Cadiz nagy kedvencem. Már írtam, egyetemi város, tehát tele van fiatallal és élettel, nincs átmenő forgalom, az utcák keskenyek és az autók szinte ki vannak tiltva a belvárosból. Ezért aztán élhető, látványos, barátságos és emberi. A legtöbb helyen nincs külön úttest és járda, hanem egy szintben van minden, így nincs az az érzése az embernek, hogy szűk helyre van beszorítva. Ha nagy ritkán mégis jön egy kocsi, lassan hajt és van időnk félrehúzódni egymás útjából.
Nincs járda
A házak gyönyörűen karbantartva, a lépcsőházak és a belső udvarok a megunhatatlan csempével kirakva.
Tipikus lépcsőház
Belső udvar csempékkel
Cadiz érdekes formájából adódóan – csak egy földnyelv köti össze a szárazfölddel és szinte tökéletes hatszög alakja van – minden út a katedrálishoz vezet.
Katedrális a tenger felől
A katedrális körül a fő téren zajlik az élet; a flamenco táncosok éppen szünetet tartanak, az egyik nő sminkjét igazgatják a templom lépcsőjén.
Flamenco táncos pihenője
Rengeteg gyerek szaladgál, köztük nem egy nagyon szépen felöltözve. A fiúk elegánsak, a lányok menyasszonyi ruhában, fakereszttel. Biztos valami ünnep készül, csak nem bérmálkozás?
Menyasszonynak öltözött kislányok 1.
Menyasszonynak öltözött kislányok 2.
Elegáns kisfiú
(Engedtessék meg, hogy kicsit kiakadjak. Szerencsés vagyok, mert annak idején a fényképezőgépemhez vettem egy 70-300-as lencsét, így viszonylag távolról is tudok portréjellegű képet készíteni. Természetesen semmiféle szexuális tartalommal nem bírnak a fenti képek: hogyan is lehetne, hiszen számomra – amellett, hogy ezek éretlen gyerekek – a dokumentálás a lényeg. Mégis óvatosan fényképeztem, hiszen amilyen idióta világban élünk, bármikor meggyanúsíthattak volna pedofíliával, mint azt oly gyakran olvassuk az amerikai hírekben. Én különösen ki vagyok erre tanítva három év Disney-s munka után, ahol még az is szabályozva van, hogy nem szállunk be a liftbe, melyben csak gyerek utazik és ha elvész egy lurkó, akkor minimum ketten kell visszakísérni, hogy legyen tanú. Szerencsére a spanyolok még nem tartanak itt, de ez akkor is elkeserítő.)
Katedrális
Mindezt a szemben lévő ház ablakából idősebb ember figyeli.
Öreg az ablakban
Bár elhatároztam, hogy csak a szokásos pan-churiso-zumo de naranja ebédemre költök, betévedek egy cipőboltba, melyen hatalmas tábla hirdeti: „Rebajas”, azaz leértékelés. Valóban remek cipők vannak, 25 euróért beszerzek egy kora őszi bőrcipőt (Hecho en Espana), jól fog az még jönni fenn a magas Északon, a norvég fjordok között vagy Murmanszkban. Aztán csak bambulok, szagolom az édes virágokat, arcomat a szélbe fordítom és élvezem az óceán felől fújó langyos szelet. Innen már csak felfelé megyünk, ki kell élvezni a meleget.
