vízizene

Megint a vízen vagyok. Az angol és a Disney hajók után most a Silver Wind fedélzetén. Az út a Karib-tengeren és Dél-Európa partjainál vezet. Esténként a koktélbárban zongorázom, napközben a kikötőkben mászkálok. Élmények, benyomások egy bárzongoristától.

Friss topikok

  • tömjénzsolti: Nagyszerű! Már régen hiányoltam az újabb útibeszámolókat és a csodálatosnál csodálatosabb fotókat.... (2018.07.29. 12:57) 2018.02.13. Fort-de-France, Martinique
  • tömjénzsolti: Érdekesek és informatívak a képek,jó a tájékoztató összekötő írás is, várom a folytatást. (2018.04.15. 10:32) Szentpétervár (3. rész)
  • Zsomatograf: Hello! Eltűnt a Szentpétervár 1. része. :-O Mondjuk a Feedly becachelte, így ott meg tudtam nézni... (2018.02.20. 08:42) Szentpétervár ízelítő
  • Kis ember: @luxusMátéslusszkulcs: Az útnak vége, de nemsokára jön a következő. És ígérem, hogy befejezem az ... (2018.01.24. 11:33) 2017.07.27. Visby, Gotland
  • Csöre: wow!Hűha!Hajjajjaj!Meg se tudok szólalni! És a ti hajótok "csak" olyan böhöm nagy volt??? Azért az... (2017.11.18. 15:18) 2012. december 17. Panama-csatorna

Linkblog

Megint a vízen vagyok. Az angol és a Disney hajók után most a Silver Wind fedélzetén. Az út a Karib-tengeren és Dél-Európa partjainál vezet. Esténként a koktélbárban zongorázom, napközben a kikötőkben mászkálok. Élmények, benyomások egy bárzongoristától.

AZ ÚTVONAL

Hogy merre járok, az https://www.icruise.com/ships/silversea-cruises-silver-wind-cruise-itineraries.html oldalon lehet megnézni

Január 9. péntek

2009.01.11. 00:56 :: Kis ember




Mostanában nem sok minden történik. Egy napos csúszással indultunk Southamptonból, ezért még mindig „at sea” a kiírás a mai hajóújságban, azaz ma is tengeri nap van, pedig reggel nyolcra meg kellett volna érkeznünk Palma de Mallorcára. Átlagosan 18,2 tengeri mérföld/órával megyünk, ez kb. 34 km/h –nak felel meg. És most nézzünk egy pár száraz technikai adatot a hajóról. Bölcsészek nyugodtan átugorhatják, hajó fanatikusoknak és gépész beállítottságúaknak kötelező.

A 83.000 tonnás Arcadiát 4 db 16 hengeres, összesen 15421 lóerős (11,5 MW!) dízel-elektromos Waertsila motor hajtja. Két hajócsavarja van hátul, de ezen kívül vannak még orr-helyzetállító csavarjai – 3 x 2500 LE (1,9 MW) és segédmotorjai, amelyekkel a hajó ellátását biztosítja. Ha teljes kapacitással dolgoznának, 50.000 családi házat láthatnának el energiával. Ha a hajó 20 csomóval halad, óránként 10,3 tonna nehézolajat (heavy fuel oil) fogyaszt, azaz 24 óra alatt 206 tonnát. Tehát egy Southampton-Palma távon kb. 900 tonna fosszilis üzemanyagot éget el. Egy tengeri mérföldön, ami 1852 méter 0,52 tonna a felhasználása. Összesen 2300 tonna olajat visz magával. 2005-ben készült, 200 millió font költséggel.

