vízizene

Megint a vízen vagyok. Az angol és a Disney hajók után most a Silver Wind fedélzetén. Az út a Karib-tengeren és Dél-Európa partjainál vezet. Esténként a koktélbárban zongorázom, napközben a kikötőkben mászkálok. Élmények, benyomások egy bárzongoristától.

Friss topikok

  • tömjénzsolti: Nagyszerű! Már régen hiányoltam az újabb útibeszámolókat és a csodálatosnál csodálatosabb fotókat.... (2018.07.29. 12:57) 2018.02.13. Fort-de-France, Martinique
  • tömjénzsolti: Érdekesek és informatívak a képek,jó a tájékoztató összekötő írás is, várom a folytatást. (2018.04.15. 10:32) Szentpétervár (3. rész)
  • Zsomatograf: Hello! Eltűnt a Szentpétervár 1. része. :-O Mondjuk a Feedly becachelte, így ott meg tudtam nézni... (2018.02.20. 08:42) Szentpétervár ízelítő
  • Kis ember: @luxusMátéslusszkulcs: Az útnak vége, de nemsokára jön a következő. És ígérem, hogy befejezem az ... (2018.01.24. 11:33) 2017.07.27. Visby, Gotland
  • Csöre: wow!Hűha!Hajjajjaj!Meg se tudok szólalni! És a ti hajótok "csak" olyan böhöm nagy volt??? Azért az... (2017.11.18. 15:18) 2012. december 17. Panama-csatorna

Linkblog

Megint a vízen vagyok. Az angol és a Disney hajók után most a Silver Wind fedélzetén. Az út a Karib-tengeren és Dél-Európa partjainál vezet. Esténként a koktélbárban zongorázom, napközben a kikötőkben mászkálok. Élmények, benyomások egy bárzongoristától.

AZ ÚTVONAL

Hogy merre járok, az https://www.icruise.com/ships/silversea-cruises-silver-wind-cruise-itineraries.html oldalon lehet megnézni

2012. március 2.

2012.03.07. 07:07 :: Kis ember

Így március elejére már elég meleg a víz, úgyhogy ma – búvárkodni voltunk! Illetve nem is búvárkodni, hanem csak búvárszemüveggel és -pipával a felszínen lebegve halakat és növényeket csodálni. Amber, a CAM (crew activites manager)szervezte, potom 5 dollárért fejenként, ami nagyon kedvezményes ár, mert ha ugyanezt a parton rendeljük meg, akkor 35 USD. Nagy különbség, ennyiért már megéri.



A körülbelül félórás utat katamaránon tettük meg, jó messze el kell távolodni a forgalmas kikötőtől, hogy olyan nyugodt helyet találjunk, ahol a halak megmaradnak. Maga a katamarán-utazás is érdekes, az elején két helyen csak egy háló választ el a víztől, ha ráfekszik az ember, olyan, mintha a víz színe felett lebegne.



készülődünk



Amit igazán Nassauból ismerek, az a híd innenső oldalán van és Paradise Islandon az Atlantis.



legénység és Atlantis



Most viszont jócskán elhagytuk az érdekes kialakítású hidat. A forgalom két külön hídtesten zajlik, persze a baloldali közlekedésnek megfelelően. Érdemes megfigyelni, hogy milyen meredek az íve, hát igen, itt nem számítanak deresedésre és fagyos, csúszós úttestre. Minden átkeléskor hídvámot kell fizetni, gépjárműtípustól függően egy-két dollárt.



híd a zavaros víz felett



A világ itt is, mint mindenhol a karib-térségben kettős arcát mutatja. A gazdag részek tiszták és fényűzőek,



csónak



közvetlenül mellettük pedig a lepusztultság.



a kikötő túloldala





A Paradise Island oldalon lassan kikoptak a sokemeletes turista-komplexumok, a környék is csendesebbé vált, a gazdagok villái dölyfösen néztek ránk üvegablakaikkal.



paloták 1

paloták 2

paloták 3

paloták 4



Eszembe jutott amit egyszer egy ember mondott apámnak, azóta a családi legendárium része. Akar problémát magának? Vegyen autót! Még több problémát akar? Vegyen hétvégi házat! Én kiegészíteném azzal, hogy a sokkal több problémát akar, akkor vegyen hozzá hajót is!



