vízizene

Megint a vízen vagyok. Az angol és a Disney hajók után most a Silver Wind fedélzetén. Az út a Karib-tengeren és Dél-Európa partjainál vezet. Esténként a koktélbárban zongorázom, napközben a kikötőkben mászkálok. Élmények, benyomások egy bárzongoristától.

Friss topikok

  • tömjénzsolti: Nagyszerű! Már régen hiányoltam az újabb útibeszámolókat és a csodálatosnál csodálatosabb fotókat.... (2018.07.29. 12:57) 2018.02.13. Fort-de-France, Martinique
  • tömjénzsolti: Érdekesek és informatívak a képek,jó a tájékoztató összekötő írás is, várom a folytatást. (2018.04.15. 10:32) Szentpétervár (3. rész)
  • Zsomatograf: Hello! Eltűnt a Szentpétervár 1. része. :-O Mondjuk a Feedly becachelte, így ott meg tudtam nézni... (2018.02.20. 08:42) Szentpétervár ízelítő
  • Kis ember: @luxusMátéslusszkulcs: Az útnak vége, de nemsokára jön a következő. És ígérem, hogy befejezem az ... (2018.01.24. 11:33) 2017.07.27. Visby, Gotland
  • Csöre: wow!Hűha!Hajjajjaj!Meg se tudok szólalni! És a ti hajótok "csak" olyan böhöm nagy volt??? Azért az... (2017.11.18. 15:18) 2012. december 17. Panama-csatorna

Linkblog

Megint a vízen vagyok. Az angol és a Disney hajók után most a Silver Wind fedélzetén. Az út a Karib-tengeren és Dél-Európa partjainál vezet. Esténként a koktélbárban zongorázom, napközben a kikötőkben mászkálok. Élmények, benyomások egy bárzongoristától.

AZ ÚTVONAL

Hogy merre járok, az https://www.icruise.com/ships/silversea-cruises-silver-wind-cruise-itineraries.html oldalon lehet megnézni

2011. május 20. Nassau

2011.05.22. 13:53 :: Kis ember

 

 

 

 

Ebben a körben nincs esküvő, így egy kicsit felszabadultak a délelőttjeim. Ma volt módom kicsit jobban körülnézni Nassauban, nem csak a posta-internet-főutca háromszögben mozogtam.

Jó későn keltem, még épp elkaptam a reggeli végét, már csak egy kis ananász meg epres túrókrém jutott, szerencsére a narancslé bőséggel folyik az automatából, jól teleittam magam. A parton rögtön fejbeütött a hőség, a szokottnál is melegebb volt, de nem aggódtam, a rutinból feltett sapkát jól a fejembe húztam és egy kieső helyen bekentem magam naptejjel. Csalóka ám az idő, mert legtöbbször friss szél fúj, az ember észre sem veszi és máris leégett.

 

A kikötő bejáratánál tömeg fogadott, mint mindig. Én a legtöbbször normál turistaöltözékben vagyok, engem is mindegyik megszólít: taxi, búvárkodás, vízi ejtőernyőzés … érdekes, a tradicionális bahamai hajfonók békén hagynak. Kicsit ki szoktam villantani a belépőkártyámat, ebből rögtön látják, hogy magyar személyzet vagyok, nem turista. Kiverekedtem magam a bámész tumultuson át a Festival Palace kijáratáig. Már régóta szemezek a robogókkal, hogy előbb-utóbb bérelek egyet egy órára, de a jobboldali közlekedés elbizonytalanít. Most is inkább csak gyalog indultam neki, pedig helyre jószágok, rendszámuk is van, akárcsak a konflisoknak.

 

rendszámot a robogóra:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

rendszámot a konflisra:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az utcákon a szokásos nyüzsgés, emberek, autók, időnként feltűnik egy néger, amelyik érthetetlen célból egy dobot ütöget teljes harci díszben. Koldus nem lehet, mert olyan gyorsan ment, hogy mire előkaptam a gépem el is tűnt. Az utcasarkon mindenfelé nézek, az autók nem a megszokott helyről jönnek, szerencsére nagyon óvatos mindenki, ez a csőrös is lassan közeledett.

 

csőrös:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Bahamai parlamentnél nem áll őrség, nem vigyázzák, nincs körbekerítve. Kis ország, fiatal demokrácia, úgy látszik senki nem elégedetlenkedik nagyon.

 

a bahamai parlament:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A komp felé tartva egy boltból élőzene ütötte meg a fülemet. Nem tudom, ki hogy van vele, se azonnal kiszúrom az élőzenét. Főleg ha a saját hagszeremről van szó. Egy ékszerüzletben egy nő sztenderdeket játszott. Nem koktél-, nem is bár-, hanem ékszerüzletzongorista!

 

Pam:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Beszélgettem Pam-mal, azt mondta Minnesotában járt iskolába és most ebből él. Kicsit tanulgattam a bal kezét, mert jókat játszott, aztán megemlítettem, hogy magam is szakmabeli lennék. Le is ültem a hangszerhez – borzalmas volt szegény – és a nassaui ékszerboltban felcsendült a sláger: Hull az elsárgult levél...

