vízizene

Megint a vízen vagyok. Az angol és a Disney hajók után most a Silver Wind fedélzetén. Az út a Karib-tengeren és Dél-Európa partjainál vezet. Esténként a koktélbárban zongorázom, napközben a kikötőkben mászkálok. Élmények, benyomások egy bárzongoristától.

Friss topikok

  • tömjénzsolti: Nagyszerű! Már régen hiányoltam az újabb útibeszámolókat és a csodálatosnál csodálatosabb fotókat.... (2018.07.29. 12:57) 2018.02.13. Fort-de-France, Martinique
  • tömjénzsolti: Érdekesek és informatívak a képek,jó a tájékoztató összekötő írás is, várom a folytatást. (2018.04.15. 10:32) Szentpétervár (3. rész)
  • Zsomatograf: Hello! Eltűnt a Szentpétervár 1. része. :-O Mondjuk a Feedly becachelte, így ott meg tudtam nézni... (2018.02.20. 08:42) Szentpétervár ízelítő
  • Kis ember: @luxusMátéslusszkulcs: Az útnak vége, de nemsokára jön a következő. És ígérem, hogy befejezem az ... (2018.01.24. 11:33) 2017.07.27. Visby, Gotland
  • Csöre: wow!Hűha!Hajjajjaj!Meg se tudok szólalni! És a ti hajótok "csak" olyan böhöm nagy volt??? Azért az... (2017.11.18. 15:18) 2012. december 17. Panama-csatorna

Linkblog

Megint a vízen vagyok. Az angol és a Disney hajók után most a Silver Wind fedélzetén. Az út a Karib-tengeren és Dél-Európa partjainál vezet. Esténként a koktélbárban zongorázom, napközben a kikötőkben mászkálok. Élmények, benyomások egy bárzongoristától.

AZ ÚTVONAL

Hogy merre járok, az https://www.icruise.com/ships/silversea-cruises-silver-wind-cruise-itineraries.html oldalon lehet megnézni

Március 8.

2009.03.11. 10:46 :: Kis ember

 

 „All you are is just a brick in the wall"

Bizony, nagyon sok ember csak egy tégla a falban, foleg itt, a Nagy Falnál. Az elhunytakat ugyanis nem eltemették, hanem elégették, s gyönge hamvukat keverték a mészbe.

Hosszú volt az út a kikötobol a falig, be kellett fizessek a személyzeti túrára, másképp nem lehetett volna eljutni. Az egész nap ebbol állt: hosszú odaút-két óra a falnál-hosszú visszaút. Az elején még nem bántam, gondoltam látok valamit Kínából, de késobb már nem örültem annyira; egyhangú volt a táj. Szorgalmas népek ezek a kínaiak, minden talpalatnyi földet megmuvelnek; kell is, mert az igazán termékeny része az egész országnak itt, a tenger közeli részeken található. A környék olyan volt, mintha Magyarországon nem történt volna rendszerváltás, és 10 kilométerenként az ember a modern Leninvárost látná. Azaz autóutak, pusztaság és aztán lakótelep gyárakkal, gyárfalakkal. A lakótelepek modern kinézetuek ugyan, de ennek ellenére pont ugyanolyan kaptárak, mint a hetvenes évekbeli társaik.

lakótelep

 

Személyautó ugyan van, de amerre mi jártunk inkább a teherautók és a buszok száguldoztak az utakon. A „teherautó" sokszor csak a háromkereku, puttonyos robogószeru izét jelentette, a hegyekben 15-20 km sebességgel vágtatott felfelé. Népszeru még természetesen a bicikli és a tricikli, utóbbi inkább teherszállításra használatos.

szállít

 

 

 

 

 

A környék szépen rendbe volt hozva, de késo tél-kora tavasz lévén még minden szürke volt. Egyáltalán, minden olyan szocialistának tunt. A busz például, amivel utaztunk – Golden Dragon (mi más) márkájú kínai szuperbusz – látszóleg megfelelt volna minden EU szabványnak, de mégis... a kapaszkodója ócska sorjás muanyag volt, a gombok és a levegobefúvó design-ja kritikán aluli, ahogy esik, úgy puffan alapon tervezett, stb. Nem hal bele az ember, de fel lehet fedezni a tervgazdaság elemeit, azaz nem igazán érdekli oket, hogy milyen a minoség, nem figyelnek a részletekre, a belso piacra így is megfelel. Azért nem szívesen karamboloznék vele, lásd a youtube-on a kínai autó törésteszteket. A benzinkútnál lévo WC is olyan, mint nálunk volt a szocializmus alatt: egyszer megcsinálták, aztán hagyták lerohadni, így is-úgy is itt kell tankolj. Félreértés ne essék, engem annyira nem izgat az ilyen, csak a régi reflexek...

