vízizene

Megint a vízen vagyok. Az angol és a Disney hajók után most a Silver Wind fedélzetén. Az út a Karib-tengeren és Dél-Európa partjainál vezet. Esténként a koktélbárban zongorázom, napközben a kikötőkben mászkálok. Élmények, benyomások egy bárzongoristától.

Friss topikok

  • tömjénzsolti: Nagyszerű! Már régen hiányoltam az újabb útibeszámolókat és a csodálatosnál csodálatosabb fotókat.... (2018.07.29. 12:57) 2018.02.13. Fort-de-France, Martinique
  • tömjénzsolti: Érdekesek és informatívak a képek,jó a tájékoztató összekötő írás is, várom a folytatást. (2018.04.15. 10:32) Szentpétervár (3. rész)
  • Zsomatograf: Hello! Eltűnt a Szentpétervár 1. része. :-O Mondjuk a Feedly becachelte, így ott meg tudtam nézni... (2018.02.20. 08:42) Szentpétervár ízelítő
  • Kis ember: @luxusMátéslusszkulcs: Az útnak vége, de nemsokára jön a következő. És ígérem, hogy befejezem az ... (2018.01.24. 11:33) 2017.07.27. Visby, Gotland
  • Csöre: wow!Hűha!Hajjajjaj!Meg se tudok szólalni! És a ti hajótok "csak" olyan böhöm nagy volt??? Azért az... (2017.11.18. 15:18) 2012. december 17. Panama-csatorna

Linkblog

Megint a vízen vagyok. Az angol és a Disney hajók után most a Silver Wind fedélzetén. Az út a Karib-tengeren és Dél-Európa partjainál vezet. Esténként a koktélbárban zongorázom, napközben a kikötőkben mászkálok. Élmények, benyomások egy bárzongoristától.

AZ ÚTVONAL

Hogy merre járok, az https://www.icruise.com/ships/silversea-cruises-silver-wind-cruise-itineraries.html oldalon lehet megnézni

2017.04.23. Kusadasi, Törökország

2017.04.26. 19:08 :: Kis ember

Ígéretet kaptam a túravezetőtől, hogy legközelebb elvisz Efezusz romjaihoz, úgyhogy most csak a bazárba mentem ki. Kellett is, mert eleve úgy számoltam, hogy ruhatáramat itt egészítem ki. Remek hamisítvány ingeket, sálakat lehet itt kapni, de a kedvencem már nyolc évvel ezelőtt is a „genuine fake watches” felirat volt. Eredeti hamisítvány órák! Nos arra nincs szükségem, de sok minden másra igen. A kusadasi bazár hatalmas, rögtön a kikötőnél kezdődik. A második boltba betértem, hogy kicsit rámelegítsek az alkudozásra. A legfontosabb szabály: nincs szükséged arra, amit meg akarsz venni. Bármikor könnyű szívvel hagyd ott! A fickók mesterei a vásárlás pszichológiájának, azonnal „my friend” vagy és csak egyvalamit akarnak kérdezni, általában azt, honnan jöttél. Be akarnak vonni. Utána nem agresszívek, de azért egy kis nyomást helyeznek az emberre, ha már bementél, akkor vegyél. Akkor is, ha éppen nem olyan, mint amilyet szeretnél, nem baj, jó az! Ha nagyon kételkedsz, akkor mindegyiknek rögtön ott van a rokona és hoz egy olyat a másik boltból, egy pillanat. Egy európai ilyenkor már kényelmetlenül érzi magát, vár három-négy percet, a másik fárad miatta, úgy érzi, illik megvennie amit kínálnak. Ilyenkor mondják be a tizenkét dolláros ingre a negyvenet, te lealkudod huszonötre és mindketten elégedettek vagytok – amíg a következő boltban rá nem jössz, hogy becsaptak. Ez ellen már fel vagyok vértezve. Először is, az itteni árusnak nem kényelmetlen nyűg a munka, hanem az élet része. Teázik közben, ugyanúgy éli az életét, mintha otthon lenne a lakásában. Az alkudozás nem teher neki, hanem élvezet.

 

 

Azonnal valami közös szálat keresnek, engem általában dánnak vagy németnek néznek, ha van kedvem megállok és azt mondom: ha kitalálod honnan vagyok, bemegyek a boltodba. Hármat tippelnek de nem szokták eltalálni hogy Magyarisztán. Ha megmondom, rögtön örülnek, mutatják, hogy őt is Atillának (így) hívják, vagy van egy rokona, aki magyar, stb. Ettől persze nagyon meghatódom. Az egyik árus mondja nekem, hogy tesó, mire mondom, jaja tesó, százötven évig ott voltatok nálunk. Ők ezt nem megszállásnak fogják fel, azt mondja, igen, akkor együtt éltünk. Hát köszi.

