vízizene

2023.08.14. Gibraltár-La Linea de la Concepción

Alapszabály, hogy hiába jön vissza az ember egy kikötőbe, amit lehet, azt akkor és ott kell megnézni. Mert lehet, hogy nem jön vissza...

It is a basic rule that even if you come back to a port, you must see what you can then and there. Because you might not come back...

 

Mikor ezeket a sorokat írom (augusztus 29-én), a tervek szerint éppen Gibraltáron kéne kikötnünk. Ha észak felé nézek, éppen látom a Sziklát, de mintegy 21 csomós sebességgel haladunk a szoros felé, hogy aztán észak-északkeletnek fordulva két napig hajózzunk Southamptonba. Hogy mi történt, azt majd a Palma de Mallorca bejegyzésemben leírom.

When I write these lines (August 29) according to the plans we should dock in Gibraltar. If I look north I can just see the Rock, but we are heading towards the strait at about 21 knots speed then turning north-northeast to sail for two days to Southampton. I will describe what happened in my Palma de Mallorca post.

 

Augusztus 14-én viszont szépen kikötöttünk. Áldom az eszem, hogy a múltkor a meleg ellenére meglátogattam a majmokat, mert ez alkalommal egy jókora felhőben ül Gibraltár orma.

On August 14 however we docked nicely. I'm glad I visited the monkeys despite the heat last time because this time the Gibraltar peak is sitting in a big cloud.

 

Felhőbe hanyatlott/The Rock in cloud

Az utasok csalódottak, én azonban nem. Megyek a reptérre, hátha most a jobb fényképezőgépemmel le tudok kapni egy repülőt, amint épp az úttal kettéosztott futópályán landol. Egyszer már sikerült.

The passengers are disappointed but I am not. I'm going to the airport to see if I can use my good camera to capture a plane as it lands on the runway that crosses the road. I've done it once.

A hajót a járón keresztül elhagyva elkészítem az obligát képet, minden hajóról csináltam már.

Leaving the ship through the angway I take the obligatory picture I've already done it for every ship.

 

P&O Britannia

Most már a helyes oldalon kerékpározva igyekszem a Devil's Tower Road felé, hogy jó helyen lecövekeljek. Legnagyobb megdöbbenésemre a felszíni átjárás megszűnt! Két külön alagutat építettek, egyet a gépjárműveknek, egyet pedig a gyalogosoknak-kerékpárosoknak. 15 évig tartott, idén márciusban fejezték be. Öt évig szüneteltették a munkát, miért nem tudtak még pár hónapot csúszni...?

Now cycling on the correct side I try to head towards Devil's Tower Road to get a nice place. To my astonishmentthe crossing has closed! Two separate tunnels were built, one for vehicles and one for pedestrians and cyclists. It lasted 15 years and was completed in March this year. They suspended work for five years, why couldn't they slip a few more months...?

 

Elterelnek a félsziget északi részére, ott nyílik az alagút bejárata, elsőre nem is találom meg, keresgélnem kell.

 

I am diverted to the northern part of the peninsula, the entrance to the tunnel opens there. I can't even find it at first, I have to search it.

 

Alagút bejárata/entrance of the tunnel

 

Nem lehet rá panasz, csillog-villog, ki van világítva, mégis kissé elszontyolodva tekerek át rajta.

 

I can't complain about it, it sparkles and flashes, it's lit but I still go through it a little offended.

 

alagút/tunnel

 

Az alagút után határátkelő fogad. Szerencsére nálam van a személyi igazolványom, mint EU állampolgárt szó nélkül továbbengednek. Ez régen nem volt, de ugye az angolok kiléptek az EU-ból. A Monty Python ideillő jelenetét mormolom magamban, amíg szkennelik az igazolványomat.

 

After the tunnel there is a border crossing. Fortunately I have my ID card with me, as an EU citizen they let me on without a word. This wasn't here last time but the English left the EU, right? I mutter the appropriate scene from Monty Python to myself while they scan my ID.

 

A spanyol részen, La Linea de la Concepción városkában egy padon elintézem a felgyülemlett ügyeimet. Letöltök pár podcastot, a hajós internetcsomag nem engedélyezi, itt a mobilnetemmel pillanatok alatt megvan.
A szomszédos hegyre igyekszem. Itt tiszta az idő. Hiába, ez spanyol időjárás. Kellett Gibraltárnak britnek lenni!

 

In the Spanish part in the town of La Linea de la Concepción I take care of my accumulated to-do-list on a bench. I download a couple of podcasts, the ship's internet package does not allow it but here I have it in seconds with my mobile network.
I try to go to the neighboring mountain. The weather is clear here. Because it's Spanish weather. Poor Gibraltar why are you British!?

 

Itt tiszta az ég/The sky is clear here

 

A közepes forgalmú főutat elhagyva földútra terel a GPS. Néhány helyen mély a homok, viharok utáni átfolyások hordaléka lehet.

 

Leaving the medium-traffic main road the GPS guides you to a nonpaved road. In some places the sand is deep. It may be the sediment of flows after storms.

 

Off-road

 

Bár a telefon biztat, hogy egyenesen felfelé menjek az egyik ilyen homokos földúton, inkább kerülök. Jól teszem, húsz perc tekerés után aszfaltúthoz érek, ez egyenesen a magasba vezet. Forgalom semmi, egyetlen katonai terepjáró jön szembe, a benne ülő egyenruhások érdeklődve nézik, ahogy küszködök felfelé. Szerpentint csinálok a szerpentinből, azaz a már megszokott módon az út két széle között kígyózok, mert igen meredek. Egyszercsak vízszintes fémrudak váltkák fel az aszfaltot mintegy két méter hosszan. Ezt Svájcból ismerem, tehénkorlát. A járművek és az emberek könnyedén áthaladnak rajta, a tehenek viszont félnek rámenni.

 

Although the phone encourages me to go straight up one of those sandy dirt roads I avoid it. I'm doing it right. After twenty minutes of riding I reach an asphalt road which leads straight up. There is no traffic, a single military off-road vehicle approaches. The men in uniform in the car watch with interest as I struggle uphill. I make a serpentine out of the serpentine, i.e. as usual I snake between the two edges of the road because it is very steep. Suddenly horizontal metal bars replaced the asphalt for about two meters. I know this from Switzerland, it is a cow fence. Vehicles and people pass through it easily but cows are afraid to go on it.

 

Bunkerek sora tűnik fel, nagyjából ötszáz méterre egymástól. A képen piros vonalkával jelöltem.

 

A row of bunkers appears, roughly five hundred meters apart. I marked it with a red line in the picture.

 

 

Bunkerek sora/bunkers

 

 

Egy ilyen közvetlenül az útra lóg.

 

One of these hangs directly on the road.

 

 

Bunker az út mellett/Bunker next to the road

 

 

Igen meredek szakasz következik, inkább tolom a következő bunkerig. Ez nem a hegy teteje még, de közel vagyok.

 

A very steep section follows, I push the bicycle to the next bunker. It's not the top of the mountain yet but I'm close.

 

 

Bunker a hegy tetején/Bunker on the top of the hill

 

Be akarok menni, de a bejáratnál lévő szemét és mocsok eltántorít.

 

I want to go in but the garbage and filth at the entrance puts me off.

 

Bunker bejárat/entrance of a bunker

 

Nem kell már sokat kapaszkodni és el is érem... a szokásos kerítést. Zona Militar, pfff, ezért nincs forgalom, ez zsákutca. Végülis amiért jöttem, azt megkapom, vissza tudok nézni Gibraltár sziklájára

 

I don't have to climb much and I reach... the usual fence. Zona Militar, pfff, that's why there's no traffic, it's a dead end road. After all I get what I came for. I can look back at the Rock of Gibraltar

 

Gibraltár sziklája/Rock of Gibraltar

 

tájkép/panorama

 

A másik irányba a szokásos délspanyol pusztaság. Sergio Leone bármelyik spagettiwesternjét le lehetne itt forgatni

 

In the other direction is the usual southern Spanish wasteland. Any of Sergio Leone's Spaghetti Westerns could be filmed here

 

Filmbe illő táj/movie landscape

 

Most látszik, milyen magasra kapaszkodtam. A piros nyíl a 17 emeletes Britanniára mutat

 

Now it can be seen how high I reached. The red arrow points to the 17-deck high Britannia

 

 

17 emeletes hajó/17 deck high ship

 

Lefelé száguldva megpillantom a tehenet, amelyik oka lehet a rácsoknak.

 

Racing down I spot the cow which may be the reason for the bars.

 

Tehén/cow

 

Nem tudom mit ehet itt a szegény jószág, száraz kórók váltakoznak tüskés bokorral. A bőre tépett, heges. Belőled se lesz úricipő - gondolom, miközben szorgalmasan fényképezem. A levegő forró de párás, sajnos nem látszódik rendesen a szikla. Hálás vagyok a jószágnak, eszembe juttatta a tehénakadályt. Ha ezen negyven-ötvennel száguldanék át, biztos a bukás. Óvatosan lelassítva kelek át rajta, vigyázva hogy a kerekek a rudakra merőlegesen haladjanak.

 

I don't know what the poor animal can eat here, dry weeds alternate with thorn bushes. His skin is torn and scarred. You won't be a gentleman's shoe - I think as I diligently take pictures. The air is hot but humid, unfortunately the rock is not visible properly. I am grateful for the cattle, it reminded me of the cow hurdle. If I raced through it at forty or fifty I would surely fall. I carefully slow down and cross it, making sure that the wheels move perpendicular to the bars.

 

A kis házikónál, ahol idefelé az aszfaltútra tértem, balra fordulok és a sok nyom közül próbálom eltalálni, melyiken is jöttem. A GPS nem segít, szerinte itt nincs is út. Egy ideig úgy tűnik eltaláltam. Az irány jó, de az út ismeretlen. Ilyen pocsolyával például nem találkoztam.

 

At the small house where I turned onto the asphalt road I turn left and try to guess which way I came from among the many possibilities. GPS doesn't help, it says there's no road here. For a while I seem to have hit it off. The direction is good, but the road is unknown. For example I have never met such a pond.

 

 

Nem erre jöttem/I didn't come this way

 

Sebaj, házakat látok, arra tartok. A földútból hirtelen fehér murvával fedett gát lesz, néhol olyan vastag, megáll benne a kerék.

 

Never mind, I see houses that's where I'm heading. The dirt road suddenly becomes a dam covered with white gravel, sometimes so thick that the wheel stops in it.

 

Murvával fedett út/gravel paved road

 

A házak ugyan ott vannak a meredek rézsű alján, de megközelíthetetlenek. Egyrészt a tüskés bozót miatt, másrészt pedig mindegyik parcellát legalább két méter magas fal választja el egymástól és a gáttól. Érthetetlen építkezés!

 

Although the houses are at the bottom of the steep slope, they are inaccessible. Because of the thorn bushes and each plot is separated from each other and from the dam by a wall at least two meters high. Incomprehensible construction!

 

Érthetetlen építkezés/Incomprehensible construction

 

Sebaj, időm bőven van, az irány jó, biztatom magam. Egyszerre egy elkorhadt talpfát veszek észre. Belémhasít a felismerés, ez egy vasúti töltés lehetett! Na akkor biztos vezet valahova! Nagyobbat nem is tévedhettem volna.

 

I have plenty of time, the direction is good. I reassure myself. At the same time I notice a rotten sleeper. The realization cracks me up: it could have been a railway embankment! Well, it must lead somewhere! I couldn't have been more wrong.

 

 

A töltésen egyre inkább átveszi a természet az uralmat, sűrű tüskés bokrok állják utamat. Átvergődök rajtuk, megúszva néhány karcolással. Oldalra nincs hova menni, irány előre! Egyszercsak végetér a töltés. Balról teniszlabda pattogása hallatszódik, sportolók edzenek - természetesen fal és kerítés mögött.

 

On the road the nature takes over more and more, thick thorny bushes stand in my way. I scramble through them, escaping with a few scratches. There is nowhere to go to the side, go ahead! All of a sudden the road ends. The bounce of a tennis ball can be heard from the left, athletes are training - of course behind a wall and a fence.

