vízizene

Megint a vízen vagyok. Az angol és a Disney hajók után most a Silver Wind fedélzetén. Az út a Karib-tengeren és Dél-Európa partjainál vezet. Esténként a koktélbárban zongorázom, napközben a kikötőkben mászkálok. Élmények, benyomások egy bárzongoristától.

Friss topikok

  • Zsomatograf: Hello! Eltűnt a Szentpétervár 1. része. :-O Mondjuk a Feedly becachelte, így ott meg tudtam nézni... (2018.02.20. 08:42) Szentpétervár ízelítő
  • Kis ember: @luxusMátéslusszkulcs: Az útnak vége, de nemsokára jön a következő. És ígérem, hogy befejezem az ... (2018.01.24. 11:33) 2017.07.27. Visby, Gotland
  • Csöre: wow!Hűha!Hajjajjaj!Meg se tudok szólalni! És a ti hajótok "csak" olyan böhöm nagy volt??? Azért az... (2017.11.18. 15:18) 2012. december 17. Panama-csatorna
  • A Tengerész: Nagyon jók a képek. Arra nem vállalkozom, hogy megmondjam melyik milyen hajó, mert a hadihajókhoz ... (2017.08.20. 11:18) 2017.07.23. Szentpétervár
  • srbeho: A legutóbbi vb döntőt két utitársam a másik szobában végig izgulta. Én szerencsémre az Erdélytévén... (2017.08.06. 16:58) 2017. április 19-20. Pireusz-Monemvaszija

Linkblog

Megint a vízen vagyok. Az angol és a Disney hajók után most a Silver Wind fedélzetén. Az út a Karib-tengeren és Dél-Európa partjainál vezet. Esténként a koktélbárban zongorázom, napközben a kikötőkben mászkálok. Élmények, benyomások egy bárzongoristától.

AZ ÚTVONAL

Hogy merre járok, az https://www.icruise.com/ships/silversea-cruises-silver-wind-cruise-itineraries.html oldalon lehet megnézni

2017.06.08. Honfleur

2017.06.23. 12:13 :: Kis ember

Ha Saint Malo úgy nézett ki, mint egy pálya az Age of Empires-ből, akkor Honfleur egy kiragadott képkocka egy mesejátékból. Az előbbi komor és rideg, szeles, fenséges, addig utóbbi barátságos, szelíd, romantikus. Saint Maloban a kő dominált, kőházakban laknak és templomuk is kőből épült.

Honfleurben fából vannak az épületek, híres fatemploma kedvesen köszönti a főtérre látogatót.

 

 

templom_kivul.jpgTemplom kívül

 

A Silver Cloud felúszott a Szajnán, így értük el ezt a Le Havre kikötővel szemben található nyolcezer fős kisvárost a Szajna-híd tövében. 1027-ben említik először a nevét, a XII században forgalmas pontja volt a Rouent Angliával összekötő útvonalnak. Biztonságos kikötője miatt stratégiailag jelentős szerephez jutott a százéves háború idején. 1357-ben és 1419-1450 között az angolok elfoglalták és uralták. Késöbb a franciák innen indultak az angol partok ellen.

A százéves háború után Honfleur jelentősége a tengerészeti kereskedelem fejlődésével egyszerre nőtt. 1503-ban innen indult útjára például Binot Paulmierde Gonneville Brazília partjaihoz, egy helyi lakos, Jean Denis Újfundlandig jutott 1506-ban, 1608-ban pedig Samuel de Champlain Quebec megalapítója hajózott ki innen. Ezek miatt a tengerentúli kapcsolatok miatt Honfleur a rabszolgakereskedelem egyik központja lett. A francia forradalom véget vetett a város virágzásának, később a XIX századi fakereskedelem az észak-európai országokkal kissé kárpótolta. Ekkor kellett a régi kikötőt egy újjal kiváltani, mely mind a mai napig hasonló funkcióban működik. A kép bal sarkában látható a híd alatt.

 

honfleur_latkep_a_hegyrol.jpg

Honfleur látkép a hegyről

 

Biciklivel tekerek be a kikötőből a városba, alig pár perces az út. A régi kikötőt a Szajnával összekötő csatorna felől érkezem

 

honfleur_panorama.jpg

Honfleur panoráma

 

és egy felnyitható kis hídon keresztül máris a belvárosban találom magam. Kisebb csoportosulásra leszek figyelmes, közelebb érve a La Marseilles hangjait hallom, megemlékezés zajlik. 1944 augusztus 25-én szabadították fel a belga, kanadai és angol egyesített erők a várost. Politikus (talán polgármester?) kinézetű fickó beszédet mond, plecsnis katonák állnak vigyázzban, zászlók bólintanak a föld felé.

