el többszörös sebességnél, úgy, hogy csak 200-250 (a szögfedélzeten 120-150!) méter van megállni, ha túlszaladunk, akkor belepottyanunk a tengerbe és utána rögtön elgázol minket egy százezer tonnás hadihajó. Mégis, hogyan lehet megállítani egy gyorsan rohanó vadászgépet, vagy akár a nagyobb tömegű felderítőgépet ilyen rövid idő alatt? Pont úgy, mint ahogy az amerikaiak ősei megfékezték a száguldó bölényt. Lasszóval. Csak itt a lasszó – azaz a fékezőkábel – ki van feszítve a földön és a bika – azaz a repülőgép – „szarva” a nem a fejéből nő ki fölfelé, hanem a farkából lefelé.

akasztóhorog.jpgakasztóhorog

Mikor a gép a fedélzethez közeledik, kinyúlik a horga és a betonon húzva megpróbál beleakaszkodni a földön keresztbe kifeszített kábelbe.

akasztóhorog beakadás közben.jpgakasztóhorog beakadás közben

Nézzük csak meg közelebbről, hogy ennek a száguldó járműnek, amelyet bizony sokszor lökdösnek a tengeri szelek (plusz gondolom a nagy felületű hajótest fölött finom kis termikek, emelő légáramlatok is keletkeznek) mibe kell a nemegyszer a hullámok miatt bukdácsoló fedélzeten beleakadnia:

akasztóhorog beakadás közben 2.jpgakasztóhorog beakadás közben 2

Természetesen nem csak egy kábelt feszítenek ki. Ennek ellenére megesett például2003. szeptember 11-én, hogy az USS George Washington (CVN73) fedélzetéről túlfutás miatt lezuhant egy kétüléses amerikai F/A–18 Hornet. A gép az utolsó fékezőkábelt kapta el, majd a lassítási szakaszban kiszakította a baloldali kábelbekötést és a gép lehajtva a szögfedélzetről a vízbe esett. A lefutás után a pilóta katapultált.

Ez aztán a teljesítmény! És ezután kell kibírnia a pilótának a félelmetes gyorsulást, hiszen ugye a lassulás is gyorsulás, csak negatív gyorsulás. Nem csoda, ha csak a legjobban kiképzett és tökéletes kondícióban lévő embereket alkalmazzák erre a munkára.

Tulajdonképpen hogyan is működik egy repülőgép-hordozó? A repülőket vagy a fedélzeten vagy a hangárban tárolják, ez utóbbiban szerelik is, védve az időjárás viszontagságaitól. A hangárban jelenleg kiállított tárgyak és aktív szimulátorok, centrifugák és rázógépek vannak. Egy menet csak hat dollár!

hangár.jpghangár

Mikor ezeket a sorokat írom, egész délen vagyunk, Mexikó magasságában, az idő gyönyörű, most megy le a nap és mégis olyan hűvös, friss szél fúj, hogy bizony zakó nélkül fáznék. Mikor északon jártunk akkor épp csak egy pár fénykép erejéig dugtam ki az orromat a jól temperált belső térből. A vízen nem gyerekjáték az időjárás, egy pillanat alatt ki lehet hűlni. A sós vízpára mindent szétmar. Jobb helyen vannak az érzékeny műszerekkel telített gépek és fegyverek a védett hangárban. A hangárba az eszközök egy csörlős emelővel kerülnek fel a mélyebb szintekről. Mivel a legtöbb helyet a gépek szárnyai foglalják, ezért azok egyszerűen felhajthatók.

jól láthatóak a visszahajtott szárny bels_1.jpegjól láthatóak a visszahajtott szárny belső részei

A helikoptereknek pedig szépen takarosan hátul copfba fogják a rotorjait.

heli 1.jpgheli1

A képen egy HUP látható, egy 1949-ben szolgálatba állított tandemrotoros helikopter. Ugyanaz a motor hajtja, mint a Sherman tankokat a második világháborúban. Kétfős személyzetén kívül négy utast is magával vihetett. Rotorjai, mikor nem voltak összehajtva, tíz és fél méteres körben forogtak. A test több mint 17 méter hosszú!

