vízizene

Megint a vízen vagyok. Az angol és a Disney hajók után most a Silver Wind fedélzetén. Az út a Karib-tengeren és Dél-Európa partjainál vezet. Esténként a koktélbárban zongorázom, napközben a kikötőkben mászkálok. Élmények, benyomások egy bárzongoristától.

Friss topikok

  • tömjénzsolti: Nagyszerű! Már régen hiányoltam az újabb útibeszámolókat és a csodálatosnál csodálatosabb fotókat.... (2018.07.29. 12:57) 2018.02.13. Fort-de-France, Martinique
  • tömjénzsolti: Érdekesek és informatívak a képek,jó a tájékoztató összekötő írás is, várom a folytatást. (2018.04.15. 10:32) Szentpétervár (3. rész)
  • Zsomatograf: Hello! Eltűnt a Szentpétervár 1. része. :-O Mondjuk a Feedly becachelte, így ott meg tudtam nézni... (2018.02.20. 08:42) Szentpétervár ízelítő
  • Kis ember: @luxusMátéslusszkulcs: Az útnak vége, de nemsokára jön a következő. És ígérem, hogy befejezem az ... (2018.01.24. 11:33) 2017.07.27. Visby, Gotland
  • Csöre: wow!Hűha!Hajjajjaj!Meg se tudok szólalni! És a ti hajótok "csak" olyan böhöm nagy volt??? Azért az... (2017.11.18. 15:18) 2012. december 17. Panama-csatorna

Linkblog

Megint a vízen vagyok. Az angol és a Disney hajók után most a Silver Wind fedélzetén. Az út a Karib-tengeren és Dél-Európa partjainál vezet. Esténként a koktélbárban zongorázom, napközben a kikötőkben mászkálok. Élmények, benyomások egy bárzongoristától.

AZ ÚTVONAL

Hogy merre járok, az https://www.icruise.com/ships/silversea-cruises-silver-wind-cruise-itineraries.html oldalon lehet megnézni

2012. augusztus 25.

2012.08.28. 09:27 :: Kis ember

Meghalt Neil Armstrong.

A mi generációnknak ő volt az űrhajós. Igaz ugyan, hogy az első kozmonauta Gagarin volt, őt is szerettük (volt bőven Gagarin őrs, hőerőműről már nem is beszélve), de őt valahogy illett is; Armstrong viszont szabadon választott hős volt. Olyan, akiért lelkesedni lehet. Tudományos-fantasztikumon felnőve csak a kalandot, az ismeretlent láttuk, beleborzongva a képbe, ahogy egy űrruhába öltözött ember kint áll a mínusz kétszáz fokos vákuumban, körülötte a semmi, alatta egy idegen égitest. A hátán az életfenntartó eszközök, csak pár órára elég a fennmaradáshoz, ormótlanul ugrándozik, nyomot hagy a holdi porban. Esetlen, sebezhető emberi nagyság.



Érdekes karakter egy űrhajós. Legtöbbje eleve veszélyesen él, berepülő pilóták (az Apollo programban először 1972-ben vett csak részt tudós, addig csak pilóták vezették az űrhajókat), mindig az új, az ismeretlen izgatja őket. Ugyanakkor legtöbbje mérnök is, Armstrong például repülőmérnökként végzett 1955-ben. Egyesítik magukban a mérnöki és a kalandos életformát, hideg fejjel vagányok. És emellett persze hihetetlen a tűrőképességük. Bizony, a sci-fiben sosem esik szó róla, hogy két hetet kell egy székbe szíjazva kibírni szinte mozdulatlanul, mint a Gemini kabinjában, ahol váll a vállhoz ér, hogy olyan szintű edzésnek vannak kitéve, mint egy olimpikon, hogy a legkisebb betegség gyanúja is elég ahhoz, hogy a várva várt álomról letiltsák a szigorú orvosok. Hogy a másik emberrel, aki mint Sartre óta tudjuk, maga a pokol heteken-hónapokon át kell úgy együtt élni, ahogy a feleségével sem, hogy egymilliószor kell ugyanazt a mozdulatsort megismételni, mindent a legapróbb részletekig gyakorolni, hogy éles helyzetben minden szinte reflexből menjen. A könyvben csak a végtelen űr csábítása és a szabadság szerepel – szerintem ez az utóbbi, ami abszolút hiányzik az űrhajózásból: nem megengedhető.



Mégis, milyen érzés lehetett a (bal) lábát elsőként egy idegen égitestre tenni? Érezni, hogy az, amit évezredeken át csak bámult az ember vágyakozva itt van, a talpa alatt? És előtte milyen érzés lehetett a világ legerősebb emberkéz alkotta járművében ülni, miközben alatta másodpercenként 15 tonnányi üzemanyag ég el tombolva, hogy a majd 30 tonnányi hasznos terhet kiszakítsa a gravitáció fogságából? Jól döntött Deke Slayton és Alan Shepard, mikor Armstrongra esett a választásuk. Az a hidegvér, amivel a tervezett leszállási helytől távolabb rakta le az űrkompot – mivel az eredeti helyszínen nem lett volna biztonságos – , nem törődve vele, hogy mindössze húsz másodpercre elegendő üzemanyag marad, fantasztikus volt. A tökéletesen végrehajtott küldetés még most, negyven év távlatából is hihetetlen teljesítménynek tűnik, főleg ha megnézzük az akkori műszerezettséget és számítási kapacitást, szerencsére mindhárom űrhajósnak helyén volt a szíve és az esze.



Neil Armstrong űrhajós még egyszer, utoljára elhagyta a Földet. Jó utat, parancsnok!

220px-First_man_on_the_moon.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://vizizene.blog.hu/api/trackback/id/tr454736703

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.