Megálltunk enni egy hotelben, igazi szocreál intézmény volt, SZOT üdülo hangulat. Az asztal közepén nagy üvegkorong, mely forgatható volt, erre tették rá a különbözo tálakat, melybol mindenki maga szedhetett úgy, hogy addig forgatta az üveget, míg elé nem ért. Szociális intézmény, mert figyelni kell, hogy közben a többi tíz emberbol senki ne szedjen. Természetesen pálcikát adtak, de a buszon az idegenvezeto már gyakoroltatta velünk a használatát. Innivalót nem adtak sokat, de G. ügyesen szerzett valahonnan még egy üveg sört. Engem egyre jobban emlékeztet Tuskó Hopkinsra.

A busz egyre meredekebbre kapaszkodott fel, a levego is lehult, pedig a reggeli csípos ido után már egészen kellemessé kezdett válni. De hiába, a magasság megtette a hatását, egy tó félig befagyottan fázott egy völgyben.

 hideg van

 

 

 

 

Elhaladva egy-két lepusztult putri melett, kikerülve jópár tuktukot megérkeztünk a fal egy szakaszához.

A kínai Nagy Fal nem egybefüggo, hosszú fal, különbözo részei más-más korban épültek. Az erodítményrendszer célja az északról betöro ellenség (nagyrészt a hunok – itt kérünk elnézést) távoltartása volt. Kb. 6000 km hosszú, ezt azonban nehéz megállapítani.

A fal legtöbbször hegyvonulatokon húzódik, követve a gerinc vonalát. Amikor az ember arra gondol, hogy sétál a falon, nem készül föl rá, hogy tulajdonképpen lépcsokön megy le-föl. Idönként bástyák szakítják meg a falat, ezek általában nyíllövésnyi távolságra vannak (nem valami SI szabvány hosszúság...) és többek között raktárként és a jelzorendszer részeként is szolgáltak.

meredek

 

 

 

Az egyik oldalán általában meredek sziklák vannak, de a másik oldala se könnyen megközelítheto. Ugyanaz az érzés fogott el, ami az osztrák és a svájci kastélyok láttán: hogy az ördögbe tudták ezt a rengeteg építoanyagot ide felhordani az akkori technikával?! Igaz, nem siettek és emberben se volt hiány. Sokan „a világ legnagyobb temetoje" néven említik, annyian pusztultak el a nyomorult körülmények között.

A fal tövében kisebb piac fungált,

kínai piac

 

 

 

 

árultak mindenféle finomságot, de nem értem rá bámészkodni: a cél: feljutni addig, ahol már alig van turista! Mert az elején bizony néha szuknek bizonyult a pár méter széles folyosó, annyian voltunk.

rengeteg turista

Egyébkként itt kell eloszlassak egy tévhitet, melynek sokáig én is bedoltem: a Nagy Fal nem látható a Holdról. És ha látja az ember, akkor megérti miért: a talapzatánál 9-10, a tetején 4-5 méter széles építmény nem nagyobb, mint egy átlagos országút, söt , keskenyebb. Ráadásul a színe hasonlít a környezo tájhoz, így felülrol nézve beleolvad abba; a formája nem nyílegyenes, hogy a szabálytalan természeti jelenségek közül kitunjék. A Nagy Falat a Holdról észrevenni igencsak nagy falat lenne: körülbelül olyan, mint egy emberi hajszálat három kilométerrol észrevenni.

A Falnak csak egy kis részét tartják karban: megsaccolják, egy átlagos turista meddig bír rajta felmenni és addig rendbehozzák. De például a tornyokba felvezeto lépcso már kopott, igencsak hiányos. Felfelé még csak-csak, de lefelé már rák módjára kell jönni, ha az ember nem akarja a sötétben kitörni a nyakát a 40-50 cm magas fokokon)

a lépcson, melyen járunk

 

 

 

 

 

Az egyik ilyen pont, ameddig itt fel szoktak menni, a zászló. A színe? Természetesen vörös, és leng, lengeti a szél.

leng, lengeti a szél

 

 

 

 

Ez sem rossz teljesítmény az angol turistáktól, ahol az átlagéletkor hatvanöt és hetven között van. Foleg, ha látjuk, mekkora is egy lépcsofok.

