vízizene

Megint a vízen vagyok. Az angol és a Disney hajók után most a Silver Wind fedélzetén. Az út a Karib-tengeren és Dél-Európa partjainál vezet. Esténként a koktélbárban zongorázom, napközben a kikötőkben mászkálok. Élmények, benyomások egy bárzongoristától.

Friss topikok

  • tömjénzsolti: Nagyszerű! Már régen hiányoltam az újabb útibeszámolókat és a csodálatosnál csodálatosabb fotókat.... (2018.07.29. 12:57) 2018.02.13. Fort-de-France, Martinique
  • tömjénzsolti: Érdekesek és informatívak a képek,jó a tájékoztató összekötő írás is, várom a folytatást. (2018.04.15. 10:32) Szentpétervár (3. rész)
  • Zsomatograf: Hello! Eltűnt a Szentpétervár 1. része. :-O Mondjuk a Feedly becachelte, így ott meg tudtam nézni... (2018.02.20. 08:42) Szentpétervár ízelítő
  • Kis ember: @luxusMátéslusszkulcs: Az útnak vége, de nemsokára jön a következő. És ígérem, hogy befejezem az ... (2018.01.24. 11:33) 2017.07.27. Visby, Gotland
  • Csöre: wow!Hűha!Hajjajjaj!Meg se tudok szólalni! És a ti hajótok "csak" olyan böhöm nagy volt??? Azért az... (2017.11.18. 15:18) 2012. december 17. Panama-csatorna

Linkblog

Megint a vízen vagyok. Az angol és a Disney hajók után most a Silver Wind fedélzetén. Az út a Karib-tengeren és Dél-Európa partjainál vezet. Esténként a koktélbárban zongorázom, napközben a kikötőkben mászkálok. Élmények, benyomások egy bárzongoristától.

AZ ÚTVONAL

Hogy merre járok, az https://www.icruise.com/ships/silversea-cruises-silver-wind-cruise-itineraries.html oldalon lehet megnézni

Boldog új évet kívánok mindenkinek!

2012.01.01. 00:05 :: Kis ember

Hogy jól kezdődjék 2012, íme egy vidám karcolat Tabi Lászlótól:
 

HA A HAJÓ ELSÜLLYED...

Szégyen ide, szégyen oda, nem tudok úszni.

Azazhogy három-négy tempót tudok úszni, de azután elmerülök. Mindegy, hogy miért merülök el, talán nehéz a fajsúlyom, de elmerülök, az bizonyos.

Gyermekkoromban évente a Balaton mellett nyaraltam, de alig mentem a vízbe. Futballoztam. Úszni később sem tanultam meg, de legalább tetszetős magyarázatokat eszeltem ki arra vonatkozólag, hogy miért nem tudok úszni. Azt híreszteltem például, hogy nyomorék vagyok, fülemből hiányzik az az izé, ami az Eustach-kürtben van, vagy legalábbis ott kéne lennie, és ami az egyensúlyérzék székhelye. Azt is hangoztattam egy időben, hogy orvos tiltott el az úszástól, nem bírja a szívem. Meg hogy fogadalmat tettem.

Mindezek ellenére éveken át mindennapos vendég voltam a fedett uszodában. Felöltöttem a fürdőnadrágomat, aztán leültem a teraszra tejfölt enni. Uzsonna után kiadós sétát tettem a vízben, majd leültem az árnyékba napozni, s végül hazamentem. Ez idő tájt már nem is kísérleteztem az úszással, tudtam, hogy három-négy tempó után úgyis alámerülök. Inkább kiültem néhány percre a medence szélére lihegni, hogy azt higgyem: úsztam.

Harmincesztendős korom táján – tehát már fejlett koromban – rájöttem, hogy azért, mert nem tudok úszni, még nagyon rendes ember lehetek. Végtére az ember nem víziállat, hanem szárazföldi, az úszásnak csak sportszempontból van jelentősége, én viszont reggelente súlyokat emelgetek, és az is nagyon jó.

Ekkor találkoztam valaki olyannal, aki azt mondta: mit csinálok majd, ha tengeri hajón utazom, és a hajó elsüllyed? Ezt az egészet azért írom tudniillik, mert most vasárnap megint szóba jött a tengeri hajó. Társaságban voltam, az úszásról került szó. Megemlítettem, hogy nem tudok úszni, mert most már ott tartok, hogy dicsekszem vele. Erre azt mondta egy szemüveges úr:

– És mit csinál majd, ha a tengeri hajó, amelyen utazik, elsüllyed?

– Először is – feleltem –, nemigen kerülök tengeri hajóra. De tegyük fel, hogy igen. Békében alig süllyed el hajó. De tegyük fel, hogy elsüllyed egy. Igazán nem valószínű, hogy éppen az fog elsüllyedni, amelyen én utazom. De tegyük fel, hogy éppen az fog elsüllyedni. A hajón vannak, ugyebár, mentőcsónakok. Hát én beleülök az egyikbe. Hogy nem jut hely nekem? Ez megint csak nem valószínű, mert tudva, hogy nem tudok úszni, mindig ott fogok állni a mentőcsónak mellett.

– Jó, jó – mondta erre az emberem –, és ha a mentőcsónak is elsüllyed?

– Ez is lehet. De egy hajón tizenhat mentőcsónak van. Mentőcsónak általában ritkán süllyed el. És ha egy mentőcsónak elsüllyed, nem valószínű, hogy éppen az lesz, amelyikben én üldögélek.

– És ha mégis éppen az fog elsüllyedni?

– Akkor belefulladok a vízbe.

– És ezt csak így mondja? Ilyen cinikusan? – Ha tudná, mit érzek belül!

– No lám. Rokonai vannak, testvére, kedvese .. . Rájuk nem gondol?

– Hiába uram, bele kell törődnünk .. .

– Halak fogják rágni a testét.

– Nem vagyok csiklandós. De mindegy. Nem tudok úszni.

Most megszólalt egy asszony, aki a szalonból jött át a vita zajára:

– Nem tud úszni?

– Nem.

– Ne mondja. És mit csinál, ha a tengeri hajó, amelyen utazik, elsüllyed?

– Asszonyom – feleltem –, a guta üt meg.

Azt hitte, viccelek. 

2 komment

Címkék: disney dream coctail pianist bárzongorista pecsibalazs.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://vizizene.blog.hu/api/trackback/id/tr753510538

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Évamama 2012.01.01. 22:52:43

Jó szöveg, végre, ma először, el is mosolyodtam.. Hát megvan az ok arra, hogy miért! Neked is boldog/abb újévet kívánok!