Aztán lassan a villák is elmaradoztak, a csatorna kiszélesedett. Elpöfögtünk egy sziget mellett, oldalánál vitorláshajó vesztegelt.



csendélet



A kis sziget, melyhez mentünk, klasszikus: fehér homok, oldalán “reef”, azaz korallzátonyos rész, türkizkék tenger, hófehér bárányfelhők, harsogó zöld növények.



a helyszín



A vízalatti képekért köszönet Ivánnak, a bármixernek







A búvárszemüveget, pipát és uszonyokat még az út elején kiosztották,



békaembernek öltözve



így már nem volt más dolgunk, mint a kellemesen hűvös vízbe csobbanni. A félősebbek a lépcsőn mentek be, a merészebbek a fedélzetről ugrottak, a személyi edző elegáns hátraszaltóval érkezett. Az első pár lélegzetvétel még kapkodó, mire hozzászokunk, hogy ne az orrunkon, hanem a szánkon vegyük a levegőt, de utána egyre bátrabbak vagyunk, szétszéledünk. A kristálytiszta vízben messze ellátni, nem hallatszódik más, csak a pipában szörcsögő levegő és néha egy-egy csobbanás, mikor a békalábak ki-kicsapnak a vízből. A halak egyáltalán nem félnek, néha felnéznek ránk, majd békésen tovább legelnek.



szabad akvárium 1

szabad akvárium 2



A sziklák néha egészen a “mennyezetig”, azaz a víz felszínéig érnek, ilyenkor karnyújtásnyira vannak a csíkos, pöttyös, ezer színű jószágok s a békésen tenyésző növények.



szabad akvárium 3

szabad akvárium 4



A halak nem sietnek, könnyű követni egy-egy példányt, ahogy ide-oda lebben, válogat, csemegézik a finom növény-lakomából, a meleg tenger bőséges asztaláról.



szabad akvárium 5

szabad akvárium 6



Már-már elszégyellem magam. Mi emberek, akik sok húst eszünk, mivel jár a táplálkozásunk? Halállal, vérrel, visító álatokkal. Itt a tengerben olyan békésnek tűnik minden, erre igazán illik a szó: vízi paradicsom.



szabad akvárium 7

szabad akvárium 8



Aztán eszembe jut, hogy még augusztusban láttam egy hatalmas cápát, amelyik akár egy gőzmozdony törtetett előre – még a hajó is kitért az útjából – hogy azután nem sokkal később csak a forrongó vizet lássuk. Szóval illúzió itt is ez a béke, de nekem most megfelel.

A lebegésben hamar kihűlnek az izmok, észrevétlenül csökken a test hőmérséklete, egy kis hancúrozással meg kell mozgatni.



megyek az ürgebőrbe varrt dobozért



Aztán persze ennek is vége sajnos, menni kell vissza a hajóra, hosszú az út. Mindenki tikkadtan heverészik, ki a hálóban



ejtőzés sport után



ki pedig a fedélzeten



welcome to the Bahamas



Kapunk koktélt, azt szopogatjuk, én nyugodtan, a legénység pár tagja némi lelkiismeretfurdalással, mert nemsokára szolgálatba állnak, előtte 4 órával pedig tilos inni. Lina és Victoria a hajó orrában pihegnek.



Lina pihen






____________________________________________________________________________
Tengerész blogjában ( www.amapola.blog.hu) nemrég egy jó kis vita volt, hogy ki hogyan szedi fel az iszapba berágódott horgonyt. Neki fényképeztem a “Bahamas” cirkáló macskáját, ritka látvány az ilyen. Na szárazföldi patkányok, mi a különleges benne?

Nem, nem a mérete (dirkt benne hagytam a képben egy fél embert, hogy lehessen érzékelni)



horgony





A pieren sétálva vízcseppek porzanak, mint mindig Nassauban mossák a hajó bal oldalát (port side).



mossák a hajót



Hiába kentem be magam, szokás szerint jól leégtem. A sötét kabinban didergek, a megégett idegek játéka ez, sóhajtozva gondolok az otthoni sápadt napra és a csípős hajnalokra. :) 

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://vizizene.blog.hu/api/trackback/id/tr164294562

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ICSG 2012.03.08. 21:03:53

...háát, hogy mintha nem öntvény lenne, hanem lemezből van, még tán ólom is van benne, hogy nehezebb legyen...

Kis ember 2012.03.09. 16:53:33

@ICSG:

Nem talált. :)

Segítek: frissen van festve, semmi rozsda nem látható rajta. Ritka az ilyen hadihajón. :)

Évamama 2012.03.13. 20:52:06

Kissé balosan hangzik az a dölyfös villadolog, csak nem Kuba felé tetszik nézegetni? Ott menő lenne ez a szöveg. Más: a papa nemigen fogadta meg az említett tanácsot, (Makád)én viszont egyetértek azzal.Más:a képeket nézve, azért nemigen sajnálom a "legénységet", beleértve a zenészeket is. Persze csak az irigység beszél belőlem, ugyanúgy, ahogy a csípős reggeleket emlegeted, mert az itt van (nátha is)