„Welcome to the Hotel California
Such a lovely place (Such a lovely place)
Such a lovely face
Plenty of room at the Hotel California
Any time of year (Any time of year)
You can find it here”

Igen, igen, welcome to the Hotel California! Irány Todos Santos, a Cabo San Lucastól körülbelül másfél órányi autózásra lévő kis falu, melynek nevezetessége a fent említett szálloda. A Petőfi rádióban évekig az Eagles számával kezdődött Fodor Balázs műsora. Ugyanazt tudom írni, mint Puerto Vallartánál, akkor még nem sejtettem, hogy valaha is meglátom ezt a hotelt.

Szerencsénkre Sz., bohém barátunk is csak este dolgozott, így hármasban indultunk neki, a cabo san lucas-i marinán autót béreltünk. A szolgáltató bódésoron nem volt még nyitva az autókölcsönző, de a szomszédos horgászhajós, akadozó spanyolunknak hála nagyon szívélyes volt: felhívta a kölcsönzőst, akivel (immár angolul) megbeszéltünk egy találkozót a kikötő másik végében lévő Starbucks-hoz. A legénységnek a Starbucks olyan, mint Budapesten a McDonalds: jó kis találkozási pont, van ingyen internet, iható a kávé, használható a WC. Fontos szempontok, ha valakinek csak pár órája van kiszaladni a vasszörnyből, melynek idejét-erejét áldozza.

Motorcsónakkal átvágtunk a kikötőn. Amíg emberünk megérkezett, Sz. szemfüles módon „térképet” kerített. Térképünk abból ált, hogy az újságos letöltötte okostelefonjára a google térképét, Sz. pedig lefotózta.

„térkép”

Az autóbérlés nagyon könnyen ment. A fickó megállt a bérlendő kiskocsival (most nem Musztáng, spóroltunk és inkább ezt törjék meg a zavaros mexikói forgalomban, mint egy milliós autót), a kávézó asztalánál megírtuk a papírt, a bankkártyámról készített egy levonatot átütős papírra – semmi ellenőrzés, hogy van-e rajta pénz, fő a bizalom –, és már mehettünk is Isten hírével. Fantasztikus térképünknek – no meg a segítőkész helyieknek – hála baj nélkül keveredtünk ki a városkából. Kétszer ugyan áthuppantunk nem jelzett fekvőrendőrökön, de amíg nem válik le alkatrész a bérelt kocsiról, addig nem a mi gondunk. Aztán elmaradtak az autók és csak a kaktuszok bólogattak kétoldalt az ájult melegben.

kaktuszsivatag

Pusztaságában is megkapó látvány, nem unatkoztunk a másfél óra alatt. Áthajtottunk egy-két kisebb falun, ahol semmi se történt – láthatólag így megy már vagy háromszáz éve, mañana majd minden megoldódik.

Isten hozott Todos Santosban

Todos Santos (gyakorlatilag Mindenszentek) egyetlen főutcája

álmos mexikói főutca

 elvezet a szálloda mellett, amely a központi sarkon áll, így nem volt nehéz megtalálni.

Hotel California

A Hotel California története

A Hotel Californiát 1947-ben kezdték építeni és 1950 február ötödikén avatták fel. Mr. Wong, a tulajdonos azt akarta, hogy helyinek higgyék, ezért felvette az Antonio Tabasco nevet. (Mint a régi viccben, mikor az amerikaiak kémet küldenek egy szibériai atomlétesítménybe, aki persze rögtön lebukik, hiába beszél anyanyelvi szinten oroszul, hiába vodkázik mindenkit az asztal alá és hiába hívják Ivánnak. Hogy miért? Mert ugye Szibériában viszonylag kevés a néger…)

Szóval Mr.Wongot is úgy hívták azon túl, hogy Señor Antonio Wong Tabasco, vagy „Chino” (kínai) Tabasco.

„El Chino” a 16 szobás hotelben feleségével és 7 lányával lakott. Egy szatócsboltja is volt, „La Popular” néven és egy kis étterem bárral. Ő volt az első, aki jeget hozatott La Pazból, egyedül a városban nála lehetett hideg sört inni valamint megnyitotta az első todos santosi benzinkutat is. Kifejezetten haladó szellemű ember volt „El Chino”

udvar

Mr. Antonio Wong Tabasco halála után a család eladta a szállodát egy helyi embernek, aki megváltoztatta a nevét, de csak rövid ideig birtokolta a helyet. Tőle amerikaiakhoz került, akik visszaváltoztatták a nevét Hotel Californiára.

csatornafedél

A késő kilencvenes években a hotel négy évre bezárt és vevőre várt; végül egy kanadai házaspár, John és Debbie Stewart birtokába jutott. Mikor Stewarték megvették a szállodát, az eléggé le volt pusztulva, műanyagszékek voltak benne, csupasz villanykörte lógott a mennyezetről; a 16 szobát teljesen fel kellett újítani, akárcsak a fogadóhelyiségeket. Pár falat kiütöttek, hogy a legkisebb szobákat, amelyek már nem feleltek meg a mai kor követelményeinek, összenyithassák. Végül 2002-ben 11 szobával nyitott újra.