 

Péntek dél lévén zajlik az élet, a sarkon rendőrök állnak gyönyörű fekete-fehér uniformisban, piros stráffal a nadrágjukon.

 

biztos urak:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És természetesen, mint mindenhol a volt gyarmati világban a lányok-fiúk is egyenruhában járnak iskolába

 

iskoláslányok:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kompra hat dollár a jegy oda-vissza, húszasból nem tudtak visszaadni, morgolódva előkapartam három egydollárost. Az egydolláros mindenhol nagy kincs, ha alkuszik az ember, akkor azzal tud ütőképesen harcolni, ha meglátják a nagyobb pénzt, már bukott is az üzlet. Megígérték, hogy a szigeten majd felváltják. Jó húsz percet hintáztunk, neki-nekiverődve a kikötő betonjára függesztett ütközőbabáknak, mire a kormányállásba megérkezett először egy nő, aztán egy gyerek, majd végül a kapitányunk is. Már-már azt hittem, hogy a nő fog vezetni, igaz, hajónk műszerezettségét nézve ez is elképzelhető lett volna.

 

komoly műszerezettség:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nos, olyan sokat nem tévedtem, mert az ősz szakállas néger (jól nézett ki a barna bőrön a fehér szőrzet) beszuszakolta magát a kormányállásba egy másik, csecsemőt szoptató nő és a gyerek mellé kikormányozta hajónkat a kikötőből, s onnantól már a gyerek kezelte a volánt. Időnként az apja is bele-belenyúlt, de a tízévesforma gyapjas fejű kissrác egész jól elboldogult. Pedig a nassaui kikötő forgalmas hely. Nemcsak számtalan kishajó száguldozik jobbra-balra, hanem van itt minden: lapusztult, rozsdamarta halászhajó, olajbűzös tanker, elegáns hófehér yacht és persze a kikötőt uraló óriás óceánjárók.

 

 forgalmas kikötő:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mind közül a legnagyobb, legelegánsabb és legújabb a mi hajónk, a Disney Dream

 

Disney Dream:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A bahamai kormány okosan megél abból, hogy olcsó a hajók után az adó. A Carnival cruises hajói is ide vannak bejegyezve, éppen mellettünk állt a Carnival Sensation és a Carnival Destiny. Öreg, sok tengert megjárt cruiserek, még hagyományos felépítéssel, a kilencedik környékén lehet s promenád, a teljes felső fedélzet egybefüggő, látszódik rajtuk, hogy sok sós vizet kavartak már a hajócsavarjaik. A mi hajónk is bahamai felségjel alatt fut, farán a bahamai zászló, de a kéményünkön büszkén leng a DCL (Disney Crusie Lines) lobogója: három, stilizált hullám között egy mikiegérfej.

 

Paradise Island nagyon puccos hely, a kilencvenes években épült ki igazán, sajnos ez látszódik is rajta.

 

 szerintem nem szép:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az egész nekem olybá tűnt, mintha egy Svájcba öltött Cannes-t próbáltak volna létrehozni. A fű előírásosan lenyírva, hozzánőve a járdaszegélyhez, tisztaság, csillogás, sznobizmus a köbön.

 

sznobizmus:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Látványra egyébként nem rossz, de öt perc alatt meg lehet unni, az egy kaptafára épült épületeket, a világon bárhol megtalálható óra- ékszer- és egyéb pénisznagyobbító dolgokat áruló üzleteket, a hatalmas kaszinót, a szuper autókat, fantáziátlan éttermeket. Biztos jó hely, hiszen sok híresség is itt szokott nyaralni, példaként említették Sean Conneryt, Michael Jacksont, Tiger Woods-ot, Cuck Norrist és Tom Cruise-ot. Már csak ezért sem leszek filmsztár, mert ilyen unalmas alakokkal nem akarok egy tálból ananászozni.

Mindezt a hajón visszafelé mesélte el nekünk egy férfi, akinek valódi sztentori hangja volt, most végre megtudtam, milyen az, amiről gyerekkoromban mindig csak olvastam (természetesen “sztenorinak” olvasva, mert úgy több értelme volt). Átkiabálta a csühögő dízelmotort, közben villogtatta két sorból álló fogazatát. Nem lennék meglepve, ha valamelyik őse cápa lett volna.

 

cápa:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Festival Palace előtt változatlan pózban, lehajtott fejjel álldogáltak a befogott konflislovak, a kocsis az ülésen aludt.

 

Strudl úr:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Rejtő Jenő hőse, a Gróf Oliver Yolland (Prof Olivia Holland?) petróleum-milliomost a sivatagon át szállító Strudl úr ugrott be. Déz ganze gsindl ghőrt zum Stánhóf. Hőő.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://vizizene.blog.hu/api/trackback/id/tr372923568

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.