Ma egész nap ráértem, csak este kellett dolgoznom. Irány tehát a sziget egy távolabbi pontja, biciklivel!
Gotland a Balti-tenger legnagyobb szigete, Svédországhoz tartozik, attól mintegy kilenvcen kilométerre délre helyezkedik el. Bár magas az éves napsütötte órák száma (évi 2000), a helyzetéből adódóan sokszor fúj a szél, így hiába van jó idő, mégis hűvöskés az idő.
Sziklák
Ennek ellenére ez a svédek egyik favorit üdülőhelye, a kempingek tele voltak. A kikötő mellett rögtön kerékpárkölcsönző, egy napra körülbelül 10 euróért adnak egy tisztességes biciklit. Nekem csak a térkép kell, első szóra adnak egyet, korrektül feltüntetve a kerékpárutakat. Mikor elmondom hogy kb 20-25 kilométer messze szeretnék menni, egy barlangot javasolnak. Megnézem a google mapsen, összesen 12 kilométerre van, félreértettek, azt hitték a teljes táv annyi legyen. Nem baj, kinéztem egy Stenkirka nevű települést. Nevéből arra következtettem, hogy nagyobb hely lehet, elvégre ha valahol kőtemplom van...
Igen erős szembeszélben indultam északnak. Az út kezdetben a parton vezet majd egy rövid, de annál meredekebb emelkedő után az út mellé sorol be. Széles kerékpárút, de nem irányhelyes, ennek ellenére biztonsággal lehet rajta közlekedni. A svédek talán még a svájciaknál is óvatosabb és türelmesebb autóvezetők, a kevés kereszteződés sem okoz gondot. Itt is megfigyeltem, amit Oslóban, ha a kerékpáros hülyeséget csinál, nem próbálják se megnevelni, se eltaposni, hanem elnézően megvárják, míg kitalálja mit is akar.
A térkép szerint végig az autóút mellett kellett volna menjek, ez – érthető okokból – nem volt szimpatikus, találtam egy alternatív útvonalat, csak pár kilométerrel volt hosszabb, de mellékútvonalakon, földúton vezetett. Elkanyarodtam hát és tanyák, legelésző lovak, tehenek között hajtottam, szembe- és oldalszembeszéllel. Egyszer csak egy villanypásztor zárta le az földutat ott, ahol a térkép szerint szabadon lehetne haladni. Ettől én még gátlástalanul továbbmentem volna de a két németjuhász képe a svéd „Belépés csak saját felelősségre” táblán elgondolkodtatott. Inkább átvágok a mezőn – gondoltam. Az elhatározást tett követte.
Át a mezőn
Ezzel csak egy hiba volt: a térkép tanúsága szerint még távolabb kerültem a keresztúttól. Szerencsére úgy kétszáz métert kellett csak gázolnom a haszonnövényben, jó kis taposási nyomot hagyva magam mögött, reménykedve hogy a nem messze tőlem traktorozó gazda nem szúrja ki a jelenlétemet. Onnan egy gyalogösvény vezetett balra a műút felé, a trekkingem játszva birkózott meg vele miután kiszedegettem belőle a növényzetet.
Újabb kemény szembeszeles szakasz után érkeztem meg Stenkirkába, 25 kilométerre Visbytől.
Stenkirka
Stenkirka csodálatos település, mind a hét darab háza jól néz ki. Itt nekem nem terem szendvics – gondoltam búsan. A templomnál egy pár kötözte éppen a csomagját a biciklire, megkérdeztem tudnak-e valamilyen kajáldát. Finnek voltak, mondták három-négy kilométerre északnak találok a parton egy strandot, ott van étterem is. Addig is elcsócsáltam az almámat, szovjet orosz csokit majszolva hozzá. Újabb pár kilométer felfelé, annyira megszoktam, hogy már-már hiányozni fog a szembeszél.
A strand nem az a kifejezett karibi beach, igazi svéd tömeg nyüzsgött, legalább tíz ember volt a parton, további húsz az étteremben. Ahogy rossz időben a Balatonnál mondtuk: ki van ilyenkor a vízben? A németek meg a kutyák. Itt meg csak a svédek.
Gotland strand
Levesük, szendvicsük nem volt, arra meg nem volt időm hogy megvárjam, míg egy főétel elkészül, arról nem is szólva, hogy egy napi fizetésemért nem eszek rákot úgy, hogy közben az órámat nézegetem. Búcsút intettem a strandnak és ismét egy rövid, de meredek kaptató után visszaindultam. Most viszont teljes erővel segített a hátszél, 28-30 km/h sebesség között vágtattam visszafelé. Egy út menti boltban vettem csokit és vizet, ezzel már kihúzom a hajóig. Téptem mint az őrült, mert hivatalosan négyre kellett visszaérni, de nem tudtam hogy ez a legénységre vagy az utasokra vonatkozik, nem terveztem ilyen sokáig maradni. Persze hogy jókor becsekkoltam, maradt idő még zuhanyra és fél óra alvásra is. Körülbelül hatvan kilométer lett a vége.
Este a bárba vezető két emelet Csomolungmának tűnt.