Utunk Görögországból Olaszországba a Korinthoszi-csatornán át vezet. A Korinthoszi-földszoros átvágásával létrejött 6343 méter hosszú csatornát 1881-1893 között építették és mi magyarok különösen büszkék lehetünk rá, mint majd később kiderül. Hajónk ezzel a rövidítéssel több mint négyszáz kilométert spórol meg.
Korinthoszi-csatorna
Már az ókori görögök is... meg akarták építeni a csatornát, de ez a kor technikai színvonalán lehetetlen volt. Ugyanígy jártak a rómaiak is: Néró i. sz. 67-ben hatezer rabszolgát rendelt az építkezésre, hogy kiváltsa a Diolkoszt, a szárazföldi szállítóutat, de halálakor ez félbemaradt. Mivel nem alkalmaznak zsilipeket, ezért nyolcvan méter mélyen kellett a sziklát átvágni.
Korintoszi-csatorna
Ehhez Gerster Béla magyar mérnök, a Panama-csatorna nyomvonalának egyik kijelölőjének, a Ferenc-csatorna építőjének és négy másik magyar társának – Kauser István, Nyári László, Pulszky Garibaldi és Stéghmüller István – zsenialitása kellett. Na és persze Türr István, az örök kalandor és fantasztikus, bátor katona és politikus állandó küzdelme, szervezése. Türr 1881-ben kapott megbízást a görög kormánytól a csatorna építésére, melyet egy francia társaság kezdett el, de az a viziút két végének kimélyítése után 1888-ban csődbe jutott – mint azt már a Panama-csatornánál megszokhattuk. De Türr nem adta fel, kormányokat és magánszemélyeket bírt rá a folytatásra, amit végül egy görög társaság Antonisz Matszasz vezetésével 1893. október 28-ra fejezett be, ekkor adták át a forgalomnak. Az építkezés alkalmával 1200 tonna lőporral és 450 tonna dinamittal dolgoztak, 11 millió köbméter földet és kőzetet termeltek ki
Türr István nevét őrzi például a vontatóhajónk is.
A Türr István vontatóhajó
A csatorna igen keskeny 21,3 méter a hajózóút szélessége, már átadásakor is csak az átlagos méretű járművek fértek el benne, mára pedig szinte kizárólag turistahajó, abból is csak a kisebbek és partmenti szállítóhajók veszik igénybe. Mi is éppen hogy csak beférünk,
Épp hogy csak elférünk
nem egyszer fordul elő, hogy csikorognak a gumibabák, melyeket a hajó és a szikla közé engednek le a függőleges falon is megélő fák-bokrok ágai pedig behajolnak egészen a harmadikon lévő nyitott legénységi fedélzetig.
Megélnek a fák
A révkalauz erősen koncentrál, folyamatosan kiabál be a kormányosnak, miközben a híd oldalán lévő kitüremkedésből meredten figyeli a partot.
Révpilóta
Egy pillanatra leszaladok a kabinba, az ablakon kitekintve ez a látvány fogad:
Ez látszik az ablakomból
Deja vu érzésem támad, ugyanilyen volt, mikor a Panama-csatornán haladtunk át a Disney Wonderrel.
A hajók méretének növekedése és a kiszolgálóegységek változatlansága állandó problémát jelent a vízi szállítmányozásban. Érdekesség, hogy annak idején a Disney két testvérhajóját, a Disney Magicet és a Disney Wondert úgy építették, hogy megfeleljenek a Panamax-szabványnak (azaz beférjenek a Panama-csatornába), de egy nagyjavítás folyamán a Magicot kibővítették három méterrel, így már túl hosszú, nem fér be a Gatún- és a Miraflores zsilipeken. Éppen ezért nyáron a Wonder megy Alaszkába, a Magic pedig transzatlanti úttal átjön Európába. De az amerikai nukleáris repülőgép-hordozók kifejlesztésében is nagy szerepet játszott, hogy az USA keleti partjairól a nyugatira átmenni azokkal a hatalmas járművekkel csak a Horn-fok megkerülésével lehetett, s ez rendkívüli feladatot rótt az üzemanyag-ellátás megszervezésére. A kísérőhajókat így is el kell ugyan látni, de a CVN hordozók vígan átkenek a bennük duruzsoló atomreaktorral.
Két órába telik megtennünk a hat kilométeres utat, ez óránként nagyjából két tengeri mérföldes sebességet jelent. A vontatóhajó nem egyedül küzd meg a Silver Cloud tömegével, mi is segítünk a saját hajtóművünkkel, de azért derekasan dolgozik.
Hajóvonta
Mielőtt kiérnénk, leengedik a bukóhidat,
Bukóhíd
amit utánunk újra felemelnek
Emelik vissza bukóhidat
A második képen jól látható, hogy a híd éppen a süllyesztett állapotból emelkedik vissza, még nincs egy szintben a fix részekkel, ahol a gyalogosok és az autóvezetők várakoznak
Kilátás a kilencedikről
Miután a pilot távozik, teljes sebességre kapcsolunk. Kicsit szomorkodom, mert megszűnik a jó kis görög internetem (10 euróért adtak 8 gigabájtot), de ugyanakkor örülök, mert szívem csücske, Itália felé haladunk. Ég áldjon, fehér házak, kék tetők és romok; isten hozott fakóvörös épületek, keskeny utcácskák, száradni kitett ruhák között! Viszlát girosz, légy üdvözölve pizza és fagylalt!