A hajó oldalán találhatók a liftek, amikkel a repülőket és az eszközöket a fedélzetre emelik. Az előző blogbejegyzésben már látható volt egy kép erről („szögletes és kerek formák”).

A Midway a liftr_1.jpegA Midway a liftről fényképezve

A kifutópályát igyekeznek szabadon tartani. Harci helyzetben bizony megesett, hogy egy sérült helikoptert kiürítés után egyszerűen lelöktek a vízbe, hogy helyet csináljanak a következő leszállónak.

A korai repülők még propelleresek voltak.

kezdeti id.jpegkezdeti idők

Volt amelyik nagyon komoly teljesítményt nyújtott. Az SBD Dauntless például a II. Világháború legeredményesebb bombázója volt. A háború első felében több ellenséges hadihajót süllyesztett el, mint bármely más amerikai hadihajó vagy repülő. Az „SBD” jelölés a „Slow But Deadly”-re utal. Speciális perforált fékeket használt, hogy kellően le tudjon lassítani és ezáltal pontosabban tudjon célozni. Az 1942-es midway-i ütközetben a Dauntlessek négy japán repülőgép-hordozót süllyesztettek el. Kétszemélyes gép, maximális sebessége 394 kilométer óránként, tömege öt tonna és a szárnyfesztávolsága 12,5 méter. Hossza 10 méter.

komolyodnak a gépek.jpgkomolyodnak a gépek

Az utolsó propelleres gép az A1 Skyraider volt. A koreai és a vietnami háborúban használták, fő szerepe a gyalogság támogatása volt, órákig tudott repülni a csatatér felett, nagy mennyiségű bombát, rakétát cipelve. Bár nem volt felkészítve a MiG-ek elleni harcra, 1965 június 25-én a Midway négy Skyraidere összecsapott a vietnami MiG-ekkel és egyet lelőve veszteség nélkül elmenekültek. Egyfős személyzetét 511 km/h sebességgel szállította akár 1500 km távolságra, majdnem 10 kilométeres magasságig, ha kellett. 20mm-es szárnygéppuskákkal szerelték fel. Szárnyfesztávolsága 15.24 méter, hossza 11,6 méter.

A1 Skyraider.jpgA1 Skyraider

 

Az F9F Párduc volt az első lökhajtásos repülő, melyet a koreai háborúban használtak. Sok kockázatos bevetésen vett részt, mélyen behatolt az ellenség vonalai mögé, vagy a szövetséges erőket támogatta a frontvonalon. Húsz mm-es ágyúkkal, bombákkal és rakétákkal szerelték.

Személyzet: egy fő

Szárnyfesztávolság: 11,58 m

Hossza: 14,12 m.

Tömeg: 8,5 tonna

Maximális sebesség: 931 km/h

Hatótávolság: 2012 km

F9F Panther.jpgF9F Párduc

 

A4 Skyhawk

A hatvanas évek legendás bombázója, ez már atombombák ledobására is alkalmas volt. Egyszerűsége és ereje miatt csak „robogó” néven emlegették. Az egységek vietnami háborúban harcoltak, súlyos veszteségeket szenvedtek a vietnami légelhárítás miatt. Ezek a veszteségek ösztönözték az amerikaiakat az ún. „intelligens bombák” kifejlesztésére.

Zuni rakétákkal, 20mm-es ágyúkkal szerelték fel.

Személyzet: 1 fő

Szárnyfesztávolság: 8.3 méter

Hossz: 12,1 méter

Tömeg: 11,1 tonna

Sebesség: 1078 km/h

Hatótávolság: 2735 km

A4 Skyhawk.jpgA4 Skyhawk

 

F4 Phantom

Univerzális gép volt, alkalmas bombázásra, csapatok támogatására és felvette a harcot Vietnamban a MiG-ekkel. A hatvanas évektől egészen 1987-ig szolgáltak! Itt már érdekes megnézni a maximális sebesség/hatótávolság arányt, azaz ha teljes sebességgel ment, akkor alig több mint egy órát tudott csak a levegőben tölteni utántöltés nélkül.