 

Kiabálok nekik fentről, megdöbbenve néznek rám, mit kereshetek én itt? Kérdezem, hol a kijárat, azt mondják fogalmuk sincs, soha az életben nem jártak még ezen a részen. De ha már ott vagyok - érdeklődik az egyik - nem látok egy teniszlabdát? - Nem, felelem kicsit meghökkenve, hogy most hogyan tovább. Találok egy igen keskeny ösvényt, amelyik levezet a töltésről, azon óvatoskodok. Egy bokor aljában meglátom a teniszlabdát. Hé, kiáltom, itt a labdád! - Jó, csak vigyázz a kígyókkal! Mivan??? Ugrok hátra, a fickó nevet, csak vicceltem, mondja. Erős a kísértés, hogy a "puta" szót használjam a felmenőjével kapcsolatban, de úgysem tudok spanyolul káromkodni.

 

I shout at them from above, they look at me in shock, what am I doing here? I ask where the exit is, they say they have no idea, they have never ever been at this part. But once I'm there - asks one - don't I see a tennis ball? - No, I answer, a little surprised at how to proceed now. I find a very narrow path that leads down from the slope, I'm careful. I see the tennis ball under a bush. Hey, I'm yelling, here's your ball! - Good, just watch out for the snakes! What??? I jump back, the guy laughs, I was just joking, he says. I'm tempted to use the word "puta" in reference to her ancestry but I can't swear in Spanish anyway.

 

A kerítés egy tenyérnyi résén benyújtom neki a labdát, majd egy keréknyomban elindulok a fal mellett. Egy telekre érek, gondolom innen már nyert ügyem van. Egy kutya vadul ugatni kezd, behúzom a nyakam és remélem hogy meg van kötve. A telek gondosan körbekerítve, ez is zsákutca. Vissza! A kutya megint ugat. Hallom a főutat, itt kell legyen! Meg is pillantom, természetesen egy fal mögött. Egy helyen leomlott a kerítés, tüskés ágakat halmoztak fel a betolakodók ellen. Minden mindegy alapon feldobom a tetejére szegény biciklit, majd ágról-ágra lépdelve kiérek a járdára. A kerékpárt nem tudom megemelni, kirángatom. Ha most nem kaptam defektet, akkor soha nem fogok - gondolom. Gondosan átnézem mindkét kereket, legalább hat tüskét távolítok el, de a nyomás tart, úgy látszik nem mentek mélyre. Itt már segít a helymeghatározás, szaporán tekerek a hajó irányába. Körülbelül ötszáz méter múlva egy kereszteződésnél érzem hogy baj van, laposodik az első kerék. Defekt!

 

I present the ball to him through a palm-sized gap in the fence and then I cycle along the wall. I'm coming to a ground, I think I've already won the case from here. A dog starts barking wildly, I pull my neck in and hope it's tied. The ground is perfectly fenced, it is also a dead end. Back! The dog barks again. I hear the main road, it must be here! I take a look, of course it is behind a wall. In one place the fence collapsed and thorny branches were piled up against the intruders. I throw the poor bike on top of the pile then step from branch to branch to reach the pavement. I can't lift the bike, I have to pull it out. If I haven't had a flat tire now I never will - I think. I carefully inspect both wheels, remove at least six spikes, but the pressure remains. It seems that they did not go deep. GPS helps here, I turn in the direction of the ship. After about five hundred meters at an intersection I feel that something is wrong. The front wheel goes flat. Puncture!

 

Tolom a bringát, megszólítok egy nőt, nem beszélünk egymás nyelvén, mutatom neki a lapos kereket. Int, hogy a következő sarkon van egy műhely. És tényleg, ott egy autógumis. Bemegyek, spanyol-olasz-angol keveréknyelven megkérdezem, tudnak-e segíteni. A fickó kikapja a belsőt, belenyomja egy hordó vízbe, mutatja hogy két helyen is lyukas. Ilyen gumija nincs, de nem messze van egy Carrefour nagyáruház. Otthagyva a szétszedett biciklit nyakamba szedem a lábam, elkocogok a koradélutáni hőségben a boltba, veszek többfajta belsőt is. Innen már megy minden, mint a karikacsapás, pikk-pakk felhelyezi, az öteurós díj mellé hálásan adok neki még egy öteuróst. Kösz haver, hosszú gyaloglástól mentettél meg!

 

I push the bike and I ask a woman. We don't speak each other's language, I show her the flat tyre. He gestures that there is a workshop around the next corner. And indeed there is a car tyre repair workshop. I go in and ask in a mixed Spanish-Italian-English language if they can help. The guy takes out the tube, puts it in a barrel of water, shows that it has two holes. He doesn't have such kind of tubes but there is a Carrefour store not far away. Leaving the disassembled bike behind I jog to the store in the early afternoon heat and buy several types of tubes. From there everything goes fast, he repairs the wheel in two minutes. I gratefully give him another five euros in addition to the five-euro fee. Thanks mate, you saved me from a long walk!

 

Visszafelé beugrok még egy boltba, egy liter frissen facsart narancslevet ledöntök a torkomon, aztán eltekerek a hajóra. Még bőven időben.

 

On the way back I pop into another store. I drink a liter of freshly squeezed orange juice, and then head back to the ship. Still plenty of time.

 

 

2023.08.09. Cartagena
Mi a különbség egy hegy és egy miniszter között?
A hegy annál nagyobbnak látszik, minél közelebb érünk hozzá.
A miniszter annál kisebbnek

What is the difference between a mountain and a politician?
The mountain seems bigger the closer we get to it.
The politician seems smaller

 

A spanyolországi Cartagenában már többször jártam link (nem összekeverendő a kolumbiai Cartagenával, arról itt lehet olvasni: https://vizizene.blog.hu/2014/04/17/2012_december_18_cartagena ).
Cartagena nem túl érdekes város, színházrom, városháza, az egész tulajdonképpen egy hadikikötő. Kinéztem egy helyre kis dombot, hogy madártávlatból lássam.

I have been in Cartagena in Spain several times (not to be confused with Cartagena in Colombia, you can read about it here: https://vizizene.blog.hu/2014/04/17/2012_december_18_cartagena ).
Cartagena is not a very interesting city, ancient theater ruins, town hall, the whole thing is actually a military port. I spotted a small hill in one place to get a bird's eye view.

domb/hill

Reggeli után bringára pattanok, a szokásos spanyol kacskaringós kerékpárutakat használva átvágok a belvároson. A helyiek még csak ébredeznek, ami nem is csoda. Ugyanaz az időzóna mint Budapest, Berlin vagy Valletta, de sokkal nyugatabbra van, később kel a nap. Kis éttermekben kávéznak, falatoznak. A kutya pedig nézi őket.

After breakfast I jump on my bike and ride through the city center using the usual winding Spanish bike paths. The locals are still waking up: no wonder. It is the same time zone as Budapest, Berlin or Valletta, but it is much further west, the sun rises later. They have coffee and snacks in small restaurants. And the dog looks at them.

kutya nézi a gazdit/ dog watches the owner

Balra fordulok. Feltűnik egy csapat tapinacis biciklis, olyan gyorsan suhannak, hogy nemhogy a fényépezőgépet nincs időm elővenni a táskából, de a telefont se a zsebemből. Gondoltam hogy követem őket, de mire megtettem a harminc métert, ahol elhaladtak, már nyomuk sem volt. A haditengerészeti akadémiát megkerülve

I turn left. A group of cyclists in sportswear appears. They ride so fast that not only do I not have time to take the camera out of the bag, but also the phone out of my pocket. I thought of following them but by the time I had gone the thirty meters where they had passed there was no sign of them.
Bypassing the Naval Academy

haditengerészeti akadémia/Naval Academy

egy kiszáradt folyóágyban vezet tovább az út. Amerre a google térkép jelez, egy sorompóba üzközöm, a villásan elágazó út másik szárát választom, elméletileg az is oda vezet, csak hosszabban. Megteszek 500 métert, akkor esik le, hogy PONT ugyanezt tettem a múltkor, és ez az út sem vezet sehova! De akkor hova futnak és bicikliznek itt az emberek?

the road continues in a dry riverbed. Where the google map indicates I run into a barrier, I choose the other branch of the road that forks, theoretically it also leads there only longer. I ride 500 meters then i am enlighted that I did the EXACT same thing last time and this road leads nowhere! But then where do people run and bike here?

Egy szembejövő kerékpárost megállítok, természetesen nem beszél angolul. A szokott módon kommunikálunk, én pár olasz szót makogok, ő bőbeszédű spanyollal felel. Elmondja, hogy jó helyen jártam az előbb, a sorompónál kell továbbmenni. Oda is vezet, kételkedve nézek rá, nagy betűkkel kiírták, hogy "katonai terület, belépni tilos, különösen veszélyes biciklisták számára"

I stop an oncoming cyclist, of course he doesn't speak English. We communicate in the usual way, I mumble a few Italian words and he answers in Spanish with long sentences. He tells me that I was in the right place earlier. I must continue at the barrier. He also guides me there, I look at him doubtfully, it is written in big letters that "military area, no entry, extremely dangerous for cyclists"

Különösen veszélyes/extremely dangerous

Kérdezem, biztos jó lesz ez. Persze, persze, ott a kis ösvény, ami megkerüli a sorompót. Nem fognak... nem tudom a szót, mutatom, hogy "lelőni", nevet. Dehogyis. Ebben a pillanatban egy csinos nő megkerüli a sorompót és tempósan elindul felfelé, akkor hát rajta! Muchas gracias, köszönök el és nekiindulok. Meredeken megy az út,,

I'm asking is he sure this will be good. Sure, sure, there's the little path that goes around the barrier. They won't... I don't know the word, I show to "shoot", he laughs. No way. At this moment, a pretty woman bypasses the barrier and starts walking uphill at a brisk pace, so let's go on! Muchas gracias I say goodbye and get started. The road is steep,

 

Egyre meredekebbnek tűnik/seems more and more steeper

csak lassan érem be a tempósan haladó hölgyet, később, mikor megállok fényképezni újra és újra beér.

I only slowly catch up with the speeding lady, later, when I stop to take pictures, she catches me up again and again.

Egy elágazásnál újabb tábla, belépni szigorúan tilos. Pont abból az irányból suhan le egy kerékpáros, ezek után mediterrán nemtörődömséggel ignorálom.

At a fork another sign, entry is strictly prohibited. A cyclist is coming down from that direction, after that I ignore it with Mediterranean indifference.

Belépni tilos/no entry

 

Azért veszélyes az út, mert meredek, szerpentin tele éles kanyarokkal és nincs korlát.
The road is dangerous because it is steep, serpentine full of sharp turns and there are no barriers.

 

Szerpentin

 

Panoráma 2

Mire felérek már erősen megizzadok. A váracskát sajnos nem lehet megnézni, a hadsereg körbekerítette.
By the time I get up I'm already sweating profusely. Unfortunately the castle cannot be visited, it is fenced by the army

 

 

Sajnos nincs tovább/no further way

A kilátás innen ugyanolyan szép.

The view from here is just as beautiful.

 

Panoráma 1

 

Mirador de la Esperanza

Lefele könnyű suhanás. Ideteszek egy képet, hogy látszódjék, hogyan kígyózik a szerpentin.

Easy slide down. I'm putting a picture here so you can see how the serpentine snakes.

 

szerpentin 2

Tíz perc alatt visszaérek a városba. Megveszem a szokásos narancslé-fuet kombinációt, egy parkban elfogyasztom. A főutcán óriási tömeg, inkább kerülök jobbra-balra, találomra fordulok be az utcákba. Érdekesek az utcanévtáblák. A szokásos falra csavarozott szabvány táblák mellett művészi réztáblák is jelzik az utcák nevét.

I'll be back in town in ten minutes. I buy the usual orange juice-fuet (Spanish sausage)combination and eat it in a park. There is a huge crowd on the main street, I prefer to go left and right, I turn into the streets at random. The street name signs are interesting. In addition to standard signs screwed to the wall, artistic copper signs also indicate the names of the streets.

