vízizene

Megint a vízen vagyok. Az angol és a Disney hajók után most a Silver Wind fedélzetén. Az út a Karib-tengeren és Dél-Európa partjainál vezet. Esténként a koktélbárban zongorázom, napközben a kikötőkben mászkálok. Élmények, benyomások egy bárzongoristától.

Friss topikok

  • tömjénzsolti: Nagyszerű! Már régen hiányoltam az újabb útibeszámolókat és a csodálatosnál csodálatosabb fotókat.... (2018.07.29. 12:57) 2018.02.13. Fort-de-France, Martinique
  • tömjénzsolti: Érdekesek és informatívak a képek,jó a tájékoztató összekötő írás is, várom a folytatást. (2018.04.15. 10:32) Szentpétervár (3. rész)
  • Zsomatograf: Hello! Eltűnt a Szentpétervár 1. része. :-O Mondjuk a Feedly becachelte, így ott meg tudtam nézni... (2018.02.20. 08:42) Szentpétervár ízelítő
  • Kis ember: @luxusMátéslusszkulcs: Az útnak vége, de nemsokára jön a következő. És ígérem, hogy befejezem az ... (2018.01.24. 11:33) 2017.07.27. Visby, Gotland
  • Csöre: wow!Hűha!Hajjajjaj!Meg se tudok szólalni! És a ti hajótok "csak" olyan böhöm nagy volt??? Azért az... (2017.11.18. 15:18) 2012. december 17. Panama-csatorna

Linkblog

Megint a vízen vagyok. Az angol és a Disney hajók után most a Silver Wind fedélzetén. Az út a Karib-tengeren és Dél-Európa partjainál vezet. Esténként a koktélbárban zongorázom, napközben a kikötőkben mászkálok. Élmények, benyomások egy bárzongoristától.

AZ ÚTVONAL

Hogy merre járok, az https://www.icruise.com/ships/silversea-cruises-silver-wind-cruise-itineraries.html oldalon lehet megnézni

2011. december 10., Castaway Cay

2011.12.11. 09:28 :: Kis ember

Nassauban gyakorlat után kipillantok, és mit látok a Dream mellett? Régi hajóm, a Queen Victoria áll büszkén a harmadik piernél! Ebéd után, mellőzve a délutáni alvást átszaladtam. Sajnos a mai világban már nem lehet csak úgy felszaladni a szomszéd hajóra, de a biztonsági tiszt kihívta régi barátomat, a zseniális zongoristát, F-t. Egy kabinban laktunk egyszer két hónapot, az egyetlen alkalom volt, mikor nem volt saját kabinom, de nem bántam meg, egyfolytában röhögtünk. Akkor még négy (!) zongorista volt a Victorián, de F. mindenkit leiskolázott. Emlékszem, mikor egyszer eltűnt a színpadi zenekar zongoristája, beugrott helyette és kétezer ember előtt azonnal olvasva a kottát lekísért egy soha-nem-látott hegedűst, aki irtózatos tempót diktált. F. “beköltözött” a hajóra, hosszű szerződéseket köt, keveset jár haza. Sajnos nekem nem volt sok időm, esküvőm volt kora délután, nem tudtunk bemenni a városba, de azért leültünk egy padra és mint öreg tengeri medvékhez illik, kik rég nem látták egymást (két éve, az áldóját!), egymás szájából kapkodtuk a szót, röhögcséltünk, sajnálkoztunk, meséltünk. Mennek tovább át a Panama-csatornán Los Angeles felé.



Mostanában nem olyan vidám napok járnak a személyzetre. Körülbelül két hete a hajón járt a második legnagyobb úr: a fertőzés (az első a tűz). Ilyenkor azonnal szigorú szabályok lépnek érvénybe. A legtöbb engem nem érint, hiszen én amúgy is napjában vagy hússzor mosok kezet és étellel úgy nem érintkezem, mint a pincérek vagy a szakácsok, csaposok. Szegényeknek 15 percenként kell egy habos krémmel fertőtleni a kezüket, amely borzasztóan szárít. Viszont ami nekem is kínos, hogy a személyzetet minden lehetséges módon szeparálják az utasoktól, nehogy elharapózzon a betegség. Megszűnnek a privilégiumok, nem szabad utasétteremben ennünk-innunk, nem használhatjuk a medencéket és a jakuzzit, nem mehetünk a kávézóba, stb. Ez azért kellemetlen, mert végre kezdett megnyugodni a gyomrom, átállt az itteni kosztra, de most újra kezdődnek a tünetek, mert lenn a személyzeti étkezdében másképp fűszereznek. A jakuzzi pedig számomra a vállak és a hát ellazításához fontos. Mindegy, ezek legyenek a legfőbb gondok az életben, ráadásul remélhetőleg nemsokára feloldják a zárlatot.

A hajón minden rendben van, az idő egyszerűen gyönyörű, ma Castaway Cayen voltunk. Korán kimentem és végigsétáltam a személyzeti strandig, annyira balzsamos a levegő, nincs az a fejbeütő meleg, ami nyáron, mikor az embernek mozdulni sincs kedve. A víz viszont hideg, nagyjából a csillaghegyi strand vizének felel meg, úszni lehet benne, de lubickolásra alkalmatlan, a szél is fúj. Inkább csak a lábamat fúrtam a nedves homokba egy fehér műanyag strandszéken ülve, miközben egy-egy erősebb hullám át-átcsapott az ülés résein. Ha lány lennék, rögtön értelmet nyerne gyerekkorom rigmusa:



A tengerben az apáca

moromolja imáját

haragos hullámok

nyaldossák a … térdét.



(De hát ez nem rímel!)



Nyugi, nyugi, semmi aggály

rímel majd, ha jön a dagály!



Nos, nekem csak a hátsó felemet nyaldosták a haragos hullámok, egy idő múlva meg is untam, visszasétáltam a hajóra, amúgy is megbeszélésünk volt. Itt is, mint minden multicégnél ugyanazt csinálják: jelentések, megbeszélések, vizsgák, stb. Nagyon megdicsérték a zenészeket, persze ez rám nem vonatkozik, ezek az előző turnusok eredményei, amikor én még a hideg és ködös Budapesten voltam. Én is elsírtam a bánataim, az igazgatóhelyettes (itt mindenkinek olyan szép titulusa van, az utas sem “passanger”, hanem “guest”, és az ember nem “munkában” van, hanem “on stage”, stb) felírta, majd meglátjuk, mi történik.

Ígérem, lesznek képek is, egy pár napot még kérek. 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://vizizene.blog.hu/api/trackback/id/tr123454786

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bet0n 2011.12.14. 10:20:12

Nagyon sok képpel el vagy maradva Maestro. Ja és amúgy szoktál Tilos-t hallgatni ilyenkor is néha?

Évamama 2011.12.16. 21:29:44

Na jó estét, most kapcsolódom be. Eddig nem olvastam az aktuális blogot, de most mindent pótolok. Miféle betegség?? Aztán kiszellőzött-e az a kabin? Milyen érdekes egy bárzongorista az, aki nem iszik és nem dohányzik??? Hát a régi kutyák megvannak-e? Biztos várják már a fürdetőt! Ez az én Dézim ma is bement a 2 fokos Dunába, utána meg a sárban tapicskolt, aztán hipp-hopp be a Pandába. Na és még nincs is kifizetve, meg ha így halad pártunk és kormányunk talán soha nem is lesz. Puszi