vízizene

Megint a vízen vagyok. Az angol és a Disney hajók után most a Silver Cloud fedélzetén. Az út Európa partjainál vezet. Esténként a koktélbárban zongorázom, napközben a kikötőkben mászkálok. Élmények, benyomások egy bárzongoristától.

Friss topikok

  • A Tengerész: Na most előbb nem írta ki amit kommentáltam, aztán amikor megismételtem akkor kirakta mindkettőt. ... (2017.08.20. 11:26) 2017.07.27. Visby, Gotland
  • A Tengerész: Nagyon jók a képek. Arra nem vállalkozom, hogy megmondjam melyik milyen hajó, mert a hadihajókhoz ... (2017.08.20. 11:18) 2017.07.23. Szentpétervár
  • srbeho: A legutóbbi vb döntőt két utitársam a másik szobában végig izgulta. Én szerencsémre az Erdélytévén... (2017.08.06. 16:58) 2017. április 19-20. Pireusz-Monemvaszija
  • A Tengerész: Na szóval kissé megkésve, de annál nagyobb szeretettel, ahogy a régi "szív küldi"-kben szokták vol... (2017.07.25. 23:48) 2017.06.30. Murmanszk
  • Évamama: Hát ez a Murmanszk nagyon jó volt. Még a Tanúból való idézetek is ideillenek, ebbe a retro környez... (2017.07.15. 19:22) 2017.06.28. Arhangelszk

Linkblog

Megint vízen vagyok. Az angol hajók után most az Disney Dream fedélzetén. Az út a Bahamák három kikötője közt vezet: Port Canaveral USA - Nassau, Bahamák - Castaway Cay, a Disney magánszigete. Esténként a koktélbárban vagy az ártiumban zongorázom, napközben a kikötőkben mászkálok. Élmények, benyomások egy bárzongoristától.

AZ ÚTVONAL

Hogy merre járok, az  https://www.cruisecritic.com/reviews/review.cfm?ShipID=91&pgtype=itineraries oldalon lehet megnézni.

2017.07.27. Visby, Gotland

2017.08.09. 14:28 :: Kis ember

Ma egész nap ráértem, csak este kellett dolgoznom. Irány tehát a sziget egy távolabbi pontja, biciklivel!

 

Gotland a Balti-tenger legnagyobb szigete, Svédországhoz tartozik, attól mintegy kilenvcen kilométerre délre helyezkedik el. Bár magas az éves napsütötte órák száma (évi 2000), a helyzetéből adódóan sokszor fúj a szél, így hiába van jó idő, mégis hűvöskés az idő.

 

sziklak.jpgSziklák

 

Ennek ellenére ez a svédek egyik favorit üdülőhelye, a kempingek tele voltak. A kikötő mellett rögtön kerékpárkölcsönző, egy napra körülbelül 10 euróért adnak egy tisztességes biciklit. Nekem csak a térkép kell, első szóra adnak egyet, korrektül feltüntetve a kerékpárutakat. Mikor elmondom hogy kb 20-25 kilométer messze szeretnék menni, egy barlangot javasolnak. Megnézem a google mapsen, összesen 12 kilométerre van, félreértettek, azt hitték a teljes táv annyi legyen. Nem baj, kinéztem egy Stenkirka nevű települést. Nevéből arra következtettem, hogy nagyobb hely lehet, elvégre ha valahol kőtemplom van...

Igen erős szembeszélben indultam északnak. Az út kezdetben a parton vezet majd egy rövid, de annál meredekebb emelkedő után az út mellé sorol be. Széles kerékpárút, de nem irányhelyes, ennek ellenére biztonsággal lehet rajta közlekedni. A svédek talán még a svájciaknál is óvatosabb és türelmesebb autóvezetők, a kevés kereszteződés sem okoz gondot. Itt is megfigyeltem, amit Oslóban, ha a kerékpáros hülyeséget csinál, nem próbálják se megnevelni, se eltaposni, hanem elnézően megvárják, míg kitalálja mit is akar.

A térkép szerint végig az autóút mellett kellett volna menjek, ez – érthető okokból – nem volt szimpatikus, találtam egy alternatív útvonalat, csak pár kilométerrel volt hosszabb, de mellékútvonalakon, földúton vezetett. Elkanyarodtam hát és tanyák, legelésző lovak, tehenek között hajtottam, szembe- és oldalszembeszéllel. Egyszer csak egy villanypásztor zárta le az földutat ott, ahol a térkép szerint szabadon lehetne haladni. Ettől én még gátlástalanul továbbmentem volna de a két németjuhász képe a svéd „Belépés csak saját felelősségre” táblán elgondolkodtatott. Inkább átvágok a mezőn – gondoltam. Az elhatározást tett követte.

 

at_a_mezon.jpgÁt a mezőn

 

Ezzel csak egy hiba volt: a térkép tanúsága szerint még távolabb kerültem a keresztúttól. Szerencsére úgy kétszáz métert kellett csak gázolnom a haszonnövényben, jó kis taposási nyomot hagyva magam mögött, reménykedve hogy a nem messze tőlem traktorozó gazda nem szúrja ki a jelenlétemet. Onnan egy gyalogösvény vezetett balra a műút felé, a trekkingem játszva birkózott meg vele miután kiszedegettem belőle a növényzetet.

 

Újabb kemény szembeszeles szakasz után érkeztem meg Stenkirkába, 25 kilométerre Visbytől.

 

stenkirka.jpgStenkirka

 

Stenkirka csodálatos település, mind a hét darab háza jól néz ki. Itt nekem nem terem szendvics – gondoltam búsan. A templomnál egy pár kötözte éppen a csomagját a biciklire, megkérdeztem tudnak-e valamilyen kajáldát. Finnek voltak, mondták három-négy kilométerre északnak találok a parton egy strandot, ott van étterem is. Addig is elcsócsáltam az almámat, szovjet orosz csokit majszolva hozzá. Újabb pár kilométer felfelé, annyira megszoktam, hogy már-már hiányozni fog a szembeszél.

 

A strand nem az a kifejezett karibi beach, igazi svéd tömeg nyüzsgött, legalább tíz ember volt a parton, további húsz az étteremben. Ahogy rossz időben a Balatonnál mondtuk: ki van ilyenkor a vízben? A németek meg a kutyák. Itt meg csak a svédek.

 

gotland_strand.jpgGotland strand

 

Levesük, szendvicsük nem volt, arra meg nem volt időm hogy megvárjam, míg egy főétel elkészül, arról nem is szólva, hogy egy napi fizetésemért nem eszek rákot úgy, hogy közben az órámat nézegetem. Búcsút intettem a strandnak és ismét egy rövid, de meredek kaptató után visszaindultam. Most viszont teljes erővel segített a hátszél, 28-30 km/h sebesség között vágtattam visszafelé. Egy út menti boltban vettem csokit és vizet, ezzel már kihúzom a hajóig. Téptem mint az őrült, mert hivatalosan négyre kellett visszaérni, de nem tudtam hogy ez a legénységre vagy az utasokra vonatkozik, nem terveztem ilyen sokáig maradni. Persze hogy jókor becsekkoltam, maradt idő még zuhanyra és fél óra alvásra is. Körülbelül hatvan kilométer lett a vége.

Este a bárba vezető két emelet Csomolungmának tűnt.

3 komment

2017.07.23. Szentpétervár

2017.08.09. 14:13 :: Kis ember

Ez a poszt a hajók, repülőgépek és helikopterek iránt érdeklődőknek szól és egyben a segítségüket is kérném.

 

UPDATE: A Lemil blog (www.lemil.blog.hu) nagyrabecsült szerzője, tiboru és csapata már be is azonosította a repülő objektumokat. Hálás köszönetem!

 

(Mivel most már ugyanazok a balti kikötők lesznek, ráadásul kettőben (Helsinki és Stockholm) régebben sokszor voltam, ezért kicsit összevissza lesz az anyag. Nem is mindig viszek ki fényképezőgépet, sokszor csak élvezem a biciklizést vagy a várost.)

 

Július 31-e a haditengerészet napja, ma főpróbát tartottak a Néva folyón. Mikor a pontonra léptem, jóindulatú főnököm figyelmeztetett, hogy óvatosan menjek át a hidakon, mert felnyitják azokat hosszabb időre. Az Auróra cirkálóról akartam képeket készíteni, de inkább maradtam a folyó bal partján. Láttam, egyre több ember igyekszik a rakpart felé, én is arra vettem hát az irányt. A szűk járdán már két sorban állt a tömeg, szemfülesen kifogtam két idősebb, alacsony nőt, fölöttük remekül lehetett fényképezni. A Péter-Pál katedrális kitűnő hátteret nyújtott a képeknek, az állami tévé is a közelemben, egy kiugróban építette ki a kameraállását.

Először egy közvetítő helikopter jelent meg az égen, szerintem Kamov típusú, a koaxiális rotor miatt gondolom, de kérem javítson ki aki jobban ért hozzá. (Sokáig rejtély volt a számomra, hogyan tud egy helikopter repülni, de a magyar elnevezése mindent megmagyaráz: forgószárnyas repülőgép: a tetején lévő rotor ugyanaz, mint a repülőgép szárnya, csak itt nem a test sebessége miatt termelődik a felhajtóerő a merev szárnyakon, hanem a szárnyakat mozgatják körbe-körbe)

 

kamov.jpgKamov

 

Ide-oda röpködött, többször megkerülte a katedrálist,

 

hadihajo_helikopterrel.jpgHadihajó és helikopter

 

elrepült a hídnál is.

 

ezt_hogy_kell_ertelmezni.jpgEzt hogyan kell értelmezni?

 

Aztán jöttek a hadihajók szép sorban. Az ünnepségen állítólag tengeralattjáró is jön majd, most meg kellett elégednünk a hófehér ruhába öltözött feszítő matrózok és a hajók látványával.

 

felsorakoztak.jpgFelsorakoztak 1.

 

felsorakoztak2.jpgFelsorakoztak 2.

 

feszit.jpgFeszít

 

Kérem a hozzáértőket hogy azonosítsák be a hajó- helikopter és repülőgéptípusokat és ha van valami érdekesség róluk, akkor azt kommentbe írják le bátran. A ballisztikus rakétákat, a töltőgépet és az atombombázót megismerem, de a többinél nem szeretnék butaságokat írni. (Később kiderült Burján Gábor úr szakértelmének köszönhetően hogy ebben is tévedtem: a Tu-145 tengeralattjáró-elhárítót néztem Tu-95 stratégiai atombombázónak a dupla propellere miatt. Mentségemre szolgáljón, hogy előbbit az utóbbiból fejlesztették) És itt szeretném megköszönni Tengerész barátomnak a Murmanszk blogban

 

Murmanszk 

 

tanúsított szakértelmét, ha majd otthon leszek és ráérek bíbelődni, beteszem a megfejtéseket a képek alá.

 

És akkor a képek:

 

hadihajo_1.jpgHadihajó 1.

 

hadihajo_2.jpgHadihajó 2.

 

hadihajo_3.jpgHadihajó 3.

 

hadihajo_4.jpgHadihajó 4.

 

hadihajo_5.jpgHadihajó 5.

 

hadihajo_6.jpgHadihajó 6.

 

hadihajo_7.jpgHadihajó 7.

 

hadihajo_8.jpgHadihajó 8.

 

hadihajo_9.jpgHadihajó 9.

 

hadihajo_10.jpgHadihajó 10.

 

hadihajo_11.jpgHadihajó 11.

 

hadihajo_12.jpgHadihajó 12.

 

hadihajo_13.jpgHadihajó 13.

 

hadihajo_14.jpgHadihajó 14.

 

hadihajo_15.jpgHadihajó 15.

 

hadihajo_16.jpgHadihajó 16.

 

 

helikopter_1.jpgKamov KA-52 Alligator harci helikopter

 

 

helikopter_2.jpgMil M-24 harci helikopter

 

helikopter_3.jpgKamov KA-29 szállító helikopter

 

helikopter_4.jpgMil Mi-8AMTS felfegyverzett szállítóhelikopter

 

repulo_1.jpgBe-12 Csajka

 

repulo_2.jpgBe-12 Csajka tengeralattjáró felderítő haditengerészeti repülőgép.

 

repulo_3.jpgIl-114 felderítő repülőgép

 

repulo_4.jpg

AN-72 teherszállító

 

 

 

repulo_5.jpgIl-38N tenegralattjáró-elhárító és tudományos felderítő

 

repulo_6.jpg

Tupoljev Tu-142 tengerészeti felderítő és tengeralattjáró-elhárító

 

 

repulo_7.jpgIljusin Il-78 légi utántöltő és Tu-142

 

repulo_8.jpg

Szuhoj Szu-30 SM negyedik generációs nehéz vadászbombázó

 

 

repulo_9.jpgMiG-31 BM(S) kétüléses nehéz elfogó vadászgép

 

repulo_10.jpgSzuhoj Szu-24 változtatható szárnynyilazású szuperszonikus vadászbombázó repülőgép

 

repulo_11.jpgSzu-24-esek

 

repulo_12.jpgMiG-29 elfogó vadászrepülő

 

Mikor véget ért a felvonulás (az amerikaiakkal ellentétben itt senki nem tapsolta meg), leeresztették a hidat.

 

Híd leeresztés

 

És én átmentem megnézni a modern utódok ősét, az Auróra cirkálót. De azt majd egy következő posztban.

1 komment

2017.07.07. Oslo

2017.07.26. 21:40 :: Kis ember

A cruise terminalról, tehát az óceánjárók kikötőhelyéről, mely az Askerhuus erődítménynél található most nem befelé, a városháza felé indulok kerékpárommal, hanem az ellenkező irányba, az Opera felé. Oslo körülöleli egy fjord végét, a belvárossal ellentétes oldalon lévő hegyre igyekszem panorámaképet szeretnék készíteni. Az idő nem kedvez, itteni szokásához híven borús és szeles, fel kell vegyem a vékonyabbik pulóveremet. Ha ilyen az idő nyáron, borzasztó lehet az ősz meg a tél. Nem véletlenül járnak a norvégok, svédek és finnek annyit komppal Tallinnba és Lengyelországba, ezt az állandó rossz időt csak alkohollal lehet kompenzálni. Most azért szerencsére nincs annyira rossz idő, a szél meg nem fog mindig szembe fújni, hiszen forgolódom (de, mindig szembe fújt), úgyhogy jókedvűen vágok neki az Ekebergnek.

A GPS szerint az operaház után jobbra kellene fordulnom, de a területet lezárták, kerülővel jutok fel a hegyre. Forgalmas út mellett tekerek fölfelé, az autósok óvatosan kerülgetnek. Ha hülyeséget csinálok, rossz felé fordulok vagy átvágok egy körforgalmon, nem dudálnak, hanem türelmesen megvárják mit csinálok. Elnézést kérő kézmozdulatomra mosolyogva bólintanak.

Hátulról érek fel a tetőre, egy ABC-t keresek először, idősebb kutyasétáltató nő kifogástalan angolsággal igazít útba. A facsart narancsdzsúsz olcsóbb mint a víz, azt veszek és mellé norvég csokit. A bolt előtt kirakva két kisasztal székekkel, elfogyasztom a tízórait.

Egy kempingen hajtok keresztül, valahogy nem tudom elképzelni hogy rentábilis legyen. Milyen hosszú lehet a szezon, három hét? Innen szépen karbantartott földutakon át érem el a vendéglő melletti kilátót.

 

oslo_panorama.jpgOslo panoráma

 

A képe becsapós, a „valódi” Oslo a kép közepén ugyan de hátul, a DFDS feliratú hajó mögött található. Ott kukucskál a Silver Cloud kéménye is, a téglaszínű épületek a fekete és piros cseréptetőkkel az Askerhuus erődítmény. Tőle jobbra a hatalmas téglahasáb a városháza. A fjord bejárata balra a sziget mögött található.

 

Lefelé indulok, mikor egy érdekes szobrot veszek észre.

 

dali_venus_de_milo.jpgDali: Venus de Milo

 

Dali Milói Vénusza elgondolkodtat, körbenézek és egy csomó szobrot látok a fák alatt, bokrok mellett. Hiszen a kempingből idevezető úton is láttam jópárat! Bemegyek a kisházba, ahol egy komplett kiállítást találok. Ez hát a híres Ekbergpark, ahol eredeti szobrok találhatók a szabad ég alatt. Azt hittem egy körbekerített valami, de nem, az egész hegyoldalban komoly eredeti képzőművészeti értékeket állítottak ki. Ilyen például Renoir: Cariatide tombee a lurne

 

renoir_cariatide_tombee_a_lurnne.jpgRenoir: Cariatide tombee a lurne

 

vagy

Rodin: Eva szobra

 

rodin_eva.jpgRodin: Eva

 

Visszaindulok felfelé az ösvényen. Amit madáretetőnek hittem, arról kiderül, hogy madáretető ugyan – de ugyanakkor képzőművészeti alkotás is

 

madareteto_szobor.jpgMadáretető szobor

 

Az itt dolgozóknak napi kötelezettségük feltölteni a szobrot eleséggel.

 

Nem nézem végig az összeset, valahogy úgy vagyok a képzőművészeti alkotásokkal hogy hamar eltelek tőlük, de egy-két figyelemreméltót szemügyre veszek. Például Lynn Chadwick: Ace of Diamonds c. mobilját.

 

lynn_chadwick_ace_of_diamonds.jpgLynn Chadwick: Ace of Diamond

 

A mobilt a szél ereje hajtja. A nagyobbik hasáb a Nőt szimbolizálja, a kisebbik, külön mozgó rombusz a Férfit, akik így járják örökös táncukat a szélben. Ezt el kellett nekem magyarázni, mert nem igazán értettem, de hát én botszemű vagyok...

 

Itt van például Ann-Sofi Sidén Fideicomissum c. alkotása, a művésznő saját magát szoborta meg. A közben elvégzett művelet pedig...

 

fideicomissum.jpgFideicomissum

 

A víz egy tavacska felé csorog, ahol egy betontömb éjszaka különböző színekben világít. Nem messze az ösvénytől helyezkedik el Knut Steen: Drommersken oszlopa

 

knut_steen.jpgKnut Steen

 

A klasszikusabb – és gondolom értékesebb – műveket a ház közelében helyezték el. Van itt eredeti Renoir.

 

renoir_le_grande_laveuse.jpgRenoir: Le grande laveuse

 

Egy rendezvényház nem körülkerített udvarán áll, gyerekek játszanak körülötte.

 

gyerekek_renoirnal.jpgGyerekek Renoirnál

 

Egy másik Renoir: Venus Victrix:

 

renoir_venus_victrix.jpgRenoir: Venus Victrix

 

Úgy látszik Renoir a kismellű nőkre bukott, ellentétben Richard Hudsonnal, aki Marilynt formázta meg.

 

richard_hudson_marilyn.jpgRichard Hudson: Marilyn

 

Az étterem falához odavetve egy balett-táncosnő

 

baletttancosno.jpgBalett-táncosnő

 

Aristide Sailol: Nue sans draperie

 

aristide_sailol_nue_sans_draperie.jpgAristide Sailol: Nue sans draperie

 

És itt van új kedvencem, Vigeland is. Man ogg kvinne.

 

vigeland_mann_ogg_kvinne.jpgVigeland: Man ogg kvinne

 

Kérdeztem a kedves muzeológust, hogyhogy nem lopják el a műveket ha egyszer eredetiek, hiszen nálunk még a Gellérthegyen lévő Filozófusok kertjéből is eltűnnek a szobrok – és sajnos nem műélvezetből viszik el a fejét, hanem anyagárban. Mindegyikben mozgásérzékelő van és kamera vigyáz rájuk – világosított fel. Ha ez segít... gondoltam. Hogy mitől olyan szépek, pedig kinn állnak a szabad ég alatt, azt később láttam a belvárosban: fogkefével tisztították éppen az egyik szobrot.

 

tisztitjak_a_szobrot.jpgTisztítják a szobrot

 

Megkérdeztem milyen gyakran kell, mondták attól függ, mennyire szarják össze a madarak. A művészet rejtett oldalai...

Visszafelé elkanyarodtam a rakpartról, Oslo bevándorlónegyedébe tévedtem. Csapatostul közlekedő fejkendős nők, munkaidőben teázgató férfiak és biszbaszárusok minden mennyiségben. Rengeteg kebabos és hentes.

 

Délután utasgyakorlat, utána éjfélig zenélés. Nem kellett elringatni, de a hajó megtette.

Szólj hozzá!

2017.07.04. Trondheim

2017.07.26. 21:09 :: Kis ember

Trondheim Norvégia harmadik legnagyobb városa, 997-ben alapították. Egyetemi város, ennek megfelelően vidám, élénk és rendkívül jól biciklizhető. A borongós, hűvös idő ellenére nyeregbe pattantam, már sok volt a bezártságból. A kikötőből a központhoz kicsit tekergősen lehet bejutni, de sikerült. Egy ideig párhuzamosan a tengerrel, aztán át egy felüljáró alatt, visszafordulni, végig a csatornaparton, majd át egy hídon.