 

Utcatáblák/street signs

A főtéren áll a Palacio Consistoral

On the main square is the Palacio Consistoral

 

Palacio Consistoral

 

Két héttel később újra kikötünk itt, ezúttal jobbra fordulok. Az öböl túloldalán lévő hegyecskét nézem ki, hogy mindkét oldalról szemügyre vehessem a környéket. Az út eleje unalmas, mielőtt kiérek a belvárosból egy repülőgépbe botlok.

Two weeks later we dock here again, this time I turn right. I look at the hill on the other side of the bay so I can take a look at the area from both sides. The beginning of the road is boring, before I get out of the city center I stumble upon an airplane.

 

Casa C101

A Casa C101 Aviojet csatarepülőt a hetvenes években fejlesztették a spanyolok, a Messerschmidt AG és a Northrop segítségével.
The Casa C101 Aviojet fighter was developed in the 1970s by the Spaniards with the co-operation of Messerschmidt AG and Northrop.

Pár percig főúton tekerek, szokásos koszos út lehangoló környezetben, egyedül egy-két graffitti dobja fel a tájat.
I ride along the main road for a few minutes, a usual dirt road in a depressing environment, only one or two graffiti brighten up the landscape.

 

Graffitti

Viszont egyáltalán nem veszélyes, a sofőrők óvatosan, nagy ívben kerülnek ki. Figyelmeztető táblájuk is van!
However it is not dangerous at all, the drivers are careful, passyng by with a correct distance. They also have a warning sign!

 

Figyelmeztető tábla/warning sign

Egy felüljárón keresztezem az autópályát, a GPS okosan egy földútra terel, majd egy kórház mellett elhaladva balra fordulok. Átvágok egy külvárosi negyeden, szemmel láthatóan szegényebb népek lakják . Aztán elkezd az út emelkedni. Egyre visszább kapcsolok a váltón, kényelmes tempóban megyek a kezdődő hőségben, mikor egyszercsak feltűnik mellettem egy másik biciklis. Mire előkapom a zsebemből a telefont már csak a hátát látom.

I cross the highway on an overpass, the GPS smartly guides me to an unpaved road then I turn left after passing a hospital. I ride through a suburban district inhabited by visibly poorer people. Then the road starts to climb. I shift further and further back on the gear, going at a comfortable pace in the starting heat when suddenly another cyclist appears next to me. By the time I get the phone out of my pocket, I can only see the his back.

 

Egy pillanat alatt lehagyott/he left me in a second

Feljebb kis viadukt vezet át az árok felett,
The road leads to a small viaduct up over the moat,

 

kis viadukt

ott még látom, de aztán eltűnik a szemem elől. Kár, mert elágazáshoz érek, gyanúm szerint jobra kéne menni, onnan suhan egy biciklis is lefelé, de a telefon győzköd, hogy balra menjek. Onnan is jön egy csapat bringás, oké akkor arra megyünk. A templom pont a két út között van.

I still see him there but then he disappears from my sight. It's a pity because I come to a fork, I suspect I should go right. There's a biker coming down from there, but the phone tells me to go left. A group of bikers is also coming from there, okay then we'll go there. The church is right between the two roads.

 

Templom a dombtetőn/church on the top of the hill

Visszanézek, a viadukt és a temető már jócskán alattam helyezkedik el.
I look back, the viaduct and the cemetery are already well below me.

 

Város és temető/city and cemetery

 

Kétszáz méter után bippel a fülemben a készülék, azt jelenti rossz úton járok. Megnézem, valóban elfelejtettem befordulni egy betonútra.Ez viszont nagyon meredek, biztos erre kell menni?! Mindegy, elindulok felfelé, tolom a gépet. Egy ferfi jön szembe gyalog, kérdezem, hogy ez az út vezet a templomhoz. Mondja hogy igen, de leginkább sziklás, "duro", két kilométer. Pártíz méter után elfogy a beton és ösvénnyé válik az út. Aztán vissza-visszatér a szilárd burkolat, de abban sincs sok köszönet, kerékpározni lehetetlen.

After two hundred meters the phone beeps in my ear which means I'm going the wrong way. I check it, I really forgot to turn onto a concrete road. But it's very steep, surely this is the way to go?! Anyway I'm going up, pushing the bike. A man approaches me on foot, I ask if this road leads to the church. Say yes, but mostly rocky, "duro", two kilometers. After a few dozen meters, the concrete runs out and the road becomes a path. Then the solid pavement comes back again and again, but it's not very good either, it's impossible to ride a bike.

 

Lehetetlenség kerékpározni/impossible to cycle

A biciklit hol tolom, hol a vállamra veszem, a hőség kezd beütni. Sokszor megpihenek. Érdekes, pont mikor elfárad az ember és van egy kis árnyék, ott egy kereszt egy képpel!

Whether I push the bike or take it on my shoulder, the heat starts to hit me. I often rest. It's interesting, just when I get tired and there's a little shadow there's a cross with a picture!

 

Eldugott kereszt/hidden cross

Először golgotára tippelek, de közelebbről megnézve a képeket nem azt a történetet ábrázolják.
At first I guess Calvary, but looking closer at the pictures, they don't depict that story.

 

Nem golgota/not Calvary

Az úrnak szerencsére nem volt igaza, egy romházat elhagyva

Fortunately, the gentleman was wrong, leaving a ruined house

 

Kereszt és romház/cross and ruined house

már csak párszáz métert kell megtenni és az utolsó lépcsőfokokhoz érek. Az ösvény körülbelül nyolcszáz méter volt csak - bár igen meredek.

I only have to go a few hundred meters and I reach the last steps. The path was only about eight hundred meters - although very steep.

 

Utolsó lépcsőfokok/last steps

A kis út a templom előkertjébe vezet. Béke és nyugalom, sehol egy lélek.
The small road leads to the front garden of the church. Peace and quiet, not a soul anywhere.

 

Béke a hegytetőn/peace on the top of the hill

Csak rengeteg macska, övék a világ, mint mindenhol a Mediterránon.
Just lots of cats, they own the world like everywhere in the Mediterranean.

 

Macska és templom/cat and church

Visszanézek ahonnan jöttem, itt képtelenség visszamenni. Felfelé még elcipeli az ember a kerékpárt, de lefelé a sziklás talajon lehetetlen.
I look back where I came from, it is impossible to go back here. One can still carry the bike uphill, but it's impossible downhill on the rocky ground.

 

Itt lehetetlen visszamenni./impossible downhill

A templom zárva, bár valahonnan hangok szűrődnek ki, beszélgetés, edénycsörömpölés. Körbejárok, a látvány vegyes. Egyik oldalon Cartagena és az öböl
The church is closed, although sounds filter out from somewhere, conversation, clinking of dishes. I walk around, the view is mixed. On one side, Cartagena and the bay

 

Templom, kereszt, Cartagena/church, cross, Cartagena

A másikon kies pusztaság.
On the other is wasteland,

 

Elég puszta/wasteland

a harmadikon pedig egy olajfinomító komplexum, a bűzét ide érezni.
and on the third is an oil refinery complex, its stench can be felt here.

 

olajfinomító/oil refinery

Pár percig nézelődök még, majd a gépocsik által használt úton tíz perc alatt leérek a városba. Ez volt az, amelyiken a gyanúm szzerint mennem kellett volna, de a GPS eltérített. Mindegy, így szebb volt, ha nehezebb is.
I look around for a few more minutes, then I reach the city in ten minutes on the road used by cars. This was the one I suspected I should have taken but the GPS had diverted me. Anyway it was more beautiful this way, even if it was harder.

 

Ház Miró stílusban/house in Miró style

 

Már írtam Malagáról, 2017 májusában jártam itt - akkor már másodszor. Újraolvasva az akkori bejegyzést (https://vizizene.blog.hu/2017/06/15/2017_05_25_malaga_spanyolorszag) meglepődtem, nem is emlékeztem arra, hogy most harmadszor vagyok itt. Összefolynak lassan az évek és a kikötők. A különbség annyi, hogy most elektromos kerékpárral megyek. A kikötői hatóságok megint nem engedték ki a hajóbiciklit, de amint kiérek a kikötőből,

I already wrote about Malaga, I visited it in May 2017 - then for the second time. Re-reading the post from that time (https://vizizene.blog.hu/2017/06/15/2017_05_25_malaga_spanyolorszag) I was surprised I didn't even remember that I'm here for the third time. The years and the ports are slowly merging together. The difference is that now I ride an electric bike. The port authorities didn't let the ship's bicycle out but as soon as I got out of the port,

 

Kijövet a kikötőből/out of the port

mindjárt egy kerékpárkölcsönző felé veszem az irányt. A hagyományos trekking 15 euró egy napra, az elektromos 20, akkor hát ma úri módon tekerünk. A fiatal szakállas, szimpatikus fiatalember nem vitte túlzásba az adminisztrációt, szó nélkül elfogadta a laminexemet, elkérte a 20 eurót, egy papírdarabra felírta a telefonszámát, hogy baj esetén azt hívjam, majd a gondjaimra bízta a kb 1500 eurós bringát. Később majd kiderül, hogy simán felvihettem volna a hajóra, soha nem talál meg, ha nem viszem vissza a gépet.

I'm heading to a bike rental shop. Traditional trekking bike is 15 euros for a day, electric trekking is 20, so today I will ride like gentlemen. The young man with a beard did not exaggerate the administration, he accepted my Laminex without any trouble, asked for 20 euros, wrote his phone number on a piece of paper so that I could call him in case of trouble and then left the bike worth about 1,500 euros in my care. It will turn out later that I could have just put the bike on the ship and it will never be found if I don't bring the machine back.

 

A járgány/the machine

 

Kérdeztem, hova tekerjek fel, mondta hogy van itt egy nagyon szép kis kastélyka, oda szokott túrát vezetni. A Castillo de Gibralfaro egy 1300-as évekbeli mór vár romjai a Gibralfaro-hegy tetején. Először szemből próbálkozom, de egyszer csak lépcsőbe torkollik az út. Olyan meredek, hogy miután felvittem a dögnehéz biciklit a pár lépcsőfokon, nem tudok elindulni. Visszagurulok a kezdőpontra és egy hátsó árnyas úton jutok fel végül a hegyre, az elektromos kerékpárrál mindenfajta megerőltetés nélkül.

I asked where I should go and he said that there is a very nice little castle here, he used to lead tours there. Castillo de Gibralfaro is the ruins of a 1300s Moorish castle on top of Mount Gibralfaro. At first I try to climb from the front side but suddenly the road turns into stairs. It's so steep that after carrying the heavy bike up the few steps I can't start pedaling. I roll back to the starting point and finally reach the mountain on a shady back road without any strain on the electric bike.

 

 

A kilátásban gyönyörködve/view to Malaga 1

 

mellémparkol még egy csomó bringás, átlagos turisták, szintés elektromos kerékpárral. Óriási potenciál van ebben a turizmus részére!

also a lot of average tourists with electric bikes parked next to me. There is huge potential in this for tourism!

Elektromos kerékpárok/ebikes

Maga a várrom nem olyan érdekes, legfeljebb az, hogy a falon végig lehet menni és fatasztikus a kilátás, minden irányba.
The castle ruins themselves are not that interesting but the best is that you can walk along the wall and the view is fantastic in all directions.

 

Malaga kikötő/Malaga port

 

Hegyek Malaga mögött/mountains behind Malaga

A pálmafa mögött rejtőző hegyet ki is nézem magamnak, feltekerek még oda, van rá idő. Ott még úgysem jártam - gondolom és persze nagyot tévedtem. Tekergőzök jobbra-balra, a GPS irányít. Egyszer csak egy lezáráshoz érkezek.

The mountain behind the palm tree seems interesting. I decide to climb, there's time. I haven't been there yet - I think and of course I was wrong. I roll left and right, the GPS guides me. Suddenly the road is closed.