Személyzet: két fő

Szárnyfesztávolság: 11,6 m

Hossz: 17,7 m

Tömeg:

Sebesség: 2 Mach (2550 km/h)

Hatótávolság: 2600 km

F-4 Phantom II.jpgF4 Phantom

 

F-14 Tomcat

Az egyik leghíresebb vadászbombázó. Ún. harmadik generációs gép, az F4 Phantomot váltotta. Azért is lett a legismertebb, mert szerepelt a Top Gun és a már említett Végső visszaszámlálás című filmekben. Szimultán célleküzdési képességekkel rendelkezik; míg a korábbi gépeknél emberek harcoltak egymás ellen, a Tomcat AIM-54 Phoenix rakétákat indíthat, melyek aktív lokátoros önirányítású rakéták s melyekkel egyszerre hat cél ellen tudott küzdeni!  Változtatható nyilazású a szárnya, ami lehetővé teszi, hogy kis és nagy sebesség esetén is biztonságosan manőverezhető legyen. Külön érdekesség, hogy az Egyesült Államok exportált ilyen gépeket Iránba, melyek a  mai napig szolgálatban állnak. Legnagyobb hátránya az ára és a bonyolultsága.

Személyzet: két fő

Szárnyfesztávolság: 19,5 m (11,58 m hátranyilazva)

Hossz: 19,15 méter

Tömeg: 19 tonna

Sebesség: 2,34 Mach (2485 km/h)

Hatótávolság: 1700 km

Tomcat árnyékában h.jpegTomcat árnyékában hűsölő nyugdíjasok

 

F-18 Hornet

Negyedik generációs többcélú vadászbombázó. Egyesíti magában az összes eddigi géptípus előnyét. Áráról elég legyen annyit, hogy a legújabb modell 66 millió USA dollár.

 

Személyzet: egy-két fő

Szárnyfesztávolság: 12,3 m

Hossz: 17 m

Tömeg: 11,2 tonna

Sebesség: Mach 1,8 (2205 km/h)

F-18 Hornet.jpgF-18 Hornet

 

Mitől repül a helikopter és miért tud megállni a levegőben? Erre a kérdésre a legegyszerűbb, ha a magyar nevét használjuk: forgószárnyas repülőgép. Bizony a rotorja nem más, mint egy különlegesen kiképzett forgó szárny. Iszonyú bonyolult a működése, hiszen folyamatosan változik a lapátok állásszöge, függően attól, hogy a lapát éppen előrefelé (szélnekforgó) vagy hátrafelé  (szélbőlforgó) halad, hogy merrefelé szeretnénk menni és hogy emelkedni vagy süllyedni szeretnénk-e.

forgószárny motorja.jpgforgószárny motorja

Fizikai okai vannak, hogy egy helikopter nem tud bizonyos sebességnél (400-450 km/h) gyorsabban repülni. Van viszont egy nagy előnye: képes egy helyben lebegni és ezáltal finom műveletekben részt venni. Leginkább mentésben vagy alacsony magasságon repülve pontos célzással segítheti a földi alakulatokat. És ha még hangszórót is szerelnek rá, amiből a Walkűrök szólnak, akkor aztán kész az Apokalipszis.

UH 1 Huey.jpgUH1 Huey

Az UH1 Huey jellegzetes alakját azonnal fel lehet ismerni, ha egy vietnami háborús filmet nézünk. A Mekong folyón járőröző hadihajókat támogatta a háború korai szakaszában. 1966-tól a „Seawolves” névre keresztelt egységek 78.000 (!) bevetésen vettek részt támogatva a járőrhajókat és a gyalogságot.  És természetesen rájuk várt a szomorú feladat is, hogy a speciális egységek frontvonal mögé szorult sebesültjeit és halottait kimentsék. Több, mint 17.000 érdemrendet szereztek a tagjai, ezáltal ők lettek a legtöbbször kitüntetett egység az Egyesült Államok légierejénél.

