vízizene

Megint a vízen vagyok. Az angol és a Disney hajók után most a Silver Wind fedélzetén. Az út a Karib-tengeren és Dél-Európa partjainál vezet. Esténként a koktélbárban zongorázom, napközben a kikötőkben mászkálok. Élmények, benyomások egy bárzongoristától.

Friss topikok

  • tömjénzsolti: Nagyszerű! Már régen hiányoltam az újabb útibeszámolókat és a csodálatosnál csodálatosabb fotókat.... (2018.07.29. 12:57) 2018.02.13. Fort-de-France, Martinique
  • tömjénzsolti: Érdekesek és informatívak a képek,jó a tájékoztató összekötő írás is, várom a folytatást. (2018.04.15. 10:32) Szentpétervár (3. rész)
  • Zsomatograf: Hello! Eltűnt a Szentpétervár 1. része. :-O Mondjuk a Feedly becachelte, így ott meg tudtam nézni... (2018.02.20. 08:42) Szentpétervár ízelítő
  • Kis ember: @luxusMátéslusszkulcs: Az útnak vége, de nemsokára jön a következő. És ígérem, hogy befejezem az ... (2018.01.24. 11:33) 2017.07.27. Visby, Gotland
  • Csöre: wow!Hűha!Hajjajjaj!Meg se tudok szólalni! És a ti hajótok "csak" olyan böhöm nagy volt??? Azért az... (2017.11.18. 15:18) 2012. december 17. Panama-csatorna

Linkblog

Megint a vízen vagyok. Az angol és a Disney hajók után most a Silver Wind fedélzetén. Az út a Karib-tengeren és Dél-Európa partjainál vezet. Esténként a koktélbárban zongorázom, napközben a kikötőkben mászkálok. Élmények, benyomások egy bárzongoristától.

AZ ÚTVONAL

Hogy merre járok, az https://www.icruise.com/ships/silversea-cruises-silver-wind-cruise-itineraries.html oldalon lehet megnézni

2010. augusztus 7. Split

2010.08.11. 13:46 :: Kis ember

 

Tegnap, hatodikán Velencében ügyeletes voltam, nem mehettem ki a partra. Nem is bántam, mert ahogy a hajó végigsiklott a Canala Grande-n, mintegy panorámából láttam a várost, többek között azt is, hogy a turisták, mint a hangyák lepnek el mindent.

 

 

 

 turisták, mint a hangyák

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

tömött vaporettó

 

Hát én ezek közé ki nem megyek. Különben is 20 (!) éve már jártam itt, nem hiszem, hogy sokat változott volna.  Legalább össze tudtam szedni magam, helyrehoztam a kezem meg a hátam, mert a behajózásnál mindig megviselődik.

 

Nagy volt az izgalom, mert “M” Splitben nyaral és azt terveztük, hogy összehozunk ott egy randevút. Dubrovnikban elromlott valami a hajón, több, mint háromórás késéssel indultunk, ami azt jelentette, hogy Velencébe reggel nyolc helyett csak délben érkeztünk meg. Ott pedig muszáj sok időt eltölteni, az ennek a körnek a csúcspontja, úgyhogy előzetes számítások szerint csak éjfélkor indultunk volna tovább Splitbe, ahova így délre érkeztünk volna meg. Hab a tortán, hogy Splitben nem tud kikötni a hajó, akkora, ilyenkor horgonyon állunk és tenderezünk, azaz a mentőcsónakokkal szállítják ki … az utasokat először, aztán, ha van egy kis idő, akkor a személyzetet is. Nos, nem volt idő. Annak ellenére, hogy nem éjfélig, hanem tízig maradtunk Velencében és nem délben, hanem már délelőtt tízkor lehorgonyoztunk Splitben, nagy betűkkel hirdették: No crew shore leave today! Ami azt jelenti, hogy coki a személyzetnek, maradj a fenekeden.

