( a kepeket jobb egergombbal lehet teljesen megnyitni)

Monte Carloban nem szálltam ki. Horgonyon álltunk, az utasokat a mentőcsónakokkal vitték ki, melyek ilyenkor kompként funkcionálnak. A személyzetet csak az utolsó utas után engedik ki, nekem meg nem volt kedvem kikompozni másfél óráért, pihennem is kellett, mert este sok munka volt. Majd legközelebb.

A vízen azért elsiklott egy-két jetski, meg fehér vitorlás hajó és a végén megjelent az obligát nagy motorcsónak is. Nem láttam ki vezette, de nem voltak meztelen csajok az orrában. Még azért hűvös van...

Barcelona, az más. Ott muszáj kiszállni, még ha nincs is semmi dolga az embernek, a Rambla, az örökké élénk Plaza Catalunya és a piac, ezeket minden alkalommal meg kell nézni. Első utam a piacra vezetett. Szagok, tömeg és színek kavalkádja.

 magvak és fűszerek

magvak és fűszerek 2

magvak és fűszerek 3

A szörpárusnál könnyű elcsábulni: még csak április vége, de már igen meleg van.

szörpök

Minden gyerek és fogorvos álma: az édességárus!

édesség árussal..

és vevővel

halál a fogakra
 

Csak úgy egy klasszikus kép, kutyával, szafaládéval. Oda se mer nézni:

hentes, kutya, szafaládé

A Ramblán akkor sem unalmas végigsétálni, ha az ember már jópárszor megtette. Érdekes módon egy csomó “élő szoborral” találkoztam, akik tavaly is itt voltak. Egyébként nem tudom, milyen módszer alapján osztják fel a helyet, de elég nagy a zsúfoltság.

van forgalom

A szieszta még rájuk is érvényes. Mondjuk, láthatatlan emberként könnyű, nem tűnik fel, hogy hiányzik:

szabadságon

A Plaza Catalunya környékén lüktet az élet: őrült dugó, ezernyi busz, rengeteg turista és siető helyi ember. A lámpa nem működött, a gyalogosok álldigáltak az utcasarkon. Felcsillant a szemem: itt a nagy lehetőség, zebra-akció Spanyolországban! Egy pillanatig bizonytalankodtam, mert itt nem a gyalogos iránynak merőlegesen vannak felfetve a zebracsíkok, hanem hosszában két vonal között kell átmenni, mint nálunk a hatvanas években. Aztán nekiindultam, követett a kritikus tömeg. Egy aszfaltterepjáró nem állt meg, kénytelen voltam elengedni, de otthon nem úszta volna meg egy csúnya nézéssel. Utána viszont lelassítottak és – hurrá – győztünk! Át tudtunk kelni.

Jókedvemben adtam egy eurót egy koldusnak. Nem akármilyen, igazi dingókutyája volt, olyan, amilyen Ausztráliában honos. Ezt szépen el is magyarázta nekem – természetesen spanyolul, én pedig megértően bólogattam, hiszen a “dingó” és az “Ausztrália” szavakat nem volt nehéz felismernem, a többi pedig úgysem fontos.

Az euróst megnézte, majd nem letette az apró közé a dobozkába, hanem gondosan zsebredugta.

 koldus és kutyája

Kissé odébb Don Juan jött velem szemben – kissé már idősen. Egy igazi spanyol grand!

 spanyol úr

Külön felhívnám a figyelmet a zakó zsebéből kilógó zsebkendő tökéletes hajtására, a kitűzőre és a cipő tisztaságára. Ahogy az itteniek mondják megvetően a velúr cipőre: ami nem fényes, az koszos.

Barcelona, mint a mediterrán települések általában, a robogók paradicsoma. Sok női robogós is van, akiknek (wacc paör?) nem erőssége a szerelés. Éppen ezért, ha baj van, csak jön a hős (motor)bicikliszerelő (Bicycle repair man ©Monty Python) és hipp-hopp, kész is van a beteg jószág.

a hős motorkerékpárszerelő

Még láttam egy gyarmati boltot, most különösen aktuális:

obama

Aztán vissza a hajóra. Egy ideig a Ramblán, utána egy mellékutcában. Azoknak a házaknak, melyek a Ramblára néznek, azaz egy zsúfolt, turistáktól nyüzsgő útra, ilyen a hátsó részük:

egy utcányira a Ramblától

Este sok munka volt, el is fáradtam. Aludni persze vátozatlanul nem könnyű, egyrészt hajnalig mászkálnak a fő folyosón és hiába írtam ki, hogy csukják be az ajtót, EGY hülye mindig van, aki nyitva hagyja, másrészt meg ez a búgás, ami időnként nagy hangerővel hallattszódik (szerintem valami cső rezonál) mindig felébreszt. Mindegy, előbb-utóbbhozzászokom majd.

Holnap Cadiz.