 

unneples.jpg

Ünneplés

 

Utána a fúvószenekar megindul a főutca irányába, a forgalmat lezárják, szerencsére a biciklivel ki tudom kerülni a lassú menetet. A régi kikötőt, akárcsak a templomot számtalan festő megfestette, Gustave Courbet, Eugene Bodin vagy Claude Monet. Nem csoda.

 

kikoto.jpg

Kikötő

 

Innen csak egy ugrás a főtéri templom. A Szent Katalin templom és a harangtorony a XV században épült, a százéves háború befejeztével. Az eredeti templomnak egy hajója volt (az északi hajó), a harangtoronnyal szemben. 1496-ban újabb munkálatok kezdődtek, a második hajót építették. A harangtorony külön áll az épülettől, mert a fa szerkezet nem bírná el a  harangok súlyát.

 

harangtorony_furgonnal.jpg

Harangtorony furgonnal

 

A toronyban az idők folyamán hol négy, hol hat harang lakott. A templom ebben a formájában változatlan maradt egészen 1829-ig, mikor újjáépítették neoklasszicista stílusban. A belső pilléreket kecsesebb oszlopokra cserélték. A kettős karzat a XIX. század végén került a helyére,

 

templom_karzat.jpg

Templom karzat

 

a mostani kinézetet 1926-ban kapta a templom. Ahogy a kikötőt is, úgy a templomot és a XIX. század óta minden vasárnap megrendezett piacot is számtalan festő vászonra vitte: Paul Huet, Eugene Bodin, Alexandre Dubourg, Johan Barthold Jongkind, Calude Monet, Raoul Dufy. Ezt a hagyományt folytatta a XX. században Paul_elie Gernez, Henri de Saint-Deils és Andre Hambourg.

 

templom_belul_1.jpg

Templom belül

 

Meglátszik hogy halász- és hajósnépek laknak erre, a templomot telerakták hálókkal, vitorlásokkal.

 

orgona_vitorlasokkkal.jpg

Orgona vitorlásokkal

 

Óriási szerencséje Honfleur-nek, hogy a II. Világháborúban teljesen épségben maradt – ellentétben a folyó túloldalán fekvő Le Havre-val, melyet porig romboltak.

Biciklire kapok és elindulok kifelé a városból. Egy ideig közepesen forgalmas úton kaptatok felfelé, majd egy falunál elfordulok élesen jobbra, amerre a város feletti hegyet sejtem. Jó darabig enyhén emelkedik az út, körülvesz a vidéki Franciaország szaga: frissen kaszált fű-, tehénszar- és lószag. Annyi városi bűz és sós levegő után kifejezetten üdítő. A kilátónál megpihenek, alattam terül el Honfleur. Kisvártatva két fiatal francia lány érkezik francia buldogokkal.

 

francia_bulldogok.jpg

Francia bulldogok

 

Meredek úton jutok vissza a városba, alig öt perc suhanás az egész. Az aszfalt hirtelen macskakőre vált, óriásit fékezek, szerencsére a Pireuszban helyrehozott bringának jól működnek az alkatrészei.

A középkori hangulatot árasztó utcában

 

tipikus_haz.jpg

Tipikus ház

betérek egy crepes bárba, rendkívül stílusos, a sarokban zongora, a vizet korsókban hozzák, a négyzet alakú palacsinta remek. Csokoládéfagylalt, tejszínhab és valami édes szirup van rajta. A mosdóban a „Honfleur halásznapok” plakátsorozat darabjai évekre visszamenőleg.

Még legurulok a bolt mellett

 

uzlet.jpg

Üzlet

a térre,

 

ter.jpg

Tér

 

aztán lassan visszaevickélek a hajóra. A hajófeljárón a kis kínai pincérnővel találkozom, akinek szavát se lehet érteni, szomorkodik mert elment a shuttle bus, elmagyarázom neki, hogy érhet körülbelül negyedóra alatt gyalog a városba.

Este felváltva játszom francia és angol zenét, közeledünk Londonhoz.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://vizizene.blog.hu/api/trackback/id/tr9312615749

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

rgranc 2017.06.24. 19:14:55

Az az igazság hogy nem igazán szoktam hozzászólni,
de ismét nagyon jó képek és írás, nagyon köszönöm!

(Leginkább nem is a blog.hu-n olvasom az írásaid, hanem a theoldreader.com-on követlek és közvetlenül ott tudlak olvasni, de úgy gondolom hogy néha - ahogy Tengerész is - talán te is szeretnél visszajelzést kapni, hogy nem dolgozol feleslegesen ezzel a bloggal, vannak hűséges és lelkes olvasóid. :D )

tömjénzsolti 2017.06.29. 10:47:36

A dolog úgy igaz ahogy azt rgranc írja, ismét csak csatlakozni tudok hozzá.

Évamama 2017.07.01. 09:54:05

Szinte elképzeltem magam ebben a kis varosban