vízizene

Megint a vízen vagyok. Az angol és a Disney hajók után most a Silver Cloud fedélzetén. Az út Európa partjainál vezet. Esténként a koktélbárban zongorázom, napközben a kikötőkben mászkálok. Élmények, benyomások egy bárzongoristától.

Friss topikok

  • luxusMátéslusszkulcs: Szia! Mi történt, vége az útnak? (2017.08.29. 20:12) 2017.07.27. Visby, Gotland
  • A Tengerész: Nagyon jók a képek. Arra nem vállalkozom, hogy megmondjam melyik milyen hajó, mert a hadihajókhoz ... (2017.08.20. 11:18) 2017.07.23. Szentpétervár
  • srbeho: A legutóbbi vb döntőt két utitársam a másik szobában végig izgulta. Én szerencsémre az Erdélytévén... (2017.08.06. 16:58) 2017. április 19-20. Pireusz-Monemvaszija
  • A Tengerész: Na szóval kissé megkésve, de annál nagyobb szeretettel, ahogy a régi "szív küldi"-kben szokták vol... (2017.07.25. 23:48) 2017.06.30. Murmanszk
  • Évamama: Hát ez a Murmanszk nagyon jó volt. Még a Tanúból való idézetek is ideillenek, ebbe a retro környez... (2017.07.15. 19:22) 2017.06.28. Arhangelszk

Linkblog

Megint vízen vagyok. Az angol hajók után most az Disney Dream fedélzetén. Az út a Bahamák három kikötője közt vezet: Port Canaveral USA - Nassau, Bahamák - Castaway Cay, a Disney magánszigete. Esténként a koktélbárban vagy az ártiumban zongorázom, napközben a kikötőkben mászkálok. Élmények, benyomások egy bárzongoristától.

AZ ÚTVONAL

Hogy merre járok, az  https://www.cruisecritic.com/reviews/review.cfm?ShipID=91&pgtype=itineraries oldalon lehet megnézni.

2017.05.17. Portovenere

2017.05.29. 17:03 :: Kis ember

Mi a különbség egy hegy és egy miniszter között? A hegy annál nagyobbnak tűnik, minél közelebb megyünk hozzá – a miniszter pedig annál kisebbnek.

 

Portovenere kis halászfalu a Cinque Terre vidékén, a Ligur-tenger partján. Öblében horgonyzott le hajónk, ahonnan a már megszokott módon, tenderrel jutottunk ki a partra. Kinéztem magamnak egy helyes hegyet, hogy majd azt megmászom, de mikor közeledtünk a településhez, kiderült, hogy az egy másik szigeten van. Sebaj, indulnak oda kompjáratok, az időmbe belefér. A fizetésemet dollárban kapom és a fedélzeten nincs pénzváltás, így első utam a bankba vezet, ahol – nem váltják be a pénzemet! Mondanom sem kell, hogy nem beszélnek angolul, csak a „paszport, paszport” szavakat ismétlik. Hiába magyarázom, hogy az útlevelem a személyzetis szekrényében, rendelkezem hajókártyával (a világon mindenhol elfogadják, fényképes, mágnescsíkos), személyivel, jogosítvánnyal, ugyanúgy az Únió tagja vagyok, nem elég, neki a passzus kell. Átkozódom egyet magyarul, aztán otthagyom, egy másik helyen próbálkozom, ott meg nem váltanak pénzt, kész nincs több lehetőség. A takarékszámlához itt nem férek hozzá, a folyószámlámon még van 20 euró, azt leveszem, akkor nem megyünk csónakázni, maradunk itt. Gondoltam megmászom a kis dombot, ahova a vár épült, melyet a szaracén és kalóztámadások ellen építettek a XII században, bámészkodok és nyalok egy fagyit.

A főtéren bemegyek az idegenforgalmi irodába, a kedves hölgy természetesen szintén nem beszél csak olaszul. A térképre bökök, hogy oda mennék, de a „bruto” és „distancia” szavak hallatán megenyhülök, kérdő mozdulattal jelzem, hogy akkor hova. Campigliára mutat a rajzos térképen, elég közelinek tűnik, lefitymálva mutatom, hogy piccolo distancia, de mondja hogy jó lesz az. Legyen. Nekiindulok a meredek lépcsőnek,

 

meredek_lepcso.jpg

Meredek lépcső

 

mely tíz perc múlva kifogy a lábam alól. Ekkor már a vár oldalában járok, a városkát eltakarja a fal, csak az egyik templom és a temetőkert látszódik – na meg a csodás sziget.

