vízizene

Megint a vízen vagyok. Az angol és a Disney hajók után most a Silver Wind fedélzetén. Az út a Karib-tengeren és Dél-Európa partjainál vezet. Esténként a koktélbárban zongorázom, napközben a kikötőkben mászkálok. Élmények, benyomások egy bárzongoristától.

Friss topikok

  • tömjénzsolti: Nagyszerű! Már régen hiányoltam az újabb útibeszámolókat és a csodálatosnál csodálatosabb fotókat.... (2018.07.29. 12:57) 2018.02.13. Fort-de-France, Martinique
  • tömjénzsolti: Érdekesek és informatívak a képek,jó a tájékoztató összekötő írás is, várom a folytatást. (2018.04.15. 10:32) Szentpétervár (3. rész)
  • Zsomatograf: Hello! Eltűnt a Szentpétervár 1. része. :-O Mondjuk a Feedly becachelte, így ott meg tudtam nézni... (2018.02.20. 08:42) Szentpétervár ízelítő
  • Kis ember: @luxusMátéslusszkulcs: Az útnak vége, de nemsokára jön a következő. És ígérem, hogy befejezem az ... (2018.01.24. 11:33) 2017.07.27. Visby, Gotland
  • Csöre: wow!Hűha!Hajjajjaj!Meg se tudok szólalni! És a ti hajótok "csak" olyan böhöm nagy volt??? Azért az... (2017.11.18. 15:18) 2012. december 17. Panama-csatorna

Linkblog

Megint a vízen vagyok. Az angol és a Disney hajók után most a Silver Wind fedélzetén. Az út a Karib-tengeren és Dél-Európa partjainál vezet. Esténként a koktélbárban zongorázom, napközben a kikötőkben mászkálok. Élmények, benyomások egy bárzongoristától.

AZ ÚTVONAL

Hogy merre járok, az https://www.icruise.com/ships/silversea-cruises-silver-wind-cruise-itineraries.html oldalon lehet megnézni

január 28

2009.02.01. 18:38 :: Kis ember

Ez volt eddig a legdurvább napom. Nemcsak azért, mert ma annak ellenére, hogy kikötői nap van, öt szettet kell dolgozni, hanem azért is, mert tegnap is ennyi volt, tegnapelőtt meg hat! De holnap végre, harminckilenc nap után először lesz egy szabadnapom.

Későn keltem, mert tendereztünk. Ez azt jelenti, hogy a hajó horgonyt vetett, és a mentőcsónakokat kompnak használva lehetett kijutni a partra. Ilyenkor az utasok mennek természetesen először, mi csak utánuk, úgyhogy nem érdemes korán kelni.

Mikor feljöttem reggelizni találkoztam a táncoslányokkal. Nem akartam folyton a zenekar nyakán lógni, meg egyedül sem akartam lenni, így megkérdeztem őket, csatlakozhatok-e. Leyla mondta, hogy igen. Ezek a táncosok egyébként nagyon fenn hordják az orrukat, de Leyla inkább énekes, és ő a legkedvesebb.

Szóval velük mentem. Az angolokkal vigyázni kell, mert nem alkusznak, mindent nagyon drágán vesznek igénybe és ha velük tartok, rám is több  jut. De most nem bántam. Elmentünk egy kis tengerpartra motorcsónakkal. Érdekesek ezek a csónakok, mert nem csónakmotor van rajtuk, hanem autóból kiszerelt motort tesznek rá és egy bazi hosszú rúd végén van a propeller.

 

A privát tengerpartért fizetni kellett száz batot, egy dollár harminckét bat, mikor adtam három dollárt, a fickó azt mondta, az csak kilencvenhat bat, adjak neki még egy dollárt. Persze elzavartam az erőszakos mindenit, mondtam neki, jöjjön vissza később, adok neki még tíz batot aztán jézus.

Igazi „beach” volt, homokos, pálmafás, oldalt nagy sziklákkal, rajta rákok

.

Napozóágyak, turisták. En persze azonnal az árnyékba menekültem. Be voltam ugyan kenve, de nem valami erős naptejjel. Csak addig voltam a napon, míg a rákokat fényképeztem, meg kétszer öt percre (sem) bementem a vízbe.

.

A lányok persze már korábban napoztak a hajón, én is, de én mindig csak öttől, hogy ne legyen erős a nap. Itt is rögtön ledobták a melltartójukat és egy szál fürdőbugyiban tették-vették magukat.

 

 Gyorsan felmásztam még a pálmafára, ami alatt feküdtem, hogy legyen egy kép így is.