Sok-sok évvel ezelőtt már jártam itt, akkor éppen csak sétálgattam a városban, a nyugalmas utcakép maradt meg bennem

 

utcakep.jpgUtcakép

 

Trondheim mindig fontos kikötőváros volt védett partjai miatt, annak ellenére, hogy a XVII. század közepén egy kő- és sárlavina lerontotta a hajózhatóságát. A közeli dombon erődítmény található, melynek ágyúi régóta védik a kikötőt.

 

erod.jpgErőd

 

Az ósdi ágyúk mellett pár II. világháborús légvédelmi ágyút állítottak ki, a német haderőkhöz tartozott, tengeralattjáróközpontnak használták a várost. Az udvarban emléktábla és kiskert őrzi a norvég ellenállók emlékét, akiket a nácik itt végeztek ki. Sokan nem tudják, de többek között a norvég ellenállóknak köszönhetjük, hogy a hitleri Németországnak nem sikerült atombombát előállítaniuk: A Telemark tartománybeli Rjukan városában előállított nehézvizet, melyből a bombát akarták készíteni, norvég ellenállók egy csoportja megsemmisítette, ezáltal hátráltatva a náci programot.

 

Az erődből a híres fahídon jutunk vissza a belvárosba.

 

hid.jpgHíd

 

A híd a gépjárműforgalom elől el van zárva, közepén helyes padok várják azokat, akik a folyóparti színes faházakban akarnak gyönyörködni

 

fahazak_a_folyoparton.jpgFaházak a folyóparton

 

 

A város legnagyobb látnivalója a Nidarosi katedrális.

 

katedralis_1.jpgKatedrális 1.

 

Többször leégett és újjáépítették, a legutóbbi tervek állítólag már nem is tükrözik az eredeti építményt, máig vita tárgya.

 

katedralis_2.jpgKatedrális 2.

 

A katedrális uralja a várost, a hegytetőről is meghatározó.

 

katedralis_a_magasbol.jpgKatedrális a magasból

 

Kinéztem egy közeli hegyet ugyanis, hogy megmozgatom elgémberedett izmaimat. A sarkköri hűvös miatt nem szívesen mozdultam ki, pedig nyár van, milyen lehet itt télen?! De most irány a csúcs. A térképen, melyet a turisztikai irodában a kedves norvég kislány a kezembe nyomott feltűnik egy „utsichtpunkt” ez a kilátóhely, megcélzom amerre sejtem. Elsőre nem találom el a hidat, Trondheim Rózsadombjára jutok, rendkívül elegáns környék, viszont a tetején nem kilátó csak egy buszmegálló található. Bekapcsolom a GPS-t, átirányít ungon-berken, kis ösvényen tolom fel a biciklit, tekerni nem lehet mert kipörög a salakon a kereke olyan meredek, aztán újra aszfaltos az út. Elered az eső, áldom az Oslóban vásárolt gyapjúpulóvert, nem ázik át. A szabadtéri múzeum mellett kávézóba behúzódok. Megizzadtam kissé felfelé, a pulcsi is nyirkos, nincs kedvem a lefelé száguldásban megfázni. Kérek egy koffeinmentes kávét, 4 eurót (!) kérnek érte, miután kifizettem, a pultos hölgy a kezembe nyom egy neszkávés üveget és kedvesen oldalra int, ott van forró víz, cukor és tej, készítsek magamnak. Akárhányszor újratölthetem – jegyzi még meg mosolyogva, így már kevésbé vághatok hökkent arcot, élek is a lehetőséggel, három bögrével iszom a forró folyadékból míg egy kicsit megszáradok.

Nehezen találom a kilátót, megszólítok egy pár munkást, az elsők Norvégiában akik nem beszélnek angolul, zavarban is vannak. Egy biciklis lány aztán elkísér egy darabon, ő mutatja az utat. Már lefelé gurulok. Aztán egy zsákutca végén, mindenféle jelölés nélkül ott egy helyes kilátó.

 

trondheim_panorama.jpgTrondheim panoráma

 

A képen jól látszódik ahogy a Nidelva folyó körülöleli a várost. Akárcsak az Aare Bernt vagy éppen a Néva Szentpétervárt. A fjordban található Munkholmen szigete, népszerű kirándulóhely. Ősi bencés rendi szerzetesi kolostor található itt, valamint egy erődítmény.

 

sziget.jpgSziget

 

Mint írtam, Trondheim biciklisparadicsom – mint általában a skandináv országok. Ez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy a gépjárművezetők rendkívül előzékenyek, vagy hogy mindenhol igyekeznek kerékpársávot- utat létrehozni. Hanem arra is odafigyelnek, hogy a romantikus macskaköves utcákban kialakítanak két keskeny csíkot, melyeken a bringások nem zötyögnek, hanem csendben suhanhatnak.

 

bicikliut_2.jpgBicikliút 2.

 

Rá is írják: köszönjük, ez a bicikliseké!

 

bicikliut_1.jpgBicikliút 1.

 

És itt található a híres kerékpáros felvonó, a CycloCable is! A már fentebb említett erődítményhez – és a környékén lévő házakhoz – igen meredek utca vezet fel, gyalog is nehézkes feljutni. Ezért aztán az út szélén érdekes „liftet” építettek: a járdaszegélybe süllyesztve egy drótkötélpályához csatlakoztatva kis ék-szerű kapaszkodók haladnak felfelé, ezekbe beakasztja a biciklis a lábát és ez a szerkezet a talpánál fogva feltolja. Nagyjából olyan a rendszer, mint a san franciscói cable car, csak itt nem kell egy nagy horoggal elkapni a kötelet, hanem a pöcök rögzítve van a kábelhez. Az elején egy „booster”, egy indító segíti a kerékpárost. Elhelyezkedik a járda mellett, a lábát egy hasábnak támasztja, megnyomja a gombot a kezelőpanelen,

 

biciklilift_1.jpgBiciklilift

 

körülbelül húsz másodperc múlva kis sípolás hallatszódik és a hasáb elkezdi tolni az embert. Harminc-negyven centiméter után a hasáb visszahúzódik és a belőle kijövő pöcök nyomódik a biciklis talpának, ez tolja fel a meredek szakaszon. Azért van erre szükség, mert ha lecsúszna a lábunk, vagy otthagynánk a liftet, a pöcök automatikusan visszahúzódik az út melletti sínbe, ezáltal biztosítva, hogy ne akadjon bele senki. Kicsit gyakorolni kell a használatát, nekem negyedszeri próbálkozásra sikerült feljutni vele. A lényeg hogy előre kell dőlni a kormányra és ki kell kissé dönteni a kerékpárt a járda felé.

 

The Cyclocable

 

A felirat tanúsága szerint a felvonót a norvég vasútbiztonsági szolgálat ellenőrizte és teljesen biztonságos. Nem kötelező a sisak viselése sem. A CycloCable csak a nyári szezonban működik reggel hét és este kilenc között. Azért építették, hogy Trondheim lakosait motiválják a kerékpár használatára. Természetesen díjmentes.

 

Egy ország, amelyiknek a kormányzata a polgárokért dolgozik. Hihetetlen.

Szólj hozzá!

2017.06.30. Murmanszk

2017.07.14. 01:22 :: Kis ember

Előző nap folyamatosan bőgött a ködkürt, ringatózott a hajó, ahogy a sarkvidéki nyári ködben Arhangelszkből Murmanszkba tartottunk. Itt viszont szép idő fogadott, amint lehetett, ki is mentem biciklizni a városba. A KGB-s tisztnő még a hajón sokáig vizsgálta az útlevelemet, telefonálgattak aztán csak kiengedtek. A kijáratnál újabb ellenőrzés, ez már gyorsan ment. Szpasziba- mondom udvariasan és jobbra pillantok, ahol a Lenin atomjégtörő dokkol.

 

lenin_elt.jpg

Lenin élt

 

Előbb azonban a város. Murmanszk ugyanolyan lehangoló mint Arhangelszk, senki nem beszél semmilyen nyelvet az oroszon kívül, panelházak mindenhol, szocreál szobrok, a postán sokáig magyarázom hogy képeslapot akarok, aztán megtanulom a szót: atkritka. Atkritka, az nincs, mondják és a főpostára küldenek, ott már valóban van. A főposta természetesen a Lenin Proszpekten található, közvetlenül a Komszomolszkaja ulica és a Karl-Marx ulica mellett.

 

veluk_elo_mult_1.jpg

Velük élő múlt 1.

 

A város hősies szerepet játszott a II. világháborúban (igaz, melyik szovjet város nem?), a szövetségesek ide tudták transzportálni a segélyeket. Közel van a finnekhez, akkoriban a német hadsereget csak kilométerek választották el Murmanszktól, de a félsziget elszánt védőinek köszönhetően, akik két évig kitartottak, nem sikerült bevenniük a várost.

 

veluk_elo_mult_2.jpg

Velük élő múlt 2.

 

Ez a közelség aztán a kilencvenes években a prostituáltaknak jelentett előnyt, akik Finnországba jártak a jóval fizetőképesebb kereslet miatt. Később a finn hatóságok ezt a vízum szigorításával eltörölték. Reméltem hogy találok egy masszőrt vagy csontkovácsot, ha már itt a kapitalizmus a nyakunkon, de sehol a városban, több helyen is megkérdeztem. Kiderült hogy évente két-három külföldi hajó látogat csak Murmanszkba.

 

veluk_elo_mult_3.jpg

Velük élő múlt 3.

 

Visszavergődök a kikötőbe, nem egyszerű mert sokszoros vasúti síneken kell átküzdeni magam, a vonatok jönnek mennek a maguk komótos tempójában. Valószínűleg sokan elvesztik a türelmüket, ezért speciális módon védik az átjárókat.

 

vasuti_atjaro.jpg

Vasúti átjáró

 

Emellé még a tölcsérhangszóróból szaggatott csilingelés is hallatszik, kész időutazás. Az egyik átjáróban hosszan vesztegel egy tehervonat, kikerülni nem lehet, gyűlik a sor. Örülök hogy időben visszaindultam, ha sietnem kéne, valószínűleg idegbeteg lennék.

 

Pont délre érek vissza, van egy órám még, éppen indul egy idegenvezetés a jégtörőre. Naiv olasz navigátorunkkal együtt mi vagyunk csak külföldiek, mindenki más orosz. Alessandro azért naiv, mert azt hitte, fizethet dollárral a belépőért. Nos persze hogy nem. Szerencsére nálam van elég rubel, nagyvonalúan meghívom a 300 rubeles (kb 1500 forintos) tikettre. Az idegenvezető csak oroszul beszél, próbálok valamit kihámozni a mondanivalójából. Később az egyik látogató segítségével pár szóban összefoglalja angolul is a lényeget.

 

ket_hajo.jpg

Két hajó

 

A Lenin atomjégtörő korának hatalmas vívmánya volt. Az 1957-59 között épült hajót OK-150 nyomottvizes reaktorral szerelték fel. Évente kb. tíz kilogramm uránium-235-öt fogyasztott.

 

reaktorter.jpg

Reaktortér

 

A fenti képen is látható, hogy méretben szinte megegyezik a Silver Clouddal: 16.000 tonnás, 134 méter hosszú, 27,6 méter széles és 16,1 méter magas. Legnagyobb sebessége 18 tengeri mérföld (33 km/h), de jégtörő üzemmódban általában 2-10 mérföld/órával haladt.

A szárazföldiek elképzelésével szemben a jeget nem az orrával törte, hanem felúszott a maximum két méter vastag jégre és a súlyával összeroppantotta. Iszonyú energiákat fogyaszthatott ez az állandó fel-le haladás.

 

magyarazo_tabla2.jpg

Magyarázó tábla 2.

 

Ha a térképre nézünk, láthatjuk hogy a Szovjetuniónak milyen nagy szüksége volt a jégtörőkre: két másik tengeri kijáratánál, a Fekete- és a Balti-tengereken az imperializmus fenevadjai uralták a szűk átjárókat, a Fehér-tenger pedig befagy télen. A Lenin szolgálatba állításával a hajózóútvonalak lerövidültek és a szovjet tengeri flotta végre egész évben bevethető volt. Nem utolsó szempont, hogy a közeli Arhangelszkben gyártották a félelmetes hírű tengeralattjárókat, melyeknek szintén jól jött a szabad víz.

 

A másik célja az arktika felfedezése és szabaddá tétele volt, különösen a sarkvidéki olajmezők utáni kutatás. Ilyen távolságokat a jégen át csak atommeghajtású hajóval lehetett megtenni.

 

harminc_ev_szolgalat.jpg

Harminc év szolgálat

 

Az atomerőmű pont úgy működik, mint a háziasszonyok kuktája: a maghasadás során keletkező energia elnyelődik, ezáltal hő termelődik. Ezzel vizet forralnak (egy- vagy kétkörös rendszerrel) és a gőzt utána kiengedik egy turbinára. A gőz megforgatja a turbinát, kész is az áramfejlesztő.

 

generator.jpg

Generátor

 

Turbina

 

A videón a turbina kb. 1300-szor lassabban forog, mint üzem közben. És persze a burkolat is hiányzik róla.

Mindezt a vezérlőteremből lehetett irányítani.

 

gephaz_vezerlo.jpg

Gépház vezérlő

 

Navigátorunk szerint nem sokban különbözik a mi hajónkétól. Felszereltsége a korhoz képest komoly.

 

komoly_felszereltseg.jpg

Komoly felszereltség

 

Ha jól vettem ki, ez a kép a hűtőberendezés kontrollműszere.

 

hutes.jpg

Hűtés

 

1967-ben a hűtőberendezés meghibásodott, kisebb nukleáris balesethez vezetett. A Lenin atomjégtörőn összesen két kisebb ilyen jellegű affér történt.

 

A felső szintek elképesztően szépen kidolgozottak. Sok-sok hónapot töltöttek el itt a legénység tagjai, igyekeztek hát nívósan elkészíteni a belső tereket.

 

lenin_folyoso.jpg

Folyosó

 

Faburkolat mindenhol, linóleum vagy szőnyeg a padlón. Régi irodák szaga köszön vissza.

 

lepcsofeljara.jpg

Lépcsőfeljáró

 

A kantinban pianínó,

 

kantin.jpg

Kantin

 

pianino.jpg

Pianínó

 

a központi teremben rendes nagyzongora.

 

nagyzongora.jpg

Nagyzongora

 

Híres előadókat is meghívtak játszani rajta, de megfordult itt Gagarin és Fidel Castro is. Utóbbiak lehet hogy sakkoztak

 

sakkasztalok.jpg

Sakkasztal

 

A díszteremben intarziák

 

diszterem.jpg

Díszterem

 

A többiek már felmentek a hídra, én még nézelődöm kicsit. Csönd lesz talán. Ketten vagyunk most: Lenin és én. Lenin mint kép szobám falán.

 

mindenhol_buzdit.jpg

Mindenhol buzdít

 

Szerintem itt a legmagasabb az egy négyzetméterre eső Lenin ábrázolások aránya.

 

hatalmas_homlok_hatalmas_esz.jpg

Hatalmas homlok, hatalmas ész

 

A híd körülöleli kapitány kajütjét, dolgozóját és szalonját.

 

kapitany_dolgozo.jpg

Kapitányi dolgozó

 

szalon.jpg

Szalon

 

Alessandro be akart nyitni a kajütbe is, de zárva volt, azt mondták, a kapitány éppen alszik. Ezek szerint a nyugalmazott tengerésztiszt a hajón él?

Navigátorunk egyébként remekül érezte magát, a gépteremben még nem volt olyan élénk, de a hídon, megszokott környezetében már otthonosan mozgott. Belenézett az ősöreg radarberendezésbe, bár mint megjegyezte, hiányzik a fekete gumimaszk mellyel teljes sötétséget lehetett benn csinálni.

 

navigatorunk_visszater_a_multba.jpg

Navigátorunk visszatér a múltba

 

A polcokon lévő füzetekről engem kérdezgetett, mit jelentenek, kibetűzöm neki, az egyik rádiólogokat tartalmaz, buzgón beleolvas és értelmezi is.

 

navigatorunk_visszater_a_multba2.jpg

Navigátorunk visszatér a múltba 2.

 

A navigációs asztalt még felismerem, bár elsőre simán nyomdai levilágítónak nézném.

 

navigacios_asztal.jpg

Navigációs asztal

 

Jó pár hagyományos eszköz is megtalálható, például az összeköttetés a gépház és a híd között,

 

osszekottetes.jpg

Összeköttetés

 

vagy a szócső.

 

szocso.jpg

Szócső

 

A műszerezettség polgári (azaz nem hadi-) hajóhoz képest eszméletlen. Jó, a Lenint tekinthetjük kutatóhajónak, így már érthetőbb.

 

muszer_1.jpg

Műszer 1.

 

muszer_2.jpg

Műszer 2.

 

muszer_3.jpg

Műszer 3.

 

muszer4.jpg

Műszer 4.

 

muszer_5.jpg

Műszer 5.

 

muszer_6.jpg

Műszer 6.

 

muszer_8.jpg

Műszer 8.

 

muszer_9.jpg

Műszer 9.

 

muszer_10.jpg

Műszer 10.

 

 

muszer_11.jpg

Műszer 11

 

muszer_12.jpg

Műszer 12.

 

muszer_13.jpg

Műszer 13.

 

Kedves értő blogolvasók, legyenek olyan kedvesek beazonosítani a képen látható műszereket. A morzét és a „teletajp”-ot felismerem, de a többi rejtély.

Íme egy BRG SHR 116 gyártmányú magyar adatrögzítő magnetofon. A „B” gondolom itt még Beloiannisz...

 

brg_shr.jpg

BRG SHR

 

Élelmes műszerészek alkatrészdoboza.

 

alkatreszdoboz_gyufaskatulyabol.jpg

Alkatrészdoboz gyufaskatulyából

 

Nekem az üvegbetétes biztosíték túl modernnek tűnt, de aztán beugrott, hogy a hajó 1989-ig teljesített szolgálatot.

 

Gyönyörűen karban tartják a járművet, az óra például szépen mutatja a pontos időt.

 

az_ora_mukodik.jpg

Az óra működik

 

Sajnos az oroszoknak múzeumban még fejlődniük kell. Ha összevetjük a Lenint az USS Midwayjel

 

(San Diego - USS Midway)

 

akkor tapasztalnunk kell, hogy bár a Lenin technikailag érdekesebb, de a Midwayt úgy rendezték be, hogy egyik ámulatból a másikba esünk. Itt csak szimplán, szárazon mutatják be a berendezéseket, míg ott igyekeztek életszagúbbá tenni.

 

orvosi_rendelo.jpg

Orvosi rendelő

 

Igaz, itt viszont van túravezető, csak sajnos semmit nem értek abból amit mond. Mikor viszont rákérdezünk az atomreaktor működésére, készségesen mutatja be az mellékelt maketten.

 

reaktor_belso_felepitese.jpg

Reaktor belső felépítése

 

Nagyon elment az idő, még megcsodáljuk az olimpiai lángot,

 

olimpiai_lang.jpg

Olimpiai láng

 

amely nem tudom hogy került ide, aztán sietünk is vissza a hajóra.

 

A pieren fiatalok hangoskodnak, esküvőre készülnek.

 

eskuvo.jpg

Esküvő 1.

 

eskuvo_2.jpg

Esküvő 2.

 

eskuvo_3.jpg

Esküvő 3.

Az „All crew on board time” 13.00. 13.05-re érek vissza, nem izgulok, látom hogy bunkerolják (tankolják) a hajót, egyhamar nem indulunk még. Mikor beérkezem, a reggel óta ott szobrozó KGB-s bárisnyának a kezébe nyomom a piros bumázskát „ocseny szpasziba málágyec” kifejezéssel, ezen jót nevet. Paula a személyzetis, elvesztve angol hidegvérét sziszegve számon kéri az öt percet, nem értem mit dühösködik, közli hogy a kapitányhelyettes (egyben biztonsági tiszt) elé citáltat. Ugyanezt megkapja Alessandro is, értetlenül pillogunk. Ebédnél aztán beugrik, hogy valószínűleg le kell adnia az összes útlevelet a csekistáknak, azért volt ideges, nem akar kikezdeni az állambiztonsággal. (Nem történt egyébként semmi.)

 

Négykor indulunk, délutáni álmomból ébredve kipillantok az ablakon, egyből a Kuznyecov Admirálist, Oroszország egyetlen repülőgép-hordozóját látom.

 

kuznyecov.jpg

Kuznyecov

 

Könnyű felismerni a síugrósánc orráról. Az orosz (és az angol) vadászgépek a saját erejükből szállnak fel, a rövid futópálya miatt kell feldobni őket a levegőbe. Az amerikaiak gőzkatapultot használnak.