Legénység: négy fő

Rotor átmérője: 14,7 méter

Hossz: 17,3 méter

Súly: 4,3 tonna

Sebesség: 204 km/h

Hatótávolság: 460 km

Fegyverzet: két 7,62-es miniágyú, két M-60-as gépfegyver, két 2.5 hüvelykes rakétaágy

 

De vannak ennél szebb feladatokat is ellátó helikopterek. Az SH-3 Sea King helikopter (igen, amelyik a filmben is látható, mikor Owens parancsnokot a lakatlan szigetre szállítják) például részt vett az Apolló űrhajók landolóegységének a kimentésében.

ezért szeretjük.jpgezért szeretjük

Eredetileg tengeralattjárók ellen készült, több mint két évtizedig szolgálta a sereget. Vész esetén, köszönhetően a hajótest formájú kiképzésnek és a felfújható pontonoknak képes volt leszállni a tengerre. Ez volt az amerikai elnök „Marine One” helikoptere is. Több mint három és fél órát volt képes a levegőben maradni!

Személyzet: 4 fő

Rotor átmérője: 18,8 méter

Hossz: 22 méter

Sebesség: 267 km/h

Hatótávolság: 1005 km

SH-3 SeaKing.jpgSH-3 Sea King

 

És hogy mire használták ezt a rengeteg hadieszközt? Bár én elég rossz vagyok az Egyesült Államok történetéből, a múltkor összeültem két amerikai zenész kollégámmal és beszélgetés közben arra terelődött a szó, hogy volt-e az USA történetében a XX. században akárcsak öt fegyveres konfliktus nélküli év is? A II. Világháború után nem találtunk…

Országok, melyekben az Egyesült Államok fegyveresen jelen volt vagy szakértői támogatást nyújtott:

Szíria 1949

Korea 1950-53

Irán 1953

Guatemala 1954

Indonézia 1958

Kuba 1959

Kongó 1960-65

Vietnam 1961-73

Dominikai közt.  1965-66

Kambodzsa 1969-70

Angola 1980

Salvador 1981

Libanon 1982

Líbia 1986

Kuvait 1991

Irak 1991

Szomália 1992

Bosznia 1995

Afganisztán 1998

Szerbia 1999

Afganisztán 2001

Irak 2002

További képek:

az a bizonyos radartányér 1.jpgaz a bizonyos radartányér

az a bizonyos radartányér 2.jpgaz a bizonyos radartányér 2

csomók.jpgcsomók

csomók2.jpgcsomók 2

egyenes derékkal megy, ahol n.jpegegyenes derékkal megy, ahol nőnek a pálmák

leveg.jpeglevegő-levegő rakéta

m.jpegműszerfal

szép nagy felület.jpgszép nagy felület

van kitüntetése b.jpegvan kitüntetése bőven

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://vizizene.blog.hu/api/trackback/id/tr924955713

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ICSG 2012.12.11. 20:34:24

Köszönet a remek beszámolóért!

Varánusz · http://varanusz.blogspot.com 2012.12.27. 13:28:11

Itt a teljes lista:
academic.evergreen.edu/g/grossmaz/interventions.html

Te tényleg csak a legkomolyabb háborúkat emelted ki. Látszik, milyen hősiesen is harcoltak ők, legyen az ellenség felkelő rabszolga vagy sztrájkoló bányás honfitárs.

Kis ember 2012.12.28. 18:48:43

@Varánusz:
Huh, köszi.
Sajnos nekem itt nem áll rendelkezésemre korlátlan internet, úgyhogy leginkább csak azokat írtam be, amikre történelemből emlékeztem és gyorsan utána tudtam nézni.
Nem semmi lista!
süti beállítások módosítása