Langkawi, Malájzia

Langkawi ideális turistacélpont. El lehet menni búvárkodni, saslesre, strandolni, de ami engem igazán érdekelt, az a Langkawi Sky Bridge, a kilátóhíd. Úgyhogy arrafelé vettem az irányt.

Adminisztratív okokból nem engedték ki a személyzetet fél tizenegy előtt, morcos is voltam. Annyi volt a dolgunk, hogy egy könyvben alá kellett írnunk egy szerződésmódosítást. Addig nem mehetett ki senki, míg mindenki alá nem írta. Ez rendben van, de miért nem lehet az ilyet tengeri napon csinálni?!

Mindegy, ha már így alakult, készítettem egy panorámaképet a hajó faráról, gyönyörű volt a kilátás. Balra esőerdő, aztán tengeröböl, vízből kiálló kis szigetek.

Langkawi panoráma 1

A Langkawi szigetcsoport egyébként egy 99 szigetből álló együttes (Langkawi Archipelago), de alacsony vízállás esetén, ha jól emlékszem, 7 szigettel több van.

Végre kiszabadultunk. Az ingajárat bevitt a bevásárlóközpontig, ott próbáltam taxit fogni. Az első sofőr az oda-vissza útra ötven dollárt mondott! Úgy elhűltem, hogy még legyinteni is elfelejtettem, azonnal faképnél hagytam. Pár perc téblábolás után, amit inkább a légkondicionált üzletben töltöttem, láttam az újabb busz érkezését, gondoltam, hátha valaki szintén oda megy. És igen, elkaptam két srácot a hajóról, már éppen beszálltak egy nem annyira elegáns taxiba, egy Nissan kisbuszba. Megkérdeztem mennyi a fuvardíj, mondták csak oda összesen 25 ringitt, azaz nem egészen 8 dollár. Ez már szimpatikusabb volt, gyorsan felajánlottam, hogy beszállok és megosztjuk a költségeket, örültek ők is, mindenki jól járt, kivéve az első seftes taxisofőrt. Ez a 25 ringitt egyébként általánydíj volt, vissza is annyiért jöttünk, akkor már úri taxival.

A hídhoz a világ leghosszabb kötélpályája vezet fel, 2,2 km hosszú. Külön öröm, hogy anélkül építették, hogy megbolygatták volna alatta a dzsungelt. Nem csak meredek, hanem rendkívül gyorsan is megy. Ez odafelé, hegymenetben még nem volt gond, de mikor visszafelé a mélység előtt lendületet vesz és aztán a görgőkön rázkódva beleveti magát a semmibe...

 2,2 km hosszú felvonó

Rendkívül élvezetes volt, bár sokáig tartott kiböjtölni, több, mint egy órát kellett sorban állni, hogy feljussak. A felvonónak a képen látható csúcs egyébként csak egy köztes állomása, ki lehet szállni és fényképezkedni, csodás a kilátás az öbölre és az esőerdőre.

 langkawi panoráma 2

A második szakasz egy völgy fölött vezet, nincs tartóoszlop, csak a két végpont. Szerencsére nem fújt a szél, de el tudom képzelni, milyen, mikor a semmi felett lebegve elkezd ingani a gondola. Alatta a mélység és az őserdő.

 lent az őserdő

Sima út volt, bár a kabinban egy keleti lány igencsak bújt a barátnőjéhez, a szemét sem nyitotta ki. Nem mondom, mikor áthaladt a kezdeti görgőkön és utána hintázni kezdett, én is kapaszkodtam az ülésbe.

Kicsit izgultam, mert a felvonóból úgy tűnt, felhős az idő.

felhőbe hanyatlott

Ez nem csak azért baj, mert nem lehet látni semmit, hanem azért is, mert ha rosszra fordul az idő, nem engednek fel senkit a hídra a villámcsapás veszélye miatt. Gondoltam, ajánlok nekik egy jó szakembert, csak kissé messze van.