Lezárt út/closed road

Valami belül megmozdul bennem, ez nagyon ismerős! Tudni kell, hogy senkinek a nevére vagy arcára nem emlékszem, de a helyekre szinte mindegyikre. Ahogy a lezárást kikerülve elindulok felfelé és még a pedeleckel is dolgozni kell, az út lassan megváltozik, elűnik a beton. Csak most veszem észre, hogy UGYANODA bicikliztem fel most is, mint hat éve! Hiába, et l'on revient toujours a ses premiers amours, az ember mindig visszatér az első szerelméhez - akkor is, ha nem tud róla.
Something starts to sign inside me, it's very familiar! I don't remember anyone's name or face but I remember almost all the places I visited. As I bypass the gate and start going up the road slowly changes, the concrete disappears. Only now do I realize that I rode the same road now as I did six years ago! "Et l'on revient toujours a ses premiers amours" one always returns to one's first love - even if one does not know it.

 

Akárcsak korábban/as earlier

 

Hamar felérek, a kilátás pont ugyanolyan pazar, mint régen. A másik irányból egy ösvényen középkorú pár közeledik gyalog, elismerősen nézek rájuk.
I get up soon, the view is just as magnificent as before. A middle-aged couple approaches on foot from the other direction, I look at them approvingly.

 

Malaga panoráma

 

Fiatal még az idő, eltekerek El Palo-ba, régen halászfalu volt, mára természetesen összeépült Malagával. A kétszer kétsávos úton a jobb oldali sávban a kerékpárok és a rollerek előnyt élveznek!
Time is still young, I'll go to El Palo, it used to be a fishing village, now it's naturally merged with Malaga. On the two-lane road bicycles and scooters have priority in the right-hand lane!

 

Elsőbbségi sáv/priority lane

Végigbiciklizek az igencsak hosszú strandszakaszon, a kis bungalók is megvannak még.
I cycle along the very long beach, the small bungalows are still there.

 

playa

El Palo-ban eszem egy rántott sajtot, nem olyan nyúlós, mint nálunk a trappistából készült, hanem a panír alatt száraz, markáns ízű, inkább törik, mint folyik.
In El Palo I eat a deep-fried cheese, it is not as stretchy as our Trappist cheese, but under the breadcrumbs it has a dry, strong taste, it  breaks.

 

El Palo

 

nő kutyával/woman with dog

El Palo nevéről eszembe jut Palo Alto, egy óceán és egy egész kontinens választ el San Franciscotól, de bizony otthagytam a szívem egy darabját Maryllnál és Pistinél.
The name El Palo reminds me of Palo Alto, an ocean and a whole continent separates me from there but I left my heart in San Francisco with Maryll and Pisti.

Visszatérve a belvárosba még mindig van időm, kinézek egy kertet az ellenkező irányú külvárosban, hogy a szokásos zumo di naranja-chorizo párosomat elfogyasszam. Mikor azonban odaérek, nincs ott semmi, a térkép tévedhetett. Visszafelé megvigasztalódom egy szép templommal.

Back in the city center I still have time, I look for a garden in the opposite direction to eat my usual zumo di naranja-chorizo. But when I get there there is nothing. The map must have been wrong. On the way back I console myself with a beautiful church.

Templom a külvárosban/church in the suburb

A kijelzőn a töltöttség érdekesen ugrál, hol leugrik 20 százalékra, hol fel nyolcvanra. Kb 25-30 kilométert tehettem meg, egy ilyen 400 Wh-ás akkumulátor esetén már elhasználtam a 65-70 százalékot. Hátsómotoros pedálszenzoros a jármű, valamit nem jól állítottak be, mert vagy teljesen segjt vagy semennyire, ezért aztán a teljeset használom végig. Negyedóra alatt visszatekerek a kölcsönzőhöz. A szakállas srác már nincs ott, egy fiatal lány kérdezi mosolyogva, hogy minden rendben ment? Mondom igen. Int, hogy állítsam a falhoz a biciklit, át se nézi. Hát akkor adios, mondom, de szól hogy várjak, lekönyveli, hogy visszahoztam a kerékpárt.

The charge on the display jumps interestingly, sometimes dropping to 20 percent, sometimes up to eighty. I was riding about 25-30 kilometers, with such a 400 Wh battery I used up 65-70 percent. The vehicle has a rear-engined-pedal sensor system, something was not set up correctly because it either helped completely or not at all so I use it maximum assistance. I'll be back at the rental company in a quarter of an hour. The guy with the beard is no longer there, a young girl asks me smiling if everything went well? I say yes. He shows me to put the bike against the wall she doesn't even take a look at it. Well then adios, but she tells me to wait bcause she proves that I brought the bike back.

 

Válogat a papírok között, mondom a nevem de nem találja "Pian, Pian", hajtogatja. Dehát az nem én vagyok, mondom, majd jobban megnézem a papírt és magamban röhögni kezdek. A laminexen ugyanis fel van tüntetve a név, hogy meddig érvényes, a munkavállalói szám és a rang. Ami az én esetemben "Cktail Pian", azaz Cocktail Pianist, A fiatalember reggel erre hitte, hogy a nevem. Pont mint a viccben, mikor az egyszeri atyafi azt hiszi, hogy Németországban minden várost Ausfahrt-nak hívnak. Simán elvihettem volna a bringát a hajóra, jól jöttt volna máskor is, soha meg nem találnak.

She sorts through the papers, I say my name, but she can't find "Pian, Pian", she repeats again and again. But it's not me, I say, then I look at the paper more closely and start laughing to myself. The laminex shows the name, how long it is valid, the employee number and the rank. Which in my case is "Cktail Pian", i.e. Cocktail Pianist, The young man thought that this "Cktail Pian" was my name in the morning. Just like in the joke when the simple foreigner thinks that every town in Germany is called Ausfahrt (way out). I could have easily taken the bike to the ship, it would have come in handy some other time, they will never find it.

 

laminex

Kóborlok még pár percet a belvárosban, semmi nem változott, a sétálóutca ugyanúgy okosan befedve.

I wander around the downtown for a few more minutes, nothing has changed, the pedestrian street is still smartly covered

 

Fedett sétálótca/covered pedestrian street

Megtalálom Picasso szobrát, itt született a művész 1881. október 25-én.

I find Picasso's statue, the artist was born here on October 25 1881.

 

Pablo
Imádom a spanyolokban, hogy az utcákat nem csak mint közlekedési csatornákat használják, hanem közösségi térnek is. Díszes kapuk váltják egymást szobrokkal, terecskékkel, árnyat adó fákkal.
What I love about the Spanish is that they use the streets not only as transport channels, but also as social spaces. Decorative gates alternate with statues, terraces, and shade trees.

Díszes kapu/picturesque gate

Este gyönyörű a naplemente a tengeren.
The sunset is beautiful at see.

 

Naplemente/sunset

 

 

2023.07.29. Cagliari

Mikor beugrottam erre a hajóra, az volt az egyik kikötésem, hogy nem akarok a személyzeti foglalkozáson részt venni. Hat hétig vagyok, hagyjanak békén. Na jó, a biztonsági (újra)képzést megcsinálom, bár annak idején a Disney-n olyan kiképzést kaptunk, hogy bármikor fejből elmondom a tűzoltókészülék helyes használatát vagy hogy mi található egy mentőtutajban. Kaptam is szép fehér létszámfeletti kártyát, az van rajta, hogy baj esetén csak birkaként kövessem a többieket. Ez - Woody Allennel szólva - a HET kategória, Háború Esetén Túsz.

When I joined this ship one of my stipulations was that I didn't want to attend any crew training. I'm here for six weeks, leave me alone. Well, I'll do the safety (re)training although at that time we were trained at Disney so that I can recite the correct use of a fire extinguisher or what survival kit is in a life raft at any time. I also received a nice white overstaffing card, it says to follow the others like a sheep in case of trouble. This is - in Woody Allen's words - category HieW, Hostage in event of War.

 

Supernumerary card

 

Sajnos az első nagygyakorlatra így is le kell menni, hogy megmutassam, milyn szépen megtalálom a Limelights bárt, igaz, hogy hetente négyszer ott zongorázom egy órát, de hát fő a biztonság.
Pont Cagliarira esett a nagygyakorlat, ami azért bosszantó, mert ide már nem jövük vissza. Mindegy, mentem, követtem, rutinosan nem szólaltam meg, terepszínű pofával végigültem, utána nyomás kifelé!

Unfortunately I still have to go to the first crew drill to show how well I find the Limelights bar. I play the piano there for an hour four times a week but safety first.
The crew drill happened in Cagliari which is annoying because we won't be coming back here. Anyway, I went, I followed, I routinely didn't speak, I sat through it with a poker face, then let's go out!

 

A második bosszúság, hogy nem engedték ki a biciklit, mehetek gyalog. Amint kiértem, a terminálban ott volt rögtön egy elektromos kerékpárbérlő cég, hohohó, hát innen fúj a szél, nem akarják talán a konkurrenciát? A kikötői busz öt percet váratott, aztán komoly nyolcszáz méter után meg is állt. Innen menjünk gyalog isten hírével.
A kikötő bejáratánál forgalmas kereszteződés, mediterrán vezetési stílussal, mindenki megy amerre lát és közben nyomja a dudát. Átevickéltem a túloldalra és elindultam felfelé.

The second annoying thing is that they didn't let the bike out, I have to go on foot. As soon as I left the ship there was an electric bike rental company right there in the terminal, hohoho, well, thats where the wind blowing from, maybe they don't want any competitor? The port bus waited for five minutes then stopped after eight hundred meters. From here let's go on foot in the name of God.
At the entrance to the port is a busy intersection there with a Mediterranean driving style: everyone goes where they ant and just blows their horn. I crossed to the other side with care.

Cagliari hét dombra épült, ezek közül az egyiken indulok felfelé, letérve a főutcáról. A kis utca lépcsőbe torkollik, lányok ülnek a tetején mint már legalább háromszáz éve, csak most mindegyiknek mobil van a kezében.

Cagliari is built on seven hills, one of which I am going up deviating from the main street. The small street leads to stairs, girls are sitting on the top as they have been for at least three hundred years - only now they all have mobile phones in their hands.

 

 

Lányok ülnek a lépcsőn/girls are sitting on the stairs

Felérve a lépcsőn utcai muzsikusok szórakoztatják a sétálóutca negyérdemű közönségét. Első dolgom természetesen fagylaltozót keresni, hamar találok is egyet, ígéretes "házi fagylalt" szöveggel. Előtte kikötve egy kerékpár. A pultban álló cukrász türelmesen megvárja, amíg lassú olaszságommal elmagyarázom, mit szerretnék, majd már kanalazza is a fagylaltot. Szerencsére nem fogyott ki a pisztácia és csokoládé is volt.

Upon the stairs street musicians entertain the noblesse audience of the pedestrian street. My first task is of course to look for an ice cream shop and I quickly find one with the promising text "homemade ice cream". A bicycle is parking in front. The confectioner standing at the counter patiently waits for me to explain in my slow Italian what I would like and then fills the cone. Fortunately, we didn't run out of pistachios and there was also chocolate.

 

 

Tömör olasz/typical italian

Balra feltűnik a San Rémy bástya, ez vezet fel az egyik óvárosba.

The bastion of San Rémy appears on the left, this way leads up to one of the old towns.

San Remy bástya/bastion of San Rémy

Balga módon nem erre kanyaradok, hanem továbbmegyek, a térkép egy másik kis városközpontot mutat. Negyedóra gyaloglás után érem el, de ot semmi látnivalót nem találok, elindulok hát toronyiránt a katedrális felé a dombra. Fél-külvároson haladok át, már rendbehozták a házakat, de simán el tudom képzelni ahogy egyfajta szegénynegyed volt ez a háború után, szinte látom Roccót és fívéreit felnőni itt.

Foolishly I don't turn this way because the map shows another small town center. I reach it after a fifteen minutes walk but I can't find anything to see so I head up the hill in the direction of the cathedral's tower. I pass through a semi-suburb, the houses have already been renovated but I can easily imagine how this was a kind of poor neighborhood after the war. I can almost see Rocco and his brothers growing up here.

 

Hiperrealizmus

Kisebb bolyongás után jutok el az óvárosba, szűk utcácskákon megyek az ájult melegben, szinte semmi nem mozdul.

