vízizene

Megint a vízen vagyok. Az angol és a Disney hajók után most a Silver Wind fedélzetén. Az út a Karib-tengeren és Dél-Európa partjainál vezet. Esténként a koktélbárban zongorázom, napközben a kikötőkben mászkálok. Élmények, benyomások egy bárzongoristától.

Friss topikok

  • tömjénzsolti: Nagyszerű! Már régen hiányoltam az újabb útibeszámolókat és a csodálatosnál csodálatosabb fotókat.... (2018.07.29. 12:57) 2018.02.13. Fort-de-France, Martinique
  • tömjénzsolti: Érdekesek és informatívak a képek,jó a tájékoztató összekötő írás is, várom a folytatást. (2018.04.15. 10:32) Szentpétervár (3. rész)
  • Zsomatograf: Hello! Eltűnt a Szentpétervár 1. része. :-O Mondjuk a Feedly becachelte, így ott meg tudtam nézni... (2018.02.20. 08:42) Szentpétervár ízelítő
  • Kis ember: @luxusMátéslusszkulcs: Az útnak vége, de nemsokára jön a következő. És ígérem, hogy befejezem az ... (2018.01.24. 11:33) 2017.07.27. Visby, Gotland
  • Csöre: wow!Hűha!Hajjajjaj!Meg se tudok szólalni! És a ti hajótok "csak" olyan böhöm nagy volt??? Azért az... (2017.11.18. 15:18) 2012. december 17. Panama-csatorna

Linkblog

Megint a vízen vagyok. Az angol és a Disney hajók után most a Silver Wind fedélzetén. Az út a Karib-tengeren és Dél-Európa partjainál vezet. Esténként a koktélbárban zongorázom, napközben a kikötőkben mászkálok. Élmények, benyomások egy bárzongoristától.

AZ ÚTVONAL

Hogy merre járok, az https://www.icruise.com/ships/silversea-cruises-silver-wind-cruise-itineraries.html oldalon lehet megnézni

2011. április 16. Orlando

2011.04.29. 13:52 :: Kis ember

Ez a bejegyzés leginkább állatokról fog szólni.

Másnap, még mindig a Disney All Stars Sport Resortban kényelmesen megreggeliztem és azon gondolkodtam, hova is menjek. Katie, a lengyel és Éva, a magyar lány nem mutatkoztak, elkerülhettük egymást. Nézegettem a választékot és úgy döntöttem, az Animal Kingdomba megyek. Itt szafarival, tematikus tájakkal, állatsimogatóval kecsegtettek.

Előző nap úgy mentem be a Magic Kingdomba, hogy a hotel recepcióján adtak egy aznapra szóló belépőt. Az mára nem érvényes. A busz szerencsére ingyen (és lehűtve) elvisz a bejáratig, ott pedig állítólag kapok jegyet. Mindent gondosan megtudakoltam a recepciós kislánytól, akinek a névtábláján a neve mellett "Hong Kong" felirat volt. Hangos "Nyihao" köszöntésemre már mosolygott és még a szokásosnál is készségesebben leírt mindent egy darab papírra.




Szombat lévén iszonyú volt a tömeg, de szerencsére ráértem. A park négy nagy részből áll, ebből az oroszlánkirályos-mikiegeres terület nem érdekelt, de Ázsia, Afrika és Dinoland igen. Először irány az ázsiai szektor, ahol felépítettek egy mini Mount Everestet (találós kérdés: kiről nevezték el a Mount Everestet?)




 

 

 

 

 

 

 

 

 minihimalája


Igen, a képen jól látszik, az egy hullámvasút, amelyik bemegy a hegy gyomrába és ott mindenféle dolgok történnek. Elég legyen csak annyit megemlíteni, hogy mikor megáll az egyik lélegzetellálító esés után, megjelenik a jeti, széttépi a síneket és a vasút megindul lefelé...

Azt hiszem ennyit még életemben nem üvöltöttem. Ketten ültünk egymás mellett, egy idegen fickóval, de mikor kiszálltunk, mély rokonszenvvel néztünk egymásra, mind a ketten nagyon be voltunk tojva, ez látszódhatott rajtunk. Később a kijáratnál meg is nézhettük magunkat, mert itt is leféyképeztek, amikor a legdurvább a zuhanás. Eddig is felnéztem az űrhajósokra, de most már kezdem megérezni, mit élhetnek át egy-egy kiképzés alkalmával.




Elég is volt Ázsiából, fel a festői Afrikába. Feltűnt, hogy ebben a parkban mintha elhanyagoltabbak lennének pl. az útjelző táblák, olyanok voltak, mint otthon: rozsdásak, a festésük megkopva. Aztán rájöttem, hogy ez bizony nem véletlen, mindez a koncepció része.