A Sky Bridge

 Ezt a 125 méter hosszú hidat egyetlen vékonyka oszlop tartja kilenc kábel segítségével egy völgy fölött.  A hídtest nem egyenesen halad, hanem kanyarodik, a közepén kiszélesedik. Mérnöki csoda.

Langkawi Sky Bridge

Nem közlekedésre használják, nem vezet sehonnan sehova, kilátónak készült. Igaz, ami igaz, pazar látvány tárul az ember szeme elé, ha megáll az enyhén remegő híd közepén a mélység felett. Egyik irányba a már említett öböl látható, a másik irányban tiszta időben ellátni egész Thaiföldig.

Langkawi panoráma 3

A híd járófelülete nem tömör,keresztben lerakott fémgerendák alkotják, közte rések, némelyik mozog a helyén. Tér- és hídiszonyban szenvedőknek nem ajánlott. Nagy levegőt vettem és nekiindultam. Az első pár lépésnél még erősen fogtam a korlátot, de utána bátrabb lettem. Szerencsére épp nem voltak sokan, nem ingott annyira. Mikor egy kisebb társaság elment mellettem, azért beremegett. Megvártam, míg elmennek, aztán kihajoltam és lefényképeztem a kilenc kábel egyikét, amelyek tartják. Megnyugtatóan vastag volt.

vastag

Nem úgy a kis nyamvadt vasoszlop, mely az egész híd súlyát tartja. Az csak egy vékony vacak.

ez tartja

Eszembe juttatott egy régi makádi emléket, mikor a ház melletti távvezeték-oszlopra láttam felmászni egy villanyszerelőt. Milyen bátornak tartottam! Ez azért kicsit magasabb. Igaz, csak 87 méter magas, de mélyen benyúlik a völgy fölé. És ferde.

A túloldalon volt egy pár perc, mikor nem volt senki. A korlátnak támaszkodva hallgattam az esőerdő zajait. Tücskök ciripeltek, madarak csattogtak, a levegő meleg volt és párás. Távolabb egy vízesés zúgott.

Visszafelé láttam egy táblát, miszerint a majmokat tilos etetni; való igaz, a vad majmok, amik a környéken laknak, nagyon szemtelenek. G. mesélte, hogy a parton, ahol ők voltak, képesek kilopni az emberek kezéből az élelmet. A dobozokból pedig kiisszák az üdítőt és a sört.

 majmokat eteni tilos

Lefelé egyedül ültem a hatszemélyes felvonóban, csönd volt, halkan surrogott a kötél és én csak ámultam, milyen zöld az erdő és milyen kék a tenger. A völgyben állatfarm, őzgidákat lehet simogatni. Szépek, szelídek. Jó dolguk van.

portré

Újra bekéredzkedtem egy taxiba, ezúttal idősebb utasok mellé, pont jól jött ki, egy nagyobb társasággal voltak, nem fértek be egy autóba, így megint mindenki jól járt. A légkondicionált, automata váltós, balkormányos kocsit nyugodtan vezette a sofőr, volt idő nézelődni. Nem sok látnivaló volt, szemmel láthatóan ez a környék üdölőövezet gazdag turistáknak.

Ahol a busz felszedett minket, rengeteg áruház, mindenhol szeszt, szivart és bőröndöt lehet kapni. A sziget vámmentes övezetnek számít, olcsó az alkohol, a helyiek nem nagyon isszák, mert a többség muzulmán. Én magam csak egy helyi likőrt vettem, valahogy nevetségesnek éreztem, hogy Malájziában vegyek skót viszkit vagy kubai szivart. A sor hosszú  volt, az összes angol utas megrakott kosarakkal várt türelmesen a kasszánál.

Este a hajón „trópusi éj” program volt, ilyenkor színes inget viselünk és vannak akik műanyag virágfüzért akasztanak a nyakukba. A hátsó nyitott fedélzeten hangos buli dj-vel. Én fenn játszottam a Crow’s Nest-ben, kilátással az Andamán-tengerre. A Steinwayen. Élni tudni kell.

trópusi est kilátással