vízizene

Ma sem sok minden történik, tengeri nap, egymás után három, aztán kikötünk Southamptonban, utána megint három tengeri nap. Szóval kemény munka, semmi különös. Ma elfelejtettek beírni a délutáni teára, én meg nem szólok nekik, nehogy már még az akasztásomhoz a kötelet is én vigyem. Majd ha lecsesznek, akkor mutogathatom a papírt, hogy se ott, se a hajó-újságban nem vagyok feltüntetve.

Egyre rosszabbul alszom, mindenkihez elmentem már a kabin ügyében, most már állandó enyhe gázolajszag van, most is inkább felvettem pulóvert, sapkát, nagykabátot és kiültem a promenádra, mert már nagyon hiányzik a friss levegő.

Épp delet harangoznak, most fejeztem be egy szettet, francia zenét játszottam, nem nagyon értékelték. Engem meg nem érdekel, nem fogok mindig Strangers in the night-ot játszani.

Úgy kezdődött a nap, hogy összehívták a személyzetet a Palládiumba, ez a színházterem. Tízre kellett menni, még szerencse, hogy nem tudtam aludni és lementem megnézni, mi a mai program. Kiosztották a „hónap dolgozója” címet. Atyám, mint a McDonaldsban, komolyan. Emléklap, taps, fénykép a kapitánnyal. Csak azt nem értem, hogy  a zenekarnak meg nekem mi keresnivalónk volt ott, mikor ez november-decemberre szólt, mi meg december végén érkeztünk?! Mindegy, úgyse volt mit csinálnom, meg háromnegyed tizenegykor befejeződött. A kabinban gyorsan eldugtam minden elektromos szerkentyűt a bőröndbe, mert szobavizit lesz, már mióta ígérgetik, de valami hülyeség miatt mindig elmarad. Isten bizony, szerdán már leviszem a cuccokat az elektromos tesztre, már unom ezt az állandó pakolgatást.

A koszt nagyon jó, egyelőre nem unom, de azért örülök, hogy Barcelonában ettem egy gyrost. Tegnapelőtt este a tiszteknek (mi velük étkezünk, esténként a büfében el van kerítve számunkra egy rész) „best of english” étel volt. Hát, valami borzalmas, mit esznek ezek az angolok. Félig nyers húst izetlen kelbimbóval és ehetetlen pudingszerű izéket. Szerencsére mindig van nemzetközi konyha, ott tényleg finom eledelt adnak. Estefelé már nem eszem főtt ételt, elég egyszer délben, akkor viszont följárok a grillbe, nemsokára most is megyek. Ott mindig frissen sült húst adnak, vagy tortillában vagy burgerben. Hozzácsapok még salátát, meg valami tésztát vagy krumplit, azt jólvan.

Tegnap este „night off”-om volt, azaz nem kellett dolgozni. Elegáns estét tartottak és fényképezkedést a zongoránál, ez volt a szerencsém. Ez azt jelenti, hogy kb. minden két hétben lesz egy szabadnapom. Hurrá!

Hogy milyen dögunalmas egy ilyen hajó, ha nem dolgozik az ember! Beültem egy kicsit hallgatni a zenekart, ittam egy koktélt – azért megadtam a módját, ha már elegáns ruha volt rajtam – aztán lófráltam még egy órát, de halálra untam magam. Inkább elmentem a kabinba és kiolvastam egy könyvet. És ezért még fizetnek is az utasok!