Lássuk, hogy mit nyújt ezért az utasoknak. Esőször is, megmozdítja és majd’ negyven kilométeres sebességgel tudja röpíteni ezt a több, mint 80.000 tonnát (gyengébbek kedvéért, kb 50.000 autónyi tömeget.) A hajó méretei egyébként a következőek: 11 utas- és három személyzeti fedélzet van, 976 utaskabin (mindegyikben fürdőszoba, WC), 285 m hosszú és 32,3 m széles, 53 m magas, és összesen csak 8 méter a merülése. Úgy kell elképzelni, mintha egy panel hosszúházat, a 12 lépcsőház hosszú, 15 emelet magasat rátennének a vízre és csak az első emeletig merülne a vízbe. A teteje meg imbolyog (erről később). Majdnem háromezer embert –  1952-2388 fő utas és  880 fő személyzet – lát el forró desztillált vízzel, légkondicionálással, világítással. Működtet 17utas (ebből négy panoráma, tehát üvegből van és kilátni belőle a tengerre) és 19 személyzeti liftet, négy éttermet, kétemeletes konyhát, egy komplett színházat a legmodernebb fény- és hangtechinkával, tucatnyi bárt, diszkót,
egy óriási mosodát, ahol mosnak, szárítanak és vasalnak. Van nyomda, kétwerkes négyszínnyomásos géppel, fotólaboratórium, minikórház, internet-kávézó, bridzs-terem, mozi, két úszómedence (az egyik elhúzható üvegtetős), hat jakuzzi, fűtött pihenő-kőheverők, konditerem személyi edzővel, szauna, szépségszalon műkörmössel és  fodrásszal, komplett vízimasszázs,  táncparkett zenekarral,  angol jellegű kocsma, kaszinó, két üzlet, ahol mindenféle vicik-vacakot árulnak. A felső fedélzeten 5 radart számoltam össze (biztos több van) és van térerőcsináló gép, tehát működnek a mobiltelefonok, igaz, drágán. A „vezetékes” telefon viszont kb annyiba kerül, mintha otthon egy közepes percdíjú mobillal telefonálnánk. A mélyben dolgozik az asztalos és a vasmunkás, a szabó és a villanyszerelő brigád, komplettül felszerelt műhelyben, hatalmas hűtőraktárakban tárolják a húst és a zöldséget. A szemetet szigorúan szeparálják, külön a papírt, az általános hulladékot, az üveget, a műanyagot, az ételt a
 veszélyes- és orvosi hulladékot, a fémdobozokat, még a cigarettahamut is. Egy külön helyiségben aztán más-más módon feldolgozzák. Az éghető anyagot elégetik és energiát nyernek belőle. Az ételmaradékot bizonyos távolságra a parttól beleengedik a tengerbe, megeszik a halak. Ugyanígy járnak el  az emberi „melléktermékkel” is. Speciális WC-papírt használnak, ami könnyen lebomlik. A WC nem a szokásos, hanem olyan, mint amiket a repülőgépen használnak, tehát vákuum-elven működik. Az itt leengedett dolgokat (szigorúan tilos bármit is a WC-be dobni) egy gép összekeveri, még az Artemisen láttam, egy kis nyíláson át be lehet látni, kavarog a barna egyforma állagú massza. Amikor elérünk egy bizonyos távolságra a lakott területektől, beleengedik a vízbe. Mielőtt valaki felháborodna, a halak ugyanezt csinálják, igaz, ők aztán úsznak is benne. A mosodákból (nagy központi mosoda + három utas és három személyzeti mosoda mosó- és szárítógépekkel, vasalóval, a központi helyen pedig mángorlóv
al és ruhapréssel) a vizet ülepítés után a balansz-tartályokba vezetik, majd az is a tengerbe ömlik. Minden zuhanynál, mosógépteremben és csapnál ott a felirat: kérem a mosógépet a lehető legnagyobb kihasználtsággal üzemeltesse és győződjön meg róla, hogy ha végzett a csapok teljesen el vannak zárva! Ha hosszabb ideig kikötőben tartózkodik a hajó, akkor rákötik a csatornahálózatra – már ahol van.