 

Még bevillan a Roszatomflot (eredetileg Atomflot, látszódik is) másik egysége, a Szevmorputy

 

roszatomflot.jpg

Roszatomflot

 

atommeghajtású konténerszállító, aztán lassan eltűnik a part. Irány vissza Norvégiába!

 

magyarazo_tabla.jpg

Magyarázó tábla

7 komment

2017.06.28. Arhangelszk

2017.07.14. 00:07 :: Kis ember

Kérit kommunista tevékenységéért Magyarországon halálra ítélték, de Lenin kicserélte. Kéri elmondta: megérkezett Moszkvába. Trockij, akit jól ismert, ünnepi fogadást rendezett tiszteletére. Az asztalon jeges vödrök álltak francia pezsgővel és amerikai tejkonzervek köcsögökben. Odalent az utcákon éhségtől haldoklók feküdtek a házfalak mentén. „Mit kívánsz tőlünk, Kéri elvtárs? Mindent megadunk néked”, szónokolt Trockij. „Egy útlevelet, hogy elhagyhassam ezt az országot.”

 

Valamiért ez a Faludy anekdota jutott eszembe Arhangelszk kátyús, hullámos és mocskos utcáin kerekezve. Délben sikerült kiszabadulni, pedig már reggel nyolckor kikötöttünk. Viszont Szovjetunióhoz Oroszországhoz méltóan KGB-sek (most épp FSZB-nek hívják, de ugyanaz a Berija-mentalitás) mindenütt, bumázska nélkül sehova!

Mindenkinek meg kell jelenni a hatóságok előtt (ez még nem gond), viszont akinek bahamai tengerészkönyve van, azt nem engedik ki. Mitől félnek, hogy valaki illegálisan be akar vándorolni Arhangelszkbe egy hatcsillagos hajóról?! Szerencsére elhoztam a brit tengerészkönyvemet, így én mehetek. Órákig tart, míg a nagy tányérsapkás ávósok átvizsgálják mindenki papírjait, beviszik a számítógépbe, majd egy papíron is kipipálják. Mikor a hajót elhagyjuk, a karám kijáratánál kis konténer, abban is ül három elvtárs, ők is átnézik az útlevelet, tengerészkönyvet, újabb pipa egy papíron, belecsúsztatnak egy cetlit az útlevelembe – a másik felét letépik és elteszik – és a lelkemre kötik, nehogy elhagyjam, le kell adnom, mikor visszajöttem.

Ennyi az üdvözlő bizottság, információ sehol, térkép sehol, menj amerre látsz. A kikötővel szemben egy cipőboltban pénzkiadó automata, bizalmatlanul méregetem, inkább egy közeli bankhoz kerekezem. Itt már mindenütt gondosan lelakatolom a biciklit, áldom az eszem, hogy a görögöknél vettem egy U lakatot.

 

lakat.jpg

Lakat

 

A bankban az automata csak oroszul kommunikál, szerencsére az egyik tisztviselőnő beszél kicsit angolul, diszkréten elfordul amíg a PIN kódot beütöm, aztán segít. Fogdosom az ezer rubeleseket és arra gondolok, gyerekkoromban bele volt ütve az alumínium kanálba (meg mindenbe): Cena 17 kopek. Még a forgácsológép is csak pár rubel volt...

 

Szemerkélő esőben tekerek egy szocreál épület előtt, akár a ráckevei orvosi rendelő is lehetne, csak azelőtt nincs ilyen szép szobor. A táskámba nyúlok a fényképezőgépért, csak az objektívet találom a kabát alatt, beugrik, hogy a kamerát letettem a kabinban, mielőtt felmentem az immigration-ra. Puff neki, marad a telefonom.

 

szocreal.jpg

Szocreál

 

Egyelőre találomra fordulok be az utcákon, mint később kiderül a fő sétálóutcán járok. Emberek alig, a térkövön látszik hogy pár éve rakták le de máris hullámos (és mocskos), örülök hogy trekkinggel vagyok. Valahonnan hangszóróból beszéd és zene szól, az Univermag frontján vannak kitéve hangosbeszélők, onnan zajonganak, reklámokat szórnak a szürke ég alá.

 

univermag.jpg

Univermag

 

Kíváncsiságból bemegyek, egy kínai piac és egy GUM keveréke tárul elém. Továbbmegyek, az utca két oldalán gyönyörű régi faházak váltják egymást panelépületekkel.

 

fahaz.jpg

Faház

 

Az egyiken cirill betűs felirat: szuvenír. Bemegyek a dupla ajtón, kis folyosóra jutok, sehol semmi jelzés. Elbizonytalanodom, aztán benyitok a másik ajtón, mögötte gyezsurnaja üldögél, kérdezi szuvenír? Mondom da, int hogy arra. Az egyik szobácskában tényleg ajándékbolt, matrjoska babák, fából faragott díszek. Hűtőmágnest és képeslapokat veszek. Az eladónő nem beszél csak oroszul, egy csodaszép szőke fiatal lány a barátjával szintén válogat, ők segítenek. A bolt előtt szóba elegyedem velük, Moszkvából jöttek, mutatják hol van a turistainformáció. Ott végre beszélnek angolul és térkép is akad. V. barátom, aki ezt a blogot is kezeli, megkért hogy vigyek neki régi orosz hajós újságot vagy képeslapot, ez után érdeklődök. A tengerészeti múzeumhoz irányítanak, arra taposok az ellenszélben.

 

szobor.jpg

Szobor

 

Ez a szobor valamiért híres, mert szerepelt az útikönyvben, de nem sikerült rájönnöm miért.

 

A tengerészeti múzeumban megveszem a százötven rubeles belépőt és veszek még háromszázért egy „bjezbolka”-t, cirill betűs Arhangelszk feliratú bézbólsapkát. Az alsó szinten halászeszközök, fantasztikus régi hajómodellek váltakoznak második világháborús légvédelmi ágyúkkal és szakállas kapitányok, admirálisok arcképével.

 

modell.jpg

Modell

 

Természetesen minden csak cirill betűkkel van kiírva, a gyezsurnaja (a múzeumban, ahol rajtam kívül csak egy kisgyerekes anyuka volt látogató, négy gyezsurnaja is volt: egy a jegyet adta, egy a ruhatárat kezelte és mindkét emeleten volt egy teremőrnéni) hív egy szakállas fiatalembert, aki tökéletes angolsággal és nagy lelkesedéssel végigvezet a tárlaton. Ahogy nézem, örül hogy talált valakit akivel beszélgethet angolul, én hasonlóképpen.

 

Sajnos nem találok se régi képeslapot, se régi újságot, egy tippet, hogy a Vasárnap sugárút másik végén a három nagy toronyház egyikének aljában működik egy antikvárium. Hogy jutok oda? Csak menjek egyenesen át a Lenin téren, onnan indul.

 

A Lenin tér (plosagy Lenina) pont olyan, mint a neve: hatalmas és rettenetesen kommunista, jobboldalt a pártház elnyúló tömbje, szemben felhőkarcoló.

 

lenin_ter.jpg

Lenin tér

 

A Vasárnap sugárút (Voszkreszenyije proszpekt) pont kettészeli, másik oldalán óriási Lenin szobor.

 

a_hos_ki_csak_nepenek_el.jpg

A hős ki csak népének él

 

Itt még nem a szoborparkban van, de a mentalitást elnézve még nem is való oda. Akinek van hozzá kedve és idege, nézze meg a youtube-on az idevágó videót (neo Ranbo 13 {Official Video} 2000).

 

A bolt kiesik a belvárosból, szorgalmasan tekerek. Megkérdezek egy szimpatikus párt, merre lehet. Már megtanultam, ha rögtön angolul szólalok meg, úgy tekintenek rám mint egy imperialista kémre és nem válaszolnak, de ha összeszedem az orosztudásomat (izvinyitye pazsaluszte, ggye nahogyitszja eto?), akkor mosolyognak és segítenek, sőt még angolul is próbálkoznak. Innen üzenném Virág Cecília tanárnőnek, hogy értékelem a memoriterjeit, de szart sem érnek, senki nem volt kíváncsi a „Gorodszkoj transzport v Budapeste rabotajet pa szisztema bez konduktora, znacsit nado kupity bileti zaranyeje” (A budapesti közlekedés kalauz nélküli kocsikkal működik, ezért előre meg kell váltani a jegyeket) mondatomra, az általános iskolában tanultakkal viszont remekül boldogultam. Elég volt a „Centr gorada” kifejezést ismételgetni, mindenki lelkesen mutatta az utat. Megtalálom az üzletet, van itt minden relikvia, pont régi hajós újság és képeslap nincs. Bleh, kedves V., hiába kerekeztem ki idáig. Vigasztalásképp küldök neki mai képeslapot, a postán újabb gyezsurnaja, nem sikerült rájönnöm mit csinál, mert egyébként minden olyan, mint a bárisnya nélküli nyugati társaiban. Automata sorszám, nők a pult mögött, kis bódéban bélyeg- képeslap- és biszbaszárus. Veszek bélyeget, rájövök hogy nincs nálam toll, kérek egyet, nem adnak csak 10 rubelért. Érdekes, eddig sehol nem volt probléma kérni kölcsön egy tollat. Egyébként remek toll, azóta is azt használom.

 

templom.jpg

Templom

 

Látok egy plázát, gyorsan bemegyek mert már kezdek fázni. Hol szitál az eső, hol pedig fúj a szél, hol egyszerre mind a kettő. Eszem egy forró krumplit (milyen leleményes a mi népünk!) és egy blincsikit almalekvárral, hozzá helyi málnaszörpöt kancsóból, isteni. Mikor átmelegszem továbbindulok.

 

ketfajta_haz.jpg

Kétfajta ház

 

Visszabiciklizek az információhoz, kérdezem hol van fodrász. Tétováznak, végül egyet találnak, alig két percre található. Odamegyek, csak nők vannak, nők sürögnek-forognak és a páciensek is csak nők. Azért mosolyogva bólintanak, lelakatolom a biciklit, 500 rubelt kérnek, szerintem sok, de még így is ötödannyi mint Norvégiában lenne; körülbelül spanyol árfolyam.

 

diszes_fahaz.jpg

Díszes faház

 

Eltelt az idő, tépek vissza a hajóra, útközben a szomorú időben még lefényképezem a garadszkoj transzport v Arhangelszke-t, végsőkig leharcolt buszok küzdenek a kátyúkkal, mikor elindulnak recseg a váltójuk, párás ablakaikon nyűtt arcok bámulnak ki a sarkvidéki nyárba.

 

vegsokig_leharcolt_buszok_1.jpg

Végsőkig leharcolt buszok 1

 

vegsokig_leharcolt_buszok_2.jpg

Végsőkig leharcolt buszok 2

1 komment

2017.06.26. Honningsvag, Nordkapp

2017.07.08. 12:14 :: Kis ember

Utunk legészakibb részéhez értünk. Az Európa legfelső csücskénél található Honningsvagtól kell még egy kicsit buszozni a Nordkapp pontig. Bár Norvégiában csak 5000 fő fölött lehet város egy település, Honningsvag kivétel e szabály alól és a maga 2500 fős lakossága ellenére igenis város. A nap május 13. és július 31. között sosem megy le a, november 21 és január 21 között pedig nem emelkedik a horizont fölé. Előző napokon munka után, mikor éjfélkor kimentem a tatra friss levegőt szívni, a nap északon világított, mint otthon nyáron este hét körül. Reggel északkeletről indul, fölkúszik a zenitre, majd északnyugat felé leereszkedik, végül teljesen északnak kanyarodik és ott átmegy keletre. Az éjjel tizenegyórási szettemet délután hatnak érzem, mintha akkor kezdődne a munka, az árnyékolókat le kell engedni, különben a szemembe süt.

 

ejfeli_napsutes.jpg

Éjféli napsütés

 

Gondolhatnánk hogy nagyon hideg van, de a Golf-áramlat, ez a természetes radiátor fűti Norvégia északi partjait. Az éves átlaghőmérséklet 2 Celsius fok és télen is csak -4. Azért légkondicionálóra nincs szükség, hiszen a napnak nincs ereje, a föld fagyott marad.

 

nyari_ho.jpg

Nyári hó

 

A táj barátságtalan, fa sehol, csak moha-zuzmó társulás, a tundra jellegzetes növényvilága.

 

baratsagtalan_taj.jpg

Barátságtalan táj 1.

 

A kikötőben Bamse, a Honningsvag-ban született hős tengerészkutya szobra fogad. A 89 kilós bernáthegyi a II. Világháborúban szolgált. Eric Hafto kapitány kutyája Oslóban hajózott be a Thorodd nevű bálnavadászhajóra. Mikor kitört a háború, a Thorodd-ot a norvég haditengerészet beszipkázta őrnaszádnak. A náci invázió idején szállítóhajóként üzemelt, majd röviddel az 1940. június 10-i kapituláció előtt a Thorodd egyike volt annak a 13 hajónak, melyek az Egyesült Királyságba menekültek. Egy hét alatt tették meg a távot. Gyorsan átalakították aknakeresővé.

Bamse azon felül, hogy jó hatással volt a legénység moráljára, állítólag megmentette egy hadnagy és egy matróz életét. A hadnagyot meg akarta késelni egy merénylő, ezt Bamse a tengerbe lökte, a matrózt pedig, aki a fedélzetről a vízbe zuhant, kihúzta a partra. Angol új hazájában a kikötőből busszal jutott be a városkába, bérletét a nyakörvén viselte. Ha verekedés tört ki a már kissé ittas legénység tagjai között, mancsát a vállukra téve nyugtatta őket majd visszavezette a bódult matrózokat a hajóhoz. Hogy igazak-e a történetek, nem lehet biztosan tudni, a tengerjáró emberek szeretnek nagyokat mondani, de a lényeg, hogy a jóindulatú bernáthegyi a norvég haditengerészet és ellenállás egyik szimbóluma lett, híres képe, melyen a navy sapkáját viseli képeslapokra is rákerült. Hétéves korában hunyt el szívelégtelenségben, katonai temetés mellett helyezték örök nyugalomra, százak kísérték utolsó útjára Montrose-ban.

 

bamse.jpg

Bamse

 

A tehetősebbek helikoptert bérelnek,

 

erkezik_a_helikopter.jpg

Érkezik a helikopter

 

nekünk jó lesz a busz is, alig 40 perc az út. Mellettem olasz navigátorunk ül, aki emellett a mentőcsónakom parancsnoka is. Rendszeresen szolgál új információkkal az utankénti gyakorlatok alkalmával. (Hogyan kell eloldani a mentőcsónakot? Szétcsatlakoztatjuk a tápkábelt, kiütjük a piros biztosítószeget és eloldjuk az alsó merevítőköteleket. Hogyan indítjuk be a csónakot? Először a két ülés közti piros kapcsolóval áram alá helyezzük, majd a két motort két külön indítókulccsal elindítjuk. Mi a teendő ha a motortérben tűz üt ki? A tűzoltókészüléket a helyéről el nem mozdítva csatlakoztatjuk a motortérbe vezető csőhöz és megnyomjuk a kart.) Körülbelül húsz perc múlva kiáltozásban tör ki, captáin, captáin, harsogja nyílt olasz á-ival és mutogat, valóban, az emelkedőn előttünk kapitányunk küzd az emelkedővel a számára külön fenntartott biciklivel. A fehér kerékpár sportosabb, mint az általam használt ezüst, viszont nincs sárvédője, lámpája és csomagtartója, szoktam látni az átmenőraktárban. Derekasan nyomja az „öreg”, Alessandro szerint a Nordkappot célozta meg. Indulás előtt még én is töprengtem rajta, nem is az oda-vissza 70 kilométer riasztott el, hanem az idő rövidsége, hiszen délután egykor már indulunk is tovább. És ha valami történik a bringával, mikor még 20 kilométer van hátra... A kapitány könnyen ugrál, nélküle úgysem indulunk el. Most kivételesen én voltam a bölcsebb, hajónk ura elszámította magát, nem gondolt arra, hogy a terület csöppet sem sík, félútról vissza kellett fordulnia.

 

baratsagtalan_taj2.jpg

Barátságtalan táj 2.

 

A legészakibb ponthoz elérve hideg és köd fogad. Buszvezetőnk nyugtatgat, negyedóra múlva kitisztul az idő, a hideg ugyan megmarad, de legalább nem csak az orrunkig fogunk látni. Elmeséli, hogy hat hete, május közepén még húszcentis hó volt az utakon, most már remek idő van. Kösz szépen. És valóban, az időjárás még az angolnál is szeszélyesebb, szinte percenként változik.

 

valtozekony_ido.jpg

Változékony idő

 

Pár percig a fűtött épületben mászkálunk, van itt kiállítóterem, mosdó, troll,

 

trollok.jpg

Troll

 

szuvenírbolt, ahol pár képeslapért és egy hűtőmágnesért megint Tuvalu éves bevételét fizetem ki és egy zongora.

 

zongora_eszakon.jpg

Zongora északon

 

Nem nagyon szoktam „civilben” zongorázni, de mikor fogok én legközelebb ilyen közel az Északi-sarkhoz zenélni?! Eljátszom egy rövid Bartók darabot, udvarias taps fogadja.

Kimerészkedünk a hideg spiccre, itt egy emelvényen stilizált földgömb várja a fényképezkedőket, egymást kérjük meg kép készítésére, aztán inkább már csak engem, mert én vagyok az egyetlen, aki rendes fényképezőgépet cipel magával, nem csak zsebre dugja a mobilját.

 

doktorno.jpg

Doktornő

 

A kirándulók etnikai aránya itt sem tükrözi a legénységét, az összes léhűtő itt van – aki fel tudott időben kelni. Emitt például a „Voices of Silversea”, az énekesek női tagjai és egy nemzetközi hosztesz. Holland, angol, ír és brazil hölgyek láthatók a képen. A kerekesszék olasz.

 

enekesek_es_hosztessz.jpg

Énekesek és hosztesz

 

Szegény angol énekeslány négy napja eltörte a lábát. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy escortként tette, mikor az utasokat kísérte, így üzemi balesetnek számít, tehát nemcsak hogy a gyógyítás költségeit fedezi a biztosító, hanem a kiesett munkabérét is kompenzálják valamennyire. Erősködött ugyan, hogy szívesen marad, mert ülve is tud énekelni, de a biztonsági előírások nem engedik. Bergenből majd haza kell mennie.

Pár perc elég is itt kinn, erősen fúj a metsző szél, visszamenekülünk a pavilonba. Kicsit átmelegszem, még van negyedóránk, kisétálok a túloldalra. Kedves szoborkompozíció fogad. 1988 júniusában hét gyerek a világ különböző szegletéből összegyűlt itt egy hétig Nordkappon és megalkották a „Barn av Jorden”, a „Föld gyermekei” szobrot, az együttműködés, barátság, remény és öröm jelképét. (Gondolom némi felnőtt segédlettel.)

 

bekeszobor.jpg

Békeszobor

 

Sorrendben: Jázmin-Tanzánia, Rafael-Brazília, Ayumi-Japán, Shithedeo-Thaiföld, Gloria-Olaszország, Anton-Szovjetunió, Louise-Egyesült Államok.

 

Visszafelé kétszer is látunk rénszarvascsordát, kedves sofőrünk megállítja a buszt, hogy rácsodálkozhassunk, arcán olyan kifejezés, mintha nálunk kérné meg valaki a Volánbusz vezetőjét, álljon már meg egy pillanatra, hogy megcsodáljuk a teheneket.

 

renszarvaskolyok.jpg

Rénszarvaskölykök

 

A piernél zenebona fogad, szerencsétlen triót kitették a hatodikra a recepció melletti kis erkélyre, hogy welcome-zenét játsszon a visszatérő utasoknak. Mintha nem lenne elég bajuk a rengeteg próbával, még meg is fagyasztják őket. A bejáratnál a hallban egy adag kibelezett lazac várja, hogy valaki a konyhába vigye. Az utastérben. Érthetetlen.

 

lazac_a_fedelzeten.jpg

Lazac a fedélzeten

 

Most keletnek fordulunk, irány a Fehér-tenger. Arhangelszk és Murmanszk. 

Szólj hozzá!

2017.06.24. Harstad

2017.07.07. 14:34 :: Kis ember

Harstad tipikus norvég kisváros. Kivittem a biciklit és több hegyre is feltekertem, más nem is volt érdekes. Kilátás a tévétorony két oldaláról:

harstad_panorama_1_1.jpg

Harstad panoráma 1.

 

harstad_panorama_2.jpg

Harstad panoráma 2.

Szólj hozzá!

