Canakkale, a több mint ötezer éves település két nevezetes hely közelében fekszik. Egyik Trója, a másik Gallipoli. Mivel a település a Dardanellák bejáratánál fekszik, ezért Isztambul mellett a másik kapuja a Fekete-tengernek. Ezért volt szükség mind a két csatára, melyből az egyik siker, a másik teljes kudarc.
A város mintegy fél óra buszútra található a kikötőtől. A szegregáció itt is érvényesül: személyzet csak akkor szállhat fel a buszra, ha felfér, az utasok nem töltik meg egészen és akkor is hátra kell ülni, mint annak idején Amerikában a négereknek. Mivel szóba elegyedtem egy amerikai hölggyel, ezért nem érdekelt ez a szabály, a második sorban vártam, hogy elinduljon a félig sem teli busz. Aztán mikor beszállt az átható izzadságszagot árasztó török sofőr, gyorsan megjegyeztem, hogy nekem hátul van a helyem és elmenekültem.
A busz a belvárosban tett le, itt fogad a százhúsz éves óratorony.
Először a szürke hétköznapi teendők: trikót kell vennem, sampont és zoknit, mindent találok. A szappanossal kézzel-lábbal és számológép segítségével érintkezünk, a ruhaboltos akadozva beszél angolul, de mikor németre váltunk, egészen megkönnyebbül és már folyik is belőle a szó, hibátlan nyelvtannal. Ha útbaigazítást kértem, akkor is a némettel jobban boldogultam, főleg az idősebb generációnál. Ők azok, akik évekig éltek az NSZK-ban vendégmunkásként egész lent, majd hazatérve kis üzletbe fogtak a megtakarított pénzükből.
Az egyik sarkon cipőpucoló, érdemes megnézni milyen szép a doboza.
„Timeo Danaos et dona ferentes”
A trójai háború a monda szerint Szép Heléna elrablása miatt kezdődött. Le a kalappal a görögök lovagiassága előtt, ha ennyi özvegyet termelnek egyetlen nő miatt, szerintem inkább a Dardanellák fölötti kontroll volt a fő ok, de nem vagyok történész (se). A trükk a falóval mindenesetre eléggé hihetetlen, ravaszak voltak az akkori népek, nem tartom valószínűnek hogy csak úgy beengednek bármit a kapukon belülre, anélkül hogy átvizsgálnák, ráadásul egy ostrom után már másnap ne állítsanak őröket. De legyünk jóindulatúak és higgyünk Homérosznak. A kikötőnél áll a „Trója” című filmben szerepelt faló, ebben kellett harminc katonának fegyverestül kibírnia egy egész napot és éjszakát.
Rögtön mellette a kikötői kutya fekszik,
szemben pedig egy fahajót javítanak.
Gyelepoly.
Ez Gallipoli magyar neve. Ahogy „már az ókori görögök is”, úgy aztán az antanthatalmak az első Világháború idején is megpróbálták elfoglalni a Dardanellák bejáratát. Az ötletet egy bizonyos Winston Churchill adta ehhez. Fő célja a török erők megosztása lett volna. Az orosz cár is szemet vetett a területre, a nyugati szövetségesektől követelte a fennhatóságot a Buszporusz és a Dardanellák felett. Azok a hőn áhított meleg tengerek...
A híres brit flotta évszázadok óta itt szenvedte el a legnagyobb veszteségét.
A kősziklán emlékeztető felirat.
A szuvenírárusnő szerint (aki ugyancsak lelkes németséggel magyarázta, hogy Gallipoli tulajdonképpen olyan Canakkele-nek, mintha Ottensen lenne Hamburgnak, ezzel is felvedve, hogy ő is vendégmunkásként dolgozott) az emlékmű minden oldal katonáinak szól. Az interneten talált angol fordítás szerint:
„Állj meg vándor
A föld melyen állsz
Egy korszak végének tanúja volt”
A Dur Yolcu emlékmű a kezdeti csatának szól, mikor az egyesített antant flotta be akart hatolni a szorosba, de a török aknazár és a partmenti ágyúzás miatt ez kudarccal végződött. A támadók rosszul mérték fel a védők lőszerkészletét, azt hitték hamarabb el fog fogyni. A tizenhat hajóból négy súlyosan megsérült, három elsüllyedt, számtalan tengerész lelte itt halálát. A partmenti települések is borzalmas károkat szenvedtek, a régi görög negyed maga volt az „ordító pokol”, ahogy George Schreiner, a jelen lévő újságíró leírja.
Az ostrom során összesen több mint százharmincezer ember halt meg és több mint kétszázötvenezer sebesült meg. Semmiért vesztek el álmok, hiszen az akció nem sikerült, ráadásul a török győzelem miatt az addig viszonylag semleges balkáni államok inkább a központi hatalmak felé sodródtak, az antant pedig morálisan is meggyengült.
Canakkale és a trójai faló felett a mai napig a félholdas zászló lobog.
