Tegnap voltam az amerikai vízumért. Találkoztam a zenekarral, akikkel együtt leszek a hajón. Négyen vannak, két pár, nagyon helyesek. Rutinosak, már dolgoztak az Arcadian, kicsit kifaggattam őket.
Egyszer egy ismerősöm azt mondta az amerikaiakra: nylon oroszok. Teljesen igaz, pont olyan fafejű bürokraták voltak itt is, mint anno Szentpéterváron, csak legalább itt nem olyan morcosak. De lehet, hogy ez csak a két nyelv közti különbségből adódik. Az oroszban levő magánhangzók miatt az orosz emberek szája lefelé görbül, az amerikaiaknak viszont előreugrik az álluk. Igaz, ezáltal agresszívebb az arckifejezésük, de legalább nem tűnik olyan keserűnek, mint az oroszok.
De elkalandoztam, vissza a vízumhoz. Érdekes, hogy egy szövetséges ország képviseletét ennyire védik. Mert az hagyján, hogy röntgen alatt átküldik az ember cuccát, meg hogy le kell adni a kikapcsolt mobilt, miután átment az ember a fémdetektoron, de hogy az egész úttest körbe le van zárva, és a velem lévő lányt, aki megmutatta a papírt, hogy jöttünk a kész vízumért megkérik még az utcán, hogy nyissa szét a kabátját?! Mondom, nylon oroszok.
Viszont a vízum maga könnyen megvolt, merő formalitás volt a beszélgetés, látták a P&O matricát az útleveleken, nem is kérdeztek semmit. Viszont az ujjlenyomataimat levették, most már benne vagyok a mátrixban.
Pénteken indulás, holnap már gőzerővel csomagolok. Kaptam +10 kiló túlsúlyt, így már 50 kg-t vihetek. Kelleni is fog, mert a kottáimnak iszonyú súlya van. Még szerencse, hogy hangszer van a hajón.
Este csináltam egy képet az új fényképezőgéppel, kipróbáltam, millyen lesz.