A hajó legnagyobb ellensége a tűz, hogy egy képzavarral éljek, úgy rettegnek tőle, mint ördög a szenteltvíztől. Kell is, hamar lángra lobbanhat a temérdek függöny, a szőnyeg – az utasrészen mindehol padlószőnyeg van, kivéve a táncparkettet és az éttemet. Minden elektromos készüléket a személyzetnek le kell vinnie elektromos tesztre, nehogy zárlatos legyen. Cigarettázni csak a kijelölt helyeken szabad, a kabinban tilos az ágyban dohányozni. Sajnos a személyzeti bár is a kijelölt helyek közé tartozik, többek között ezért is látogatom  ritkán.  Nyílt lángot használni még a színpadon a show-k alkalmával is csak különleges engedéllyel szabad, minden sarkon tűzjelző berendezés, minden folyosón kb 30 méterenként tűzzáró ajtók. A jéghegy mostanában nem játszik, az alsó szinteken vízzáró ajtók biztosítják, hogy lék esetén se süllyedjen el a hajó. Ezek olyan erős hidraulikával vannak ellátva, hogy a tízcentis keményfa korlátot simán eltörik. Ha nem lenne áram, mindegyik kézzel is a he
lyére pumpálható.  Nagy hullámzás esetén az Arcadia oldalra kitolható stabilizáló szárnyakkal rendelkezik, de ez csak enyhe segítség, ha igazán haragos a tenger, akkor azért megtáncoltatja ezt a hajót is. A legjobb ilyenkor a midship, tehát a hajó közepe, minél lejebb; a legrosszabb a hajó eleje, fönt. Nem csak fel le és jobbra-balra inog, hanem a három dimenzió minden irányába egyszerre. És nem egyenletesen, hanem lökésszerűen. Ha nagyon nagy a vihar, az ember még az ágyban fekve is úgy érzi, hirtelen kirántják alóla a szivacsot. Ráadásul az alsó szinteken elöl még azt is hallani, ahogy a hullámok hangos dördüléssel csapódna a hajó orrához, olyan érzése van az emberne, hogy mindjárt szétnyílik, persze nem.
A másik, amitől félnek, a fertőzés. Egyfolytában ott a felszólítás, hogy kezet mosni, kezet mosni! Az éttermekbe bemenet alkoholos gél adagoló van, amelyiket illik használni, az első napokban ott áll egy indiai és mosolyogva az ember kezére nyomja. A személyzeti szinteken („A”, „B” és „C” Deck, a hajó alján) mindenhol a felírás: ha nem érzed jól magad, hánysz vagy hasmenésed van, azonnal menj a kabinodba és hívd a 999-et! Az oktatáson, melyen mindenkinek kötelező részt vennie, mikor felszáll, a doktor külön megmutatja, hogyan kell helyes kezet mosni, bendevesít, megmossa az ujjak között is, aztán 20 másodpercig öblít, tisztára töröl, s végül a kilincset is papírtörölközővel fogja meg. Az éttermekben nem szabad újratölteni a poharat, vagy a svédasztalnál ugyanabba a tányérba szedni, mindenhez újat kell használni. Az ivóvízadagolók teljesen automatizáltak, még gombhoz sem kell hozzáérni, infravörös érzékelős, csak odatartja az ember a poharat s jön a víz. A desztillátor naponta 900 tonna friss vizet tud előállítani.Mondjuk én láttam,hogy lenn az „A” decken az egyik indiai kijött a WC-ből kézmosás nélkül, s ők a kezükkel a tányérjukon összekeverik a rizst meg a currys húst és kézzel eszik...
A konnektorokból 220 és 110 V jön, európai és angol szabványosak, a világításhoz általában neont használnak. Mivel csak a tengerre néző kabinoknak van ablakuk, ezért sok kabin, az összes folyosó és a kiszolgálóhelyiségek tulajdonképpen örök sötétségben lenne, ha nem világítanának. A kabinokban vagy egy biztonsági lámpa, áramszünet esetén az ad fényt, normál helyzetben csak egy kis zöld (vagy piros) led világít. Ha az ember minden lámpát lekapcsol, csak ezt látni, meg a szekrényeken fluoreszkál a mentőmellények jelzése.
Férőhely a mentőcsónakban egyébként kevesebb van, mint ahány ember, 15 db mentőcsónak, darabonként 150 ember fér el benne, ezeket látni a fényképeken a hajó oldalán. Ezeket használják különben kompnak is, tehát mikor a hajó nem tud kikötni, mert nem fér oda a parthoz, akkor három-négy ilyet leeresztenek, az „A” decken kinyílik a hajó oldala egy kis pontont képezve, ott lehet beszállni. Tenderként (kompként) 100 főt vihet el, szerintem 70 fölött már zsúfolt. Ha 150 ember ül benne, akkor mindenkinek a felrajzolt helyekre kell ülni, még a lépcsők is be vannak osztva. Egyszer, még Catalina  Islanden kicsit fújt a szél, de csak annyira, hogy a hajó meg se mozdult, állt lehorgonyozva, mint a cövek. Viszont enyhe hullámzás volt, a tender már erősen mozgott, úgy kb. tíz percig tartott, mire hozzá tudták rögzíteni a hajóhoz annyira, hogy veszély nélkül át lehetett szállni. Gondolniuk kell ugyanis arra, hogy az utasok nagy része 60 év fölött van és nem a sportos fajtából. Maga a tende