 

Rovom a szűk utcákat, be- benézek egy üzletbe, a kínálat mindenhol ugyanaz: hamis márkás pólók és melegítők, hamisított ingek, minden hamis, de ennek ellenére nagyon jó minőség. Nem kínai gagyi, a pamut első osztályú, érezni a tapintásán. Egy jó ing 12-15 dollár, négy- ötezer forint. Hogy lesz ebből húszezer, mire Magyarországon a boltokba jut?! Kézelőgomblyukas inget keresek a szmokingomhoz, a mostaninak egészen elkopott a nyaka. Nem találok, ketten is bepróbálkoznak azzal, hogy vágjam le a gombot, jól van az úgy. Röhögök.

 

Kicsit távolabb a központtól meglátok két kutyát, békésen heverésznek, fülükben billog.

 

billogozott_kutya.jpg

 

Megszólítom az ott beszélgető bajszos-pocakos török urat, hogyhogy meg vannak billogozva a kutyák? Németül válaszol, elmeséli, hogy az állam így jelöli meg a kóbor kutyákat, fertőtleníti és oltja azokat, hadd éljenek szabadon. Ha igaz, szép gesztus, gondolom. Az úr egyébként húsz évet dolgozott Németországban, onnan vonult ide vissza, a félretett pénzéből nyitott egy üzletet. Érdekes módon rengeteg macska van, őket is hagyják szabadon kószálni, egyáltalán nem félnek az emberektől. Kísértetiesen ismétlődik meg egy nyolc évvel ezelőtti jelenet: mikor annak idején iskender kebabot rendeltem a kis étteremben, feltűnt egy macska, nyávogott, hízelkedett, dobtam neki pár falat húst. Nem láthatta a tányéromat, mégis, mikor végeztem, az evőeszköz csörrenéséből tudta hogy nincs több potyakaja, azonnal odébbállt. Most is, miközben ettem az iskender kebabomat, megjelent egy cirmos, de pechére már a végére értem, nem marad egy darabka hús sem. Fél percig próbálkozott majd átment a szomszéd asztalnál ülő angolokhoz. Szegény angolok mindig ráfaragnak az üzletre, azt hiszik jó boltot csináltak, de általában a dupláját fizetik. Én megdicsérem őket, milyen jól alkudtak és arra gondolok, legalább egy kicsit visszaadnak a világnak abból, amit az évszázadok során elraboltak.

Mindenhol rengeteg török zászló, kifeszített Kemal Atatürk szobor és képmás, utóbbi van hogy több emeletnyi magasságig ér.

 

kemal_ataturk.jpg

 

Először arra gyanakszom, hogy valami aktuálpolitikai jelentése van, esetleg Erdogan mellett vagy ellen állnak így ki, de ezt óvakodom megkérdezni. Végül a hajón kaptam választ a török pincértől: 1920-ban ezen a napon alakította meg Kemal Atatürk a modern Törökországot és nyitotta meg a kapuit a parlament. Vasárnap ellenére a gyerekek iskolában beöltözve korabeli ruhákba szaladgálnak.

 

beoltozott_fiuk.jpg

 

Érdekes módon nem lelek utcazenészt, pedig minden kikötőben szokott lenni. A müezzin harsányan szól a minaretből hangszórókon, kissé illúzióromboló, olyan mintha harangot hallanánk felvételről. Veszek még egy kiló törökmogyorót, melyet mézbe és szezámmagba hempergettek, ez most egy hónapig elég lesz édességnek. A hajó felé visszatérve még megcsodálom a perzsaszőnyegkészítő asszonyt, a tulajdonos azonnal beinvitál, hiába szabadkozok, hogy repülővel úgysem tudom hazavinni. Nem baj, mondja, kiszállítják. Kíváncsi vagyok az orientális művészetre, tényleg gyönyörűek a szőnyegek. Mutat kisméretű selyem faliszőnyeget, álomszép, a tapintása puha, minden irányból máshogy veri vissza a fényt. Az egyméterszer hatvanötcentis darabért először ezerötszáz dollárt kér, majd „csak nekem, csak itt, csak mert személyzet vagyok” lemegy ezeregyszázra. Úgy teszek, mint akit nagyon érdekel a dolog, dicsérem, forgatom az anyagot, aztán közlöm, hogy ezt át kell gondolnom, de jövő héten visszajövök a hajóval és addigra eldöntöm. Mosolyogva búcsúzunk el egymástól, mindketten tudjuk hogy hazudik a másik, de hát a bazár már csak ilyen.

komment

Címkék: hajó ship bazár bárzongorista barzongorista barzongorista.eu pecsibalazs.hu Törökország Silver Cloud Kusadasi

A bejegyzés trackback címe:

https://vizizene.blog.hu/api/trackback/id/tr3812456797

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása