vízizene

Megint a vízen vagyok. Az angol és a Disney hajók után most a Silver Wind fedélzetén. Az út a Karib-tengeren és Dél-Európa partjainál vezet. Esténként a koktélbárban zongorázom, napközben a kikötőkben mászkálok. Élmények, benyomások egy bárzongoristától.

Friss topikok

  • tömjénzsolti: Nagyszerű! Már régen hiányoltam az újabb útibeszámolókat és a csodálatosnál csodálatosabb fotókat.... (2018.07.29. 12:57) 2018.02.13. Fort-de-France, Martinique
  • tömjénzsolti: Érdekesek és informatívak a képek,jó a tájékoztató összekötő írás is, várom a folytatást. (2018.04.15. 10:32) Szentpétervár (3. rész)
  • Zsomatograf: Hello! Eltűnt a Szentpétervár 1. része. :-O Mondjuk a Feedly becachelte, így ott meg tudtam nézni... (2018.02.20. 08:42) Szentpétervár ízelítő
  • Kis ember: @luxusMátéslusszkulcs: Az útnak vége, de nemsokára jön a következő. És ígérem, hogy befejezem az ... (2018.01.24. 11:33) 2017.07.27. Visby, Gotland
  • Csöre: wow!Hűha!Hajjajjaj!Meg se tudok szólalni! És a ti hajótok "csak" olyan böhöm nagy volt??? Azért az... (2017.11.18. 15:18) 2012. december 17. Panama-csatorna

Linkblog

Megint a vízen vagyok. Az angol és a Disney hajók után most a Silver Wind fedélzetén. Az út a Karib-tengeren és Dél-Európa partjainál vezet. Esténként a koktélbárban zongorázom, napközben a kikötőkben mászkálok. Élmények, benyomások egy bárzongoristától.

AZ ÚTVONAL

Hogy merre járok, az https://www.icruise.com/ships/silversea-cruises-silver-wind-cruise-itineraries.html oldalon lehet megnézni

2017.06.26. Honningsvag, Nordkapp

2017.07.08. 12:14 :: Kis ember

Utunk legészakibb részéhez értünk. Az Európa legfelső csücskénél található Honningsvagtól kell még egy kicsit buszozni a Nordkapp pontig. Bár Norvégiában csak 5000 fő fölött lehet város egy település, Honningsvag kivétel e szabály alól és a maga 2500 fős lakossága ellenére igenis város. A nap május 13. és július 31. között sosem megy le a, november 21 és január 21 között pedig nem emelkedik a horizont fölé. Előző napokon munka után, mikor éjfélkor kimentem a tatra friss levegőt szívni, a nap északon világított, mint otthon nyáron este hét körül. Reggel északkeletről indul, fölkúszik a zenitre, majd északnyugat felé leereszkedik, végül teljesen északnak kanyarodik és ott átmegy keletre. Az éjjel tizenegyórási szettemet délután hatnak érzem, mintha akkor kezdődne a munka, az árnyékolókat le kell engedni, különben a szemembe süt.

 

ejfeli_napsutes.jpg

Éjféli napsütés

 

Gondolhatnánk hogy nagyon hideg van, de a Golf-áramlat, ez a természetes radiátor fűti Norvégia északi partjait. Az éves átlaghőmérséklet 2 Celsius fok és télen is csak -4. Azért légkondicionálóra nincs szükség, hiszen a napnak nincs ereje, a föld fagyott marad.

 

nyari_ho.jpg

Nyári hó

 

A táj barátságtalan, fa sehol, csak moha-zuzmó társulás, a tundra jellegzetes növényvilága.

 

baratsagtalan_taj.jpg

Barátságtalan táj 1.