 

Szerencsére én ezt nem láttam, mert már napokkal előtte megbeszéltem Johnnal, az igazgatómmal, hogy én most beugrottam ide másfél nap alatt, de a szabadságomat szakítottam félbe (ez félig igaz is), úgyhogy legyenek szívesek most az egyszer az életben kivételt tenni és minél korábban  kiengedni. Akkor még nem sejtettem, hogy nem lehet a személyzetnek kimenni, csak hamar a parton akartam lenni. Így az első tenderrel, amelyik még utasokat sem szállít, csak a biztonsági személyzetet, akik kiépítenek egy zónát a parton, szóval ezzel az első tenderrel ki tudtam menni, speciális engedéllyel. Az őrök meg is voltak zavarodva, először is, nem tudják még, hogy utas vagyok-e vagy személyzet, ha személyzet, akkor tiszt-e vagy csak sima legénység; ott álltam mosolyogva, szalmakalapban és csak annyit hajtogattam, hogy a SECO, azaz a biztonsági tiszt engedélyével én most beszállok abba a mentőcsónakba. Aztán jött a SECO, egy markáns nő és intett, hogy mehetek. “M”, aki reggel fél ötkor kelt, hogy gy közeli kis szigetről Splitbe kompozzon-buszozzon, a parton várt és így összejött a nagyjelenet. Ahogy kell, amint kiléptem a tenderből egymás nyakába borultunk, aztán... (A biztonságiak azóta ha meglátnak a hajón vigyorognak rám.)

 

Egész nap Split kis ucácskáin mászkáltunk, ettünk, ittunk, jól mulattunk. A hajóról vittem pezsgőt jól behűtve, úgyhogy egy kis szülinapi ünneplés is belefért. Dobtunk pénzt az utcazenésznek,  aki szemmel láthatóan csak a harmonika közepét használja (ott van lekopva a billentyűkről a festék),

 

kolléga

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 megcsodáltuk, milyen is egy belváros autók nélkül, remek, kis elektromos teherhordó kocsikkal szállítanak mindent. Üldögéltünk a tengerparton, megmosolyogtuk a turistákat, akik Karib-tenger kalózait játszanak ál-fahajókon,

 

 

 

 

 

 

 

 

nem a Karib-tenger

 

láttunk sok-sok biciklit

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

biciklik egy hajón

 

 

és mosolygó embereket. A helyieket rögtön meg lehet ismerni, mert, ahogy Zorán énekelte, az örök szél ráncosra gyűri a tengert s az arcokat.

A búcsú az mindig nehéz, de szerencsére ez a szerződés elég rövid ahhoz, hogy ne legyen nagyon fájdalmas. John annyira rendes volt, hogy eltörölte az első koktélszettemet, csak nyolctól kellett dolgoznom, de így is majdnem meghaltam a fáradtságtól, annyit ütöttem mellé, hogy még magam is csodálkoztam. Szerencsére a rutin ilyenkor már kiránt a bajból, a dallam (szinte) sohasem téved, a bsszust meg a harmóniát úgyis csak a vájtfülűek hallják. Ráadásul deck party volt a tizenkettediken, karibi- és kalóz est, mindenki beöltözve, én a barna nagylevélmintás ingemmel és a vasalt fehér nadrágommal konzervatív vagyok, az animátorok komplett kalózruhában, műanyag karddal vagy krisszel mászkálnak, a kis angol Sandokanok. Mindenki ott volt, én összesen három beájult öregnek zongoráztam, én voltam a negyedik.

 

 

 

 

 

2 komment

Címkék: split oriana barzongorista.eu pecsibalazs.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://vizizene.blog.hu/api/trackback/id/tr192209526

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

beho 2010.08.13. 20:13:57

Egy ideig minden este kerestelek. Aztán lemondtam Rólad. Ma nagyom örülök az írásaidnak.

bonnie · http://bonnie.freeblog.hu 2010.08.15. 11:31:38

Ezen a "nem Karib-tengerin" utaztam én is :) egy hetet vártunk, hogy elüljön a szél, hogy kifuthasson... igaz, akkor még az Isztrián horgonyzott.