Na itt nem tudom miért kötöttünk ki, nagyon helyes norvég kisváros. Sebaj, gondoltam feltekerek az egyik hegyre, de valaki lenyúlta a bringát. Hökkenten nézem a helyét a második decken a lépcsőfordulóban. Vihetnék egyet a maradék három kerékpárból, de nem bízom bennük, ezt az ezüstszínűt rendbe hozattam. Akkor marad a séta.
Arendal kikötő
Kiélvezem a már említett uniós vívmányt, a roaming nélküli telefonálást, hosszan értekezek Tengerész barátommal a MIDI alapjairól. Fantasztikus figura, alig múlt hetven, de már tízszer annyit letett az asztalra, mint egy átlagos ember: járta a tengereket, házat, hajót épített (azazhogy épít, mert soha egy percre nem pihen) és most tangóharmonikázni tanul. Kölcsönadtam neki a régi hangszeremet, annak a működését tisztázzuk, mérnöki agya pillanatok alatt fogja fel a zenei digitális jelátvitel logikáját. Közben lihegek, mert erősen felfelé tartok, hogy legalább egy jó panorámaképet készítsek. Megéri, mert a táj gyönyörű.
Arendal panoráma
Előrevetíti a következő út szépségeit, mikor a fjordok közt hajózunk majd. Holnap Oslóban kezdünk!