Csak egy hangulat...
Unalmas tengeri napok ezek, két nap Southamptonig, kettő vissza a mediterránra. Eddig nem lehetett csinálni semmit, ocsmány idő volt, hideg, a szél fújt, lökdöste a hajót, mégpedig alattomos módon, pont úgy, hogy az embernek ne legyen kedve semmit sem csinálni. Elölről-oldalról támadt a hajónak, pöffösen megdobta, majd elengedte, a hajó eleje mintha túl sok gin-tonikot ivott volna (napi ajánlat, csak Önnek ma 20 font 70p) úgy tántorgott. éppen a kabinom közelében van az a pont, ahonnan már megindul a mozgás, minden nagyobb hullámot érezni lehetett.
Ma viszont gyönyörű az idő, a hullámok hátulról ringatják a hajót, nagy, kövér hullámok ezek, zsírosan fénylenek, mikor rájuk süt a nap. Némelyik tarajos, épp csak annyira, hogy jóleső fehérséget csempésszen a tenger sötétkékje és az égbolt azúrja közé.
A távolban fehér vitorla helyett egy teherhajó sziluettje, mindjárt beérjük, akkor majd lefényképezem.
Itt a hetediken, a sétafedélzeten nincs most szinte senki, vacsoráznak, csak két lány futja magányosan a hatodik körét (3 kör kb. 1 mérföld, azaz 3 kilométernél tart) és egy hölgy olvasgat.
En éppen túl vagyok egy szetten, még hátravan kettő, nyugodtan telnek a napok.
Két nap után megismernek, a 14. emeleten, nyitott grillben, ahova ki szoktam ülni kottát javítgatni, odajönnek hozzám, kérnek estére számokat. Aranyosak, örülnek annak is, ha éppen nem tudom, amit kérnek (esőcsepp etüd Chopintól???) és kiegyezünk valami másban (jó, akkor legyen a Forradalmi etüd, de csak este kilenc körül, mert később már nagyon hangos, akkor viszont sokan vannak, elnyelik a zajt).
Olasz menü volt ma a vacsora, eheő, csak meg kell sózni. Utána gyümölcskoktél, mert délután a kávéhoz már ettem egy Sacher tortát. Azért az Európa cukrászdában jobban csinálják.
Mikor délután készülődök, a laptopról Teller Ede beszél nekem kvantumfizikáról, egész érthetően. 50 évig élt külföldön és szégyenkezett, amikor nem tudta magyarul azt a szót, hogy kémcső . Testtube kérdezi a közönséget, és aztán megindokolja, hogy az első kémcsövet (utána már többször jól hallhatóan élvezettel mondja ki) Németországban látta. Istenem, ha ezt Karsay waccpaör Dorottya hallaná...*
Az átrium ilyenkor még világos, csak egy kis kék fényt állítottam be, hogy a kottát jobban lássam, a fehér zongora világit a kis dobogón, klasszikus látvány. Mennem is kell, az idő majd mindent megold. Ez az! Ez lesz az első szám, amit most játszani fogok. As Time Goes By.
*aki nem tudja mir?l van szó, legyen szíves keressen rá az index videók között
Csak egy hangulat...
2010.05.05. 00:07 :: Kis ember
komment
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nagykócsag 2010.05.05. 22:21:27
mondjuk hosszútávon biztos unalmas.
de a Duna sem volt semmi a ma esti zuhéban! :)
pláne utána