 

A kikötőben Bamse, a Honningsvag-ban született hős tengerészkutya szobra fogad. A 89 kilós bernáthegyi a II. Világháborúban szolgált. Eric Hafto kapitány kutyája Oslóban hajózott be a Thorodd nevű bálnavadászhajóra. Mikor kitört a háború, a Thorodd-ot a norvég haditengerészet beszipkázta őrnaszádnak. A náci invázió idején szállítóhajóként üzemelt, majd röviddel az 1940. június 10-i kapituláció előtt a Thorodd egyike volt annak a 13 hajónak, melyek az Egyesült Királyságba menekültek. Egy hét alatt tették meg a távot. Gyorsan átalakították aknakeresővé.

Bamse azon felül, hogy jó hatással volt a legénység moráljára, állítólag megmentette egy hadnagy és egy matróz életét. A hadnagyot meg akarta késelni egy merénylő, ezt Bamse a tengerbe lökte, a matrózt pedig, aki a fedélzetről a vízbe zuhant, kihúzta a partra. Angol új hazájában a kikötőből busszal jutott be a városkába, bérletét a nyakörvén viselte. Ha verekedés tört ki a már kissé ittas legénység tagjai között, mancsát a vállukra téve nyugtatta őket majd visszavezette a bódult matrózokat a hajóhoz. Hogy igazak-e a történetek, nem lehet biztosan tudni, a tengerjáró emberek szeretnek nagyokat mondani, de a lényeg, hogy a jóindulatú bernáthegyi a norvég haditengerészet és ellenállás egyik szimbóluma lett, híres képe, melyen a navy sapkáját viseli képeslapokra is rákerült. Hétéves korában hunyt el szívelégtelenségben, katonai temetés mellett helyezték örök nyugalomra, százak kísérték utolsó útjára Montrose-ban.

 

bamse.jpg

Bamse

 

A tehetősebbek helikoptert bérelnek,

 

erkezik_a_helikopter.jpg

Érkezik a helikopter

 

nekünk jó lesz a busz is, alig 40 perc az út. Mellettem olasz navigátorunk ül, aki emellett a mentőcsónakom parancsnoka is. Rendszeresen szolgál új információkkal az utankénti gyakorlatok alkalmával. (Hogyan kell eloldani a mentőcsónakot? Szétcsatlakoztatjuk a tápkábelt, kiütjük a piros biztosítószeget és eloldjuk az alsó merevítőköteleket. Hogyan indítjuk be a csónakot? Először a két ülés közti piros kapcsolóval áram alá helyezzük, majd a két motort két külön indítókulccsal elindítjuk. Mi a teendő ha a motortérben tűz üt ki? A tűzoltókészüléket a helyéről el nem mozdítva csatlakoztatjuk a motortérbe vezető csőhöz és megnyomjuk a kart.) Körülbelül húsz perc múlva kiáltozásban tör ki, captáin, captáin, harsogja nyílt olasz á-ival és mutogat, valóban, az emelkedőn előttünk kapitányunk küzd az emelkedővel a számára külön fenntartott biciklivel. A fehér kerékpár sportosabb, mint az általam használt ezüst, viszont nincs sárvédője, lámpája és csomagtartója, szoktam látni az átmenőraktárban. Derekasan nyomja az „öreg”, Alessandro szerint a Nordkappot célozta meg. Indulás előtt még én is töprengtem rajta, nem is az oda-vissza 70 kilométer riasztott el, hanem az idő rövidsége, hiszen délután egykor már indulunk is tovább. És ha valami történik a bringával, mikor még 20 kilométer van hátra... A kapitány könnyen ugrál, nélküle úgysem indulunk el. Most kivételesen én voltam a bölcsebb, hajónk ura elszámította magát, nem gondolt arra, hogy a terület csöppet sem sík, félútról vissza kellett fordulnia.

 

baratsagtalan_taj2.jpg

Barátságtalan táj 2.

 

A legészakibb ponthoz elérve hideg és köd fogad. Buszvezetőnk nyugtatgat, negyedóra múlva kitisztul az idő, a hideg ugyan megmarad, de legalább nem csak az orrunkig fogunk látni. Elmeséli, hogy hat hete, május közepén még húszcentis hó volt az utakon, most már remek idő van. Kösz szépen. És valóban, az időjárás még az angolnál is szeszélyesebb, szinte percenként változik.