After a little wandering I reach the old town and I walk through narrow streets in the dizzying heat. Almost nothing moves.

 

 

Tipikus cagliari kis utca/small street in Cagliari

 

Egyik falon felirat, "Szardínia nem Olaszország". Ahogy látom, itt is van bőven politikai feszültség.

On one of the walls there is an inscription: "Sardinia is not Italy". As I see it there is plenty of political tension here too.

 

vélemény/opinion

Azt szeretem az ilyen kóborlásokban, hogy mindig találok számomra érthetetlen dolgokat. Ez a kerékpár vajon így mi lehet?

What I like about such wanderings is that I always find things that are not understandable to me. What is this bike here for?

 

Nem értem/I don't understand

Egy pillanatra elbizonytalanodok merre menjek, a térkép egész mást mutat, mint amit érzek, megkérdezek egy helyi lakost. Az olasz szóra készségesen, körülbelül az értési képességeimnél háromszor gyorsabban elmagyarázza, hogy hol merre forduljak. És valóban, egy lépcsőn felmenve kilyukadok egy gyönyörű kertecskéhez, innen már látszódik a katedrális.

For a moment I'm unsure where to go, the map shows something completely different from what I feel, I ask a local resident. He explains where to turn in Italian about three times faster than I could understand. And indeed, going up a on some stairs I reach a beautiful little garden from where the cathedral can already be seen.

 

Katedrális és házak a dombtetőn/Cathedral and houses on the top of the hill

Egy helyre kis lifttel lehet feljutni, sokat kell várni míg leér, összegyűlünk páran. Lenézve örülök, hogy vártam, nem tűnt ilyen magasnak.

To the hill brings a small elevator, I have to wait a long time until it comes down, we gather together a bunch of people. From above looking down I'm glad I waited. It didn't seem that high.

 

ugyanez fentről/same from above

A kilátás pazar, látni az egész várost és a távolban a híres Ördögnyereg sziluettjét. A másofik képen a távolban az a letörés az.

The view is magnificent, the whole city can be seen and further the silhouette of the famous Devil's Saddle. In the second picture it's the slope in the distance.

 

 Panoráma

 

Ördögnyereg/Devil's saddle

Eljutok a Torre dell'elefante kilátóhoz. Sziesztát tartanak, mivel nem közvetlenül jöttem fel, lekéstem a nyitvatartást. Grrrr!

I reach the Torre dell'elefante lookout. They have a siesta, since I didn't get up straight away I missed the opening hours. Grrr!

 

Torre dell'elefante

A kapu alatt pont megáll egy párfős turistacsoport, az idegenvezető lelkesen magyaráz és meg nyüglődöm, hogy végre elmenjenek és le tudjam fényképezni a csodás zárószerkezetet. Ha idáig betört az ellen, akkor ez a lezuhanó kapu védte meg az óváros lakóit.

Torre dell'elefante kapu/gate

A katedrális felé menet egy széket kötöttek kötéllel az ablakhoz, vajon ki üldögélhet rajta és hova ez az elővigyázatosság?!

On the way to the cathedral, a chair was tied to the window with a rope. Who can sit on it and why is this precaution?!

 

Életkép

A cagliari katedrálist, melyet a helyiek csak "Il Duomo" néven emlegetnek a XIII. században éptették a pisaiak.

The Cagliari cathedral, which the locals call only "Il Duomo" was built in the 13. century by the people of Pisa

 

 

Il Duomo mennyezetet/the ceiling of Il Duomo

 

Engem az orgona érdekes elrendezése fogott meg. 1955-ben épült, rádióátvitellel működik, hárommanuálos. A sípokat a kereszthajó két oldalára osztották el, a jobb oldalon a Grand'Organo és a Pozitív, valamint a pedálsípok nagy része, a bal oldalon pedig a recitativo és a maradék pedálregiszter. A 2022-es felújítás során elektronikus kijelzőt kapott.

I was impressed by the interesting arrangement of the organ. It was built in 1955, operates with radio transmission and it has three manual. The pipes were divided between the two sides of the transept, the Grand'Organo and Positív and most of the pedal pipes on the right and the recitativo and the rest of the pedal register on the left. During the 2022 renovation it received an electronic display.

 

 

Érdekes elrendezésű orgona/Organ with interesting setting

 

A templomból kilépve a piazzára érek.

Leaving the church I find myself on the piazza.

 

 

piazza a katedrális előtt/piazza in front of the cathedral

 

Ahogy kell, kis olasz étterem, a közeli sarokról hozzák a carbonara tésztát, megcsap az illata, beülök egy adagra, hozzá egy pohárka vörösbort iszom. Nézegetem közben a templomot.
As it should be there is a small Italian restaurant, carbonara pasta is brought from the nearby corner, the smell tempt me. I sit down for a portion, and drink a glass of red wine with it while I'm looking at the church.

 

A katedrális/the cathedral

Utána már nincs kedvem sokat sétálni, elbóklászok még a kis utcákban, majd visszamegyek a hajóra.
After that I don't feel like walking much anymore. I do few steps in the small streets, and then I go back to the ship.

 

csendélet/still life

 

 

 

 

Ma be nem tervezett ingmosással kezdtem

Tegnap kapitányi fogadás volt, szmokingos este, mindenki nagyon elegáns. Hatkor volt jelenésem az átriumban, délután ránézek a telefonomra, négy óra, akkor van egy órám kimenni a nyolcadikon lévő személyzeti nyitott fedélzetre. Két jakuzzi és egy pici medence található ott, valamint nyugágyak, sokkal jobb hely, mint ami az utasoknak áll rendelkezésre, mert az utasoké mindig tele van, itt pedig mindig van hely.

Today I started with unplanned shirt washing

Yesterday was the captain's reception, formal night, everyone was very elegant. I had one set in the atrium at six. I take a look at my phone in the afternoon, four o'clock so I have an hour to go out to the crew open deck on the deck eighth. There are two jacuzzis and a small pool there as well as sunbeds. It is a much better place than the passengers area, because the passenger's is always full and there is always space here.

fedélzet/crew deck

És hát a napozók sem idős angolok, hanem például a színitársulat tagjai.

And the sunbathers are not old people either but for example members of the theater company.

 

Táncosok a fedélzeten/dancers on the crew deck

Kifekszem egy nyugágyba, olvasgatok, fél szemem szokás szerint az órán, háromnegyed öt, van még húsz-huszonöt percem. Jön egy matróz és udvariasan kér, álljak fel, legkésőbb hatkor el kell tennie a nyugágyakat. Felállok, még be is hajtom a nyugágy felső részét, ne kelljen neki ezzel szenvednie. Becsusszanok az egyik jakuzziba és abban a pillanatban, hogy nyakig vizes leszek, szörnyű gyanú támad bennem. Miért akarja ez a matróz már most, öt előtt eltenni a nyugágyakat?!

- Mennyi az idő? - kérdezem a mellettem pihenő egyik nőt.

- Hat perc múlva hat - feleli a mellette lévő srác, vízhatlan órájára pillantva

Mint akit egy vízikígyó harapott meg, úgy ugrok ki a jakuzziból, hat perc múlva a hajó közepén kell lennem szmokingban, most meg itt állok csuromvizesen!

I'm relaxing in a lounger, reading, one of my eyes on the clock as usual, quarter to five, I still have twenty to twenty-five minutes. A sailor comes and politely asks me to get up, he has to put away the deckchairs at six o'clock at the latest. I stand up, I even fold the upper part of the lounger, so he doesn't have to work so much. I slip into one of the jacuzzis and exactly at the moment I become totally wet I get a terrible suspicion. Why does this sailor want to put away the deckchairs now, before five?!

- What's the time? - I ask a women resting next to me.

- It's six to six - answers the guy next to her, looking at his waterproof watch

I jump out of the jacuzzi like bitten by a water snake, in six minutes I have to be in the middle of the ship in a tuxedo and now I'm standing here soaking wet!

Felkaptam a ruháimat, vetettem egy pillantást a telefonomra, békésen mutatja az időt: 16:55. Hogy az a...

I picked up my clothes, looking at my phone, it calmly shows the time: 16:55. What the hell...

Semmivel nem törődve, vizes úszógatyában végigcsattogok a kb 40 méter hosszú folyosón, ez szerencsére padlószőnyeggel fedett, nem csúszok meg és a víz nagy részét felissza. Utána a lépcső korlátját támasztéknak használva szinte leugrom a deckek közötti lépcsőfordulóra, mázli hogy nincs itt a biztonsági tiszt, szerintem felnégyelne. Három emelet 10 másodperc. A kabinom nyitva, Bernard a kabinos (fordítsa már le valaki legyen szíves a "cabin steward" kifejezést!) éppen takarít. Kifelé - rikoltom, majd egy please-t hozzáteszek. Megszeppenve kislisszol. Letépem magamról a vizes fürdőruhát, felmarkolom a legelső alsónadrágot, csak úgy félig vizesen felrántom. Először az úri inggel probálkozom, tíz másodperc alatt rájövök, hogy a kézelőgombokat nem fogom tudni bepászítani ennyi idő alatt, kitépek egy fehér inget a szekrényből, rákötöm a csokornyakkendőt, nincs beállítva a mérete, hátul kicsit nagyobb, sebaj. Felrántom a nadrágot. A cipő és a zokni már elő volt készítve, gyorsan lábra vele, pontosan két perc alatt vágtam magam puccba. A nadrágtartót már menet közben csatolom, újabb két emelet lefelé, robogok a hajó közepéhez. Az utasszinten csak kicsit lassítok, pontosan mikor az az átkozott telefon 17:00 órát mutat, ami ugye hat óra, lerogyok a zongorához. Megütöm az első hangot, abban a pillanatban felharsan a hangszóróból a kapitány hangja, a hatórás jelentéssel. A technikus furán néz rám, nem csoda. Izzadok mint a ló, egy papírzsebkendő azonnal csatakos lesz, mikor megtörlöm a fejem. Mindegy, túlélésre játszunk. Ahhoz képest egész jó szett lett. Zene után vissza a kabinba, most már nem rohanva de sietősen, gyors mosdás, újabb ing, másik csokornyakkendő és aztán már megyek is vacsorázni, majd egész éjjel munka.

Lehet, hogy előző életemben tűzoltó voltam?

Not caring about anything I clatter along the approximately 40-meter-long corridor in wet swimming trousers, it is fortunately covered with a carpet I don't slip and it soaks up most of the water. After that using the railing of the stairs as a support I almost jump down the stairs between the decks. Three floors 10 seconds. My cabin is open, Bernard the cabin steward is cleaning. Leave NOW - I scream then I add a "please". He is diappearing. I tear off the wet bathing suit, grab the very first pair of underpants, and pull them up half wet. First I try on the elegant shirt but I realize in ten seconds that I won't be able to fasten the cufflinks in that time so I pull out a plain white shirt from the cabinet, tie the bow tie on it, the size is not set, the back is a little bigger, I don't care. I pull up my pants. The shoes and socks were already prepared, I quickly jump in them, in exactly two minutes I was ready for a formal night. I attach the suspenders on my way, another two floors down, I'm flying to the middle of the ship. I slow down a little in the passenger area, exactly when that damned phone shows 5:00 p.m. (which is six o'clock, right?) I hit the first note on the piano, and at that moment, the captain's voice comes from the speaker witj the regular six o'clock report. The technician looks at me strange, no wonder. I'm sweating like a horse, a tissue immediately soaking when I wipe my head. Anyway, I just want to survive. Compared to that it turned out to be a pretty good set. After the music back to the cabin now not rushing but quickly, a quick wash, another shirt, another bow tie and then I'm ready for dinner, then work all night.

Maybe I was a firefighter in a previous life?

Ibiza

Reggel kimegyek a legénységi fedélzetre, onnan bámulom a közeledő partot. Megjelenik két matróz és felhúzzák a P&O zászlaját a hajó orrára.

Ibiza

In the morning I go out on the crew deck and stare at the approaching shore. Two sailors appear and raise the P&O flag on the bow of the ship.

