vízizene

Megint a vízen vagyok. Az angol és a Disney hajók után most a Silver Wind fedélzetén. Az út a Karib-tengeren és Dél-Európa partjainál vezet. Esténként a koktélbárban zongorázom, napközben a kikötőkben mászkálok. Élmények, benyomások egy bárzongoristától.

Friss topikok

  • tömjénzsolti: Nagyszerű! Már régen hiányoltam az újabb útibeszámolókat és a csodálatosnál csodálatosabb fotókat.... (2018.07.29. 12:57) 2018.02.13. Fort-de-France, Martinique
  • tömjénzsolti: Érdekesek és informatívak a képek,jó a tájékoztató összekötő írás is, várom a folytatást. (2018.04.15. 10:32) Szentpétervár (3. rész)
  • Zsomatograf: Hello! Eltűnt a Szentpétervár 1. része. :-O Mondjuk a Feedly becachelte, így ott meg tudtam nézni... (2018.02.20. 08:42) Szentpétervár ízelítő
  • Kis ember: @luxusMátéslusszkulcs: Az útnak vége, de nemsokára jön a következő. És ígérem, hogy befejezem az ... (2018.01.24. 11:33) 2017.07.27. Visby, Gotland
  • Csöre: wow!Hűha!Hajjajjaj!Meg se tudok szólalni! És a ti hajótok "csak" olyan böhöm nagy volt??? Azért az... (2017.11.18. 15:18) 2012. december 17. Panama-csatorna

Linkblog

Megint a vízen vagyok. Az angol és a Disney hajók után most a Silver Wind fedélzetén. Az út a Karib-tengeren és Dél-Európa partjainál vezet. Esténként a koktélbárban zongorázom, napközben a kikötőkben mászkálok. Élmények, benyomások egy bárzongoristától.

AZ ÚTVONAL

Hogy merre járok, az https://www.icruise.com/ships/silversea-cruises-silver-wind-cruise-itineraries.html oldalon lehet megnézni

2012. január 19. Kennedy űrközpont (III. befejező rész)

2012.02.05. 16:01 :: Kis ember

 

Ott tartottunk, hogy az amerikaiak fellőtték a Vanguard műholdat. Igen ám, de az oroszok (vagy ahogy általános iskolában Bellai tanár úr, az orosztanár mondta, használjuk inkább a “szovjetek”, kifejezést), azaz a szovjetek még három dologban megelőzték az Egyesült Államokat: Először szovjet ember járt az űrben, Jurij Gagarin személyében és először a szovjetek szálltak le a holdra – igaz, oda nem embert, hanem a Luna szondát küldték, valamint Leonov személyében szovjet ember tette az első űrsétát.

De vissza a kiállításhoz. Az egyik nagyobb helyiségben a mennyezetre fellógatva látható a Szojuz űrhajó makettje.

 

azért csak idetették

 

Amit még egy évvel ezelőtt sem értettem volna, hogy hogyan mertek ilyen “kőkorszaki” technikával repülni?! Íme a Gemini műszerezettsége:

 

 

 

 

műszerezettség

 

Ahogy Tengerész kollégám említette (igaz, én annyira vagyok csak tengerész, mint amennyire ő zenész), a szovjet rakétákban kábelkötegeket látott, mint a régi rádiókban. Nos, itt se tűnik sokkal komolyabbnak a felszerelés, a kapcsolók pont olyanok, mintha a régi УРАЛ-2 (ejtsd Ural-dvá) számítógépből operálták volna ki. És persze fém és bakelit mindenhol. Mondom, egy éve még megdöbbentem volna, hogy hogy mertek ezzel repülni, de azóta T. említette, hogy a tengeren mindig ebben a sorrendben romlanak el a dolgok: először az elektronika, utána a pneumatika, aztán a mechanika és csak végül az ember; és tényleg. Igaz lehet ez az űrre is. És ha belegondolok, hogy a Voyager űrszondák lassan negyven éve működnek hihetetlen messzeségben, akkor már nem is tűnik olyan rossznak ez a technika.

De azért a felszerelés nem volt túl menő, hol van ez még az Orion űrhajó – mármint a filmbeli Orion űrhajó – tudományos-fantasztikus vasalójához képest?!

 

vasaló

 

A gyenge űrbeli felszerelést bőséges földivel pótolja az irányítóközpont.

 

 

kontrollterem

 

A “Mission Control Room” 1961 és 1965 között szolgálta az űrutazást, hat Mercury és az első Gemini missziót felügyelve. Amint írják, ma már az órámban nagyobb teljesítményű számítógép van, mint az egész teremben, ennek ellenére az öregeink becsületesen helytálltak: az elindulástól a vízbe csapódó érkezésig 50 ember figyelte a képernyőket, intézkedett, rajzolt, írt fel adatokat. Ha nem tévedek, akkor a munkaasztalnál lévő világító fényes számok még elektroncsöves megoldásúak, akárcsak a félelmetes magyar sorozatban, a Feladat-ban, mely a zseniális Zsoldos Péter hasonló című könyvének szó szerinti adaptációja. Az a különbség, hogy a Feladat-ot a nyolcvanas években forgatták...