2017.06.22. Hellesyt - Geiranger

2017.07.07. 14:28 :: Kis ember

 

Egy nap két kikötő a fjord két ágában. Délelőtt 2-3 óra Hellesyt-ben, délután ugyanennyi Geirangerben. Nem szálltam ki, mert a lényeg úgyis a fjord és a gyönyörű vízesések, a hatalmas sziklafalak voltak. A képekre kattintva szép nagyok lesznek!

 

Hellesyt képeken:

 

hellesyt_1.jpg

 

 

hellesyt_2.jpg

 

 

hellesyt_3.jpg

 

 

Geiranger képeken:

geiranger_kajakos.jpg

Kajakos

 

geiranger_1.jpg

 

 

geiranger_2.jpg

 

 

geiranger_vizeses_1.jpg

 

 

geiranger_vizeses_2.jpg

 

 

geiranger_vizeses_3.jpg

 

 

geiranger_panorama.jpg

Geiranger panoráma

1 komment

2017.06.20. Oslo

2017.07.07. 13:52 :: Kis ember

Turnaround day van, így hívják itt a turnusváltást. 260 utas ki, 260 be, mindenki vadul dolgozik, kivéve a szerencsés zongoristát, akinek ez ugyanolyan nap, mint a többi. Remek!

 

Kihasználva a kerékpár adta lehetőségeket, távolabbi helyet célzok meg, lehetőleg egy parkot. Kinézem a telefonom google térképén a királyi palota kertjét, rábökök és már mondja is a kellemes női hang: „forduljon északnyugat felé” a bal felső sarokban lévő kis iránytű alapján elindulok, később nyilacska vezet végig a kékkel kiemelt útvonalon.

A norvég királyi palota nem nagy és egyáltalán nem hivalkodó.

 

kiralyi_pakota.jpg

Királyi palota

 

Az egyetlen dísze az épület előtt álló lovasszobor, felirata: Det norske folk reiste dette minde

 

lovasszobor.jpg

Lovasszobor

 

Alig pár régimódi ruhába öltözött fegyveres díszkatona őrzi, az egyik közülük – nő!

 

noi_or.jpg

Női őr

 

Mellette tábla a királyi kert használatáról: a tűzgyújtáson kívül nem tiltanak meg semmit, hanem az állampolgár bölcs belátásra bízzák, hogy vigyázzon a parkra. Dobja ki a szemetet, kerékpárral, gördeszkával csak lassan haladjon és pórázon vezesse a kutyát. A végén egy kedves mondat: kérem sétálgasson a füvön, öleljen meg egy fát – élvezze a kertet!

 

hasznalati_utasitas.jpg

Használati utasítás

 

Ennek megfelelően betartom a kb. öt kilométeres sebességhatárt a biciklivel, legalább rendesen bámészkodhatom. Úgyis mindig le kell szállni valamit megcsodálni. Például a katonás léptekkel haladó tisztet bokrétás kalapjával,

 

katonas.jpg

Katonás

 

aki az egyik őrhöz siet, de nem leváltani, csak valamilyen utasítást adni.

 

magyaraz.jpg

Magyaráz

 

Ez az őr egymaga vigyázza a hátsó bejáratot, pedig két fakabát is elhelyezkedik a kapu lét oldalán, lehet hogy leépítés volt? Mindenesetre ez is elég, egy kíváncsiskodó turistának udvariasan szól (természetesen kifogástalan angolsággal), hogy ne kapaszkodjék a rácsba, az engedelmesen hátrább lép. Szóba elegyedek az idősebb nővel, lefitymálva jegyzi meg, hogy milyen kicsi ez a palota. Kérdezem honnan jött, mondja Dániából. Hát a koppenhágaihoz képest (ld. előző blogbejegyzést) valóban kicsi, pedig az ország jóval nagyobb. A palota kertjében egyébként éppen két alkalmazott beszélget. Bár az itteni népeket ismerve az egyik a norvég király is lehetne...

 

kiralyi_palota_2.jpg

Királyi palota 2.

 

A királyi kertben ezúttal nem az angoloknál egyszer már leírt tevékenységemet folytatom, csak üldögélek egy padon és hazatelefonálok. Háromszor is éljen az Európai Unió, hogy mindezt külön költségek nélkül megtehetem! Közben a szökőkúttal ellátott tóban kacsák élvezik a ritka jó időt.

 

felszall.jpg

Felszáll 1.

 

felszall2.jpg

Felszáll 2.

 

Innen továbbtekerek a Vigeland parkhoz.

 

vigelandpark_2.jpg

Vigelandpark 2.

 

A Vigeland szoborparkot évente egymillióan látogatják. Gustav Vigeland (1869-1943) szobrász hozta létre ezt a 32 hektáros területet a Frogner parkon belül, 212 szobor található itt, nagy részüket 1906 és 1942 között alkotta az eredetileg Adolf Gustaf Thorsen névre hallgató mester, aki szülőföldje tiszteletére vette fel húsz évesen a Vigeland nevet.

 

vigeland.jpg

Vigeland

 

1921-ben Oslo városa eldöntötte, hogy lerombolja azt a házat, ahol Vigeland él és alkot, helyette könyvtárat épít. Hosszas egyezkedés után garantáltak neki egy új épületet ahol dolgozhat, cserébe megígérte, hogy az összes alkotását, beleértve a szobrokat, rajzokat, faragásokat és modelleket a városnak ajándékozza.

 

vigelandpark_1.jpg

Vigelandpark 1.

 

Az ezt követő húsz évben a művész szabadtéri kiállításon dolgozott, szobrait és installációit a park 850 méter hosszú tengelyében helyezték el.

 

vigelandpark_9.jpg

Vigelandpark 9.

 

A két legfontosabb alkotása, a „Monolit”

 

obeliszk.jpg

Monolit

 

és az „Életkör”

 

vigelandpark_11.jpg

Életkör

 

a tengely végén, a szökőkút mögött egy-egy dombon helyezkednek el.

 

vigelandpark_8.jpg

Vigelandpark 8.

 

A „Monolit” tövéből belátható a park, az „Életkör” előtt viszonylag üres terület található.

 

vigelandpark_10.jpg

Vigelandpark 10.

 

A szobrok mind ruhátlan embereket ábrázolnak, férfiakat, nőket és gyerekeket vegyesen, csöppet sem idealizáltan. Mindegyik modell meztelen, mellyel a művész a társadalmi és vagyoni helyzet közti különbség ellenére a minden emberben egyformán lakozó szépséget próbálta megmutatni.

 

vigelandpark_5.jpg

Vigelandpark 5.

 

Az itt található vöröstéglás házban, a Vigeland múzeumban találhatók a művész korai fafaragásai, a szobrok tanulmányai, portrék és az 1890-es évekből származó egyéb kisebb-nagyobb művek. A parkot rekreációs célra használják, a városiak szívesen kijárnak ide akárcsak az óvódáscsoportokkal játszani a játszóréten, akár meditálni

 

medital.jpg

Meditál

 

vagy csak olvasgatni.

 

vigelandpark_3.jpg

Vigelandpark 3.

 

1 komment

2017.06.19. Arendal

2017.07.07. 12:15 :: Kis ember

Na itt nem tudom miért kötöttünk ki, nagyon helyes norvég kisváros. Sebaj, gondoltam feltekerek az egyik hegyre, de valaki lenyúlta a bringát. Hökkenten nézem a helyét a második decken a lépcsőfordulóban. Vihetnék egyet a maradék három kerékpárból, de nem bízom bennük, ezt az ezüstszínűt rendbe hozattam. Akkor marad a séta.

 

arendal_kikoto.jpg

Arendal kikötő

 

Kiélvezem a már említett uniós vívmányt, a roaming nélküli telefonálást, hosszan értekezek Tengerész barátommal a MIDI alapjairól. Fantasztikus figura, alig múlt hetven, de már tízszer annyit letett az asztalra, mint egy átlagos ember: járta a tengereket, házat, hajót épített (azazhogy épít, mert soha egy percre nem pihen) és most tangóharmonikázni tanul. Kölcsönadtam neki a régi hangszeremet, annak a működését tisztázzuk, mérnöki agya pillanatok alatt fogja fel a zenei digitális jelátvitel logikáját. Közben lihegek, mert erősen felfelé tartok, hogy legalább egy jó panorámaképet készítsek. Megéri, mert a táj gyönyörű.

 

arendal_panorama.jpg

Arendal panoráma

 

Előrevetíti a következő út szépségeit, mikor a fjordok közt hajózunk majd. Holnap Oslóban kezdünk!

Szólj hozzá!

2017.06.16. Koppenhága

2017.07.07. 12:09 :: Kis ember

Ugyanott kötöttünk ki, ahol 2008-ban a Queen Victoriával. Akkor végigszenvedtem a várost, mert állandóan leesett a bicikli pedálja, most az ezüstszínű trekkingemmel könnyen bejártam mindent. Az időjárás nem volt túl kegyes: erős szél fújt és időnként az eső is eleredt. De Koppenhágában ez senkit nem zavar, ha esik, ha fúj, a lakosság 35%-a biciklivel jár mindenhova, sőt a város vezetése azon dolgozik, hogy ez az arány elérje az 50%-ot.

 

esoben_is_1.jpg

Esőben is

 

Olyan mértékű a kerékpárközlekedés, hogy komoly szabályokat és beruházásokat kellett foganatosítani. Ilyen például a kétszintes kerékpártároló a vasútállomáson.

 

kerekpartarolo_a_vasutallomason.jpg

Kerékpártároló a vasútállomáson

 

Azért ilyen üres, mert itt estére hagyják a biciklit az ingázók. Idáig vonattal jönnek, innentől pedig bebicikliznek a munkahelyükre. Képzeljünk el egy ilyet a Nyugati vagy a Keleti Pályaudvarnál, ahonnan negyedóra alatt be lehetne érni minden belvárosi munkahelyre! Nem nagy összegű fejlesztés és rendkívül környezetbarát, ráadásul mindenki jól jár: aki ingázik, kevesebbet költ és a biciklizéssel hamar el tud intézni mindent. Akinek muszáj gépkocsiba ülni, azelőtt csökken a dugó, mert kevesebben fognak autózni. A városlakók pedig a légszennyezettségtől mentesülnek. Az úthálózatot átalakították, minden nagyobb útvonalon van irányhelyes kerékpársáv, kisebb padkával elválasztva az úttesttől. Az utak gépjármű-áteresztőképessége így ugyan csökkent, de személyre lebontva – a sok biciklis áthaladás miatt – nőtt! Meg is látszik a városon: a másfélmilliós nagyváros házainak falai tiszták, nem ül meg mindent az olajpára.

 

Itt például nyolc perc alatt hetven biciklis haladt át, ma már több mint háromezer!

 

kerekparosszamlalo_reggel_tizkor.jpg

Kerékpárosszámláló reggel tízkor

 

es_nyolc_perccel_kesobb.jpg

… és nyolc perccel később

 

Annyira sok a bringa, hogy vannak helyek, ahova egyáltalán nem szabad lakatolni, vagy behajtani vele. A tárolók mindig tömve vannak, a legjobb lakatolóhelyek pedig foglaltak. Nekem is volt olyan, hogy az utca túloldalán sikerült csak egy masszív oszlopot találnom, van aki csak a hátsó kereket zárja le, mert nem talál fix pontot.

 

Tycho Brahe, a híres csillagász mellszobra mellett elhaladva

 

csillagasz.jpg

Csillagász

 

jutok be a városházához. Brahe (1546-1601) óriási felfedező volt, ő látott először szupernóvát, bizonyította hogy az üstökösök az űrben haladnak és nem a légkörben és másodpercnyi pontossággal kiszámította a csillagászati év hosszát.

 

varoshaza.jpg

Városháza

 

Rögtön mellette Andersen, a nagy meseíró szobra,

 

andersen_szobra_1.jpg

Andersen szobra

 

vele szemben a Tivoli, Európa egyik legnagyobb vidámparkja.

 

tivoli.jpg

Tivoli

 

A korai órában természetesen zárva van, csak a kerítésen át fényképeztem be, tetszetős.

 

tivoli_belul.jpg

Tivoli belül

 

Christiania-hoz érdemes volt biciklivel menni. Az Európai Unió új szabályozásának hála immáron úgy működik a telefonom mint otthon, így hát a mobilnetet kihasználva a Google maps kisasszonya mondja a fülembe, mikor merre forduljak. A számtalan zöldfelület egyikén átvágva érem el a hippinegyedet.

 

christiania_felulrol.jpg

Christiania felülről

 

Rengeteg falra festett ábra jelzi, hogy tilos fényképezni, tiszteletben tartom, csak a bejáratoknál lövök képet.

 

christiania.jpg

Christiania

 

Christiania egy önjelölt autonóm városrész Koppenhágában, közel ezren laknak benne. 1971-ben foglalták el az első lakók a korábbi laktanyát, azóta hippinegyedként működik. Kisasztalokon árulják a féllegális könnyű drogot, a kannabiszt. Azért féllegális, mert hivatalosan tilos, de nem veszik túl szigorúan.

 

christiania_masik_bejarat.jpg

Christiania másik bejárat

 

A környezet eléggé lepusztult és vannak olyan öreg hippik, akik szemmel láthatóan itt ragadtak a hetvenes évekből, csak ráncosabbak lettek és a foguk hullott. Anarchisztikus rend uralkodik, elég békés népeknek tűnnek. Sok dán úgy tekinti Christianiát mint egy sikeres társadalmi modellt, viszont az itt lakók között sok a hontalan, munkanélküli és a szociális támogatást igénylő. Hogy is fogalmazott Margaret Tacher? „A szocializmussal az a baj, hogy előbb-utóbb elfogy a mások pénze”. Annyira azért nem jó fejek, mikor az egyik idősebb fickót, aki szemmel láthatóan utoljára kb harminc éve volt tiszta, azóta csak szív, megkértem hogy hadd készítsek egy fényképet, amin ő ugyan nem, de a keze és az abban látható füstölgő méretes trombita és a háttérben a biciklik látszanak, az volt az első kérdése, hogy ebből mi haszna lesz neki? Elvem hogy képért nem fizetek, legfeljebb adományt adok, ha olyan kedvem van, úgyhogy faképnél hagytam. Örülhetne hogy bekerül a blogomba és ilyen minőségi olvasótábor láthatja!

Legyűröm magamban a kispolgárt és megyek egy kört a bringával. A fő megélhetést ahogy észreveszem a fű árusítás és a bicikliszerelés, -készítés jelenti. Utóbbit komoly műhelyekben végzik, készülnek itt mindenféle nem hagyományos kerékpárok, teherbiciklik, gyerekhordozók.

 

hippitanya.jpg

Hippitanya

 

Elég hamar megunom, keleteurópainak nem újdonság a lepukkantság és a tengés-lengés.

 

Kisebb hidakon át jutok vissza a belvárosba, az egyiken méretes tábla hirdeti, hogy kéretik nem lakatolni.

 

ne_lakatolj.jpg

Ne lakatolj!

 

Szerintem teljesen hülye szokás lett ez is, hogy mindenhova lakatot raknak a szerelmesek. Komoly problémát jelent egy idő múlva a súlyuk.

 

A Nyhavn, az „Új kikötő” (alig háromszáz éves, egész új) romantikus házai között áthaladva

 

nyhavn.jpg

Nyhavn

 

érem el a Christiansborg palotát, melynek egyik szárnya parlamentként is funkcionál. Oldalában konyha, istálló és minden ehhez szükséges felszerelés. A képe előterében például lovaspálya található.

 

christiansborg_palota_es_parlament_1.jpg

Christiansborg palota és parlament

 

Sajnos nincs időm bemenni, pedig az előtérbe bepillantva szépnek tűnik. Majd máskor.


A királyi palotánál (illetve az egyik királyi palotánál, mert van belőle pár, ez éppen a téli palotának tűnik) elkapom az őrségváltást. Aranyosak a legények, meg jól is néznek ki, de arra a szemüvegesre nem biztos hogy rábíznám a csata sorsát.

 

orsegvaltas_1.jpg

Őrségváltás 1.

 

orsegvaltas_2.jpg

Őrségváltás 2.

 

orsegvaltas_3.jpg

Őrségváltás 3.

 

orsegvaltas_4.jpg

Őrségváltás 4.

 

orsegvaltas_5.jpg

Őrségváltás 5.

 

A Rosenborg kastély volt a nyári rezidencia, itt őrzik a koronaékszereket.

 

rosenborg_kastely.jpg

Rosenborg kastély

 

Kéttucat kínai turista akar éppen bejutni és megnézni, üvöltöznek, harákolnak, mindegyik kezében szelfibot, inkább eloldalgok.

 

koronaekszerek_kastelya.jpg

Koronaékszerek kastélya

 

Hirtelen elered az eső, pont most nem hoztam kabátot. Bemenekülök egy arab gyorsétterembe, amíg eszem, a kedves tulajdonos rátölt a telefonomra, hogy a GPS továbbra is működjön.

 

allolampas_merci.jpg

Állólámpás merci

 

A városháza előtt építkezés, a palánkon egy, a kilencvenes évekből ismert „Szerencsekerék” c. műsorhoz hasonló játék: hova menjek?

 

hova_menjek.jpg

Hova menjek?

 

Kipörgetem de valami nagyon távoli hely jön ki, lassan a hajó felé mennék már. Újra a Nyhavn-en keresztülmegyek, a Charlottenborg művészeti központ frontján installáció, ablakait a menekültek mentőmellényeivel töltötték fel.

 

installacio.jpg

Installáció

 

A Kis Hableány szobra pont útba esik,

 

kis_hableany.jpg

Kis Hableány

 

aranyos de felkapott szobor ez is, naná hogy busszal hozzák ide a hülye turistát. Nekem sokkal jobban tetszik a mellette lévő parkban a szökőkút

 

szokokut.jpg

Szökőkút

 

és legalább a környezet sem olyan ipari.

 

Koppenhága iszonyú drága, mikor könnyelműen négy képeslapot adok fel, kifizetem egy közép-afrikai ország GDP-jének egynegyedét, először el se akarom hinni, azt hiszem egy nullával többet mondott az árus. Mindegy, egyszer élünk. Nem is nagyon nézegetek semmit, inkább majd a hajón bevacsorázok, még szerencse, hogy a fiókomban van elrejtve pár alma.

 

meg_a_lazadok_is_bicikliznek.jpg

Még a lázadók is bicikliznek

 

Szólj hozzá!

2017.06.14. Kieli-csatorna

2017.07.07. 10:29 :: Kis ember

A Kieli-csatorna az Északi-tengert köti össze a Balti-tengerrel, 100 kilométer hosszú. Mindkét oldalán zsilipelni kell, cserébe nem szükséges megkerülni Dániát.

 

Valami nem stimmelt, mert reggel nyolc helyett csak dél után úsztunk be a zsilipbe.

 

zsilip.jpg

Zsilip

 

Ennek köszönhetően aztán Wiesmarba későn érkezünk másnap, egy csomó programot törölnek is.

 

A zsilipelés a szokásos módon zajlott, méreteire jellemző, hogy hárman is befértünk. Mögénk még beállt az Ernst Hagedorn és a Habip Bayrak tankhajó.

 

usznak_be_a_tobbiek.jpg

Úsznak be a többiek

 

ket_tankhajo.jpg

Két tankhajó

 

Jól látszódik, hogy az Ernst Hagedorn mennyivel terheltebb, a Habip Bayrak (Bayrak barát?) rendesen kinn van a a vízből, a maximum nyolc méteres merülése helyett alig négy méter a merülése, az orrtőkéje is szinte teljes egészében látszódik.

 

habip.jpg

Habip

 

A hajókat szabályosan kikötik (tehát nem úgy, mint a Panama-csatornánál, ahol kisvasút vontatja át őket)

 

munkas_kikotes_kozben.jpg

Munkás kikötés közben

 

kotel_a_bakra.jpg

Kötél a bakra

 

A csatorna szélessége 102-160 méter között váltakozik, érzésre teljesen Ráckevei Dunaág, még a hattyúk és a kacsák is megvannak.

 

hattyuk_kacsak.jpg

Hattyúk, kacsák

 

10 magashíd keresztezi a víziutat, ezeken kívül kompjárattal lehet átkelni.

 

 

komp_keresztezi_a_csatornat.jpg

Komp keresztezi a csatornát

 

A levegőnek édesvíz-szaga van, az idő enyhe. Lassan lemegy a nap és a szabályosan elhelyezett lámpák gyöngysora kijelöli utunkat.

 

megy_le_a_nap.jpg

Megy le a nap

Szólj hozzá!

2017.06.12. Antwerpen

2017.07.01. 19:57 :: Kis ember

Ismét a város közepén kötöttünk ki. Remek ez a kishajó! A rossz idő ellenére biciklire pattantam és körbejártam a belvárost. Ittam egy forró csokoládét tejszínhabbal (ha már Belgium ugye), aztán elindultam a szecessziós negyed felé. Útközben rengeteg ortodox zsidót láttam, az egyik éppen biciklizett, menet közben lekaptam.