 

Felhúzzák a zászlót/sailors raise the flag

Sajnos nem engedik ki a biciklit a partra, nem tudni miért. Így kénytelen vagyok várni az ingajáratra, aztán az őrjítő hőségben gyalogolni. Ibiza nekem nem tetszett annyira, legalábbis az a kis rész, amit gyalog be tudtam járni. Turisták és turisták, semmi más. A fejetrepesztő hőségben páran megpróbálkoznak, hogy felsétáljanak a várba, láthatóan hamar feladják, mert ahogy hágok egyre feljebb, úgy maradoznak el az emberek. Pár képet teszek csak ide hangulatképp.

Unfortunately the bike is not allowed ashore, I don't know why. So I'm forced to wait for the shuttle then walk in the crazy heat. I didn't like Ibiza that much, at least the small part that I could walk around. Tourists and tourists, nothing else. In the headhitting heat a few people try to walk up to the castle, apparently they soon give up, because as I climb higher and higher people stay behind. I just put a few pictures here for the mood.

Egy fiú még a reggeli kávéját issza az erkélyen

A guy is still drinking his morning coffee on the balcony

fiú az erkélyen/guy on the balcony

 

 

 

 

 

Ibizai utcaképek/streets of Ibiza

panoráma

Megtalálom a nekem rendelt kutyákat is, hárman vannak egy falatnyi helyen. Ne tévesszen meg senkit a lánc, egész egyszerűen nem lehet azt a kis területet körbekeríteni.

I can also find the dogs, there are three of them in a tiny place. Don't let the chain fool you, that small area simply can't be protected by fence.

Kutyák/dogs

Visszafelé még elkóborlok kicsit, az egyik utcában egy hatalmas faág letörött, a bolt vezetője - talán tulajdonosa? - kétségbeesetten nézi

On the way back I wander a little, a huge tree branch has broken off in one of the streets, the manager of the store - perhaps the owner? - looks at it desperately.

Kidőlt fa/broken tree

Egyébként csinos hely, az utcasarkokat nem parkolónak használják, hanem pálmákat ültetnek.

utcasarok/corner

És általában is igyekeznek minden kicsi helyre növényt telepítani. Csak így viselhető el ez a meleg.

By the way, it's a pretty place, the street corners are not used as parking lots but palm trees are planted.

And they usually try to plant plants in every small space. This is the only way to bear this heat.

növénnyel fedett ház/plant on the house

Sokáig áll a hajó a kikötőben, csak hajnali négykor indulunk. Holnap Palma de Mallorca, ahoa csak délelőtt tizenegykor köt ki a hajó. Ennek mi értelme van?!

The ship docks in the port for a long time, we don't leave until four in the morning. Tomorrow Palma de Mallorca where the ship does not arrive until eleven in the morning. What's the meaning of this?!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A brit gyarmat Gibraltáron már sokszor jártam - és még fogok is - dehát mind a szikla, mind a majmok megunhatatlanok.

I have visited the British colony of Gibraltar many times - and I will again - but both the rock and the monkeys can't get tired off.

 

A Szikla/The Rock1

A Szikla/The Rock 2

Nem tudom ki volt az a zseni a P&O-nál, de fantasztikus 21 sebességes, tárcsafékes Trek bringákat szerzett be, van vagy 20 darab, én a 15. számúval mentem ki. Már a reggel kilences nyitásra odamentem a személyzeti irodához, hogy elkérjem a kulcsot. Ugyanis a már emlegetett zseni U-lakatot is vett mindegyikhez, príma. Hümmögtek egy kicsit hogy nem tudják, lehet-e ma kimenni biciklivel (csak délután egykor kötöttünk ki), de rendesek voltak, a kezembe nyomták a kulcsot - és egy Bontrager bukósisakot. És mindezt ingyen!

 

I don't know who was that genius at P&O, but he got some fantastic 21 speed, disc brake equipped Trek bikes, they have about 20 of them. I got the number 15. I went to the crew office right before opening at nine in the morning to ask for the key. Because the already mentioned genius bought an U-lock for each of them, great. They grumbled a bit that they didn't know if it is possible to go out by bike today (we only docked at 1 pm) but they were nice, handed me the key - and a Bontrager crash helmet. And all this for free!

kerékpár sisakkal/bicycle with helmet

 Délben kóruspróba, ez azt jelenti, hogy a színpadi énekesek közül kettõ (Tom and Jenny) minden nap betanít egy új dalt az utasok dalolni vágyó részének. Elõtte persze hangszál és torok bemelegítés. Kérdezték tudok-e ilyet. Hácc, mondtam, dolgoztam színitanodában kísérőként, csak menni fog. Ment. Mikor vége volt, gyorsan bedobtam az ebédet a tiszti kajáldában aztán... vártam. Fél három körül keveredtem partra, de volt idõm, mert csak hétre kellett visszaérni. Már jártam itt bringával is, de elhatároztam, hogy most feltekerek a Szikla tetejére.

 

 Choir rehearsal at noon which means that two of the stage singers (Tom and Jenny) teach a new song every day to the part of passengers who want to sing. Before that of course warm up the vocal cords and throat. They asked me if I could do that. Hm, I said I worked in a theater school as an accompanist I think it will work. It worked. When it was over, I quickly got the lunch in the officer's mess and then... I waited. I went ashore around half past three but I had time because I only had to get back by seven. I've already been here by bike but I decided to ride up to the top of the Rock.

 

Oda/There

A kerékpárral pillanatok elértem a belvárost, sokat nem változott az elmúlt tíz évben. Nem is emlékeztem, hogy jobboldali a közlekedés, kiakadtam, mikor a kikötőben szembejött egy hülye furgonos, aztán észrevettem, hogy MIND szembejön. Gyorsan áttértem a menetirány szerinti jobb oldalra. Megkerültem a sétálóutcát, közben telefonáltam a hazaiakkal. Aztán inkább letettem a telefont, mert kezdett keményen emelkedni az út. Simán behajtottam az egyirányú utcába, ahogy Máltán megszoktam. A sofőrök nem türelmetlenkedtek, megvárták míg elférünk egymás mellett. Nem is csodálkoztak, hogy valaki ebben a dög melegben a meredek utcákon felfelé kaptat egy kerékpárral, biztos ismerik Rejtő Jenő örökbecsű mondását, miszerint "Mikor jön rá végre, hogy épelméjű vendégekre nem lehet fürdőhelyet bazírozni?" Nos a helyiek nyilván rájöttek, hagyták hadd tobzódjam. Egy ideje már toltam a kerékpárt, nem szégyen, ha a legkisebb fokozatra kapcsoltam, majdnem hanyattestem. Egyszer csak egy sorompóhoz értem, kiírták hogy itt bizony belépőjegyet kell fizetni, 18 fontot felnõtteknek, 12 fontot gyerekeknek. Bementem a kis házikóba megvenni a jegyet, majd ahogy 14 éve G.-tól a dobostól tanultam, meglengettem a laminexemet (hajó belépőkártya), kérdezvén, hajósoknak nincs-e kedvezmény. Kicsit tanakodtak, azt mondták, hogy nincs. Lemondóan sóhajtva nyúltam a pénztárcám felé, hogy akkor kifizetem, erre az őr intett, hogy hagyjam a fenébe, kicsúsztatta a nyíláson a karszalagot. Hálásan megköszöntem, minden kis ajándéknak örül az ember. Kicsit még toltam felfelé a biciklit. Elér

 

keztem ahhoz a fordulóhoz, ahol 13 éve készítettem egy képet, ezt: https://m.blog.hu/vi/vizizene/image/2010_%20junius%201%20Gibraltar/Age%20of%20Empires.jpg 

I reached the city center in minutes by bicycle, it hasn't changed much in the last ten years. I didn't even remember that there is a right drive traffic. I freaked out when a stupid van driver came towards me at the port then I noticed that ALL of them were coming towards me. I quickly moved to the right side of the road. I rode around the pedestrian street while calling home. Then I hung up the phone because the road started to climb hard. I smoothly rode contraflow the one-way street, as I am used to in Malta. The drivers were not impatient they waited until we can fit the road. They weren't even surprised that someone rode a bicycle up the steep streets in this scorching heat. I've been pushing the bike for a while. No shame because when I switched it to the lowest gear I almost fell over. Once I got to a barrier it was written that there is an entrance fee here, 18 pounds for adults, 12 pounds for children. I went into the little house to buy the ticket, and then, as I had learned from G. the drummer 14 years ago, I waved my laminex (ship entrance card), asking if there was a discount for crew members. They argued a bit then they said that there is none. Sighing resignedly I picked my wallet. I pushed the bike up a little more. I reached the curve where I took a picture 13 years ago, this one: https://m.blog.hu/vi/vizizene/image/2010_%20junius%201%20Gibraltar/Age%20of%20Empires.jpg

 

 És természetesen újra elkészítettem.

And I re-took it of course 

replika/replica

 

Mivel annak idején gyalog jöttem le, most meg biciklivel fel, ezért készült egy második kép is:

Since at that time I walked downhill on foot and now uphill by bike, that's why a second picture was taken:

Ágyú és bicikli/Cannon and bike

Nyeregbe ültem és a szerpentinen az út két széle között szlalomozva, ahogy azt Szenttamás szigetén már megszoktam evickéltem felfelé. Így kicsit kevésbé volt meredek. Érdekes táblák szegélyezik az utat:

 

I started pedaling and slalomed between the two edges of the road on the serpentine as I was used to doing on the St. Thomas island. So it was a little less steep. Interesting signs on the side of the road:

 

 

 

Érdekes jelzések/interesting signs

 Párszor bizony meg kellett állni pihenni és az utolsó párszáz méteren toltam megint, de a kilátás minden erőfeszítést megért.

 

I had to stop to rest a couple of times and I pushed the bike again in the last few hundred meters, but the view was worth all the effort.

 

 

Kilátás/View

 

 Afrika most kifejezetten közelnek tűnt.

Africa now seemed especially close.

Afrika

 Valamiért nem működik a kábelvasút, az embereket furgonokkal szállítják a hegyre, micsoda pazarlás! Ott állnak a dugóban a hegy tetején. Ráadásul olyan keskeny az út, hogy csak tolva lehet mellettük elférni, néha meg-megemelve a bringát.

For some reason the cable car is not working, people are transported to the mountain in vans. What a waste! They're standing there in the jam at the top of the mountain. In addition the road is so narrow that I can only push the bike along them sometimes I have to lift it.

Paripa a hegytetőn/bicycle on the top of the rock

A szikla tetején kilátót építettek a legutóbbi ottjártam óta. Szó szerint lélegzetelállító látvány! Alattunk a mélység, az üvegpadlón át látszik. A magas üvegkorlát fölé csak félve emeltem a telefonomat, nem akartam, hogy az élénken fújó szél kikapja a kezemből. Azok a pici pöttyök emberek a strandon.

A lookout point has been built on top of the rock since the last time I was there. It is literally a breathtaking sight! The depth below us can be seen through the glass floor. I only raised my phone over the high glass railing in fear, I didn't want the wind blowing on the edge to knock it out of my hand. Those tiny dots are people on the beach.

 

Emberek a strandon/people on the beach 

 

A kilátó korlátján is ült egy majom. Gondoltam megosztom vele az almámat, ahogy a lovakkal szoktam, egy harapás nekem, egy neki. Naiv voltam, amint kinyitottam a táskámat már ott is termett, fürge volt és szemtelen. Mikor kivettem az almát, már nyúlt is érte, szabályosan ki akarta kapni a kezemből. "Ha már megfogtad, vigyed", gondoltam, de ez a kis disznó elkezdett volna kutakodni a táskámban. Na nem oda Buda - mondtam neki magyarul, amit ugyan nem értett, viszont rám vicsorgott. Visszavicsorogtam, ebbõl megértette, hogy nem adom egykönnyen a cuccomat, belátta, hogy én vagyok a nagyobb és elvonult az almával, elégedetten eszegetni kezdte. A többi turista megdöbbenve nézett rám, lehet attól féltek, hogy megharapom őket?!