 

 

 

 

 

 

élethűen rozsdás

Bizony, az afrikai rész - leszámítva persze a nyüzsgő amerikaiakat - pont úgy néz ki, mintha valahová a Kilimandzsáró tövébe érkeztünk volna. A legnagyobb attrakció a szafari. Itt is egy órás a sor, de bőven megéri, mert nagy élmény. Nyitott nagy terepjáró buszokba szálltunk be és kellett is a terepjáró képesség: az út (persze szándékosan) egyenletlen, el-eltűnik, göröngyökön és kátyúkon át vezet. Az elején figyelmeztettek, nehogy kiejtsünk valamit, mert a busz nem áll meg.

 

 

 

 

 

 

 

 

indul az expedíció


Egy gázfröccs és eltűnt mögöttük a modern világ. Az idegenvezető hölgy pont úgy beszélt, mintha egy valódi szafaritúrán lennénk. A szabadban legelésztek vagy csak hevertek az állatok.

ezmiez:



 

 

 

 

 



baoabfa:


 

 

 

 

 

 

 

 

 


alszik a víziló:

 

 

 

 

 

 

 

 

szabadon legelésztek:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ilyen állat nincs:

 

 

 

 

 

 

 

békés orrszarvú:

 


 

 

 

 

fürdött az elefánt:

 

 

 

 

 

Időnként a beszédjét néger hangok szakították félbe, amik azt kiabálták: vigyázat, orvvadászok! Mindezt úgy, mintha a CB rádióból jönne. És tényleg egyszer csak feltűnt az orvvadászok tábora, egy fogságba ejtett kiselefánttal, amelyik szomorúan lengette az ormányát.


a fogságba esett kiselefánt:




 

 

 

 

 

 

Csak egész közelről derült ki, hogy nem igazi, hanem egy mozgó bábu. Hogy az illúzió tökéletes legyen, vízátfolyások, feltörő gejzírek és kidőlt ágak nehezítették a haladást a töredezett aszfalton. Egy hídra csak óvatosan lehetett felhajtani, amikor a közepén voltunk, recsegett-ropogott, de - minő szerencse - épségben átjutottunk rajta.




Tökéletes az illúzió, még a kisvasútnál is minden apró részletre figyelnek, a tetőn összehajtogatott pokrócok, lőszeresládák, a figyelmeztetés az orvvadászokra, az állomáson a hangosbemondó recseg, a sarokba odavetve egy szekéren üzemanyaghordók, régi bőröndök.


nagyon élethű:



 

 

 

 



Az állatsimogatónál rengetegen voltak, inkább elmentem a Dinoland felé. Útközben összezavarodik az ember, ha ilyeneket lát:

pedig ez amerika:



 

 

 

 



A Dinoland felé menet ettem egy mikiegeres jégkrémet, jól leharaptam a fülét. Nem volt semmi különös íze, finom volt, orosz módon szendvicsszerű, két piskóta között jégkrém. Rám is fért, pilledtem a melegtől rendesen. A Dinoland bejáratánál hatalmas tömeg. Már-már beálltam a sorba, amikor észrevettem, hogy a bal szemem is tikkelni kezd. A jobb már napok óta tikkelt a fáradtságtól, a bal úgy látszik most adta fel. Ennek a fele sem tréfa, még a végén kikészülök, mielőtt felszállok a hajóra dolgozni. Közrejátszhatott az időeltolódás, meg hogy otthon nagy volt a feszültség, hogy időben elkészüljek a megtanulnivalókkal (mint később kiderült, ez utóbbi rendkívül hasznos volt). Sarkon fordultam, lefényképeztem a klasszikus csontvázat és kioldalogtam a buszhoz.


dinoland:


 

 

 

 

 

 

 

 




A szállodában gondoltam ledőlök egy órát aztán elmegyek még az Epcotba, ez egy harmadik park. A földön ágyaztam meg és félálomban töltöttem az egész hátralévő napot, csak vacsorázni ugrottam el, meg reggelit venni, mert figyelmeztettek, hogy másnap rendkívül korán indulunk. Még beállítottam az órát negyed ötre (!) és néztem a mennyezetet, hallgattam a levegőcserélő zúgását és igyekeztem nem gondolni a rám váró nehézségekre.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://vizizene.blog.hu/api/trackback/id/tr142864605

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ICSG 2011.04.30. 23:06:00

Tengerész figyelmeztetésére visszakerült az asztalra a vizizene parancsikon. Kiváncsian várom az újabb beszámolókat!