BOLDOG ÚJ ÉVET!
Kissé másként alakultak a dolgok. Kiderült, hogy nem éjjel fél egyig kell dolgoznom, hanem fél kettőig. Utána meg a srácokkal megittunk egy pohár pezsgőt. Lementünk a személyzeti bárba, de ott csak egy pár indiai üvöltözött a cigarettafüstben, úgyhogy felmenekültünk a kilencedikre a büfébe. Hajnali fél ötig ott voltunk.
Nem indult el hajó éjjel, mint az tervezett volt! Valami baj van az egyik generátorral, és most hozattak Hollandiából egy külső generátort, amit egy konténerben leraknak a hajó végébe a 10. emeleten. Csak délután indulunk. Igazság szerint ezért is „mulatoztam” hajnalig, mondván, akkor ma kikötői nap van, csak este kell majd zenélni. Egy frászt! Beosztottak délelőtt 11-re háromnegyed órát dolgozni. Nem lehetee semmi, ahogy kinézett a fejem, mikor reggel tízkor ezt megtudtam. Még szerencse, hogy voltam olyan elővigyázatos és reggel lementem megérdeklődni, hogy akkor most mi a helyzet. Azt hittem, lemegyek, köszönünk, boldog új évet kívánunk egymásnak, aztán kimegyek a partra, az „on board time”, tehát amikorra fedélzeten kell lenni, az délután fél három. Ez kétszeresen is rosszul jött ki nekem, egyrészt ma már nem tudok kimenni, pedig lenne még mit nézni Barcelonán, másrészt pedig kimarad Vigo, azaz mostantól három napon át tengeren leszünk, aztán ötödikén Southampton, az mindig nehéz nap az új beszállók miatt, aztán megint három nap tenger. Szóval ez a helyzet.
Tegnap azért szép volt Barcelona, 16 fok volt, bár a nap nem sütött, csak néha, nagyon kellemes idő volt.
A park maga érdekes, tipikus Gaudi, furcsa formákkal, de nagyon barátságos – lett volna, ha nem lett volna tömve emberekkel. Ilyenkor mindig Faludy verse jut az eszembe melyben arról ír, hogy megnézte a Sixtus-kápolnát a harmincas években lés milyen szép volt, aztán visszament a hatvanas években és tele volt turistával, oda se lehetett férni. Hát ilyen érzésem volt nekem is. Készítettem egy képet magamról automatán, de úgy kellett megálljt parancsolnom a turista-áradatnak, hogy ne mászkáljanak a fényképezőgép előtt.
Fényképeztem bölcsészlányokat is, éppen ettek. Mit ettek? Joghurtot, kekszet, persze a cukrosat, szóval mintha csak otthon lennék. Érdekes, hogy Helsinkitől Barcelonáig, mintha ugyanabban a boltban vásárolnának. Ez még nem lenne baj, de ugyanazt a 20 könyvet is olvassa mindegyik, és ugyanúgy gondolkodik is, az értékrendjük is ugyanolyan, szóval én egy óra múlva halálosan unom őket.
Persze kihagyhatatlan kutya is volt, nem kóbor, az egyik árusé.
Visszafelé már könnyű volt, lejtett az út, gyalogoltam húsz percet, aztán a metró tíz perc alatt visszahozott a Katalónia térre, ahonnan már közel volt a hajó. Kicsit megfájdult a bal nagylábujjam, aggódok, nehogy gond legyen vele, ez az, amelyik be szokott gyulladni.
Furcsa volt így a szilveszter, éjfélkor a duó billentyűsével felmentünk a hátsó nyitott fedélzetre, ott őrjöngtek az angolok. Mondtam is Janinak, ha valaki felnéz most a hajóra, azt hiszi, itt zajlik a nagybetűs élet, pedig hát én nem éreztem jól magam.
Most vettem eszre, hogy a kepek valamiert nem jelennek meg. mindegy, az albumban (http://indafoto.hu/kis_ember/collections) megtekinthetok