 

ortodox_zsido_biciklizik.jpg

Ortodox zsidó biciklizik

 

Rengetegen bringáznak, szinte minden nagyobb úttest mellett van bicikliút, a kisebb utcákon pedig vigyáznak az emberre.

 

szecesszios_negyed.jpg

Szecessziós negyed 1.

 

szecesszios_negyed_2.jpg

Szecessziós negyed 2.

 

Utána a gyémántpiacra hajtottam. Ez összesen három utca Z alakban, sorompó fedi el az utat, de gyalog és kerékpárral be lehet hajtani. Állítólag a világ gyémántkereskedelmének 85-90 százaléka ezeken az utcákon folyik keresztül. A piacot a kilencvenes évekig a haszid zsidók uralták, de az elmúlt két évtizedben az indiaiak és az örmények lassan átvették a nagy részét.

 

zsidok_es_indiaiak_a_gyemantutcaban.jpg

Zsidók és indiaiak a gyémántutcában

 

A nagyobbik objektívemnek (70-300) hála tudtam pár képet lőni, mert egyébként – teljes joggal – nem örülnek neki. Így is odalépett hozzám egy biztonsági őr, s mikor a holland szövegére értetlenül néztem, folyékony angolsággal udvariasan megkérdezte, mit fényképezek éppen? Mondtam, hogy turisztikai látványosság az utca, ezért fényképezek. Továbbra is rendkívül udvariasan, ám borzasztó határozottsággal megkérdezte, hogy megnézheti-e a képeket, merthogy itt nem szabad fényképezni. Mondtam nincs kiírva sehol, erre egy épületen lévő áthúzott fényképezőgépre mutatott. Mondtam neki, hogy az épületbe be se mentem, nemhogy fényképeztem volna benn. Megfordult a fejemben, hogy elküldöm a fenébe, hiszen közterületen azt fényképezek akit akarok, de végül is nincs semmi titkolnivaló a képeimen. Szerencsére az utolsó képen egy nő szerepelt a kutyájával, rögtön megenyhült. Látta hogy nem egy bizonyos személyt fényképeztem, hanem úgy általában, mikor abba akartam hagyni a mutogatást, kérdezte, hogy biztos nincs több kép? Mutattam, hogy már csak épületek vannak máshonnan, akkor mosolygott és jó utat kívánt, magyarán szépen kirúgott. Amit akartam úgyis láttam, úgyhogy inkább eltoltam a biciklit. A környező utcákban persze egymás hegyén-hátán a gyémánttal foglalkozó ékszerüzletek, ár nincs kiírva sehol. Fleur, régi svájci ismerősöm egyszer Zürichben a Bahnhofstrassén megjegyezte, mikor kíváncsi voltam a kirakatban lévő órák árára: „ha érdekel az ára, akkor ez neked túl drága”. Nos ezek szerint ezek az ékszerek is túl drágák nekem, el is pályáztam.

 

Antwerpen házai károkat szenvedtek a II világháborúban, mert a németek, el akarván pusztítani a kikötőt rendesen megszórták a várost V-rakétáikkal és sok közülük ide tévedt. Szerencsére rengeteg szép ház megmaradt, mint például ezek:

 

elvaros.jpg

Belváros

 

A belvárosba tartva messziről hallottam a Miasszonyunk templom harangjátékát, teljes Mozart opera hangzott el Németalföld legmagasabb katedrálisának tornyából.

 

katedralis.jpg

Katedrális

 

A dóm előtti téren a szobor a barátságot hivatott ábrázolni, nekem úgy tűnik, hogy a „Végtelen történet” c. filmet idézi meg.

 

szobor_a_katedralisnal.jpg

Szobor a katedrálisnál

 

A főtéren a városháza

 

varoshaza.jpg

Városháza

 

mellett az úgynevezett céhházak állnak.

 

fo_ter.jpg

Fő tér 1.

fo_ter_2.jpg

Fő tér 2.

 

A tér közepén lévő szobor Antwerpen nevére utal, Braboon a fiatal hős éppen a gonosz Antigoon óriás kezét dobja a folyóba (Hand werpen, kézdobás).

 

Minden sarkon az elmaradhatatlan sörözők és cukrászdák

 

a_dom_toveben.jpg

A dóm tövében

 

Bár a város eredetileg erődítmény volt, a régi városfalból már alig maradt. Erődnek is csak ez a másolat jutott, a Het Steen nevű a Schelde folyó partján, nem messze a hajónktól

 

 

kastely_a_vizparton.jpg

Het Steen

 

Még gyorsan bevásároltam 12 liter vizet egy nagyobb boltban, mert a kikötő mellett pofátlanul drágán adták. A kerékpárom csomagtartójára rászíjazva viszont könnyedén elvittem a húszcentes palackokat. A kikötőben nem működött a fémdetektor, a határőrnő mosolyogva mondta, hogy ugye biztos nem akarom felrobbantani a hajót? És továbbengedett, így sikerült elkapnom még az ebédet.

 

 

antwerpen_varoshaza.jpgVárosháza kutyával

Szólj hozzá!

2017.06.11. London

2017.06.29. 12:54 :: Kis ember

Három napot töltünk Londonban, pontosabban egy egészet és két felet. Még pontosabban én egy egészet, kisebb megszakítással és egy felet, mert az utolsó fél napon megint ügyeletes vagyok. Úgy terveztem, hogy jól kihajtom magam és az ügyeleti napon majd henyélek.

 

A Tower-híd mellett dokkoltunk, a HMS Belfast hadihajóhoz kötöttünk ki. Kényelmetlenséget okozott, hogy a múzeumhajón keresztül nem járhattunk ki, hanem csónakkal vittek át bennünket a túlsó partra. Emiatt aztán idegbetegség volt a munkakezdés, mint az majd később kiderül. Vigasztalásképp a munka közbeni szünetek alkalmával nézegethettem a mesehidat.

 

a_tower_hid_ejjel.jpg

A Tower-híd éjjel

 

Próbáltam szép kisimult víztükröt fényképezni, de hosszú záridőt lehetetlen a hajón elérni. Akkora a forgalom a Temzén, hogy folyamatosan hullámok csapódtak a Silver Cloudnak. Hiába elég nagy a tömege, azért meg-megingott a hajó, bemozdult a fényképezőgép.

 

silver_cloud.jpg

Silver Cloud

 

A vizet nézve teljesen megzavarodtam, a Temze ugyanis a városközpont felé folyt, holott nem jöhettünk arról, a London híd alatt nem fértünk volna át. Felvilágosítottak, hogy az árapály miatt a folyó mindkét irányba folyik, hatórás ciklusokban apad és árad. Rendkívül szokatlan és érdekes jelenség!

 

A kedvünkért is felnyitották a hidat.

 

Silver Cloud passing under the iconic Tower Bridge in London today!

 

Teát is zongoráztam és az utasoknak immigration (pecsételős beléptetés az országba) is volt, utána munka, úgyhogy csak éjfélkor szabadultam. Egyáltalán nem ismertem még a várost, kiszaladtam két órát sétálni. Az idióta angol jegyrendszer miatt (buszra csak jeggyel lehet felszállni, viszont ilyenkor már sehol nem lehet jegyet kapni) csak gyalog mehettem. Ha nem tudtam hol vagyok, megszólítottam valakit. Furcsa mód még én beszéltem a legjobban angolul. Lengyel és olasz lány, arab fickó igazítottak útba. Igaz, péntek éjjel egy óra volt, gondolom a decens angolok már az ágyukban pihentek, a nem decensek pedig autókkal grasszáltak. A Szent Pál bazilika mellett elhaladva

 

szent_peter_katedralis_oldalrol.jpg

Szent Pál katedrális oldalról

 

 

szent_peter_katedralis_fobejarat.jpg

Szent Pál katedrális főbejárat

 

a Strandig jutottam. Az elegáns üzletek kirakatában hajléktalan aludt. Azonnal bevillant a Bicska Maxi szövege: ...és a Stranden múlt vasárnap kinn feküdt egy friss tetem...

 

es_a_stranden_mult_vasarnap.jpg

...és a Stranden múlt vasárnap

 

Visszasétáltam, mert másnap rendkívül fárasztó napom lesz.

 

kiadovallalat.jpg

Kiadóvállalat

 

Reggel korán keltem, mert megbeszéltem a találkozót kilencre a barátaimmal. M. és L. idén költöztek Cambridge-be, M-nek remek állása van egy nyomdában, L. pedig könyvelőként dolgozik és neveli a két imádnivaló gyereket. Az előző nap feltérképezett metróállomásra mentem és vettem egy napijegyet. 14 font volt, ami rengeteg pénz, cserébe viszont a minden tömegközlekedési eszköz a rendelkezésemre áll 24 órán át. A fantasztikus metróhálózat, a helyes piros buszok, minden. Majdnem elrontottam, mert a P. G. Wodehouse könyvekből ismert Charing Cross pályaudvar felől érdeklődtem, holott a család a King's Crosson várt rám. Jó hajós módjára még egyszer leellenőriztem a telefonon és gyorsan módosítottam. Az üvegfal mögötti angol kamaszfiú a nemzetére jellemző hidegvérrel tűrte a hülye turista szenvedését és ugyanolyan nyugalommal igazított útba az újabb úticél felé. Irány a Tube!

 

tube.jpg

Tube

 

Várost néztünk a szokásos útvonalakon, Piccadily Circus, Trafalgar tér, Big Ben, Buckingham palota. Utóbbinál nagy szerencsénk volt, éppen a királynő születésnapjára gyakorlatoztak, felvonult a parádés menet.

 

 

vonul_a_sereg.jpg

Vonul a sereg

 

A gyerekek nagyon élvezték, kivételesen én is örültem még a skótdudásoknak is.

 

 

skotdudasok.jpg

Skótdudások

 

Érti valaki, hogy miért jó ez a hatalmas fejfedő? L. szerint azért, hogy nagyobbnak és félelmetesebbnek látszódjanak. Egyáltalán nem praktikus, viszont szép.

 

angol_fejfedo.jpg

Angol fejfedő

 

Tizenegykor elváltunk egymástól, ők elmentek a gyerekekkel a British Museumba, én rohantam vissza a hajóra, mert déltől welcome zenét kell játszanom a Panoráma bárban. Ez általában Toby feladata, de mivel a múltkor kisegített Barcelonában egy teával, most visszakérte. Bár Man szigetéről származik, a rokonai itt élnek, jogos kérés volt, hogy helyettesítsem. A csónak a negyedórás ígért várakozás helyett huszonöt perc múlva indult. Elkéstem tíz percet, beleugrottam az öltönyömbe és rohantam a Panorámába, még a nyakkendőt is a zsebemben vittem fel. Szerencsére sehol senki, a már beszállt utasok inkább a nyitott fedélzeten ebédeltek, csak az egyik géptiszt látta vendégül a családját. Iszonyú éhes voltam, kértem egy capuccinót a bárostól, isteni finomat készített, cserébe fél órán át Queent játszottam neki. I think this is a beginning of a beautiful friendship.

Tartottam negyedóra szünetet, lerohantam enni az étkezdébe, majd vissza. Kettőkor végeztem, nem sokkal később megjöttek M-ék a kishajóval. Szerencséjük volt, pont indult a komp, még be tudtak ugrani. Végigvezettem őket a hajón, a La Terazzában megebédeltek. E., a fiúgyerek már a beszállásnál brillírozott, a biztonsági tiszttel angolul beszélt, R., a kislány csak mosolygott, de tőle az is elég, olyan szép, hogy mindenkinek megolvad a szíve ha csak ránéz. Már most, hatévesen is tisztában van ezzel, igazi királykisasszonyként viselkedik. A La Terazza a legúribb étterem a hajón, még előző nap beszélgettem a hoteldirektorral, ő biztatott, ha nem túl zsúfolt, együnk ott nyugodtan. A két kiskölyök úri módon viselkedett, látszik hogy M. és L. nagy szeretettel és gondosan neveli őket. Ígértem nekik forró csokit, azt is megkapták meg amit szemük-szájuk kívánt. A szülők persze berzenkedtek hogy mindenfélét összeesznek, de hát ez a szülők dolga, a magamfajta nagybácsié pedig hogy elrontsam a gyerekeket.

Ebéd után újra a várost jártuk.

 

 

westminster.jpg

Westminster

 

A Big Bennel szemben álló Churchill szoborról M azt mondta, azért nem telepednek rá a madarak, mert gyenge áram van a fejébe vezetve.

 

 

churchill.jpg

Churchill

 

A Downing Street 10 természetesen körbekordonozva, az angol zászló kevélyen lobog a sarkon.

 

 

nezz_az_eg_fele.jpg

Nézz az ég felé

 

Tetszik a II. Világháború asszonyainak állított emlékmű.

 

 

emlekmu_1.jpg

Emlékmű

 

Monty szobra is jó helyen áll.

 

 

montgomery_szobot.jpg

Montgomery szobor

 

Egy bódéban fidget spinnert árultak, gyorsan vettem egyet E.-nek. R.-t kérdeztem, ő mit szeretne, naná hogy ő is azt akart. Ezzel menő lesz, az osztályban neki lesz egyedül. E.-éknél már mindenkinek van. M-ék kézzel-lábbal tiltakoztak, de leérveltem őket, hogy mi is mindig kaptunk vásárfiát és a tikitaki vagy a jojó semmivel se volt értelmesebb mint a fidget spinner. Ez legalább csöndes, nem kopog, nem búg, nem csivitel.

 

Jól elfáradtunk, nekem úgyis mennem kellett vissza estére dolgozni. A Trafalgar téren

 

nelson_oszlop.jpg

Nelson oszlop

 

 

trafalgar_ter.jpg

Trafalgar tér

 

búcsút vettünk egymástól. M. általános iskolás osztálytársam, L pedig egy gimnáziumba járt velem. Soha aktuálisabb nem volt a ballagási nóta: „Szétszór a sors, mint szél a port...” Egy gyors ölelés, ki tudja mikor látjuk egymást újra?

 

A Charing Crossnál szálltam fel a metróra, eszembe jutott az összes Agatha Christie regény. Nagyon angol!

 

 

charing_cross.jpg

Charing Cross

 

A komp persze most is késett, kapkodva kellett átöltözni, percre pontosan értem fel a bárba. Munka, vacsora, munka, zuhany, munka, aztán éjfélkor már kissé elfáradva, de újra belevetettem magam Londonba, ezúttal biciklivel. A kompra ismét 25 percet kellett várni, az egyik lány balhézott is miatta, teljesen igaza volt. A legtöbb legénységnek éppen csak pár órája van kimenni, ebből loptak el majdnem felet ezek a pernahajderek.

 

Suhantam a Temze partján, a London Eye-nél elfordultam a Westminster Rd. Felé.

 

 

london_eye.jpg

London Eye

 

A máskor turistáktól hemzsegő Big Ben környéke kihalt.

 

big_ben_ejjel.jpg

Big Ben éjjel

 

Mit szépítsük, rámtört a pisilhetnék, minden be volt zárva. A Buckingham palotát körbevevő kert viszont nyitott, így mint aki csak egy fát akar megcsodálni behúzódtam az árnyékba. A szívem megmelegedett: istenem, én Kisember a nyolcadik kerületből megértem azt, hogy egyenesen az angol királynő egyik fáját...

 

buckingham_palota_ejjel.jpg

Buckingham palota éjjel

 

Miközben a munka dandárjában voltam, rengeteg kerékpárost láttam elszáguldani. Már korábban is feltűnt, hogy gyanúsan sok sárga mellényes bringázik a városban szerteszét, de most vagy ötven ment el mellettem. Ennek a fele se tréfa, felkaptam a drótszamárra és utánuk eredtem. Nem volt könnyű beérnem őket, de pont a palotánál sikerült, mert nagyon szabálykövetők voltak. Elmesélték, hogy Nightride rekord zajlik éppen, ezer biciklis mindegyike száz kilométert teker az éjszakai Londonban. És tényleg, szerte a városban találkoztam velük, mindenhol óriási csapatokban közlekedtek.

 

tomeges_nightride.jpg

Tömeges Nightride

 

Vigyorogtam, ez aztán az élet!

 

Mivel már háromnegyed kettőre járt az idő, elkezdtem a hajó felé csorogni. Beleakadtam Drake admirális galleonjába.

 

drake_galleonja.jpgDrake Galleonja 1.

 

 

A Silver Cloud az eddigi legkisebb hajóm a maga tizenhatezer tonnájával. A Queen Mary II több mint kétszázezer tonnát nyom. És még az is inog kissé, mikor átkel az Észak-Atlanti óceánon, a Cloud pedig... ahogy Robert, a recepciós fogalmazott, „azt is megérezzük, ha fingik egy bálna”. Ehhez képest Drake ezzel a ….vacakkal hódította meg a fél világot. És ha hideg volt, nem volt fűtés, a fedélközben nem volt légcsere, ha nem fújt a szél, akkor csak az áramlatok sodorták, ha felhős volt az ég, nem tudták, merre járnak, a vízzel, élelemmel, rummal takarékoskodni kellett, mert ki tudja, mikor jutnak hozzá legközelebb. Orvosi ellátás, kommunikáció nulla. Eszembe jutottak a hosszúnak tűnő hétnapos transzatlanti átkelések és némán álltam egy percig, tisztelettel adózva az öregeinknek, milyen kemény legények voltak.

 

 

drake_galleonja_2.jpg

Drake galleonja 2.

 

Hajnali negyed négyre értem vissza a hajóra. Másnap délelőtt csak heverésztem a nyitott decken és nézegettem, hogy nyitják-csukják a Tower-hidat

 

nyitjak_a_tower_hidat.jpg

Nyitják a Tower-hidat

 

Délután kihajóztunk, hosszan haladtunk a Temzén, békés angol falvak és gyárak hajóépítő üzemek váltották egymást.

 

Bye bye London, good bye!

Illés: Bye Bye London

2 komment

2017.06.08. Honfleur

2017.06.23. 12:13 :: Kis ember

Ha Saint Malo úgy nézett ki, mint egy pálya az Age of Empires-ből, akkor Honfleur egy kiragadott képkocka egy mesejátékból. Az előbbi komor és rideg, szeles, fenséges, addig utóbbi barátságos, szelíd, romantikus. Saint Maloban a kő dominált, kőházakban laknak és templomuk is kőből épült.

Honfleurben fából vannak az épületek, híres fatemploma kedvesen köszönti a főtérre látogatót.

 

 

templom_kivul.jpgTemplom kívül

 

A Silver Cloud felúszott a Szajnán, így értük el ezt a Le Havre kikötővel szemben található nyolcezer fős kisvárost a Szajna-híd tövében. 1027-ben említik először a nevét, a XII században forgalmas pontja volt a Rouent Angliával összekötő útvonalnak. Biztonságos kikötője miatt stratégiailag jelentős szerephez jutott a százéves háború idején. 1357-ben és 1419-1450 között az angolok elfoglalták és uralták. Késöbb a franciák innen indultak az angol partok ellen.

A százéves háború után Honfleur jelentősége a tengerészeti kereskedelem fejlődésével egyszerre nőtt. 1503-ban innen indult útjára például Binot Paulmierde Gonneville Brazília partjaihoz, egy helyi lakos, Jean Denis Újfundlandig jutott 1506-ban, 1608-ban pedig Samuel de Champlain Quebec megalapítója hajózott ki innen. Ezek miatt a tengerentúli kapcsolatok miatt Honfleur a rabszolgakereskedelem egyik központja lett. A francia forradalom véget vetett a város virágzásának, később a XIX századi fakereskedelem az észak-európai országokkal kissé kárpótolta. Ekkor kellett a régi kikötőt egy újjal kiváltani, mely mind a mai napig hasonló funkcióban működik. A kép bal sarkában látható a híd alatt.

 

honfleur_latkep_a_hegyrol.jpg

Honfleur látkép a hegyről

 

Biciklivel tekerek be a kikötőből a városba, alig pár perces az út. A régi kikötőt a Szajnával összekötő csatorna felől érkezem

 

honfleur_panorama.jpg

Honfleur panoráma

 

és egy felnyitható kis hídon keresztül máris a belvárosban találom magam. Kisebb csoportosulásra leszek figyelmes, közelebb érve a La Marseilles hangjait hallom, megemlékezés zajlik. 1944 augusztus 25-én szabadították fel a belga, kanadai és angol egyesített erők a várost. Politikus (talán polgármester?) kinézetű fickó beszédet mond, plecsnis katonák állnak vigyázzban, zászlók bólintanak a föld felé.

 

unneples.jpg

Ünneplés

 

Utána a fúvószenekar megindul a főutca irányába, a forgalmat lezárják, szerencsére a biciklivel ki tudom kerülni a lassú menetet. A régi kikötőt, akárcsak a templomot számtalan festő megfestette, Gustave Courbet, Eugene Bodin vagy Claude Monet. Nem csoda.

