Szomorúan kell bejelentenem, hogy Sorrento teljesen elesett. A turisták hada olyan szinten tartja megszállva, mint az Akropoliszt, Alhambrát vagy bármely más részét a világnak. Pár éve már voltam itt, akkor nem tűnt ilyen vészesnek a helyzet. Akkor a Circumvesuvioval, a Nápoly-Sorrento között közlekedő vonattal jöttem. Képeim nagy része is akkorról származik. Most horgonyon állunk közvetlenül Sorrento kikötője előtt, így kerékpárt nem vihetek ki.
A Hotel Excelsior dölyfösen mered a magasból.
Látvány a kikötőből
Innen meredek út visz fel a városba. Olasz módon semmi nincs kitáblázva, először én is egy lépcsőn megyek fel, ami nem oda visz. Az út mellett kellett volna a forgalomban baktatni.
Út a kikötőbe
Fent nyüzsgés, egymillió ember, pánikszerűen menekülök kifelé. Az információs pultban ülő hölgy éppen hogy csak beszél angolul, de ad egy térképet. Kinézek egy közeli települést, oda szeretnék kirándulni. A hegytetőn lévő falu jónak tűnik. Mikor útbaigazítást kérek egy helyi olasz asszonyságtól, az csodálkozva kérdezi, hogy ebben a melegben miért akarok gyalogolni, miért nem megyek busszal. Persze mindezt olaszul, kézzel-lábbal magyarázunk egymásnak. Végül belenyugszik hogy újabb idióta külföldi jár erre, elmagyarázza, a „stradina” és a „sinistra” szavakból kilogikázom, hogy kis utcácskára kell balra befordulnom.
Kis sikátorok mellett haladok el,
Nagyon olasz
megcsodálom Sorrento szülöttjének, Torquato Tassonak, a költőfejedelemnek a szobrát,
Torquato Tasso
felfedezem hol adott utoljára koncertet Caruso
Caruso emléktábla
és dobok pénzt az utcazenésznek.
Utcazenész
Ritka az ilyen aki zongorával muzsikál, a veszprémi utcazene fesztiválon én is csináltam, elég macerás kiköltözni. A gitáros csak megfogja könnyű kis hangszerét és leül egy kőre, mi bezzeg cipelhetjük a 15-20 kilós elektromos zongorát, áramforrást, esetleg erősítőt... A legjobb az énekeseknek, az csak kinyitja a száját és kész.
A Villa Fiorentinot útba ejtve
Villa Fiorentino
jutok ki a városból. Vágyakozva nézem a robogókat,
Robogók
jó lenne most egy olyannal körberobogni a partot, ha már a biciklit a tender miatt nem tudtam kihozni. Mindegy, marad a kutyagolás. Rossz felé fordulok, de nem számít, alapszabály, ha nem érdekel hol vagy, nem tévedhetsz el. Jobbra fordulok balra helyett így a Sorrento melletti hegyoldalba jutok. Nem bánom meg, egyszerre láthatom a várost és a Vezúvot.
Sorrento panoráma
A Vezúv a kép bal sarkában látható, sajnos a levegő párássága miatt egybeolvad a felhőkkel.
Itt fenn minden csendes, elegáns golfklubok és szállodák váltják egymást, keskeny gyalogúton sétálok.
Előző blogbejegyzésemben említettem a fakó rozsdavörös házakat, van belőlük bőven.
Tipikus olasz ház
A hajóra visszaérve kiülök a hátsó fedélzetre, onnan bámulom a meredek part tetejére épített villákat, a hegyet és a kikötőt. Pár éven belül ez a negyedik vulkán amit látok, Stromboli, Hawaii, tegnap az Etna, ma pedig a Vezúv.
A bárban olasz estet tartok, persze a legnagyobb siker a Sorrentoi emlék.
