Kérit kommunista tevékenységéért Magyarországon halálra ítélték, de Lenin kicserélte. Kéri elmondta: megérkezett Moszkvába. Trockij, akit jól ismert, ünnepi fogadást rendezett tiszteletére. Az asztalon jeges vödrök álltak francia pezsgővel és amerikai tejkonzervek köcsögökben. Odalent az utcákon éhségtől haldoklók feküdtek a házfalak mentén. „Mit kívánsz tőlünk, Kéri elvtárs? Mindent megadunk néked”, szónokolt Trockij. „Egy útlevelet, hogy elhagyhassam ezt az országot.”

Valamiért ez a Faludy anekdota jutott eszembe Arhangelszk kátyús, hullámos és mocskos utcáin kerekezve. Délben sikerült kiszabadulni, pedig már reggel nyolckor kikötöttünk. Viszont Szovjetunióhoz Oroszországhoz méltóan KGB-sek (most épp FSZB-nek hívják, de ugyanaz a Berija-mentalitás) mindenütt, bumázska nélkül sehova!

Mindenkinek meg kell jelenni a hatóságok előtt (ez még nem gond), viszont akinek bahamai tengerészkönyve van, azt nem engedik ki. Mitől félnek, hogy valaki illegálisan be akar vándorolni Arhangelszkbe egy hatcsillagos hajóról?! Szerencsére elhoztam a brit tengerészkönyvemet, így én mehetek. Órákig tart, míg a nagy tányérsapkás ávósok átvizsgálják mindenki papírjait, beviszik a számítógépbe, majd egy papíron is kipipálják. Mikor a hajót elhagyjuk, a karám kijáratánál kis konténer, abban is ül három elvtárs, ők is átnézik az útlevelet, tengerészkönyvet, újabb pipa egy papíron, belecsúsztatnak egy cetlit az útlevelembe – a másik felét letépik és elteszik – és a lelkemre kötik, nehogy elhagyjam, le kell adnom, mikor visszajöttem.

Ennyi az üdvözlő bizottság, információ sehol, térkép sehol, menj amerre látsz. A kikötővel szemben egy cipőboltban pénzkiadó automata, bizalmatlanul méregetem, inkább egy közeli bankhoz kerekezem. Itt már mindenütt gondosan lelakatolom a biciklit, áldom az eszem, hogy a görögöknél vettem egy U lakatot.

Lakat

A bankban az automata csak oroszul kommunikál, szerencsére az egyik tisztviselőnő beszél kicsit angolul, diszkréten elfordul amíg a PIN kódot beütöm, aztán segít. Fogdosom az ezer rubeleseket és arra gondolok, gyerekkoromban bele volt ütve az alumínium kanálba (meg mindenbe): Cena 17 kopek. Még a forgácsológép is csak pár rubel volt...

Szemerkélő esőben tekerek egy szocreál épület előtt, akár a ráckevei orvosi rendelő is lehetne, csak azelőtt nincs ilyen szép szobor. A táskámba nyúlok a fényképezőgépért, csak az objektívet találom a kabát alatt, beugrik, hogy a kamerát letettem a kabinban, mielőtt felmentem az immigration-ra. Puff neki, marad a telefonom.

Szocreál

Egyelőre találomra fordulok be az utcákon, mint később kiderül a fő sétálóutcán járok. Emberek alig, a térkövön látszik hogy pár éve rakták le de máris hullámos (és mocskos), örülök hogy trekkinggel vagyok. Valahonnan hangszóróból beszéd és zene szól, az Univermag frontján vannak kitéve hangosbeszélők, onnan zajonganak, reklámokat szórnak a szürke ég alá.

Univermag

Kíváncsiságból bemegyek, egy kínai piac és egy GUM keveréke tárul elém. Továbbmegyek, az utca két oldalán gyönyörű régi faházak váltják egymást panelépületekkel.

Faház

Az egyiken cirill betűs felirat: szuvenír. Bemegyek a dupla ajtón, kis folyosóra jutok, sehol semmi jelzés. Elbizonytalanodom, aztán benyitok a másik ajtón, mögötte gyezsurnaja üldögél, kérdezi szuvenír? Mondom da, int hogy arra. Az egyik szobácskában tényleg ajándékbolt, matrjoska babák, fából faragott díszek. Hűtőmágnest és képeslapokat veszek. Az eladónő nem beszél csak oroszul, egy csodaszép szőke fiatal lány a barátjával szintén válogat, ők segítenek. A bolt előtt szóba elegyedem velük, Moszkvából jöttek, mutatják hol van a turistainformáció. Ott végre beszélnek angolul és térkép is akad. V. barátom, aki ezt a blogot is kezeli, megkért hogy vigyek neki régi orosz hajós újságot vagy képeslapot, ez után érdeklődök. A tengerészeti múzeumhoz irányítanak, arra taposok az ellenszélben.

Szobor

Ez a szobor valamiért híres, mert szerepelt az útikönyvben, de nem sikerült rájönnöm miért.