 

kikoto.jpg

Kikötő

 

Innen csak egy ugrás a főtéri templom. A Szent Katalin templom és a harangtorony a XV században épült, a százéves háború befejeztével. Az eredeti templomnak egy hajója volt (az északi hajó), a harangtoronnyal szemben. 1496-ban újabb munkálatok kezdődtek, a második hajót építették. A harangtorony külön áll az épülettől, mert a fa szerkezet nem bírná el a  harangok súlyát.

 

harangtorony_furgonnal.jpg

Harangtorony furgonnal

 

A toronyban az idők folyamán hol négy, hol hat harang lakott. A templom ebben a formájában változatlan maradt egészen 1829-ig, mikor újjáépítették neoklasszicista stílusban. A belső pilléreket kecsesebb oszlopokra cserélték. A kettős karzat a XIX. század végén került a helyére,

 

templom_karzat.jpg

Templom karzat

 

a mostani kinézetet 1926-ban kapta a templom. Ahogy a kikötőt is, úgy a templomot és a XIX. század óta minden vasárnap megrendezett piacot is számtalan festő vászonra vitte: Paul Huet, Eugene Bodin, Alexandre Dubourg, Johan Barthold Jongkind, Calude Monet, Raoul Dufy. Ezt a hagyományt folytatta a XX. században Paul_elie Gernez, Henri de Saint-Deils és Andre Hambourg.

 

templom_belul_1.jpg

Templom belül

 

Meglátszik hogy halász- és hajósnépek laknak erre, a templomot telerakták hálókkal, vitorlásokkal.

 

orgona_vitorlasokkkal.jpg

Orgona vitorlásokkal

 

Óriási szerencséje Honfleur-nek, hogy a II. Világháborúban teljesen épségben maradt – ellentétben a folyó túloldalán fekvő Le Havre-val, melyet porig romboltak.

Biciklire kapok és elindulok kifelé a városból. Egy ideig közepesen forgalmas úton kaptatok felfelé, majd egy falunál elfordulok élesen jobbra, amerre a város feletti hegyet sejtem. Jó darabig enyhén emelkedik az út, körülvesz a vidéki Franciaország szaga: frissen kaszált fű-, tehénszar- és lószag. Annyi városi bűz és sós levegő után kifejezetten üdítő. A kilátónál megpihenek, alattam terül el Honfleur. Kisvártatva két fiatal francia lány érkezik francia buldogokkal.

 

francia_bulldogok.jpg

Francia bulldogok

 

Meredek úton jutok vissza a városba, alig öt perc suhanás az egész. Az aszfalt hirtelen macskakőre vált, óriásit fékezek, szerencsére a Pireuszban helyrehozott bringának jól működnek az alkatrészei.

A középkori hangulatot árasztó utcában

 

tipikus_haz.jpg

Tipikus ház

betérek egy crepes bárba, rendkívül stílusos, a sarokban zongora, a vizet korsókban hozzák, a négyzet alakú palacsinta remek. Csokoládéfagylalt, tejszínhab és valami édes szirup van rajta. A mosdóban a „Honfleur halásznapok” plakátsorozat darabjai évekre visszamenőleg.

Még legurulok a bolt mellett

 

uzlet.jpg

Üzlet

a térre,

 

ter.jpg

Tér

 

aztán lassan visszaevickélek a hajóra. A hajófeljárón a kis kínai pincérnővel találkozom, akinek szavát se lehet érteni, szomorkodik mert elment a shuttle bus, elmagyarázom neki, hogy érhet körülbelül negyedóra alatt gyalog a városba.

Este felváltva játszom francia és angol zenét, közeledünk Londonhoz.

3 komment

2017.06.07. Saint Malo

2017.06.23. 11:22 :: Kis ember

Saint Malo a kalózfészek úgy néz ki, mintha most megelevenedne egy fejezet az Age of Empires játékból. Itt minden kőhöz történet tapad. A 45 ezer fő lakosú kisváros Bretagne nyugati részén húzódik falai mögé, dacolva az örökösen fúvó szélnek és a világ legnagyobb árapályának, mely a 13 métert is elérheti.

 

saint_malo.jpg

Saint Malo

 

Tenderezünk, van időm készülődni. Bianca az egyik hostess legörbült szájjal áll a csónakplatformnál. Kikészíti a hideg idő, vissza akar menni a mediterránra. Én is. Pár percig szövögetjük a terveinket, hogy elraboljuk a hajót és irány Barcelona, aztán kicsit felvidulva megyünk a dolgainkra. Ő tovább pátyolgatja az utasokat, én megreggelizem, kis rendet rakok a kabinban aztán elindulok. A mentőcsónak a faltól körülbelül száz méterre tesz le, meg kell keresni a kaput, melyen át visszajutunk a középkorba.

 

szinte_minden_utca_ilyen.jpg

Szinte minden utca ilyen

 

A XII század óta lakott településen mintha megállt volna az idő, csak a kirakatok és az autók figyelmeztetnek, hogy már másik században járunk. A falak azokról az időkről mesélnek, mikor a francia kalózok innen indulva portyáztak az óceánon.

 

keskeny_haz_a_dom_toveben.jpg

Keskeny ház a dóm tövében

 

Egyik leghíresebb volt közülük Robert Surcouf (1773-1854), ki hazafias színben tüntette fel tevékenységét, akárcsak angol kollégája Drake.

 

robert_surcouf_szobra.jpg

Robert Surcouf szobra

 

A szobor a Quebec-ház tövében áll, mert az itteni hajósok kóborolták be a Szent-Lőrinc folyó környékét. Hogy ez mekkora teljesítmény, azt mutatja majd londoni bejegyzésem, ahol látszódik egy galleon mérete.

 

A komor kőépületek jól illenek az óriási árapálykülönbség miatt megtépázott parthoz. Az évmilliók óta tartó állandó ostromot még a bazaltsziklák is nehezen bírják.

 

tengerpart.jpg

Tengerpart

 

A városban igen csekély az autóforgalom, nem is igazán lehet a szűk utcák miatt máshogy, mint gyalog közlekedni. Egy-két főbb útvonalon lépésben ugyan haladhatnak gépjárművek, de a legtöbb helyen úgy kell árut szállítani, ahogy dédapáink is tették – kiskocsival, vagy a lépcsők miatt a hórukkos ember viszi a vállán.

 

irok_haza.jpg

Írók háza

 

A fenti képen a nemzetközi Írók háza látható egyébként.

 

Pár helyen van nagyobb térség, ilyen például a katedrális.

 

katedralis.jpg

Katedrális

 

Persze ez sem akkora, hogy teljes pompájában meg lehessen csodálni a dómot.

 

katedralis_belul.jpg

Katedrális belül

 

A késő XV században épült La Houssaye ház:

 

la_houusaye_udvar.jpg

La Houssaye udvar

 

A kanadai kapcsolat jele a Maison du Quebec. Mondanom sem kell, hogy a kiállítás kizárólag franciául tekinthető meg. Pff.

 

maison_du_quobec.jpg

Maison du Quebec

 

Ottjártamkor épp egy fiatal pár tolta be a biciklijét az udvarba. Jól fel voltak szerelkezve, sátor, hálózsák és matrac púpozódott a csomagtartón. Franciák és így járják be a vidéket. Legjobb!

 

kanadai_haz.jpg

Kanadai ház

 

A főutcán persze zajlik a turistacsalogató élet: éttermek, divatszaküzletek, szuvenírárusok. Csak azt nem értem, hogy egy ilyen helyen, amely szemmel láthatóan a külföldiekből él, miért nem lehet rendesen megtanulni angolul?! Nem azt kérem, hogy Shakespeare szonetteket szavaljanak (úgyse érteném), de legalább egy tollat kérni a képeslap mellé ne legyen gond az eladótól...

 

Az árak persze az egekben, itt van például ez a tenger gyümölcseit áruló bolt,

 

tengeri_herkentyu_bolt.jpg

Tengeri herkentyű bolt

 

ahol potom 26 euróért ehetünk langusztát.

 

draga.jpg

Drága

 

Mivel amúgy sem vagyok nagy seafood rajongó, inkább bemegyek az élelmiszerboltba, ahonnan kis francia kolbászkákkal és egy baguettel a hónom alatt távozom a legelső padig. Az a gond ugyanis, hogy a hajón az étkezde egykor bezár és ha addig nem érek vissza, akkor nincs ebéd, legközelebb hatkor jutok kajához. De inkább az első szettem után, negyed nyolckor szoktam vacsorázni. Mivel a kantinban finom és bőséges az étel, ezért napközben csak pár falatkára van szükség. Ha teát is zongorázom, akkor pedig ott a lehetőség a finom capuccinóra és hozzá egy-egy apró süteményre. Ha biciklizni megyek ki, akkor előtte jól bereggelizem és elég egy szendvics vagy kebab estig. Ha csak sétálok, akkor megteszi a friss kenyér pár darabka kolbásszal. Nem törődve tehát senkivel és semmivel, a belvárosi padon jóízűen löncsölök.

 

Mellettem egy borbélyüzlet, magyarul is kiírták!

 

magyarul_is_kiirtak.jpg

Magyarul is kiírták

 

A kastély ma szállóként üzemel,

 

kastely.jpg

Kastély

 

tövében iskolások játszanak

 

gyerekek_a_kastely_toveben_1.jpg

Gyerekek a kastély tövében

 

Vetek még egy búcsúpillantást a tipikus házak egyikére

 

tipikus_haz.jpg

Tipikus ház

 

majd Perryvel, a szobatársammal, akivel véletlenül összetalálkozom visszaindulunk a kikötőbe. Perry a szokásos módon reagál a városra: nagyon drága, de talált jó internetet, le tudta tölteni amit akart és beszélt a családjával is. Nagyjából ennyi neki minden kikötő, tipikus fülöpszigeteki, lő egy szelfit a közeli helyszínek előtt és aztán beül egy kávézóba netezni. Két felnőtt gyereke van, meg kell fognia minden fillért.

 

Visszafelé már billeg kissé a mentőcsónak, erősödött az óceánról fújó szél, a vitorlások vígan szelik az öböl habjait

 

sziget.jpg

Sziget

 

A Silver Cloud persze nyugodtan várakozik két bólyához kikötve.

Szólj hozzá!

2017.06.03. Bordeaux

2017.06.22. 18:31 :: Kis ember

Szerencsétlen időbeosztás jött ki Bordeaux-ban. Délután négykor kötöttünk ki, pont akkor kezdtem teát zongorázni, utána 18:30-kor folytattam a bárban. Másnap ügyeletes voltam, harmadnap hajnali háromkor indultunk. Negyed hattól hatig kiszaladtam és éjjel bringáztam három órát. Így lett számomra a papíron három napos látogatásból – nem egészen négy óra! De hát van amikor összejönnek az ilyenek, Lisszabonban is ügyeletes voltam, igaz, ott már rengetegszer jártam. És Londonban is az leszek az utolsó fél napon, de addigra úgyis ki fogok purcanni. (Így is történt, ld majd a londoni bejegyzést).

 

Az első háromnegyed órámban csak végigszaladtam a belvároson. Remek kis hajó a mienk, fel tud úszni a folyókon, pont még az a méret, hogy elfér, most is a belvárosban kötöttünk ki a Garonne folyó partján.

 

kilatas_a_hajorol_nappal.jpg

Kilátás a hajóról nappal

 

Az idő meglehetősen hűvös, borongós. A belvárosban rengetegen nyüzsögnek, szombat lévén ráérősen sétálgatnak az emberek.

 

nagyon_francia.jpg

Nagyon francia

 

Az egyik kapunál színpad, vagy hatan rappelnek franciául.

 

rapkoncert_a_kapunal.jpg

Rapkoncert a kapunál

 

A francia rappel kapcsolatban ambivalensek az érzéseim. Alapvetően a rapműfajt nem szeretem, értem én hogy a ritmus mindenekfelett, de a legtöbb szám alapja, kísérete sírnivalóan egyszerű harmóniákra épül, dögunalom. A francia nyelv ad neki egy különös bájt, pláne ha négerek énekelnek franciául. Pár percig hallgatom, aztán elunom, továbbmegyek.

A rakparton búcsú zajlik éppen, hajózási kiállítással egybekötve. Igazi érdekesség a mini tengeralattjáró

 

ez_is_sarga_tengeralattjaro.jpg

Ez is sárga tengeralattjáró

 

és a százhatvan centis mikrohajó, a Vera Hugh.

 

ezzel_az_atlanti_oceanon.jpg

Ezzel az Atlanti-óceánon!

 

1992-ben, Amerika felfedezésének 500. évfordulója alkalmából Tom McNally navigátor ezzel kelt át az Atlani-óceánon! Az „őrült tengerész”, ahogy városában, Liverpoolban nevezik, hajóját anyjáról, Veráról és apjáról Hugh-ról nevezte el. Mindig bolond volt kissé, számtalan kalandban vett részt, gyerekkora óta más se érdekelte, mint a tenger. Többször áthajózott az óceánon maga készítette járműveivel, nem egyszer kellett kimenteni. Elhatározta, hogy a világ legkisebb hajójával szeli át az Atlantit. Tanári állását otthagyva indult a nagy kalandra, hogy megdöntse hőse, Hugo Vilhen, a törpe tengerész rekordját, aki egy ötlábas (másfél méteres) minijachton kelt át az óceánon. 1992 elején egy bolt második emeletén épített egy 5 láb 2 hüvelyk (1,57 méter nem retardált mértékegységben) hosszú hajót. Egyik késő éjjel a bolt kigyulladt, a beomlott padlózaton át a szerkezet lezuhant a földszintre és összetört. Emberünk olyan volt, mint a király a Gyalog-galoppban,

 

Gyalog galopp - Egy szép napon ez mind a tiéd lesz, fiam!

 

azonnal új hajó építésében kezdett. A Vera Hugh eléggé tákolmány jellegű lett, mivel fogytán volt a pénze, mindenféle maradékokból hozta össze. Tengerész barátom hajójából, az Amapolából (www.amapola.blog.hu) kiindulva tudom azonban, hogy ez értő kezek alatt cseppet sem megy a minőség rovására.

A La Manche csatornán lévő ellenszél és nagy forgalom miatt McNally úgy döntött, inkább a kontinensről indul. Hajóját átfuvaroztatta Lisszabonba, ő pedig utánautazott. A busz a Margino úton tette le, ahonnan a kikötőhöz egy forgalmas nyolcsávos úton és vasúti síneken kellett átkelnie. Brit lévén rossz irányba nézett és egy kisteherautó elütötte. A sofőr megállt, majd mikor látta hogy életben van, elmenekült. Tom véresen, szakadt ruhában a hajójához rohant, időben érkezett az összehívott sajtótájékoztatóra, egy csapásra híres lett. Mintha nem lenne elég baja, egyik este, miközben az ellátmányt pakolta, két részeg felugrott a nyitott hajócskára, portugálul énekeltek. A jármű megbillent, víz folyt be a kabinba és a Vera Hugh elsüllyedt. A részeg portugál ki akart ugrani a partra, de a kabátja beakadt, elmerült és buborékok jöttek már az orrán, mikor Tom utánaugrott és kiszabadította. Megmenekült, de a csónak elektromos berendezései a sós vízben áztak és teljesen tönkrementek. Újra meg kellett javítani.

A lisszaboni szél kedvezőtlen az induláshoz, ezért Dél-Portugáliából akart indulni. 1992 decemberében azonban borzasztó erős viharok szakadtak arra a vidékre, a hatméteres hullámok rendkívül kockázatossá tették a hajózást, a portugál hivatalok nem is engedélyezték az indulást. Családja hívta haza az ünnepekre, de ő ragaszkodott ahhoz, hogy ebben az évben még útra keljen, hiszen ez Amerika felfedezésének 500. évfordulója. Tíz napja volt rá...

A kikötői hatóságok folyamatos megfigyelés alatt tartották, nehogy a tiltás ellenére elinduljon. December 27-én a szél keletire fordult, úgy döntött, itt az ideje kihajózni. Két nagy zsák teljesen használhatatlan cuccot cipelt a dokkhoz és megkérte az őröket, hogy vigyázzanak rá, amíg ő a hajóját teszteli, mindjárt visszajön a fontos eszközökért, mondta. Így lógott meg.

Pár nappal később kimerült a rádiója, csak lámpákkal tudott már jelezni. Egy nagyobb hajó ezt nem vette észre és elütötte, szerencsére nem lett komolyabb baja, csak a belső tér telt meg félig vízzel. Tom reszketve a hidegtől pumpálta ki a sós levet egész éjjel. Először 1993 februárjában ért szárazföldet Funchal kikötőjében, Madeirán. Rengeteg kaland – például tönkrement a desztillátora, így félig sós vizet ivott – után, 113 nap elteltével ért földet San Juanban, Puerto Ricóban. 12 kilót fogyott és a veséje majdnem tönkrement.

 

 

Sajnos rohannom kell vissza a hajóra dolgozni. Éjfélkor végzek, azonnal biciklire kapok. Elkél a pulóver kinn. A kerékpáromon agydinamóval ellátott világítás működik, sajnos a hátsó lámpa valamikor még az érkezésem előtt letörött, csak macskaszemmel rendelkezik, óvatosan kell a sötétben közlekedni. Legelőször a börzéhez lyukadok ki.

 

borze.jpg

Börze

 

Innen jobbra fordulok, a Szűz Mária templomot megnézem még, aztán irány vissza amerre a belvárost sejtem. Egy kereszteződésnél rossz felé megyek, hamar a külvárosban találom magam. Csendes utcákon suhanok, orromat megcsapja a friss növényillat, a városi kerthez érek. Körbekarikázom, majd egy lánytól útbaigazítást kérek, teljesen másfelé mutat, mint gondoltam volna. Gyanakodva indulok arra de tényleg nő a népsűrűség, egy büfénél még a biztonság kedvéért megkérdezem, merre az arra, tízszavas franciatudásomra rendkívül udvariasan reagálnak, azonnal „monseiur” leszek, pedig csak a „Centre Ville” után érdeklődöm.

A belvárosba a számtalan kapu egyikén térek vissza.

 

kapu.jpg

Kapu

 

A Szent András katedrális kecses épületét elhagyva

 

szent_andras_katedralis.jpg

Szent András katedrális

 

a bulinegyedbe érek; szombat este lévén tele fiatalokkal. Bordeaux egyetemi város, meg is látszik rajta. Fiatalos, lendületes és tele élettel. Az egyetemisták mindenhol házibuliznak, akárcsak Sophie Marceau annak idején. A fiatalok az ablakokban ülnek, hangoskodnak és szemmel láthatóan pokoli jól érzik magukat.

 

kapu_ii.jpg

Kapu II

 

Az idő rohamosan telik, átszaladok a hídon a túlpartra, de ott ilyenkor, hajnali kettőkor nem találok semmi érdekeset. A túloldalon ragyog a kastély. Megéhezem, ilyenkor már csak a kebabos van nyitva, eszem egy perzsa módra elkészített kebabot, remek.

 

Másnap későn kelek, nincs hova sietni. Kiülök a hátsó fedélzetre, nézem a várost. Már tegnap feltűnt, hogy a villamos – felsővezeték nélkül közlekedik!

 

villamos_felsovezetek_nelkul.jpg

Villamos felsővezeték nélkül

 

Ráadásul ahol csak lehet, füvesítették a pályát.

 

fuvesitett_villamossinek_vezetek_nelkul.jpg

Füvesített villamossínek vezeték nélkül

 

Ide aztán igazán illik a Rolls Frakció száma, hogy „Magyarázd meg, hogy mitől megy a villamos!”

 

Rolls - Mitől megy a villamos?

 

Az idő kifejezetten hűvös, pulóver kell és hosszúnadrág. Elkezd az eső cseperészni, aztán mintha mindegy volna, el is áll. A parton ennek ellenére folytatódik az ünneplés, bár elég gyéren szivárognak a népek. Tőlünk is szépen látszódik a két kiállított vitorláshajó. Innen úgy tűnik, hogy most is tengerképesek.

 

vitorlasok.jpg

Vitorlások

 

Gyönyörködnék a katedrális tornyában, de a két mellette lévő daru bezavar a képbe. Általános megfigyelésem (Kisember második fényképezős törvénye), hogy ha nagytotált akarsz készíteni, mindig lesz benne egy toronydaru és/vagy egy fehér, esetleg ezüstszínű furgon. Közeli képeknél pedig kínai turista, aki a fenekét kidugva fényképezi az ujjaival V alakot formázó feleségét vagy lányát.)

 

Amint így fagyoskodom, legnagyobb megdöbbenésemre úszók tűnnek fel a folyóban. A levegő hőmérséklete kb 15 fok, a folyóé se lehet több tizenkettőnél.

 

uszok_a_folyoban.jpg

Úszók a folyóban

 

Valamiféle verseny lehet, mellettük szörfdeszkákon kézzel eveznek, biztatják őket.