Hotel California

Nagyobb éttermet és bárt alakítottak ki, az egykori benzinkút helyére bolt került.

az egykori benzinkút

Az újranyitás óta eltelt 10 év alatt a hely újjászületett. Az étterem, a „La Coronela” kanadai főszakácsa Dany Lamote mediterrán-mexikói konyhát visz.( Állítólag van egy magyar szakács is, de ez a történet kissé zavaros volt. Ha esetleg olvassa a blogot, akkor kérem írjon ide!) Itt készítik a saját márkájú „Hotel California Tequila”-t, melyet momentán csak az Egyesült Államokba exportálnak, de nemsokára Kanadában és Európában is kapható lesz.

finomak a részletek

A „Santo Vino” eklektikus borozó is része a hotelnek, ahogy tervezik újranyitni a „La Popular”-t is, pékség-csemegeáruházként.

medence

Persze a helyet az Eagles együttes száma (https://www.youtube.com/watch?v=NUbTW928sMU) tette híressé, turisták százai (köztük mi is) keresik fel a helyet, hogy megbámulják, átérezzék a dal hangulatát.

négy zenész

A Hotel California étterme drágának találtatott, inkább betértünk a szemközti bodeguitába egy gyors ebédre és kólára.

készül az ebéd

Megírtuk az elmaradhatatlan képeslapokat is. Egyik rokonom, mikor később érdeklődtem megkapta-e, azt válaszolta: „Igen, szép kis hely”. Mikor kérdeztem, csak akkor derült ki, nem jutott az eszébe, hogy ez a Hotel California az a Hotel California… 

képeslapírás

Bár még volt időnk, visszaindultunk a sivatagi úton,

On a dark desert highway

mert idefelé jövet megállapodtunk, hogy strandolunk egyet. Útjelző tábla sehol, csak pulykakeselyűk merengenek az útmenti karókon.

a keselyű még él

Gyerekkori olvasmányok ugrottak be egyből, a sok vadnyugati történet, mikor a főhőstől elvesznek mindent a gaz rablók és neki mezítláb, puska nélkül kell átkelnie a Llano Estacado sivatagon, s mielőtt elájul, az utolsó kép, amit lát, hogy keselyűk köröznek fölötte.

Ma éjjel is felszáll a fekete fantomgép

Aztán persze arra eszmél, hogy egy szép indiánlány törölgeti nedves gyolccsal cserepes ajkait. S később a hűséges és bölcs indiánok segítségével nemes bosszút áll a falvakat rettegésben tartó bandán.

Egy poros mellékútra fordítja Sz. az autót, kevés bizalommal vagyok iránta, de úgy látszik, jók a megérzései, kifejezetten az óceánnak fordul a csapás. Az úton olyan érzésem van, mintha visszamentünk volna száz évet az időben. Az út szélén tanya,

tanya

a kutyák sem csaholnak csak bágyadtan fekszenek, a kaktuszok közömbösen meresztik tüskéjüket. Csak lovasszekér helyett egy szembejövő autó veri fel a port. Jó jel!

Ez száz éve nem változott

És tényleg, alig negyedóra múlva elérünk egy kiépülő strandhoz. 5 dollárt leszurkolunk, mert semmi nincs még kész ugyan, de egy barna képű legény már ott áll a tákolt sorompó mellett és belépőt szed. Legyen neki jó napja, mosolygunk és fizetünk.

A sziklák oldalában átöltözünk, senki a strandról nem lát minket csak a dombtetőn lévő luxusapartmanból nézhetik csupasz fenekünket. M-é biztos gusztusos látvány, aki lekésett róla, az csak a mienket láthatja, így járt.

A part apró rákok lakhelye,

apró rákokkal teli strand

igyekszünk nem megzavarni őket, papucsot nem hoztunk. Sajnos egy pillanat alatt ássák be magukat a talajba, csak reménykedhetünk, hogy nem taposunk rá egyre. Szerencsések vagyunk, s már fürdünk is a sárga homok miatt aranyszínű langyos tengerben. Bele-belevetjük magunkat a közeledő hullámokba, kacagva dobjuk el magunkat mikor egy-egy erősebb lökés ledönt a lábunkról. Kit érdekel, hogy este sokat dolgozunk, ha napközben miénk a világ?