A tengerészeti múzeumban megveszem a százötven rubeles belépőt és veszek még háromszázért egy „bjezbolka”-t, cirill betűs Arhangelszk feliratú bézbólsapkát. Az alsó szinten halászeszközök, fantasztikus régi hajómodellek váltakoznak második világháborús légvédelmi ágyúkkal és szakállas kapitányok, admirálisok arcképével.

Modell

Természetesen minden csak cirill betűkkel van kiírva, a gyezsurnaja (a múzeumban, ahol rajtam kívül csak egy kisgyerekes anyuka volt látogató, négy gyezsurnaja is volt: egy a jegyet adta, egy a ruhatárat kezelte és mindkét emeleten volt egy teremőrnéni) hív egy szakállas fiatalembert, aki tökéletes angolsággal és nagy lelkesedéssel végigvezet a tárlaton. Ahogy nézem, örül hogy talált valakit akivel beszélgethet angolul, én hasonlóképpen.

Sajnos nem találok se régi képeslapot, se régi újságot, egy tippet, hogy a Vasárnap sugárút másik végén a három nagy toronyház egyikének aljában működik egy antikvárium. Hogy jutok oda? Csak menjek egyenesen át a Lenin téren, onnan indul.

A Lenin tér (plosagy Lenina) pont olyan, mint a neve: hatalmas és rettenetesen kommunista, jobboldalt a pártház elnyúló tömbje, szemben felhőkarcoló.

Lenin tér

A Vasárnap sugárút (Voszkreszenyije proszpekt) pont kettészeli, másik oldalán óriási Lenin szobor.

A hős ki csak népének él

Itt még nem a szoborparkban van, de a mentalitást elnézve még nem is való oda. Akinek van hozzá kedve és idege, nézze meg a youtube-on az idevágó videót (neo Ranbo 13 {Official Video} 2000).

A bolt kiesik a belvárosból, szorgalmasan tekerek. Megkérdezek egy szimpatikus párt, merre lehet. Már megtanultam, ha rögtön angolul szólalok meg, úgy tekintenek rám mint egy imperialista kémre és nem válaszolnak, de ha összeszedem az orosztudásomat (izvinyitye pazsaluszte, ggye nahogyitszja eto?), akkor mosolyognak és segítenek, sőt még angolul is próbálkoznak. Innen üzenném Virág Cecília tanárnőnek, hogy értékelem a memoriterjeit, de szart sem érnek, senki nem volt kíváncsi a „Gorodszkoj transzport v Budapeste rabotajet pa szisztema bez konduktora, znacsit nado kupity bileti zaranyeje” (A budapesti közlekedés kalauz nélküli kocsikkal működik, ezért előre meg kell váltani a jegyeket) mondatomra, az általános iskolában tanultakkal viszont remekül boldogultam. Elég volt a „Centr gorada” kifejezést ismételgetni, mindenki lelkesen mutatta az utat. Megtalálom az üzletet, van itt minden relikvia, pont régi hajós újság és képeslap nincs. Bleh, kedves V., hiába kerekeztem ki idáig. Vigasztalásképp küldök neki mai képeslapot, a postán újabb gyezsurnaja, nem sikerült rájönnöm mit csinál, mert egyébként minden olyan, mint a bárisnya nélküli nyugati társaiban. Automata sorszám, nők a pult mögött, kis bódéban bélyeg- képeslap- és biszbaszárus. Veszek bélyeget, rájövök hogy nincs nálam toll, kérek egyet, nem adnak csak 10 rubelért. Érdekes, eddig sehol nem volt probléma kérni kölcsön egy tollat. Egyébként remek toll, azóta is azt használom.

Templom

Látok egy plázát, gyorsan bemegyek mert már kezdek fázni. Hol szitál az eső, hol pedig fúj a szél, hol egyszerre mind a kettő. Eszem egy forró krumplit (milyen leleményes a mi népünk!) és egy blincsikit almalekvárral, hozzá helyi málnaszörpöt kancsóból, isteni. Mikor átmelegszem továbbindulok.

Kétfajta ház

Visszabiciklizek az információhoz, kérdezem hol van fodrász. Tétováznak, végül egyet találnak, alig két percre található. Odamegyek, csak nők vannak, nők sürögnek-forognak és a páciensek is csak nők. Azért mosolyogva bólintanak, lelakatolom a biciklit, 500 rubelt kérnek, szerintem sok, de még így is ötödannyi mint Norvégiában lenne; körülbelül spanyol árfolyam.

Díszes faház

Eltelt az idő, tépek vissza a hajóra, útközben a szomorú időben még lefényképezem a garadszkoj transzport v Arhangelszke-t, végsőkig leharcolt buszok küzdenek a kátyúkkal, mikor elindulnak recseg a váltójuk, párás ablakaikon nyűtt arcok bámulnak ki a sarkvidéki nyárba.

Végsőkig leharcolt buszok 1

Végsőkig leharcolt buszok 2