Este két szett között kinézek, gyanúsan sok hajó közeledik, az ácsorgók száma is növekszik és valóban: tizenegykor óriási tűzijáték kezdődik, majd fél órán keresztül tart.

 

tuzijatek_1.jpg

Tűzijáték I

 

tuzijatek_2.jpg

Tűzijáték II

 

Hajnalban továbbindulunk. Pár nap és London!

Szólj hozzá!

2017.05.31. La Coruna

2017.06.15. 18:52 :: Kis ember

2017.05.31. La Coruna

 

Coruña, ahogy galíciai nyelven mondják, az ókor óta lakott település. Bizonyítéka ennek az 57 méter magas, római kori világítótorony, a Herkules-torony. Az egyetlen olyan világítótorony, mely funkcióját az elmúlt 2000 évben megőrizte!

 

herkules_tornya.jpg

Herkules-torony

 

Az épületet a második században emelték, Farum Brigantium néven ismerték sokáig. Mivel a rómaiak számára itt ért véget az ismert világ, ezért Finisterra néven is emlegették. Az eredetileg háromszintes tornyot 1788-ban neoklasszicista stílusban újjáépítették és egy negyedik emelettel kibővítették. Nagy szükség volt a figyelmezetésére, hiszen a part itt rendkívül veszélyes, a sok hajótörés miatt Costa da Morte, Halálpart néven emlegették.

 

Az idegenforgalmi látványosságot kihasználva két skótdudás is játszik egymást zavarva, így az amúgy is idegesítő bagpipe hangja kifejezetten irritáló. Hogy miért éppen skótdudások? A legenda szerint Herkules ezen a helyen győzte le Geryont az óriást, három nap és éjjel tartó hosszú küzdelemben. Herkules aztán – a kelta hagyományoknak megfelelően – Geryon fejét és fegyvereit eltemette és várost építtetett fölé. Talán erre utal az épület tövében lévő hatalmas mozaik szélrózsa

 

szelrozsa.jpg

Szélrózsa

 

egyik ágában lévő koponya

 

koponya.jpg

Koponya

 

De megtalálható itt többek között nagy kedvencem, Man szigetének jelképe is, a háromlábú izé.

 

man.jpg

Man

 

A Herkules-torony mintegy két és fél kilométerre található a központtól, ahol hajónk kikötött,

 

kikotoi_latkep.jpg

Kikötői látkép

 

ezt hűséges kerékpárommal pillanatok alatt megteszem. Innen szemembe ötlik Monte San Pedro az öböl túloldalán, oda szeretnék feltekerni. Az öbölben remek strand található, a Playa del Riazor: árnyas kerékpárút vezet a villamossín mellett, padok, homokos tengerpart és a szokásos ötletes spanyol szobrok, például a Fuente de Los Surfistas. A szökőkútból felbugyogó víz miatt tényleg úgy tűnik, mintha a szörfösök egyfolytában haladnának.

 

fuente_de_los_surfistas.jpg

Fuente de Los Surfistas

 

De ugyanilyen jól elkapták a polip mozdulatát is, mely mintha kifelé igyekezne a tengerből.

 

polip.jpg

Polip 1.

 

polip_2.jpg

Polip 2.

 

Azonnal beugrik Grafitember rajza a „polipra hívsz” és jót röhögök magamban, miközben a homlokomon gyöngyözik az izzadtság a meleg és a meredek emelkedő miatt.

 

(Polipra hívsz)

 

A part most rossz iránynak bizonyul, mert a felvonó mellett

 

siklo_a_monte_san_pedrohoz.jpg

Sikló a Monte de San Pedróhoz

 

már lejt az pálya, visszafordulok kitérek balra. Most kezd el csak igazán kapaszkodni az út, tipikus külvárosi panelházak közé jutok. De ezek a nyolc-tízemeletes házak szerethetően épültek, valahogy nem tűnnek olyan lehangoló szürke monstrumnak, mint az otthoniak.

 

szeretheto_tizemeletesek.jpg

Szerethető tízemeletesek

 

Az egyik oldalában jelzés nélküli gyalogút vezet fel a hegytetőre, igaz később megtalálom az aszfaltutat is.

 

A Szent Péter-hegy a háború előtt katonai bázisként üzemelt, a kikötő védelmére szolgált. 1929-ben Sheffieldben gyártott ágyút 23 alkalommal sütötték el, de sosem csatában. 38,1cm átmérőjű, 17,61 méter hosszú, 86 tonnás ágyú 762 m/s sebességgel röpítette ki a lövedéket.

 

agyu.jpg

Ágyú

 

A park gyönyörűen karbantartott, ottjártamkor épp a füvet nyírták, a kistraktor ügyesen kerülgette a feliratokat, melyeken büszkén hirdették: a park mentes mindenfajta mérgező növénytől. Eddig fel sem merült bennem, hogy La Corunában mérgező növények lennének, most már óvatosabban legelek majd. A bejáratnál étterem és labirintus található, a csúcson pedig obszervatórium, mely sajnos zárva volt. Leültem a tövében és süttettem magam a nappal, miközben a panorámában gyönyörködtem.

 

la_coruna_panorama.jpg

La Coruna panoráma

 

Sajnos a levegő túl párás volt, így a képen távolinak látszik a város, pedig nem voltam messze. A kép baloldalán látható a Herkules-torony.

 

A város felé gurulva megveszem a szokásos kolbász-kenyér-frissnarancslé hármast és a plázs egy padján elfogyasztom. Beülhetnék egy étterembe, de itt jobb a kilátás és ilyenkor mást úgysem kívánok, csak pár falatkát és rengeteg folyadékot.

 

A belvárost a belügyminisztérium (vagy tengerészeti minisztérium?) felől érem el, előtte rendőrposztnak kialakított kőkabát. Gondolom hűvösebb, mint a mi fakabátjaink.

 

itt_nem_fakabatnak_hivjak.jpg

Itt nem fakabátnak hívják

 

A városháza előtti tér kihalt.

 

fo_ter.jpg

Városháza

 

Ahogy hátat fordítok neki és kinézek az árkádok között a tengerre, belém villan a felismerés: de hiszen ugyanitt, ugyanígy álltam évekkel ezelőtt, mikor az Oceana nevű P&O társaság hajóján dolgoztam. Lassan öreg tengeri medvének számítok...

 

(La Coruna, 2010. augusztus 29.)

 

Átevickélek a szűk belvárosi utcákon, eléggé megnőtt a turista/négyzetméter arány.

 

st_nicholas_templom.jpg

St Nicholas templom

 

Még van egy kis időm, tekergőzöm az utcákon a tipikus lodzsás corunai házakat nézve

 

tipikus_lodzsak.jpg

Tipikus lodzsák

 

és a partmenti parkban. Egy pillanatra megállok John Lennon szobra mellett.

 

lennon.jpg

John Lennon

 

Tisztelem a fickót. Ha összehasonlítjuk az akkori kor legnagyobb zenészeivel, Glen Millerrel, Lionel Hamptonnal, Frank Sinatrával, Joe Murányival.... és még sorolhatnám, szóval hozzájuk képest amatőr volt, egyszerű akkordokkal, alap ritmusokkal, sima dallamvezetéssel, nem túl erős hanggal, s mégis valami olyat hozott létre, mely szinte kivétel nélkül megfogja az embereket. Mindenki tud legalább két-három beatles-dalt dúdolni és mai hangszereléssel remekül megállják a helyüket. El is határozom, hogy este játszom párat.

 

tancter.jpg

Tánctér

2 komment

2017.05.27. Cadiz

2017.06.15. 18:23 :: Kis ember

Cadiz nagy kedvencem. Már írtam, egyetemi város, tehát tele van fiatallal és élettel, nincs átmenő forgalom, az utcák keskenyek és az autók szinte ki vannak tiltva a belvárosból. Ezért aztán élhető, látványos, barátságos és emberi. A legtöbb helyen nincs külön úttest és járda, hanem egy szintben van minden, így nincs az az érzése az embernek, hogy szűk helyre van beszorítva. Ha nagy ritkán mégis jön egy kocsi, lassan hajt és van időnk félrehúzódni egymás útjából.

 

nincs_uttest.jpg

Nincs járda

 

A házak gyönyörűen karbantartva, a lépcsőházak és a belső udvarok a megunhatatlan csempével kirakva.

 

tipikus_lepcsohaz.jpg

Tipikus lépcsőház

 

belso_udvar_csempekkel.jpg

Belső udvar csempékkel

 

Cadiz érdekes formájából adódóan – csak egy földnyelv köti össze a szárazfölddel és szinte tökéletes hatszög alakja van – minden út a katedrálishoz vezet.

 

katedralis_a_tenger_felol.jpg

Katedrális a tenger felől

 

A katedrális körül a fő téren zajlik az élet; a flamenco táncosok éppen szünetet tartanak, az egyik nő sminkjét igazgatják a templom lépcsőjén.

 

flamenco_tancos_piehoje.jpg

Flamenco táncos pihenője

 

Rengeteg gyerek szaladgál, köztük nem egy nagyon szépen felöltözve. A fiúk elegánsak, a lányok menyasszonyi ruhában, fakereszttel. Biztos valami ünnep készül, csak nem bérmálkozás?

 

menyasszonynak_oltozott_kislanyok_1.jpg

Menyasszonynak öltözött kislányok 1.

 

menyasszonynak_oltozott_kislanyok_2.jpg

Menyasszonynak öltözött kislányok 2.

 

elegans_kisfiu.jpg

Elegáns kisfiú

 

(Engedtessék meg, hogy kicsit kiakadjak. Szerencsés vagyok, mert annak idején a fényképezőgépemhez vettem egy 70-300-as lencsét, így viszonylag távolról is tudok portréjellegű képet készíteni. Természetesen semmiféle szexuális tartalommal nem bírnak a fenti képek: hogyan is lehetne, hiszen számomra – amellett, hogy ezek éretlen gyerekek – a dokumentálás a lényeg. Mégis óvatosan fényképeztem, hiszen amilyen idióta világban élünk, bármikor meggyanúsíthattak volna pedofíliával, mint azt oly gyakran olvassuk az amerikai hírekben. Én különösen ki vagyok erre tanítva három év Disney-s munka után, ahol még az is szabályozva van, hogy nem szállunk be a liftbe, melyben csak gyerek utazik és ha elvész egy lurkó, akkor minimum ketten kell visszakísérni, hogy legyen tanú. Szerencsére a spanyolok még nem tartanak itt, de ez akkor is elkeserítő.)

 

katedralis.jpg

Katedrális

 

Mindezt a szemben lévő ház ablakából idősebb ember figyeli.

 

oreg_az_ablakban.jpg

Öreg az ablakban

 

Bár elhatároztam, hogy csak a szokásos pan-churiso-zumo de naranja ebédemre költök, betévedek egy cipőboltba, melyen hatalmas tábla hirdeti: „Rebajas”, azaz leértékelés. Valóban remek cipők vannak, 25 euróért beszerzek egy kora őszi bőrcipőt (Hecho en Espana), jól fog az még jönni fenn a magas Északon, a norvég fjordok között vagy Murmanszkban. Aztán csak bambulok, szagolom az édes virágokat, arcomat a szélbe fordítom és élvezem az óceán felől fújó langyos szelet. Innen már csak felfelé megyünk, ki kell élvezni a meleget.

Szólj hozzá!

2017.05.25. Malaga, Spanyolország

2017.06.15. 18:09 :: Kis ember

2017.05.25. Malaga, Spanyolország

 

(Pár kép még 2014 szeptemberében készült, ahogy az élmények egy része is akkorról származik)

 

Ismét biciklire kapok és elindulok a belváros felé. Mivel már jártam itt 2014-ben a Disney Magickel, ezért nem megyek be a várba, hanem inkább egy távolabbi domb felé veszem az irányt, hogy a kilátásban gyönyörködhessek. Volt egy olyan tervem, hogy Alhambráig elbiciklizek de a több mint egy órás autóút, a hegyek na meg az, hogy hónapokkal előtte kell jegyet foglalni kellő visszatartó erő volt. A domb lábához érve bekapcsolom a GPS-t, biztató.

 

szerpentin.jpg

Szerpentin

 

Neki is indulok, a helyiek csodálkozva néznek. Megszokhatták már ugyan a kerékpárosokat, de valószínűleg csak a profik járnak erre, olyat ritkán látnak, aki trikóban, halásznadrágban, a csomagtartóra szíjazott hátizsákkal és a nyakában egy fényképezőgéppel szuszog felfelé. Lassan kifogy az egyre keskenyedő út a lábam alól, a burkolat is egyre rosszabb minőségű, csak a meredeksége marad meg, pár helyen inkább leszállok és tolom. NEM 16 perc volt az út.

 

az_ut_allapota.jpg

Az út állapota

 

Ekkora már kikoptak a házak, csak egy markológép dolgozgat valamit manana-manana tempóban. A panoráma természetesen most is pazar.

 

malaga_panorama.jpg

Malaga panoráma

 

Kilihegem magam, kicsit üldögélek egy árnyékos fa alatt, majd legurulok a városba. Megállok egy supermercado-nál, megveszem az elmaradhatatlan zumo de naranja-t. Egy parókia kertjében el is fogyasztom. A katolikus egyház változatlanul nagyot megy egyébként Spanyolországban.

 

parokia.jpg

Parókia

 

A katedrális is csodálatos, nem sajnálták a díszeket.

 

katedralis.jpg

Katedrális

 

Az az igazság, hogy minden városban van egy gyönyörű templom, ma már nem nagyon nézek utána, mitől nagyszerű, legfeljebb a különleges helyeken. Itt is csak megcsodálom inkább a faragásokat,

 

fafaragas.jpg

Fafaragás

 

az ólomüveg ablakokat és a barokk orgonát. Találós kérdés: tudja-e valaki, mik azok az előremeredő puskacső szerű izék a hangszer alsó harmadában?

 

a_katedralis_orgonaja.jpg

A katedrális orgonája

 

A vár mellett elhaladva

 

malaga_var.jpg

Malaga vár

 

érek be a központba. Természetesen az elmaradhatatlan román tangóharmonikás koldus ott ül a vár tövében és ugyanazt a három dalt nyúzza, mint mindegyik: Párizs ege alatt, Duna hullámain keringő és a La Cumparsíta. Nekik nem adok pénzt, mindig helyieket keresek.

 

a_szokasos_roman_harmonikas.jpg

A szokásos román harmonikás

 

Amit mindenképp a spanyolok javára írok, hogy iszonyú ügyesen helyezik el a legváltozatosabb köztéri szobraikat. Megtalálhatók a zsánerszobrok,

 

a_halaszfiu_szobra.jpg

A halászfiú szobra

 

A kissé érthetetlen avantgárd

 

erdekes_szobor.jpg

Érdekes szobor

 

és az információs táblának is beillő.

 

utjelzo_tabla.jpg

Útjelző tábla

 

Az egyik úri étteremben egy pianínót veszek észre.

 

etterem_pianinoval.jpg

Étterem pianínóval

 

Ha majd megöregszem és le akarok telepedni valahol, itt teszem meg a Costa del Sol vidékén és bejárok ebbe az étterembe esténként zongorázni. Délután meg majd az unokáknak mesélek, hogy milyen volt mikor nagyapa kalózokkal harcolt a Karib-tengeren.

 

Egy szuvenírboltban képeslapokat veszek. Csak olyan helyen érdemes képeslapot venni, ahol bélyeget is árulnak, különben értékes félórák mennek el posta keresgélésével és sorban állással (innen is csókoltatom a hellén postát, mely rengeteg időmet rabolta el, ráadásul a lapok is majd' egy hónap csúszással érkeztek meg). Itt van bélyeg, mikor mondom hogy a la Húngria, Budapest, az eladónő visszakérdez, Húngria? Mondom igen, soy húngaro. Aszongya, akkor beszéljünk magyarul. Itt él a családjával, pár perc múlva már a telefonban oktatja ki a fiát, hogyan vegyen át árut. Nagyon kedves és művelt, a betérőket rutinosan a saját anyanyelvükön, angolul, spanyolul vagy franciául szólítja meg. Pár percet elbeszélgetünk aztán továbbállok. Most még nem fedik árnyékolók a utcákat, mint majd a forró szeptemberben teszik.

 

hoseg_ellen_arnyekolt_utcak.jpg

Hőség ellen árnyékolt utcák

 

Egyébként is mindent megtesznek hogy a nagy melegben élhetőbbé tegyék a várost és nem amerikai módon a mindenütt jelenlévő légkondicionálóval, hanem rengeteg fával, parkkal, bokrokkal, kis tavacskákkal,

 

mindenhol_parkok.jpg

Mindenhol parkok

 

melyeket rendesen karban is tartanak. Ez a furcsa törzsű fa mi lehet?

 

furcsa_torzsu_fa.jpg

Furcsa törzsű fa

 

Ahol csak lehet, fasorok bólogatnak, a városházánál,

 

varoshaza_1.jpg

Városháza

 

vagy az óceánra néző szállodasor előtti sétányon,

 

tele_van_ilyennel.jpg

Tele van ilyennel

 

vagy akár a strandon.

 

malagueta.jpg

Malagueta

 

A strand isteni, a homokot pálmafás ligetecskék és sombreros-nyugágyas pihenőhelyek teszik élhetővé.

 

vamos_a_la_playa.jpg

Vamos a la playa

 

Sajnos a kifőzdében elhagytam a háromszáz forintos tízéves baseballsapkámat és nagyon tűz a nap – ami a parádézó hagyományőrzőket nem zavarja –

 

parade.jpgParádé

 

 

így a világítótornyot megkerülve

 

vilagitotorony.jpg

Világítótorony

 

visszakotrok a hajóra. Este jó a buli, sorban játszom a tangókat és a paso doblékat. Ollé!

 

silver_cloud_malagaban.jpg

A Silver Cloud Malagában

2 komment

2017.05.24. Cartagena, Spanyolország

2017.06.09. 00:01 :: Kis ember

 

2017.05.24. Cartagena, Spanyolország

 

Ez nem a karib-tengeri kolumbiai Cartagena,

(Cartagena, Colombia)

hanem a spanyol haditengerészet legnagyobb kikötője. Sajnos éppen ezért az érdekes óvároson kívül nehéz bárhova is menni, mindenhol Zona Militar táblába botlik az ember. Elindultam a hegyre biciklivel, de még negyedúton sem járhattam mikor egy dugó kis katona óriási mordállyal az utamat állta egy sorompónál. Amennyire barátságos volt, annyira pösze is, úgyhogy csak a tizedét értettem annak amit mondott, a lényeg úgyis az volt, hogy kotródjak onnan és mutogatta hogy merre lehetne mégiscsak kirándulni.

 

zona_militar.jpg

Zona militar

 

Megköszöntem és inkább megállítottam egy másik bringást, mondta kövessem, de olyan gyors volt, hogy kis idő múlva bottal üthettem a nyomát. Így aztán csak a hadikikötő széléhez jutottam el.

 

hadihajo_cartagenaban.jpg

Hadihajó Cartagenában

 

Nagyon büszkék magukra, Drake admirálist inkább nem emlegettem.

 

A javítótelepen egy tengeralattjáró rozsdásodik. A sűrű dróthálón át lefényképeztem, ne tévesszenek meg senkit a méretek, a háttérben látszódik egy Zsiguli méretű autó, ebből látszik tulajdonképpen milyen hatalmas jószág ez.

 

nem_sarga.jpg

Nem sárga

 

Bármerre mentem, drótkerítéssel lezárt erődítményekhez jutottam, egy idő múlva feladtam és visszamentem a városba. Már jártam itt párszor, úgyhogy most nem fényképeztem.

 

Egy szakállas művészkinézetű periquello-nál levágattam a hajam, vettem egy csodás bőrcipőt, mindezt a harminc szavas spanyol szókincsemmel. Ahogy annak idején Gabriel Garcia Marquez írta: nem kell nyelvet tudni, ha valamit vásárolni akarsz, csak ha eladni.

 

A Bajusz bárban ittam egy frissen facsart narancslevet, meleg volt, de a pohár hűtött.

 

erdekes_sotarto.jpg

Érdekes sótartó

 

A háttérben természetesen valamelyik tengerészeti akadémia kapuja látható.

 

Megéheztem de nem volt kedvem éttermezni, vettem az ABC-ben kenyeret, spanyol kolbászt és joghurtot, valamint saját kezűleg facsartam a géppel két liter zumo de naranja-t, annyiba került így egy liter, mint a kávézóban két deci. Kiültem a tengerpartra közvetlenül a terrortámadás áldozatainak szobra mellé,

 

a_terrortamadas_aldozatainak.jpg

A terrortámadás áldozatainak

 

2009-ben állították de sajnos ez mindig szomorúan aktuális.