 

valtozekony_ido.jpg

Változékony idő

 

Pár percig a fűtött épületben mászkálunk, van itt kiállítóterem, mosdó, troll,

 

trollok.jpg

Troll

 

szuvenírbolt, ahol pár képeslapért és egy hűtőmágnesért megint Tuvalu éves bevételét fizetem ki és egy zongora.

 

zongora_eszakon.jpg

Zongora északon

 

Nem nagyon szoktam „civilben” zongorázni, de mikor fogok én legközelebb ilyen közel az Északi-sarkhoz zenélni?! Eljátszom egy rövid Bartók darabot, udvarias taps fogadja.

Kimerészkedünk a hideg spiccre, itt egy emelvényen stilizált földgömb várja a fényképezkedőket, egymást kérjük meg kép készítésére, aztán inkább már csak engem, mert én vagyok az egyetlen, aki rendes fényképezőgépet cipel magával, nem csak zsebre dugja a mobilját.

 

doktorno.jpg

Doktornő

 

A kirándulók etnikai aránya itt sem tükrözi a legénységét, az összes léhűtő itt van – aki fel tudott időben kelni. Emitt például a „Voices of Silversea”, az énekesek női tagjai és egy nemzetközi hosztesz. Holland, angol, ír és brazil hölgyek láthatók a képen. A kerekesszék olasz.

 

enekesek_es_hosztessz.jpg

Énekesek és hosztesz

 

Szegény angol énekeslány négy napja eltörte a lábát. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy escortként tette, mikor az utasokat kísérte, így üzemi balesetnek számít, tehát nemcsak hogy a gyógyítás költségeit fedezi a biztosító, hanem a kiesett munkabérét is kompenzálják valamennyire. Erősködött ugyan, hogy szívesen marad, mert ülve is tud énekelni, de a biztonsági előírások nem engedik. Bergenből majd haza kell mennie.

Pár perc elég is itt kinn, erősen fúj a metsző szél, visszamenekülünk a pavilonba. Kicsit átmelegszem, még van negyedóránk, kisétálok a túloldalra. Kedves szoborkompozíció fogad. 1988 júniusában hét gyerek a világ különböző szegletéből összegyűlt itt egy hétig Nordkappon és megalkották a „Barn av Jorden”, a „Föld gyermekei” szobrot, az együttműködés, barátság, remény és öröm jelképét. (Gondolom némi felnőtt segédlettel.)

 

bekeszobor.jpg

Békeszobor

 

Sorrendben: Jázmin-Tanzánia, Rafael-Brazília, Ayumi-Japán, Shithedeo-Thaiföld, Gloria-Olaszország, Anton-Szovjetunió, Louise-Egyesült Államok.

 

Visszafelé kétszer is látunk rénszarvascsordát, kedves sofőrünk megállítja a buszt, hogy rácsodálkozhassunk, arcán olyan kifejezés, mintha nálunk kérné meg valaki a Volánbusz vezetőjét, álljon már meg egy pillanatra, hogy megcsodáljuk a teheneket.

 

renszarvaskolyok.jpg

Rénszarvaskölykök

 

A piernél zenebona fogad, szerencsétlen triót kitették a hatodikra a recepció melletti kis erkélyre, hogy welcome-zenét játsszon a visszatérő utasoknak. Mintha nem lenne elég bajuk a rengeteg próbával, még meg is fagyasztják őket. A bejáratnál a hallban egy adag kibelezett lazac várja, hogy valaki a konyhába vigye. Az utastérben. Érthetetlen.

 

lazac_a_fedelzeten.jpg

Lazac a fedélzeten

 

Most keletnek fordulunk, irány a Fehér-tenger. Arhangelszk és Murmanszk. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://vizizene.blog.hu/api/trackback/id/tr1512648785

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.