 

portovenere_panorama.jpg

Portovenere panoráma

 

Itt derül ki, hogy amit kis dombnak láttam, az valójában egy hegynek az alsó nyúlványa, ahogy egyre feljebb kapaszkodok újabb és újabb emelkedő kerül elém. Pár perc múlva két lánnyal találkozom, olaszok de kicsit beszélnek angolul, kérdem hova vezet az út, mondják hogy Campiglia felé jó irányba megyek. Aztán sokáig senki csak a csönd és a száraz örökzöldek szaga. Egy lankásabb szakaszon elhagyott betonház, vasroncsok. Talán a háborúból maradt? Innen tökéletesen rálátni az öbölre.

 

roncsok_a_magasban.jpg

Roncsok a magasban

 

Titokzatos útirányjelző táblákkal találkozom, némelyiken egy-egy településnév, ami az elnagyolt térképemen nincs rajta és mindegyiken két szám. De hogy időt vagy távolságot jelent?! Az egyiken nem is szám van, hanem három betű, végképp nem tudom mit jelenthet. Az egyik „Forte valami” táblánál 015 szerepel, elindulok arra, nemsokára egy erődítményhez érek, zsákutca. Találkozom két kanadai lánnyal, ők is tanácstalanul nézegetik a térképet, rájövünk, hogy a számok egyfajta útszámozások de se nem logikus, se nem következetes. Mindegy, a szokásos jelszavamat mormolgatva (ha nem érdekel hol vagy, nem tévedhetsz el) elindulok arra, amerre Campigliát sejtem, a két lány hálásan követ. Egy kereszteződésnél aztán leválnak, mert felfedezik a nekik való számozást, sok szerencsét!

 

latkep_1.jpg

Látkép

Időről-időre dörrenéseket hallok, mintha valahol robbantanának. Nem tudok rájönni honnan ered, mert a hegyek visszaverik a zajt. Egy bányához érek, márványt termelnek ki. Sok nem látszik a képen, csak a barlang arányait szerettem volna bemutatni. A kép alján az az izé embermagas, a kerítés kb. két méteres.

 

banya.jpg

Bánya

 

Az ösvényen haladva bevillan egy nagyobb kikötő, felismerem, La Spezia városa az, jártam itt három éve a Disney Magickel.

 

la_spezia.jpg

La Spezia

 

Hát igen, a monstre szállodahajók csak ide tudnak kikötni és a rajtuk lévő két-háromezer embert se lehetne mind egy kis halászfalura rázúdítani.

Nagy baj már nem lehet, legrosszabb esetben lesétálok oda – gondoltam, ám akkor még nem sejtettem...

 

… Hogy újabb emelkedők várnak rám. Egyre feljebb és feljebb hágok. Érdekes módon jó pár turista jön, de mind szembe. A legtöbben franciák és olaszok, de hallok svájci szót is (kicsit meglepődnek, mikor rájuk köszönök svájcul) és persze angolt. A látvány lélegzetelállító.

 

latkep_2.jpg

Látkép 2.

 

Az út néhol megszűnik és csak a puszta sziklákon át lehet továbbaraszolni. Korlát nincs, egy rossz mozdulat és könnyen lebucskázik az ember.

 

kastely_a_hegyoldalban.jpg

Kastély a hegyoldalban

 

Mintegy másfél órányi kapaszkodás után kitikkadva érek Campiglia falucskába. Persze van egy fogadó, szomjasan felhajtok egy narancslevet, nagyon drága de az áldóját, most megérdemlem. Eszem egy falatnyi lasagnét, helyi készítésű, isteni. Még veszek egy fél literes ásványvizet az útra. Érdeklődésemre elmondják, hogy vezet egy út lefelé majdnem La Speziába, onnan húszpercenként jár busz vissza Portovenerébe.

 

Az út az elején enyhén lejt, később meredeken esik, de nem ösvény, hanem lépcső, ki tudja mikor építették.

 

a_lepcso_kezdete.jpg

A lépcső kezdete

 

Mintegy negyven percet lépcsőzöm lefelé mire leérek egy országútra, innen már csak tíz perc séta a buszmegálló. A tábla tájékoztató jellegű, a busz olasz idő szerint jár, negyedórát késik. Sebaj, ráérünk. A végállomásnál még egész fitt vagyok, besétálok a romantikus szűk utcák közé, kezemben az elmaradhatatlan fagyival

 

fagyi_es_utca.jpeg

Fagyi és utca

 

Ahova csak lehet fát, virágot ültetnek, nem csak a szemnek szép, hanem a hőség ellen is véd.

 

portovenere_kutya_es_neni.jpg

Kutya és néni

 

Visszafelé pont lekésem a tendert, üldögélek a mólón negyed órát.

 

portovenere.jpg

Portovenere

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://vizizene.blog.hu/api/trackback/id/tr3612548827

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.