Aztán csak ültem a parton, bámultam a vizet, a turistahajókat, rágcsáltam a kenyeret és a kolbászt és élveztem a napsütést.

1 komment

2017.05.21. Marseille

2017.06.05. 08:59 :: Kis ember

Óriásgyakorlatot tartottak felfúvódó tutajokkal, az egész legénységnek ki kellett vonulnia a hajóról és álldigálni a parton. Nem igazán értem a lényeget, ha a tengeren baj van, majd addig úszkálunk a hajó körül?! Mindegy, jól elment ezzel a reggel, egész későn tudunk csak szabadulni. Biciklire kapok és először a történelmi óvárosba megyek. A szokásos szűk sikátorok mellett itt a váratlanul lépcsőbe torkolló zsákutcák is nehezítik a kerékpározást, másfelé veszem az irányt, megcélzom a Notre Dame de la Garde templomot. Jó magasra kell feltekerni de megéri.

 

templom_a_magasban.jpgTemplom a magasban

 

Nem sikerült térképet szereznem, egyelőre nem zavar, megyek az orrom után. Kilyukadok a prefektúra épületéhez, olyan hatalmas hogy nem sikerül a fényképezővel befogni, több képből kell összeraknom.

 

prefektura.jpg

Prefektúra

 

Idősebb francia turista házaspárt szólítok meg, merre menjek természetesen nem beszélnek angolul (a kávézóban sem beszélt senki, az utcán sincsenek kiírva az emlékhelyek más nyelven, idióták ezek a franciák. Két napot vagyok itt, ezért tanuljak meg franciául?) de nagyon kedvesek, adnak egy térképet. Merci beaucop – mondom elegánsan három általam ismert mondat közül az egyiket. Elindulok felfelé, az elején nem is vészes, rózsadombnyi meredekségűnek tűnik. Egy forduló után viszont elfogy a vastag út és egy másfélsávos kapaszkodóra jutok. Bárcsak használhatnám az 1892-ben épített siklót, melynek hídját maga Eiffel tervezte! De sajnos 1967-ben lebontották a motorizációra hivatkozva – mint ahogy nálunk is megszüntették a villamosközlekedést az Erzsébet hídon, amit azóta a két kezükkel kaparnának ki a népek az aszfaltból.

 

meredek_utca.jpg

Meredek utca

 

 

A kép megtévesztő, mikor legalacsonyabb fokozatban belehúzok a pedálba a gép orra felemelkedik. Egy busz türelmetlenkedik mögöttem, nem dudál de valami furcsa csilinegő hangot hallat. Nem érdekel, várja meg míg kiszélesedik az út. Egy perc múlva így is történik, már csak pár forduló és fel is érek. A látvány szokás szerint pazar.

 

 

marseille_panorama.jpgMarseille panoráma

 

A templom dölyfösen magasodik a hátam mögött. Tetején óriási, 11,2 méter magas, arannyal futtatott réz Szűz Mária szobor. 41 méter magas tornyában nyolctonnás harang lakik.

 

notre_dame_de_la_garde.jpg

Notre Dame de la Garde

 

Csak össze kell hasonlítanom a szerény hajlékkal, ahol ez az egyszerű asszony, egy ács felesége meghalt. Micsoda marketing!

 

Efezus. Itt lakott Jézus anyja utolsó éveiben.

 

A bazilikát 1864-ben szentelték fel. Előtte is állt már itt egy templom, melyet 1214-ben építettek és melynek a nyomai ma is láthatók a sziklába mart kriptában a bazilika alatt.

 

regi_templom.jpg

Régi templom

 

 

2001 és 2008 között restaurálták, többek között a gyertyák szennyező anyagait távolították el. A gyertya biznisz most is megy, ottjártamkor is tele volt a tartó, a hőmérséklet legalább 8-10 fokkal magasabb volt mint a másik helyiségben; egy nő éppen a régebb óta égő mécseseket vitte ki, nem is várta meg hogy leégjenek azokért, akikért gyújtották. Micsoda profánság!

 

kicsit_profan.jpg

Kicsit profán

 

 

Míg a templomban nézelődök, a bringámat két marcona katona géppisztollyal őrzi. Nem kéne ennyire aggódni, még Pireuszban vettem szupi Abus lakatot a gagyi sodrony helyett (30 euró volt, az áldóját!), azóta mindenhova azzal lakatolok, mert az alu vázas Btwin értékes darab.

 

fegyveres_orok_a_bicikli_mellett.jpg

Fegyveres őrök a bicikli mellett

 

Balra nézve If várára látunk. Itt raboskodott Monte Cristo grófja, azaz Edmont Dantes. Nem ugrott be a neve, ezért egy angolnak látszó idős hölgyet megszólítottam, miközben a trafikban a képeslapot írtam, nem emlékszik-e, ki volt Faria Abbé társa (rá emlékeztem). Persze rávágta hogy Monte Cristo, elbeszélgettünk, ő is hajóval jött de nem a mienkkel.

 

if_vara.jpg

If vára

 

Engem a San Franciscóban lévő Alcatrazra emlékeztet, az is börtönsziget.

 

Alcatraz.

 

 „Önnek kell ma este jelentkezni a Fort-St.-Jean-ban, hogy helyettesítsen a katonaságnál!

Vanek úr felugrott, és ámult vigyorral mondta

Uram! Akkor eldobhatják a légiót.”

 

Gyerekkorom Rejtő könyvei egymás után elevenednek meg. „Fel a vidám Pireuszba” – mondta az Elveszett cirkálóban Rozsdás. Sokszor eszembe jutott, mikor ott jártam. Ahogy annak idején a „Radzeer” is, mikor Indokínában hajóztam. És most a Fort St. Jean!

 

fort_st_jean.jpg

Fort St. Jean

 

Még marad időm megcsodálni a régi kikötőt, ahol temérdek vitorlás vár arra, hogy a Cote de Azur felé vegye az irányt. Itt a Cannabière sarkán kellett volna várja egy autó Gorcsev Ivánt, hogy Génuába vigye.

 

"Ez az illető hirtelen hanyatt esett.

- Hol ütötte meg magát?

- A fülem mögött. De én pontosan állcsúcson találtam."

 

kikoto.jpg

Kikötő

 

A kikötő előtti placcon mutatványosok, akrobaták, zenészek és biciklis futárok. Érdekes hátizsákjuk van, rákérdezek, pizzát is szállítanak benne. Kettő hagyományos kerékpárral rakja, egynek viszont a már ismert elektromos rásegítéses biciklije van, gondolom ő viszi a pizzát a papoknak a Notre Dame-ba.

 

biciklis_futarok.jpg

Biciklis futárok

 

Elfogyasztok egy fekete vaníliafagylaltot, melynek se íze se bűze, viszont rengeteg az ételfesték benne és nosztalgiával gondolok az olasz fagyikra.

 

fekete_vanilia.jpg

Fekete vanília

 

Adieu Franciaország, majd csak két hét múlva látlak újra, addig irány az Ibériai-félsziget!

Szólj hozzá!

2017.05.19. Monaco, Monte Carlo

2017.05.29. 17:26 :: Kis ember

Monaco a Silversea társaság hazai kikötője, így két napot töltünk itt el. Mindenki izgul hogy jönnek a boncok a fedélzetre, engem hidegen hagy, nekik sincs jobb hallásuk mint a többi vendégnek, a többi meg részemről nem számít.

Monaco a Forma 1 lázában ég, egy héten belül ide érkezik az utazó cirkusz, már most mindent átépítenek, lezárnak, terelnek-szerelnek.

Először az óvárosba megyek, ahol a hercegi palota is található, ott dölyfösen nem vesznek tudomást az autóversenyről, minden nyugodt és elegáns. A francia és az olasz között az a különbség, hogy egyik sem tud vagy akar beszélni angolul, de míg az olasz barátságos és segítőkész, addig a francia utál is téged. Lehet hogy ehhez hozzájárul, hogy biciklizéshez nem elegánsan öltözöm, hanem a legegyszerűbb trikó-bermuda-sportcipő ruházatba. De ezek itt a Riviérán amúgy is belelátnak az ember zsebébe és ha nem vagy milliomos, semmibe vesznek. Pukkadjanak meg!

A kikötőből a várba mozgólépcső-lift-mozgólépcső kombinációval jutok fel, ott aztán lehet nyugodtan bringázni, forgalom alig. Van bérbicikli hálózat

 

kozossegi_biciklik.jpg

Közösségi biciklik

 

természetesen elektromos rásegítéssel, hogy a dombos vidéken ne kelljen erőlködni.

 

kozossegi_biciklik_2.jpg

Közösségi biciklik 2.

 

Emlékszem mikor Görögországban, Mikonoszon küzdöttem fel magam egy dombra, simán eltekert mellettem egy középkorú nő, az első pillanatban a megdöbbenéstől szóhoz sem jutottam, csak később vettem észre hogy a vastagabb hátsó kerékagy elektromos rásegítést rejt. Jó ötlet, nagyban előmozdítja a takarékos és környezetbarát közlekedést.

 

A tengerbiológiai múzeum előtt – ahova természetesen NEM mentem be, ugyanis egy ilyen múzeumra két-három óránál kevesebbet nem szabad áldozni, ezért is marhaság egymás mellé telepíteni őket: még sosem láttam olyan embert, aki egymás után több múzeumot is megnézne, a megszállottakat és a Múzeumok éjszakáját kivéve – egy sárga tengeralattjárót állítottak ki.

 

anorep_i.jpg

Anorep I

 

Az Anorep I kétszemélyes tengeralattjárót 1966-ban építették Nizzában a Földközi-tenger vörös koralljainak a vizsgálatához. 2700 kilogramm tömegű, 200 kilónyi hasznos terhet tud 100 méter mélyre 2 csomós sebességgel elvinni. Mindenkinek a fantáziájára bízom, mit érezhettek egy ilyen vacakban 100 méter vízoszloppal a fejük felett a kutatók.

 

Miután sikerült pénzt váltanom lefelé veszem az irányt az alsóvárosba. Gurulás közben megállok, mert a panoráma innen a legszebb.

 

monaco_panorama2.jpg

Monaco panoráma

 

Az a szürke folt ott középen a Forma 1 befutója és a boxutca

 

befuto.jpg

Befutó

 

El is határoztam, hogy megteszem kerékpárral is a kört, amit a versenyautók pilótái. Évekkel ezelőtt nagy részét már végiggyalogoltam. Kerékpáromat pole pozícióból indítom

 

kerekpar_pole_pozicioban.jpg

Kerékpár pole pozícióban

 

Az autósok türelemmel kerülgetnek amíg az út közepén fényképezek. Lehet olvasták Rejtő Jenőt és tudják, hogy fürdőhelyet nem lehet épelméjű vendégekre bazírozni. Elindulok, rögtön egy meredek kaptató következik a kaszinó felé. Óriási dugó, mert az út közepén két munkás éppen a csatornafedelet csiszolja, hogy teljesen sima legyen.

 

csiszoljak_a_csatornafedelet.jpg

Csiszolják a csatornafedelet

 

Olyan szaga van, mint mikor a fogorvos a kész tömést igazítja, csak százszor töményebben. Nagyot nyelek és az autóm futóművére gondolok, hiszen otthon nemhogy recések a csatornafedelek, de mindegyik a keréknyomban található jócskán megsüllyedve.

 

A Kaszinó előtt megállok kicsit lihegni, letámasztom a biciklit.

 

maserati_es_kaszino.jpg

Maserati és kaszinó

 

Itt nem lehet úgy letámasztani a bringát, hogy ne egy Porsche, Ferrari vagy Maserati legyen a képben. Kicsit odébb a Ferrari szerviz mellett haladok el, fél magyarországnyi GDP-t javítanak éppen.

 

ferrari_szerelomuhely.jpg

Ferrari szerelőműhely

 

 

Még van eladó, ha valakinek kéne, az emeleten vagy tízet számoltam össze.

 

ferrari_szerelomuhely_kivulrol.jpg

Ferrari szerelőműhely kívülről

 

ferrari_a_haz_elott_1.jpg

Ferrari a ház előtt

 

Egyébként ők ugyanúgy araszoltak a dugóban mint a busz, én gyorsabb voltam. Mikor pedig később felfelé küzdöttem, nyugodtan jöttek mögöttem egyesben míg meg nem tudtak előzni.

 

A tükör megvan még a Kaszinó előtt, fényes, a füvet éppen nyírják. De mögötte már ott meredeznek a tribün vasoszlopai.

 

casino_a_tukorben.jpg

Casino a tükörben

 

Leszáguldok a túloldalon, húzom a féket mert élesek a kanyarok. A járda piros-fehér csíkozással festve. Az alagút után két szűk kanyar és már a célegyenesben is vagyok. Meglepően rövid a pálya.

Újra nekivágok az emelkedőnek, szeretnék egy teljes panorámát készíteni. Egyre feljebb kapaszkodok de sajnos teljesen beépítették a hegyoldalt és folyamatosan húzzák fel az újabb házakat. Ráadásul ronda toronyházakat terveztek, nem is tudom hogyan engedélyezhették ezeket. Majd' negyven percet tekerek még felfelé, mire egy olyan helyet találok, ahonnan rálátni a városra, szinte a Nizza-Ventimiglia autópálya mellett.

 

monaco_felulrol.jpg

Monaco felülről

 

Innen tíz perc alatt lesuhanok a központba, ahol a sok egyirányúsítás miatt még egy negyed órát elvesztegetek. Egy helyen a tribünök között kell áttolnom a gépet, a boxutcába jutok, megilletődötten olvasgatom a feliratokat a különböző istállókhoz tartozó garázsokon. Itt fog megállni Felipe Massa, Kimi Raikkönen, Sebastian Vettel. Sok szerencsét fiúk, én megyek vissza a hajóra pihenni!

Szólj hozzá!

2017.05.17. Portovenere

2017.05.29. 17:03 :: Kis ember

Mi a különbség egy hegy és egy miniszter között? A hegy annál nagyobbnak tűnik, minél közelebb megyünk hozzá – a miniszter pedig annál kisebbnek.

 

Portovenere kis halászfalu a Cinque Terre vidékén, a Ligur-tenger partján. Öblében horgonyzott le hajónk, ahonnan a már megszokott módon, tenderrel jutottunk ki a partra. Kinéztem magamnak egy helyes hegyet, hogy majd azt megmászom, de mikor közeledtünk a településhez, kiderült, hogy az egy másik szigeten van. Sebaj, indulnak oda kompjáratok, az időmbe belefér. A fizetésemet dollárban kapom és a fedélzeten nincs pénzváltás, így első utam a bankba vezet, ahol – nem váltják be a pénzemet! Mondanom sem kell, hogy nem beszélnek angolul, csak a „paszport, paszport” szavakat ismétlik. Hiába magyarázom, hogy az útlevelem a személyzetis szekrényében, rendelkezem hajókártyával (a világon mindenhol elfogadják, fényképes, mágnescsíkos), személyivel, jogosítvánnyal, ugyanúgy az Únió tagja vagyok, nem elég, neki a passzus kell. Átkozódom egyet magyarul, aztán otthagyom, egy másik helyen próbálkozom, ott meg nem váltanak pénzt, kész nincs több lehetőség. A takarékszámlához itt nem férek hozzá, a folyószámlámon még van 20 euró, azt leveszem, akkor nem megyünk csónakázni, maradunk itt. Gondoltam megmászom a kis dombot, ahova a vár épült, melyet a szaracén és kalóztámadások ellen építettek a XII században, bámészkodok és nyalok egy fagyit.

A főtéren bemegyek az idegenforgalmi irodába, a kedves hölgy természetesen szintén nem beszél csak olaszul. A térképre bökök, hogy oda mennék, de a „bruto” és „distancia” szavak hallatán megenyhülök, kérdő mozdulattal jelzem, hogy akkor hova. Campigliára mutat a rajzos térképen, elég közelinek tűnik, lefitymálva mutatom, hogy piccolo distancia, de mondja hogy jó lesz az. Legyen. Nekiindulok a meredek lépcsőnek,

 

meredek_lepcso.jpg

Meredek lépcső

 

mely tíz perc múlva kifogy a lábam alól. Ekkor már a vár oldalában járok, a városkát eltakarja a fal, csak az egyik templom és a temetőkert látszódik – na meg a csodás sziget.

 

portovenere_panorama.jpg

Portovenere panoráma

 

Itt derül ki, hogy amit kis dombnak láttam, az valójában egy hegynek az alsó nyúlványa, ahogy egyre feljebb kapaszkodok újabb és újabb emelkedő kerül elém. Pár perc múlva két lánnyal találkozom, olaszok de kicsit beszélnek angolul, kérdem hova vezet az út, mondják hogy Campiglia felé jó irányba megyek. Aztán sokáig senki csak a csönd és a száraz örökzöldek szaga. Egy lankásabb szakaszon elhagyott betonház, vasroncsok. Talán a háborúból maradt? Innen tökéletesen rálátni az öbölre.

 

roncsok_a_magasban.jpg

Roncsok a magasban

 

Titokzatos útirányjelző táblákkal találkozom, némelyiken egy-egy településnév, ami az elnagyolt térképemen nincs rajta és mindegyiken két szám. De hogy időt vagy távolságot jelent?! Az egyiken nem is szám van, hanem három betű, végképp nem tudom mit jelenthet. Az egyik „Forte valami” táblánál 015 szerepel, elindulok arra, nemsokára egy erődítményhez érek, zsákutca. Találkozom két kanadai lánnyal, ők is tanácstalanul nézegetik a térképet, rájövünk, hogy a számok egyfajta útszámozások de se nem logikus, se nem következetes. Mindegy, a szokásos jelszavamat mormolgatva (ha nem érdekel hol vagy, nem tévedhetsz el) elindulok arra, amerre Campigliát sejtem, a két lány hálásan követ. Egy kereszteződésnél aztán leválnak, mert felfedezik a nekik való számozást, sok szerencsét!

 

latkep_1.jpg

Látkép

Időről-időre dörrenéseket hallok, mintha valahol robbantanának. Nem tudok rájönni honnan ered, mert a hegyek visszaverik a zajt. Egy bányához érek, márványt termelnek ki. Sok nem látszik a képen, csak a barlang arányait szerettem volna bemutatni. A kép alján az az izé embermagas, a kerítés kb. két méteres.

 

banya.jpg

Bánya

 

Az ösvényen haladva bevillan egy nagyobb kikötő, felismerem, La Spezia városa az, jártam itt három éve a Disney Magickel.

 

la_spezia.jpg

La Spezia

 

Hát igen, a monstre szállodahajók csak ide tudnak kikötni és a rajtuk lévő két-háromezer embert se lehetne mind egy kis halászfalura rázúdítani.

Nagy baj már nem lehet, legrosszabb esetben lesétálok oda – gondoltam, ám akkor még nem sejtettem...

 

… Hogy újabb emelkedők várnak rám. Egyre feljebb és feljebb hágok. Érdekes módon jó pár turista jön, de mind szembe. A legtöbben franciák és olaszok, de hallok svájci szót is (kicsit meglepődnek, mikor rájuk köszönök svájcul) és persze angolt. A látvány lélegzetelállító.

 

latkep_2.jpg

Látkép 2.

 

Az út néhol megszűnik és csak a puszta sziklákon át lehet továbbaraszolni. Korlát nincs, egy rossz mozdulat és könnyen lebucskázik az ember.

 

kastely_a_hegyoldalban.jpg

Kastély a hegyoldalban

 

Mintegy másfél órányi kapaszkodás után kitikkadva érek Campiglia falucskába. Persze van egy fogadó, szomjasan felhajtok egy narancslevet, nagyon drága de az áldóját, most megérdemlem. Eszem egy falatnyi lasagnét, helyi készítésű, isteni. Még veszek egy fél literes ásványvizet az útra. Érdeklődésemre elmondják, hogy vezet egy út lefelé majdnem La Speziába, onnan húszpercenként jár busz vissza Portovenerébe.

 

Az út az elején enyhén lejt, később meredeken esik, de nem ösvény, hanem lépcső, ki tudja mikor építették.

 

a_lepcso_kezdete.jpg

A lépcső kezdete

 

Mintegy negyven percet lépcsőzöm lefelé mire leérek egy országútra, innen már csak tíz perc séta a buszmegálló. A tábla tájékoztató jellegű, a busz olasz idő szerint jár, negyedórát késik. Sebaj, ráérünk. A végállomásnál még egész fitt vagyok, besétálok a romantikus szűk utcák közé, kezemben az elmaradhatatlan fagyival

 

fagyi_es_utca.jpeg

Fagyi és utca

 

Ahova csak lehet fát, virágot ültetnek, nem csak a szemnek szép, hanem a hőség ellen is véd.

 

portovenere_kutya_es_neni.jpg

Kutya és néni

 

Visszafelé pont lekésem a tendert, üldögélek a mólón negyed órát.

 

portovenere.jpg

Portovenere

Szólj hozzá!