Monaco a Silversea társaság hazai kikötője, így két napot töltünk itt el. Mindenki izgul hogy jönnek a boncok a fedélzetre, engem hidegen hagy, nekik sincs jobb hallásuk mint a többi vendégnek, a többi meg részemről nem számít.
Monaco a Forma 1 lázában ég, egy héten belül ide érkezik az utazó cirkusz, már most mindent átépítenek, lezárnak, terelnek-szerelnek.
Először az óvárosba megyek, ahol a hercegi palota is található, ott dölyfösen nem vesznek tudomást az autóversenyről, minden nyugodt és elegáns. A francia és az olasz között az a különbség, hogy egyik sem tud vagy akar beszélni angolul, de míg az olasz barátságos és segítőkész, addig a francia utál is téged. Lehet hogy ehhez hozzájárul, hogy biciklizéshez nem elegánsan öltözöm, hanem a legegyszerűbb trikó-bermuda-sportcipő ruházatba. De ezek itt a Riviérán amúgy is belelátnak az ember zsebébe és ha nem vagy milliomos, semmibe vesznek. Pukkadjanak meg!
A kikötőből a várba mozgólépcső-lift-mozgólépcső kombinációval jutok fel, ott aztán lehet nyugodtan bringázni, forgalom alig. Van bérbicikli hálózat
Közösségi biciklik
természetesen elektromos rásegítéssel, hogy a dombos vidéken ne kelljen erőlködni.
Közösségi biciklik 2.
Emlékszem mikor Görögországban, Mikonoszon küzdöttem fel magam egy dombra, simán eltekert mellettem egy középkorú nő, az első pillanatban a megdöbbenéstől szóhoz sem jutottam, csak később vettem észre hogy a vastagabb hátsó kerékagy elektromos rásegítést rejt. Jó ötlet, nagyban előmozdítja a takarékos és környezetbarát közlekedést.
A tengerbiológiai múzeum előtt – ahova természetesen NEM mentem be, ugyanis egy ilyen múzeumra két-három óránál kevesebbet nem szabad áldozni, ezért is marhaság egymás mellé telepíteni őket: még sosem láttam olyan embert, aki egymás után több múzeumot is megnézne, a megszállottakat és a Múzeumok éjszakáját kivéve – egy sárga tengeralattjárót állítottak ki.
Anorep I
Az Anorep I kétszemélyes tengeralattjárót 1966-ban építették Nizzában a Földközi-tenger vörös koralljainak a vizsgálatához. 2700 kilogramm tömegű, 200 kilónyi hasznos terhet tud 100 méter mélyre 2 csomós sebességgel elvinni. Mindenkinek a fantáziájára bízom, mit érezhettek egy ilyen vacakban 100 méter vízoszloppal a fejük felett a kutatók.
Miután sikerült pénzt váltanom lefelé veszem az irányt az alsóvárosba. Gurulás közben megállok, mert a panoráma innen a legszebb.
Monaco panoráma
Az a szürke folt ott középen a Forma 1 befutója és a boxutca
Befutó
El is határoztam, hogy megteszem kerékpárral is a kört, amit a versenyautók pilótái. Évekkel ezelőtt nagy részét már végiggyalogoltam. Kerékpáromat pole pozícióból indítom
Kerékpár pole pozícióban
Az autósok türelemmel kerülgetnek amíg az út közepén fényképezek. Lehet olvasták Rejtő Jenőt és tudják, hogy fürdőhelyet nem lehet épelméjű vendégekre bazírozni. Elindulok, rögtön egy meredek kaptató következik a kaszinó felé. Óriási dugó, mert az út közepén két munkás éppen a csatornafedelet csiszolja, hogy teljesen sima legyen.
Csiszolják a csatornafedelet
Olyan szaga van, mint mikor a fogorvos a kész tömést igazítja, csak százszor töményebben. Nagyot nyelek és az autóm futóművére gondolok, hiszen otthon nemhogy recések a csatornafedelek, de mindegyik a keréknyomban található jócskán megsüllyedve.
A Kaszinó előtt megállok kicsit lihegni, letámasztom a biciklit.
Maserati és kaszinó
Itt nem lehet úgy letámasztani a bringát, hogy ne egy Porsche, Ferrari vagy Maserati legyen a képben. Kicsit odébb a Ferrari szerviz mellett haladok el, fél magyarországnyi GDP-t javítanak éppen.
Ferrari szerelőműhely
Még van eladó, ha valakinek kéne, az emeleten vagy tízet számoltam össze.
Ferrari szerelőműhely kívülről
Ferrari a ház előtt
Egyébként ők ugyanúgy araszoltak a dugóban mint a busz, én gyorsabb voltam. Mikor pedig később felfelé küzdöttem, nyugodtan jöttek mögöttem egyesben míg meg nem tudtak előzni.
A tükör megvan még a Kaszinó előtt, fényes, a füvet éppen nyírják. De mögötte már ott meredeznek a tribün vasoszlopai.
Casino a tükörben
Leszáguldok a túloldalon, húzom a féket mert élesek a kanyarok. A járda piros-fehér csíkozással festve. Az alagút után két szűk kanyar és már a célegyenesben is vagyok. Meglepően rövid a pálya.
Újra nekivágok az emelkedőnek, szeretnék egy teljes panorámát készíteni. Egyre feljebb kapaszkodok de sajnos teljesen beépítették a hegyoldalt és folyamatosan húzzák fel az újabb házakat. Ráadásul ronda toronyházakat terveztek, nem is tudom hogyan engedélyezhették ezeket. Majd' negyven percet tekerek még felfelé, mire egy olyan helyet találok, ahonnan rálátni a városra, szinte a Nizza-Ventimiglia autópálya mellett.
Monaco felülről
Innen tíz perc alatt lesuhanok a központba, ahol a sok egyirányúsítás miatt még egy negyed órát elvesztegetek. Egy helyen a tribünök között kell áttolnom a gépet, a boxutcába jutok, megilletődötten olvasgatom a feliratokat a különböző istállókhoz tartozó garázsokon. Itt fog megállni Felipe Massa, Kimi Raikkönen, Sebastian Vettel. Sok szerencsét fiúk, én megyek vissza a hajóra pihenni!