There was also a monkey sitting on the railing of the observation deck. I thought I would share my apple with him as I do with horses, one bite for me, one for him. I was naive, as soon as I opened my bag it was already there it was quick and naughty. When I took out the apple it already reached for it, wanted to take it out of my hand. "If you grabbed it, take it"  I thought but this little bastard would have started searching my bag. Not so fast Buddy - I told him in Hungarian which he didn't understand but he snarled at me. I snarled back, from this he understood that I don't give my stuff easily He realized that I was the bigger one and walked away with the apple satisfied and began to eat it. The other tourists looked at me in shock, maybe they were afraid that I would bite them.

 

 

 

majom elégedetten eszik/monkey eats satisifed

 A tizenhárom évvel ezelőtti bejegyzésemhez képest (https://vizizene.blog.hu/2010/06/02/2010_junius_1_gibraltar) ki tudja hányadik majomeneráció csinálja ugyanazt - semmit. Élvezik az árnyékot, szórakoznak a hülye turistákon (most például rajtam is), kurkásznak, merengenek, pózolnak.

Since my post thirteen years ago (https://vizizene.blog.hu/2010/06/02/2010_junius_1_gibraltar) who knows how many generations of monkeys are doing the same thing - nothing. They enjoy the shade, have fun with the stupid tourists (now for example me), poke around, muse and pose.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Majmok/apes

 Eddig sapkában jöttem, de most lefelé feltettem a sisakot, durván meredek lejtők jöttek, sajnos már nem vagyok olyan bátor, húztam a féket rendesen. Hosszabb volt az út lefelé, mint gondoltam, főleg mert néha megint felfelé kellett tekerni, szerencsére csak kis szakaszokon. A bódénál megálltam, ismét megköszöntem az ingyenjegyet, aztán lesuhantam a városba. Kitikkadva értem a sétálóutcához, a hegy teteje óta már csak egy korsó hideg sör járt az eszemben, de nem találtam egyik helyet sem szimpatikusnak. Végigsétáltam a városon, majd újra biciklire kapva a legnagyobb tömeggel egyidõben értem vissza a hajóra. Mikor a személyzeti irodában visszaadtam a kulcsot és aláírtam a kölcsönzési ívet, az enyémen kívül csak egy név volt rajta: Péteré a magyar zenei igazgatóé. Hehehe, a bolond magyarok...

 

Until now I was wearing a baseball cap but now I put the helmet because there were rough steep slopes downhill. Unfortunately I'm not so brave anymore, I pulled the brakes often. The way down was longer than I thought mainly because sometimes I had to go uphill again, luckily only short distances. Easy scurried down into the city. I was peadling to the pedestrian street in a hurry because since the top of the mountain I had only been thinking about a pint of cold beer but I didn't find any of the places nice. I walked through the city then got back on my bike and got back to the ship at the same time as the biggest crowd. When I returned the key in the staff office and signed the rental form there was only one name on it besides mine: Péter, the Hungarian music director. Hehehe, the stupid Hungarians...

P&O Britannia

 

Vízizene folytatódik!

 

Egyik kolléga megbetegedett, én meg pont ráértem, beugrottam pár hétre a P&O Britannia hajójára zongorázni. A munka sok, a pénz nem annyira, viszont majdnem utasstátuszban vagyok. Azért csak majdnem, mert személyzeti kabinom van, meg nem mehetek a "nagy" éttermekbe enni - minek mennék egyedül? - de ezt leszámítva úri a dolog. Hamburgban kellett beszállni, düsseldorfi átszállással. Mikor megkaptam a repülőjegyet, morgolódtam, hogy 6 órát kell várnom Düsseldorfban, mindegy gondoltam, legalább megnézem a várost. Reggel tízkor indult volna a gép Máltáról. Már tíz perce ülünk becsatolva, mikor a kapitány bejelenti, hogy tíz percet várni kell, technikai nehézség. Húsz perc után újabb bejelentés, még pár perc türelmet. Újabb negyedóra múlva töredelmesen bevallották, hogy valami gond van a motorral, nemsokára jönnek a szerelők. Megnyugtató. Újabb fél óra és megérkezett három máltai fejű szerelő, hümmögtek, a konzolhoz csatlakoztatott laptopot nézegették. Kisvártatva a kapitány közölte, hogy a sugárfordító visszajelzője elromlott, de arra tulajdonképpen nincs is szükségünk. Van olyan alkatrész egy repülőn, amire nincs szükség?! Mindenesetre amíg kikötik a rendszerből, addig legyünk szívesek visszafáradni a terminálba, ahol vehetünk magunknak enni-inni. Ekkor már kétórás késésnél tartottunk és ki tudja, mikor fogunk elindulni? Azért járt volna valami ingyen... A végén négy óra késéssel elindult a gép, délután egy helyett ötre ért Düsseldorfba, persze már nem volt időm kimenni, két órát lébecoltam a reptéren, ettem egy currywurstot és ittam egy jó német sört. A másik járat pontos volt, talán ha húszan voltunk a fedélzeten, vajon miért éri meg fenntartani? Hamburgban a reptéren fel kellett hívni az ügynököt, mert nem várt a taxisofőr, ez is elrendeződött, már csak fél óra kocsikázás és végre a szállodában. A konyha természetesen már bezárt, de azért kaptunk egy szendvicset. Előző hamburgi bejegyzésemben (https://vizizene.blog.hu/2013/11/12/2013_november_6_hamburg) írtam, hogy a kollégák lebeszéltek a délelőtti Reeperbahn megtekintésétõl, mondván csak másnapos prostik és állott hányás található olyankor arrafelé. Igazuk volt, évekkel később a Silver Clouddal jártam arra, akkor megnéztem. De most irány a piroslámpás negyed, esti pompájában látható. Hát... lelombozó. A lányok már nem ülnek a kirakatban, legalábbis én nem találtam, erőszakosan próbáltak leszólítani az utcán, angolul válaszoltam és aztán hallgattam, hogy tárgyalnak ki németül. Az egyetlen érdekes a Beatles tér, annak idején itt játszott a banda. Visszafelé metróval mentem, későre járt és soknak tűnt a 3.5 kilométer.

 

Másnap reggel kilenckor várt a taxi, háromnegyed órát araszolt az esős forgalomban mire a kikötőhöz értünk. Itt kezdődött a hajósélet: várni-sietni- várni-sietni. Először vártunk egy bizonsági emberre, aki bekísért minket a terminálon át hajóhoz, utána vártunk, egy hajóstisztre, aki közölte, hogy siessünk, mert full crew drill van, azaz mindenkinek gyakorlatozni kell (mi ketten új beszállók voltunk, nekünk természetesen nem), aztán gyorsan ki kellett tölteni a papírokat a személyzeti irodában, utána sietve kitettek a folyosóra, mert megszólalt az általános riadó. Hűséges blogolvasóim tudják, ez hét rövid, majd ezt követően egy hosszú folyamatos sípszó. Mit csináljak, felmentem az egyik bezárt bárba, ahol elcsíptem a térerőt (a hajó belsejében nincs, leárnyékolják az acélfalak) és terepszínű pofával üldögéltem.

bár sarkában

 

Utána persze senki nem tud semmit, elevickéltem az igazgatói irodába, jött Péter, a zenei igazgató. Ő segített megtalálni a kabinomat, jó elöl van, ráadásul trükkös módon lehet csak odajutni, előbb le kell menni a negyedikre, majd onnan fel a hatodikra, közben útban van a két emeletes színház, ezért ez a kitérő. A hajó szokásos módon kész labirintus, szerencsére nekem mind az utastérbe, mind a legénységi térbe szabad bejárásom van, így könnyebb megtalálni. Azért még most is el-eltévedek. A kabin elöl, a tiszti étkezde leghátul, 500 lépés és három emelet elmenni kajálni. Kipakoltam, gyorsan átvasaltam az ingeket. Este már nyomtam is a melót, a munkahely a 16. emeleten van elöl, a Crow's Nest bár, teljes panorámával előre. Meg is telt hamar.

 

Aztán persze szép lassan megtanultam mi hol van, beállt a rutin. Nemsokra kikötünk Southamptonban, felvesszük az új utasokat, aztán irány a Mediterrán tenger!

 

Southampton

2018.02.13 Fort-De-France, Martinique

For English summary please scroll down

Martinique volt francia gyarmat, most az EU külbirtoka (ami ugyanaz, csak szebben hangzik). Euróval fizetnek és… lehet használni a telefont, mintha otthon lennénk, hurrá!

Kerékpárra pattanok és megcélzom a Balata kertet. Hosszú és igen meredek emelkedő vezet fel az 1982-ben alapított magánarborétumba, mely 10 kilométerre a kikötőtől található. Későn indulok gyakorlat miatt, többször megállok lihegni és vizet inni, a sisakom alatt ömlik rólam az izzadság. Az egyik ilyen megállóm a Sanctuaire diocésain du Sacré Coeur templom, kb kétharmad magasságnál.

templom/church

 

Kerékpár a hegyen/bicycle on the hill

Mégis megéri feltekerni, az esőerdő lélegzetelállító:

esőerdő/rainforest

 

 

A Balata kertet Jean Philip Those kertészeti szakértő építette 1982 és 1986 között. A 3 hektáros kertben több mint 3000 fajta trópusi növény és 300 fajta pálma terem manapság, melyek között kanyargós út vezet végig.

Balata kert részlet/ Jardin de Balata

 

Egy helyen a fákra is fel lehet kapaszkodni és egy kötelekből-deszkákból ácsolt függőhídrendszerről gyönyörködni.

 

Balata park felülről/Jardin de Balata bird view

 

 

Balata kertkötélhíd/ Jardin de Balata canopy

 

A túra közepén elkap a trópusi eső, itt számítanak erre, két-három személyes esőbeállókat építettek, abból az egyikben szorongunk két franciával.

eső/rain

 

A másfél órás hegymenetet visszafelé tizenöt perc alatt teszem meg, pedig többször le kell fékeznem a lassú autók miatt. Az út melletti autóroncs gyakori látvány, a legtöbbre “VHU” feliratot fújtak festékszóróval. Vajon mit jelenthet?- töprengek, a választ később a google adja meg: a roncsok veszélyes hulladéknak minősülnek, ezért a VHU nevű hivatal(?) engedélye szükséges a bontásukhoz, gondolom ezt jelenti a felirat rajtuk, hogy nemsokára elvontatják. A legtöbb állapotát elnézve ez a “nemsokára” karibi időszámítás lehet…

 

VHU

 

A városba visszatérve már majdnem éhen halok, egy csirkesütödében falok egy burgert kólával. A kerékpár szerencsés választás volt, autóval-busszal meg se lehetne mozdulni, téltemető karnevál zajlik éppen, minden le van zárva.

karnevál/carnival

Miközben a tömegen próbálok átvágni, bámészkodok. A helyiekkel szóba elegyedni reménytelen, nem beszélnek angolul, csak franciául. Az egész karibi térség angolul (és persze helyi nyelven vagy dialektusban) beszél és ezek a szerencsétlenek itt vannak elszigetelve a franciával. Illetve most én vagyok elszigetelve, szerencsére az EU szabványos telefonhálózat működik, a GPS visszavezet a hajóhoz – már amennyiben tudjuk, hol dokkol a hajó. Többször meg kellett kérdeznem, mert az erődítménytől nem látszódott, végül a “Terminál” és a “La mer” szavak ismételgetésével, kézzel-lábbal megértettük egymást a pirosba öltözött ünneplőkkel.

A hajóban átöltöztem, fél órát pihentem majd nekifeküdtem a munkának. Egy brazil párral beszélgettem, mondom milyen jó hely ez, nekik nem tetszett.  Hogy nem lehetett ma közlekedni, gyalog meg meleg van. Kérdezem és a karnevál? Rám néz, aztán türelmesen válaszolja, hogy ő brazil, lát elég karnevált. Hibátlan érv, bólintok és pár operettslágerrel megvigasztalom.