 

 

 

 

 

Utána már csak az árnyékban heverésztem, néztem a vizet meg a pálmafát. Mellettem valako Robin Cookot olvasott... magyarul. Nem szóltam hozzájuk, nem voltak szimpatikusak, seftes egy társaságnak tűntek (en meg ugye, a luxushajóról, bah)

 

Mikor két-három óra múlva visszamentünk, már éreztem, hogy sapka és naptej ide vagy oda, egy kicsit sok volt a napból.

Ez a Phuket tulajdonképpen  csak egy turistacentrum, állati drága, ha nincs észnél az ember. Az oda-vissza útért a csónakosnak fizettünk 28 dollárt, ez nagyon sok, de hát nem én voltam a főnök és a négy dollárt, ami ebből rám jutott, szó nélkül kifizettem, pedig szerintem összesen kellett volna ennyit fizetnünk. A parton leváltam az angolokról, mert akartam venni egy táskát, ők meg betódultak a klimatizált bevásárlóközpontba. Olyan otthon is van, nem érdekelt.

Ahogy sétáltam és ilyen képeket próbáltam készíteni:

(nem tudom, ez mi lehet, de nagyon gyanús), az egyik mellékutcában elém áll egy csomó nő, hogy thai masszázs? Ez kell nekem, gondoltam én, nem is drága és legalább helyrehozzák a vállam meg a hátam! Felmentunk egy kis klimatizált szobába, ahol sok matrac volt a földön, törülközővel letakarva. Megkérdeztem a nőt, lezuhanyozhatok-e, mert homokos voltam a strand miatt. A zuhanyzó érdekes volt, tiszta, de nem volt zuhanytálca, a padló kicsit ferde volt, úgy folyt le a víz.

Lefeküdtem hasra fürdőruhában az egyik matracra, ami körül függöny volt. A thai nő pedig... lehúzta rólam a gatyát! Jól van, mondtam magamban, én aztán nem vagyok szégyellős. Állati jól megmasszírozta a hátam meg a vállam, a fenekem és a hátsó combomat. Sőt, olyan technikája volt, hogy rám térdelt, a farpofáimat a térdei közé szorította és úgy nyújtotta a hátam. Recsegett is rendesen! Ezután jött a meglepetés, azt mondta, forduljak a hátamra. Megtettem. Megmasszírozta a hasamat (most is izomláz van benne). Utána megkérdezte, nem akarok e „speciális” masszázst. Hehe. Szóval erre megy ki a játék – gondoltam. Aha, kösz nem, mondtam. Nem nagyon volt kedvem Thaiföldön kurvázni, úgyhogy mondtam neki, nagyon kedves,de nős vagyok és hűséges (mit lehet ilyenkor mást mondani??). Nézett nagy szemekkel, mert előtte mondtam, hogy a hajón dolgozom. Ilyen is van? Szerintem azt hitte buzi vagyok. :-)

Egy órás volt a masszázs, utána már sietnem kellett. Vettem egy helyes táskát, ilyen vállon-fejen általvetős. Pofátlanul sokat kértek érte, de aztán megalkudtunk. Mikor otthagytam őket, hogy viccelnek az árral, utánam kiabáltak, menjek csak vissza! A végén elismerően mondták, hogy ritkán szokott valaki így alkudozni, mint most én. Szerintem még így is sokat fizettem, de láthatták rajtam, hogy nagyon tetszik. olyan közepes méretű táska, praktikus zsebekkel. Még vettem egy kis apróságot a maradék batjaimon, aztán visszajöttem a hajóra. Itt levetkőzve már látszódott, hogy megint kezdődik a kálvária.

Ég a bőröm, most ugyan kellemesen hűsíti a langyos éjszakai szellő, de tudom, hogy éjjel alig fogok aludni. 

Annyira fáradt voltam, hogy késve mentem le a vacsora utáni első szettre, és persze az új igazgató, aki ma szállt fel, ott volt és teljesen ki volt akadva. Na ennek is jól mutatkoztam be – gondoltam, de remélem nem lesz nagyobb következménye. Azért egy kicsit izgulok. Alig tudtam végigjátszani az öt szettet, a végén már csak a robotpilóta dolgozott helyettem. Ráadásul a hátam is fáj, de ez holnapra elmúlik. Azt hiszem, holnap Penangban veszek egy tüllruhát, mert gyilkos a napsütés.

 

 

 

 

 

 

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://vizizene.blog.hu/api/trackback/id/tr96916582

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Varánusz · http://varanusz.blogspot.com 2009.02.05. 11:20:46

"Itt is rögtön ledobták a melltartójukat és egy szál fürdőbugyiban tették-vették magukat."

Valami baj lehet a browseremmel, sajnos az ide tartozó képet nem látom :)