vízizene

Megint a vízen vagyok. Az angol és a Disney hajók után most a Silver Wind fedélzetén. Az út a Karib-tengeren és Dél-Európa partjainál vezet. Esténként a koktélbárban zongorázom, napközben a kikötőkben mászkálok. Élmények, benyomások egy bárzongoristától.

Friss topikok

  • tömjénzsolti: Nagyszerű! Már régen hiányoltam az újabb útibeszámolókat és a csodálatosnál csodálatosabb fotókat.... (2018.07.29. 12:57) 2018.02.13. Fort-de-France, Martinique
  • tömjénzsolti: Érdekesek és informatívak a képek,jó a tájékoztató összekötő írás is, várom a folytatást. (2018.04.15. 10:32) Szentpétervár (3. rész)
  • Zsomatograf: Hello! Eltűnt a Szentpétervár 1. része. :-O Mondjuk a Feedly becachelte, így ott meg tudtam nézni... (2018.02.20. 08:42) Szentpétervár ízelítő
  • Kis ember: @luxusMátéslusszkulcs: Az útnak vége, de nemsokára jön a következő. És ígérem, hogy befejezem az ... (2018.01.24. 11:33) 2017.07.27. Visby, Gotland
  • Csöre: wow!Hűha!Hajjajjaj!Meg se tudok szólalni! És a ti hajótok "csak" olyan böhöm nagy volt??? Azért az... (2017.11.18. 15:18) 2012. december 17. Panama-csatorna

Linkblog

Megint a vízen vagyok. Az angol és a Disney hajók után most a Silver Wind fedélzetén. Az út a Karib-tengeren és Dél-Európa partjainál vezet. Esténként a koktélbárban zongorázom, napközben a kikötőkben mászkálok. Élmények, benyomások egy bárzongoristától.

AZ ÚTVONAL

Hogy merre járok, az https://www.icruise.com/ships/silversea-cruises-silver-wind-cruise-itineraries.html oldalon lehet megnézni

2010. augusztus 1 az elutazas

2010.08.09. 13:36 :: Kis ember

 

*technikai nehézségek miatt képeket csak később mellékelek. Elnézést.

 

 

“Mi muzsikus lelkek, mi bohém fiúk,

Mi kóborló gazdag szegények”

 

Nem véletlenül írtam ezt a Zerkowitz idézetet a bejegyzés elejére. Iyenkor, mikor úton vagyunk (és valaki fizeti), olyan jól élünk, mint az igazán gazdagok. A Hotel Barcelóban szálltam meg, nagggyon modern és úri, tessék rákeresni az interneten (Hotel Barceló, Malaga). Ilyen szállodában akkor se laknék, ha gazdag lennék. Egyszerűen sajnálnám rá a pénzt. Bár tetszett, hogy az elsőről, az étteremből egy fémcsúszdán is le lehetett jutni a hallba. :)

 

Először utaztam Lufthansával. Furcsa volt, hogy németül beszélnek, de otthonos. Igaz, mikor a pióta ráfordult a kifutópályára és egy kicsit recsegős hangon beleszólt a mikrofonba "wir starten" kicsit olyan érzésem volt, mintha valami jó kis második világháborús filmet néznék (ld még: A halál archivuma - Archiv des Todes, NDK filmsorozat), de aztán egy pillantás az elegáns szürke műanyag burkolatra kijózanitott

A jeggyel szerencsém volt., a check in pultnál a csinos alkalmazott kislányt elbűvölhette a panamakalapom, mert kérésemre átírta a jegyemet az ablak mellé, közvetlenül a szárny mögé. A gép átrepült Budapest felett, láttam a házunkat, a hidak és a hajók mint apró makettek pöttyözték a csillogó Duna-szalagot. A Lágymányosi-híd fölött a pilóta bedöntötte a repülőt, és jobbra fordult. Érdekes volt, úgy tunt, mintha a szárny végét odaszögezték volna az Erzsébet-híd pilonjához es akörül fordulnánk. A Budapest airport töketlenkedései miatt minket nem a tranzitba szállítottak, hanem újra me kellett csakkolni, éppen ezért az átszállásra nagyon kevés időm volt. Megszólítottam egy alkalmazottat, nehogy rossz sorba álljak, egymillió turista mindenhol, ha átirányítanak valahova, biztos lekésem a csatlakozást. Ránézett a jegyre és azt mondta, nahát, magának ilyen kevés ideje van? Akkor jöjjön! És egy oldalbejáraton bevezetett a tranzitba, biztos valami VIP-nek volt ez fenntartva, mert nagyon udvariasak voltak a biztonságiak.

 

A repülőút olyan volt, mint egy álom, meg se ingott a gép, mintha síneken mentem volna Frankfurtig és onnan Malagába. Néha egy kicsit rezgett, de csak annyira, mintha váltókon robognánk át. Láttam fentről Svájcot, sajnos ezek a hülyék Lufthansánál nem kapcsolják be a tájékoztató képernyőt így nem tudtam beazonosítani, pontosan merre járok. Marseille felett kanyarodtunk a tengerre. Akartam aludni de a gép teljesen teli volt nyaralókkal, a kisgyerekek visítoztak, inkább csak félálomban szenderegtem.

 

Azt hittem, Malaga egy olyan kis pitiáner repülőtér lesz, mint legutóbb Murcia, hát nem, nagyobb, mint Ferihegy. A taxisofőrt rögtön megtaláltam, elsütöttem neki mind a tizenöt szót, amit tudok spanyolul, barátságosan vigyorgott.

1 komment

Címkék: oriana barzongorista pecsibalazs.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://vizizene.blog.hu/api/trackback/id/tr462209498

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nagykócsag 2010.08.11. 22:44:35

"Ilyen szállodában akkor se laknék, ha gazdag lennék. Egyszerűen sajnálnám rá a pénzt."
Na innen látszik, hogy nem vagy gazdag. Ha az lennél, nem érdekelne, hogy mennyibe kerül ;)