 

 

űrtechnika, akkor

 

Tehát igaz a kotrollteremre, hogy “Hi-Tech”, a maga idejében a legmodernebb eszközöket vetették be. A falon látható táblán ilyen feliratok láthatók, mint kabin hőmérséklet, űrruha hőmérséklet, 250 VA fő inverter hőmérséklete, második körös oxigén, vérnyomás stb. Megnyugtató lehetett odafenn, hogy lenn a fiúk mindenre ügyelnek.

Sajnos nem volt senki, aki elmagyarázhatta volna, mi mit jelent. Az orbitális pályák képét még felismertem, de vajon mik lehetnek a nagy képernyő sarkában világító betűk, titokzatos CAM, CNV, GYM stb rövidítések alá blokkokban elhelyezve?

 

És aztán végre valami, amiben az amerikaiak tényleg elsők voltak: a holdraszállás! Az előző fejezetekben már írtam, micsoda iszonyú mennyiségű energia kellett ahhoz, hogy Armstrongot, Aldrint és Collinst eljuttassuk a legközelebbi égítesthez – és vissza is hozzuk onnan! Sokszorosa az orbitális pályára álláshoz, nem is csoda.

 

Ismét egy kis magyarázat.

A Földnek, mint minden testnek gravitációs mezeje van. A gravitáció függ a tömegtől viszont a távolság négyzetével arányosan csökken (kétszer olyan messze nem fél, hanem negyedannyira hat csak). Ezt a mezőt kell legyőznie annak, aki el akarja hagyni bolygónkat. Éppen ezért – na meg azért, mert a nulláról való gyorsításkor energiát kell közölnünk a nyugvó tömeggel, hogy mozgási energiája legyen, azaz gyorsan haladjon – az űrhajó üzemanyaga nagy részét arra használja, hogy elemelkedjen a földtől. A kezdeti katonai rakétáknál, mint pl. a V-2, vagy a Redstone ez nem volt olyan rengeteg, hiszen ballisztikus pályán repültek, azaz addig emelkedtek, amíg tartott az üzemanyag, aztán visszaestek a földre, remélhetőleg oda, ahova kiszámolták, hogy érkezzen; végig a bolygó foglyai maradtak. Az orbitális pálya eléréséhez már szükségeltetik az ún. első kozmikus sebesség 7,91 km/sec, 28.480 km/h! ennyire kell felgyorsulni ahhoz, hogy az űrhajó pályára álljon a Föld körül (értelemszerűen ez mindig az adott bolygó méretével van összefüggésben, a Holdon pl. csak 1.68 km/sec a szökési sebesség). De ez még csak az első kozmikus sebesség, amely ahhoz elég, hogy a test körpályára álljon! Ahhoz, hogy parabolapályára álljon és eltávolodjék, még jobban, 11,2 km/s (szökési) sebességre kell felgyorsítani a rakétát. És van még egy kis gond: az orbitális pályáról könnyű visszatérni: csak le kell egy kicsit lassítani a járművet (szintén üzemanyag kell hozzá) és az magától visszaesik. Ha viszont már egyszer eltávolodtunk a Föld gravitációs mezejétől, akkor bizony a visszatéréshez is rengeteg energiát kell elhasználni. Ha jól emlékszem, akkor az Apolló küldetések kihasználták ugyan égi kísérőnk gravitációs mezejét a lassításhoz, tulajdonképpe befogatva magukat a Hold gravitációs börtönébe, de utána onnan is el kellett szakadniuk! Ez mind-mind rengeteg üzemanyag, amit fel kell vinni, ami nehéz, azaz a több üzemanyaghoz még több kell...

 

Vissza az emberhez a Holdon. Az egyik, amiért megérte eljönni ide az ez az űrruha volt: Neil Armstrong szkafandere!