De én magasabbra akartam hágni. Egy ido múlva elfogytak az utasok, csak a személyzet, azaz a fiatalabbak tartották magukat. Elotte még elrohant mellettem egy srác és a barátja, akik fogadásból fel akartak futni a tetejéig. Még 20-25 lépcsofokot bírtak, aztán lihegve leültek és elovettek egy üveg pezsgot, poharakkal. Tudnak élni!

 

Az utolsó restaurált résznél mokány kis lovak vártak arra, hogy aki elfáradt, azt egy ösvényen levigyék. Nem tunt az sem életbiztosításnak. De szépek voltak, békésen harapták a gyér füvet. Jó szaguk volt.

mokány lovak a fal tövében

 

 

 

 

 

A kiépített, rendbehozott falszakasz elmaradt, kezdett végre igazi túrává válni a dolog. Itt már csak az egyik oldalon volt meg a kofal, a másik oldalon köracél korlát rozsdállott.

nem túl széles

 

 

 

 

 

Aztán megjelent a hó is, eloször csak foltokban, aztán befedte a lépcsoket is. A girbe-gurba, ösvényszeru falmaradványon egyre lassabban lehetett haladni, pedig tartani kellett a tempót, mert az ido vészesen fogyott.

egyre meredekebb

 

 

 

 

 

Dolt rólam a víz, de egy utolsó nekirugaszkodás a legmeredekebb, szinte már csak vállszélességu résznek, és íme, az utolsó bástya, fenn a csúcson!

I’ve made it

 

 

 

 

Innen már csak egy gyalogösvény vezetett e hegy legtetejére, onnan pazar kilátás nyílt a völgyre. Csak nem szabadott körülnézni a közvetlen közelemben. Mindenütt eldobált muanyagpalackok, chipses- és egyéb kínai feliratú zacskók hevertek. Elszomorító.

Visszafelé már igencsak igyekezni kellett – volna, de nem lehetett kapkodni. A csúszós lépcsofokon jó szolgálatott tett a turistabakancs. Így is minden lépést meg kellett fontolni, volt ahol inkább két kézzel kapaszkodtam. A kiépített részre visszaérve szedni kellett a lábamat, hogy itt ne hagyjon a busz. Csak egy gyors szuvenírvásárlasra volt idom, beszereztem egy „I’ve climbed the great wall" feliratú osztályon aluli minoségu pólót és képeslapokat. Késobb a buszban D., a kis szemfüles állati jó diplomát mutatott, vörösbe kötve, amelyet ki lehetett tölteni, hogy ott járt. Li Shing, az idegenvezetonk készséggel beírta D. nevét kínai betukkel. Evett a méreg, hogy én nem láttam olyat, de hát nem volt idom rendesen körülnézni.

Visszaúton a benzinkútnál befaltam két finom kínai csokit, aztán már csak bóbiskoltam. Az összes busz egyszerre ért be a hajóhoz, már felkészültünk a hosszú várakozásra, míg bejutunk, de a hatóságok a személyzetet oldalt külön beengedték. Hiába, még itt is van minden nagykapu mellett egy kiskapu.

Este szerencsére nem volt sok munka, tudtam egy kicsit pihenni.

 

 

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://vizizene.blog.hu/api/trackback/id/tr89995502

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Évamama 2009.03.15. 19:51:19

Szia, nemrég hallottam egy Kína szakértőta rádióban a Falról, aki azt mondta, tévedés, hogy a külső ellenség ellen építették, hiszen könnyedén átjárható volt, inkább maguknak, mert azt jelképezi, hogy ez a mi világunk, itt vagy otthon. Állítólag a kínai lélek csak Kína területén érzi magát jól (igaz, akkor miért is van minden nagyvárosban kínai negyed? Talán kényszerűségből, de igaz, ott is megteremtik a maguk Nagy Falát, vagyis zárt egységbe tömörülnek. Kivéve nálunk. De ami késik, nem múlik. Puszi