Trondheim Norvégia harmadik legnagyobb városa, 997-ben alapították. Egyetemi város, ennek megfelelően vidám, élénk és rendkívül jól biciklizhető. A borongós, hűvös idő ellenére nyeregbe pattantam, már sok volt a bezártságból. A kikötőből a központhoz kicsit tekergősen lehet bejutni, de sikerült. Egy ideig párhuzamosan a tengerrel, aztán át egy felüljáró alatt, visszafordulni, végig a csatornaparton, majd át egy hídon.
Sok-sok évvel ezelőtt már jártam itt, akkor éppen csak sétálgattam a városban, a nyugalmas utcakép maradt meg bennem
Utcakép
Trondheim mindig fontos kikötőváros volt védett partjai miatt, annak ellenére, hogy a XVII. század közepén egy kő- és sárlavina lerontotta a hajózhatóságát. A közeli dombon erődítmény található, melynek ágyúi régóta védik a kikötőt.
Erőd
Az ósdi ágyúk mellett pár II. világháborús légvédelmi ágyút állítottak ki, a német haderőkhöz tartozott, tengeralattjáróközpontnak használták a várost. Az udvarban emléktábla és kiskert őrzi a norvég ellenállók emlékét, akiket a nácik itt végeztek ki. Sokan nem tudják, de többek között a norvég ellenállóknak köszönhetjük, hogy a hitleri Németországnak nem sikerült atombombát előállítaniuk: A Telemark tartománybeli Rjukan városában előállított nehézvizet, melyből a bombát akarták készíteni, norvég ellenállók egy csoportja megsemmisítette, ezáltal hátráltatva a náci programot.
Az erődből a híres fahídon jutunk vissza a belvárosba.
Híd
A híd a gépjárműforgalom elől el van zárva, közepén helyes padok várják azokat, akik a folyóparti színes faházakban akarnak gyönyörködni
Faházak a folyóparton
A város legnagyobb látnivalója a Nidarosi katedrális.
Katedrális 1.
Többször leégett és újjáépítették, a legutóbbi tervek állítólag már nem is tükrözik az eredeti építményt, máig vita tárgya.
Katedrális 2.
A katedrális uralja a várost, a hegytetőről is meghatározó.
Katedrális a magasból
Kinéztem egy közeli hegyet ugyanis, hogy megmozgatom elgémberedett izmaimat. A sarkköri hűvös miatt nem szívesen mozdultam ki, pedig nyár van, milyen lehet itt télen?! De most irány a csúcs. A térképen, melyet a turisztikai irodában a kedves norvég kislány a kezembe nyomott feltűnik egy „utsichtpunkt” ez a kilátóhely, megcélzom amerre sejtem. Elsőre nem találom el a hidat, Trondheim Rózsadombjára jutok, rendkívül elegáns környék, viszont a tetején nem kilátó csak egy buszmegálló található. Bekapcsolom a GPS-t, átirányít ungon-berken, kis ösvényen tolom fel a biciklit, tekerni nem lehet mert kipörög a salakon a kereke olyan meredek, aztán újra aszfaltos az út. Elered az eső, áldom az Oslóban vásárolt gyapjúpulóvert, nem ázik át. A szabadtéri múzeum mellett kávézóba behúzódok. Megizzadtam kissé felfelé, a pulcsi is nyirkos, nincs kedvem a lefelé száguldásban megfázni. Kérek egy koffeinmentes kávét, 4 eurót (!) kérnek érte, miután kifizettem, a pultos hölgy a kezembe nyom egy neszkávés üveget és kedvesen oldalra int, ott van forró víz, cukor és tej, készítsek magamnak. Akárhányszor újratölthetem – jegyzi még meg mosolyogva, így már kevésbé vághatok hökkent arcot, élek is a lehetőséggel, három bögrével iszom a forró folyadékból míg egy kicsit megszáradok.
Nehezen találom a kilátót, megszólítok egy pár munkást, az elsők Norvégiában akik nem beszélnek angolul, zavarban is vannak. Egy biciklis lány aztán elkísér egy darabon, ő mutatja az utat. Már lefelé gurulok. Aztán egy zsákutca végén, mindenféle jelölés nélkül ott egy helyes kilátó.
Trondheim panoráma
A képen jól látszódik ahogy a Nidelva folyó körülöleli a várost. Akárcsak az Aare Bernt vagy éppen a Néva Szentpétervárt. A fjordban található Munkholmen szigete, népszerű kirándulóhely. Ősi bencés rendi szerzetesi kolostor található itt, valamint egy erődítmény.
Sziget
Mint írtam, Trondheim biciklisparadicsom – mint általában a skandináv országok. Ez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy a gépjárművezetők rendkívül előzékenyek, vagy hogy mindenhol igyekeznek kerékpársávot- utat létrehozni. Hanem arra is odafigyelnek, hogy a romantikus macskaköves utcákban kialakítanak két keskeny csíkot, melyeken a bringások nem zötyögnek, hanem csendben suhanhatnak.
Bicikliút 2.
Rá is írják: köszönjük, ez a bicikliseké!
Bicikliút 1.
És itt található a híres kerékpáros felvonó, a CycloCable is! A már fentebb említett erődítményhez – és a környékén lévő házakhoz – igen meredek utca vezet fel, gyalog is nehézkes feljutni. Ezért aztán az út szélén érdekes „liftet” építettek: a járdaszegélybe süllyesztve egy drótkötélpályához csatlakoztatva kis ék-szerű kapaszkodók haladnak felfelé, ezekbe beakasztja a biciklis a lábát és ez a szerkezet a talpánál fogva feltolja. Nagyjából olyan a rendszer, mint a san franciscói cable car, csak itt nem kell egy nagy horoggal elkapni a kötelet, hanem a pöcök rögzítve van a kábelhez. Az elején egy „booster”, egy indító segíti a kerékpárost. Elhelyezkedik a járda mellett, a lábát egy hasábnak támasztja, megnyomja a gombot a kezelőpanelen,
Biciklilift
körülbelül húsz másodperc múlva kis sípolás hallatszódik és a hasáb elkezdi tolni az embert. Harminc-negyven centiméter után a hasáb visszahúzódik és a belőle kijövő pöcök nyomódik a biciklis talpának, ez tolja fel a meredek szakaszon. Azért van erre szükség, mert ha lecsúszna a lábunk, vagy otthagynánk a liftet, a pöcök automatikusan visszahúzódik az út melletti sínbe, ezáltal biztosítva, hogy ne akadjon bele senki. Kicsit gyakorolni kell a használatát, nekem negyedszeri próbálkozásra sikerült feljutni vele. A lényeg hogy előre kell dőlni a kormányra és ki kell kissé dönteni a kerékpárt a járda felé.
A felirat tanúsága szerint a felvonót a norvég vasútbiztonsági szolgálat ellenőrizte és teljesen biztonságos. Nem kötelező a sisak viselése sem. A CycloCable csak a nyári szezonban működik reggel hét és este kilenc között. Azért építették, hogy Trondheim lakosait motiválják a kerékpár használatára. Természetesen díjmentes.
Egy ország, amelyiknek a kormányzata a polgárokért dolgozik. Hihetetlen.