r úgy ingott, hogy párszor az volt az érzésem, felborul. Ha valaki már kajakozott a Dunán, mikor elmegy mellette egy nagyobb motorcsónak, az tudja miről beszélek. Csak itt egy kicsit mások az arányok, maga a tender a nagyobb motorcsónak, onnan nézve a hajó egy függőleges falfelület. Mi történik azokkal, akiknek nem jut hely a mentőcsónakban? Vannak úgynevezett „liferaft”-ok ilyen felfújódó vízi-igluk. Abban lehet elhagyni a hajót. A legnagyobb veszély ugyanis nem a megfulladás, vagy hogy megesznek a cápák, hanem a kihűlés. Ezekben a szerkezetekben van egy kis esélye az embernek, hogy túléli, de nem egy életbiztosítás. Szerencsére nekem a „kék kártyámon” – ilyen kártyája mindenkinek van a személyzetből – az áll: baj esetén tartson az utasokkal, aztán szálljon be egy mentőcsónakba! Ez egy „S” kártya, supernumerary, azaz létszám fölötti. A személyzet jó részének ugyanis vész esetén, ha megszólal a hajókürt (egy hosszú sípjelzés), el kell foglalnia egy bizonyos pozíciót. A Queen
Victorán nekem is volt ilyen, a lépcsőházban kellett álldogálnom és irányítani az utasokat a gyülekezőhely felé. Utáltam is. De mindenkinek más a szerepe. Itt hála istennek ilyen nincs, „S” kártya birtokosaként nem kell részt vennem a gyakorlatokon. Most csak akkor kellene csinálnom valamit, ha az általános vészjelzés (hét rövid és egy hosszú sípjelzés) megszólal. Ezt egyébként minden út kezdetén az utasokkal is egyszer elgyakoroltatják, ahogy a mentőmellény felvételét is.
Egyébként is, a zenészek kivételezett helyzetben vannak, a kabinjaink nem a személyzeti szinteken vannak, hanem az utasok között, igaz a belső oldalon. Én egy kb. 15 négyzetméteres kabinban lakom egyedül, de a szóló zongoristákat mindig megbecsülik, az Artemisen pl. tiszti kabinom volt (kisebb, mint ez), a Queen Victorián pedig ugyan közös kabin a kollegámmal, de utas részen és ablakkal. A kabinszolga naponta kitakarítja, rendbehozza az ágyat és kipucolja a fürdőszobát. Nagy luxus ez, lent a „B” decken olyan kabinok vannak, ahol két kabinra jut egy fürdőszoba, tehát négyen használnak közös WC-t, zuhanyzót, a kabinok ott kb. 2 x 2 x 2 méteresek, emeletes ággyal. Ehhez képest én a franciaágyammal a hűtőszekrényemmel és a külön fürdőszobámmal fényűző módon élek. Ezt a kabint is eredetileg két főre szánták, de mivel szóló zongorista csak egy van a hajón (viszont zongoristából van összesen négy, jobbnál jobbak, mindig megyek lesni őket), ezért nekem külön kabin jutott.
Most egyelőre ennyi, ha valami kérdés van, (egy két nap csúszással) szívesen válaszolok





 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://vizizene.blog.hu/api/trackback/id/tr79870217

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Húg 2009.01.11. 21:25:52

Wow! Hát ez igazán kimerítő :). Szakmába vágó okokból lelkiismeretesen végigolvastam a technikai részeket is (a cruise még fehér folt, de hála Neked, kezd derengeni :) ), és még le is kötött! Innen olvasva azért izgi és érdekes, de benne lenni biztos más... Kíváncsi vagyok, Oman-hoz mit fogsz szólni, én magamtól nem mentem volna oda, csak épp arra volt lehetőség, így aztán az ember nem hagyja ki... Amúgy meg az arab kultúra nem az én világom. Ezzel együtt érdekes, és a Radisson-ban lakva még élvezhető is volt :).