Apolló űrruha

 

Milyen érzés lehet egy idegen égitesten állni úgy, hogy az űr borzongató, -129 fokos hidege és a mezítelen nap +121 fokos forrósága, kozmikus sugarai egyszerre érik az embert, s csak egy vékonyka ruha az, amely elválaszt ettől a halálos környezettől? A holdjárónak hátán a háza, az életfunkciókat segítő berendezéseket magával kell vigye. Most mindenki lélegezzen egy jó mélyet, és örüljön neki, hogy van levegő, hogy korlátlanul van. Ott csak szűkösen áll rendelkezésre. Mikor a mostani nagy hidegben felveszi a télikabátját, gondoljon bele, hogy ez semmi, ez csak egy kis hűvös ahhoz képest, ami kinn uralkodik. És mikor majd nyáron először keni be a leégett orrát, akkor képzelje el, hogy mi lenne ha a gyilkos napsugárzást nem szűrnék meg a Van-Allen övek és a levegőréteg! És ha örömében ejt a kedves olvasó egy könnycseppet, akkor morzsolja el nyugodtan az ujjával – neki nem koppan a kesztyűs keze a sisakon. Arra meg ne is gondoljon, hogy esetleg rosszul lesz és.. hát viszontlátja a vacsoráját az orra előtt lebegve, sőt kissé belélegezve...

 

A korai űrhajózást bemutató részen még egy érdekes vitrin volt, az űrkorszak hétköznapi tárgyait bemutató kollekció.

 

 

az űrkorszak tárgyai

 

Bár mi a másik blokkban nőttünk fel, nekünk is voltak hasonló dolgaink. Ki ne emlékezne a lendkerekes fém űrrakétára, a világító kupolájú kábel-távirányítós holdjáróra, vagy az “Interkozmosz” felvarrókra?

 

 

A sok mászkálást kipihenendő moziba mentem. Szerencsém volt, éppen kezdődött egy előadás amely a Hubble űrteleszkóp javítását mutatta be, melyet az Atlantis űrsiklóval végeztek. Az IMAX mozi olyan valósághű háromdimenziós képeket vetített, hogy néha-néha már visszafojtottam a lélegzetem, olyan érzésem volt, mintha kinn állnék én is az űrben a létra alján. Mikor “belenéztünk” a teleszkópba a csillagok a fejem mellett száguldottak el, s gyönyörű kék bolygónk is olyan gömbölyűnek tűnt, mint egy labda. Csak a vajas pattogatottkukorica-szag csökkentette az illúziót.

 

 

“Explorers wanted” - hirdeti a felirat az egyik épületen. Itt reklámozzák a jövő útjait és az éppen folyamatban lévő missziókat. Lehet játszani elektronikus játékokkal, űrkompot kell a holdra érkeztetni vagy két űrhajót csatlakoztatni, nem egyszerű feladat. Az egyik sarok a Marsé. A marsi felderítő járművek másai vörös fényben úsznak.

 

A Pathfinder

 

marsjárók vörös színben 1

 

 

 

 

A Sojourner Rover, amely 1997 júliustól szeptemberig működött

 

 

marsjárók vörös színben

 

És a Spirit/Opportunity, amelyek 2004-ben landoltak. A Spirit odisszeiája 2010-ben végetért, de az Oppurtunity most, 8 év elteltével is működik! Eddig több, mint 34 kilométert tett meg a felszínen. Fantasztikus teljesítmény!


marsjárók vörös színben 3

 

 

 

Már csak a robotfelderítőkhöz volt időm benézni. Ha gyerek lennék, biztos betojtam volna, mikor robothangok közlik egy sötét labirintusban, merre menjek, fények villanak fel hívogatóan és időnként egy képernyőn megjelenik Mikrobi mai unokaöccse. Felnőttként is tetszett, de azért a kép láttán már csak Pirx pilóta kalandjaiból a robotlézer ugrott be. ( http://www.youtube.com/watch?v=egG76uI2d1I ) Ó, azok a hatalmas oszcilloszkópok, a repülő kávédaráló és Bástya elvtárs, amint utasításokat ad az űrtanoncoknak (http://indavideo.hu/video/Pirx_kalandjai_3resz )!

 

robotlézer

2 komment

Címkék: disney dream kennedy coctail pianist űrközpont bárzongorista pecsibalazs.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://vizizene.blog.hu/api/trackback/id/tr24068137

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Évamama 2012.02.06. 21:18:04

Fantasztikus ez a három blog, igazán érdekelne, honnan veszed a rengeteg műszaki tudást, mert az adathalmaz egymagában kevés lenne ehhez. Nem is tudtam, hogy egy mérnök -is- elveszett benned, már nem is szólva az űrhajós álmokról. Bár még megvannak a fantasztikus könyvek valahol a padláson, de sajna azóta senki sem olvassa azokat- az öcséd meg pláne nem.Erről jut eszembe, tegnap láttam a Majmok bolygója c. régi filmet-már nem is emlékeztem rá szerencsére-hát döbbenetes volt a vége. Láttad? Ennek hatására ma kihoztam a könyvtárból újra a Védett férfiakat. Olvastad? (R.Merle)Lehet, hogy ezután Asimov következik? Írj von Braunról is!

Kis ember 2012.02.09. 16:29:51

@Évamama:
"Több dolgok vannak földön és egen, Horatio, mintsem bölcselmetek. Álmodni képes"