English summary

Martinique is an ex French colony, today it belongs to the EU. They pay with Euro and… we can use our mobile like home. Hurray! Get a bicycle and heading to the Balata Garden. There is a long and very steep way to the private arboretum located 10 km from the port. Because of the drill I depart late, in the heat I have to stop several times to get a breath and drink lots of water. One of the stop is the Sanctuaire diocésain du Sacré Coeur church. The garden was begun in 1982 by horticulturist Jean-Philippe Thoze and opened to the public in 1986. It is set on a former farmland with picturesque views of the Pitons du Carbet. Today the garden contains about 3,000 varieties of tropical plants from around the world, including 300 types of palm trees. It also contains good collections of anthuriums, begonias, bromeliads, cycads, heliconia, mahogany, Musa nana, and bamboo (Dendrocalamus). A small track and a little canopy tour lead around. The way back keeps 15 minute downhill. On the side abandoned cars with the sign „VHU”. It means the government regulates the hazardous car waste and they will be towed. Once… In the city every roads are closed because of the Carnival. All the people are in red to say goodbye to the winter. Nobody speaks English, rare here in the Caribbean, poor people are isolated with the French language. It keeps long time to cross the mass and go back to ship with the help of the GPS. After a short rest I work in the bar. A Brazilian couple doesn’t like the city they complain about the restrictions. When I ask them why they don’t enjoy the carnival the man patiently explains that for a Brazilian this is not a big deal. Perfect argument, I nod and try to comfort them with some operetta hits.

Már írtam róla, hogy blogom gondozójának hobbija a régi hajós képeslapok és könyvek. Egyik péntek délelőtt felkeresem hát a helyi használtkönyv-piacot. Sajnos hű társamat, a trekkingbiciklit valaki lenyúlta mára, így egy női kerékpárral vágok neki a városnak. Persze hogy a piac a külvárosban található, körülbelül olyan távolságra, mint Újpest-Központ a Nyugati Pályaudvartól. Az út is hasonló ipari jellegű, ráadásul komoly szembeszél fúj, az ócskább biciklivel nehezebben ugyan, de de megküzdök vele. A Nyevszkij Proszpekt végén, mielőtt egy bal-jobb kanyarral rátérek a kivezető útra, található a Szent Miklós székesegyház. Nem tudtam bejutni, mert óriási tömeg állt előtte. Mikor azt írom, óriási, akkor orosz mértékben is óriásira tessék gondolni!

Sorban áll a tömeg

És ez így ment még vagy öt háztömbön keresztül! Egyik rendőr se beszélt semmilyen idegen nyelven, így hazainternetezve kellett kiderítenem (köszönöm, bilájn!), hogy valami szentnek a csontjait hozták éppen haza, talán pont szent Miklósét? és rá kíváncsi a tömeg. Megpróbáltam az oldalsó hídnál beosonni, de az orosz rendőrök értik a csíziót, ott is állt egy gumibotos. Lehet adnom kellett volna neki 10 dollárt és beenged? Vagy ahogy a Lenin-mauzóleumos viccben van, húszat és akkor ki is hozza a csontokat?

Szent Miklós Székesegyház

Annyira nem is érdekelt, inkább irány a piac. Itt a Google fordító segítségével megértetem mit akarok (knyigu iz sztárovo ladkom, nem biztos hogy helyes, de legalább megértik), egymásnak adogatnak, végül találok egy remek kiadványt, régi képeslapok másolatai vannak benne. Az még hagyján, hogy ezer rubelbe (kb ötezer forint) kerül, de olyan súlya van, hogy csak egy AN-225-ös tudná hazaszállítani, így fájó szívvel (de lelkiismeretem megnyugtatása miatt V-vel való konzultáció után) otthagyom. Később aztán Gdanskban valódi régi képeslapokat kapok.

Visszafelé suhanok a hátszéllel, kedvem támad még csavarogni.

A Balett előtt éppen Harley találkozó zajlik.

Harley-napok

Jönnek is szép számmal az orosz harley-sok. Hol marad a jó kis IZS?!

 

Harley-napok 2

A Moszkva-sugárúton kifelé eltekerek a nemzeti könyvtár előtt.

Orosz Nemzeti Könyvtár

A rengeteg park egyike a Hősök parkja. Középen magasodik Zsukov marsall,

Zsukov

ő számunkra is sajnálatosan ismerős. Rajta kívül rengeteg tányérsapkás szobor. A gyönyörűen karbantartott, ám kissé szocialista kinézetű parkban csónakázótó, mikor megpróbálok szép képet készíteni a partról, egy elvtárs, aki ott horgászik rámmordul, úgy látszik nem tetszik neki, hogy a köveket taposom, biztos elzavarom a halakat. Ez a mentalitás egy másik parkban is előjött, mikor hazatelefonáltam és kissé hangosabban beszéltem, mert rossz volt az internetes vonal, egy bárisnya kioktatott, hogy nem illik ilyet. Egy parkban...

Jó idő lévén elnyalok egy marozsenoje-t, azaz helyi fagylaltot, semmi különös, finom tejes ízű, nosztalgiával gondolok vissza az olasz fagyikra.

 

Fagylalt

Sokat és sokfelé járok még, hetekig lehetne bámészkodni, múzeumokba járni, de sajnos ezek a fél-háromnegyed napos túrák nem elegek rá. Azért nem panaszkodom, így is sokkal de sokkal több jut Szentpétervárból, mint az utasoknak, ők csak egyszer három napot vannak itt, ráadásul buszoznak, lassan mennek, míg én villámgyorsan közlekedem, a második alkalomtól már ismerősként élek a városban, összesen tizenkét alkalommal!

További képek a galériában:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

--- Folytatása következik ---

Hajónk így dokkol a Néva folyón:

Silver Cloud Szentpéterváron

A kijutás oroszos: A harmadik fedélzetről rámpa vezet le egy pontonra, mely mélyen benyúlik a Névába. Megközelíteni csak a ponton feljáróján lehet, de ott egy nagyobbacska bódén keresztül lehet csak ki-be jutni. A bódéban kisebb bódék, azokban csekisták. Megnézik az útlevelet, gondosan összevetik a papír listájukkal, majd szűkszavú angolsággal továbbintenek. Pár szót azért tudnak. Egyik reggel szép szőke huszonöt év körüli kétcsillagos tiszt ült a nekem kirendelt bódéban. Miután átküzdöttem a biciklit a szűk folyosón, mosolygós „Dobrij gyeny, kraszivaja gyevocska”-val (Jó reggelt széplány) üdvözöltem. Döbbenten nézett fel a papírból: Sto??? Aztán elnevette magát, onnantól fogva egy kicsit (de tényleg csak egy kicsit) kevésbé tűntek bürokratikusnak. Biztos szólt a többieknek, hogy itt a bolond biciklis pasas.

Utam befelé szinte minden esetben az Izsák-székesegyház mellett vezetett el,

aranykupola

hogy aztán az Admiralitást elérve továbbmenjek a bal parton, vagy áttérjek a Néva jobb oldalára.
Az Izsák-székesegyháznak büszkélkedhet a világ harmadik legnagyobb kupolájával. Sajnos mint a képen is látható, felújítják, ezért nem lehetett felmenni, pedig állítólag pazar a kilátás. Huszonnégyezer cölöpöt kellett a mocsaras talajba süllyeszteni, mielőtt a tartóoszlopokat elhelyezték!

A jobb parton kevesebb a látványosság, de azért akad. Itt van például az Auróra cirkáló másolata.

Auróra cirkáló

Kicsit pikáns a háttérben a fölötte némán kiabáló Samsung felirat, mintegy jelezve, hogy a kapitalizmust nem sikerült legyőzniük, csak ideiglenesen visszafordítani. Inkább nézzük a másik oldalról!

Auróra cirkáló

Bizony, a Névából sokan horgásznak, ki hálóval, ki bottal. A szemem láttára fogtak ki egy kisebb halat, hogy mifélét, azt nem tudtam megállapítani, kárász-szerűség volt, de annál nyúlánkabb.

horgászkészség

Az Auróra fontos látványosság, természetesen egymillió kínai várakozik a feljutásra, gyorsan elpályázok amerre a korhű ruhába öltözött matróz néz: vissza a városközpont felé.

matróz az Aurórán

Útközben egy eredeti Volgába akadok. Felújított, vagy ilyen állapotban megőrizték? Utóbbira tippelek a benne ülő bábuska miatt.

• 
• 
• 
• 
• 

Volga

A Péter-Pál erődhöz tartok, útközben már-már szégyellősen kicsi emlékműre bukkanok, a gulág áldozatainak emlékművére.

Gulág áldozatainak emlékműve

Az út túloldalán már kezdődik a sziget, melyre a Péter-Pál erőd épült. Innen nem mutat olyan jól, mint a túlpartról, de azért impozáns.

Péter-Pál székesegyház éjjel

Péter-Pál székesegyház nappal

Péter-Pál székesegyház

És terek, parkok, zöldfelület minden mennyiségben, gyönyörűbbnél gyönyörűbb szobrokkal, mindenfajta korban, stílusban.

Itt van Puskin

Puskin

az Orosz Néprajzi Múzeum előtt, vagy Szuvorov marsall,

Szuvorov marsall

és természetesen nem maradhat el Marx és Engels sem,

Marx

Engels

ahogy békésen megfér a városban Jeszenyin és Majakovszkij is.

Jeszenyin

Majakovszkij

Zöldterület, szökőkutak, padok... egy élhető város a rengeteg autó ellenére.

mindenütt szökőkutak

És a helyiek élnek is a lehetőséggel. A rövid nyár alatt minden pillanatot kihasználnak a szabadban, sokan sütkéreznek a napsütésben, tudják hogy elég ha fordul a szél és máris őszi hűvös támad a városra.

orosz német juhászkutya

Nyár és szombat lévén természetesen mindenhol esküvőbe botlunk.

Akadozó oroszságomra szívesen megengedik hogy lefotózzam őket.

Már amelyiket nem sikerül titokban.

Van aki nem örül annyira...

Éjjel pedig folyamatos a bulizás, negyed kettőkor például ilyen zenekarok játszanak nem is kicsi hangerővel.

bulizenekar

Felhívnám a figyelmet a cseppet sem olcsó Nord Stage billentyűs hangszerre!

A város ezer szállal kötődik a haditengerészethez, alapítását is ennek köszönheti. Mindenhol matrózruhás alakokba ütközünk.

rengeteg matróz

A Haditenerészeti Hivatal

Haditengerészeti Hivatal

némi mélabúval szemléli, mit tettek a modern idők az ősök hajóival. Fitnesz center lett belőlük.

Fitnesz center

--- Folytatása következik ---

Elnézést, hogy nem pontos dátumot adok meg, de négyszer három napot töltöttünk Szentpéterváron, maga a csoda. Már Arhangelszknél említettem, hogy a legénység azon kivételes tagjai közé tartozom, akik kimehetnek a partra, hiszen nem a megszokott bahamai, hanem brit tengerészkönyvem van. Az értelmét most sem látom, de ilyeneken már régóta nem töprengek.
Felhajózunk a Néván egészen az Angol rakpartig, itt kezdődik a belváros. Óriási dolog ez, annak idején, mikor a Queen Victoriával jártam itt, csak a város szélén tudtunk megállni, onnan kellett bebuszozni. Most csak felpattanok a biciklire és öt perc múlva az Ermitázs előtt fékezek.

Ermitázs

Az emléktábla szerint itt állt az Auróra cirkáló is, mielőtt a NOSZF (fiatalabbak kedvéért: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom) híres ágyúlövését leadta volna.

itt állt az Auróra

Szentpétervár „mesterséges város”, 1703-ban alapította Nagy Péter cár egy mocsár helyén azzal a céllal, hogy megnyissa Oroszországot a Nyugat felé. Az embertelen körülmények között több mint harmincezer ember veszítette életét. A legelső épület a Péter-Pál erőd volt, melyben a Péter-Pál katedrális is található.

Péter-Pál székesegyház éjjel

Péter-Pál székesegyház nappal

Az éjjeli kép biztos hogy jóval éjfél után készült, hiszen jobbára addig dolgoztam. Érdemes megfigyelni a halvány derengést az ég alján, a „bjelij nocs”, a fehér éjszaka fénye ez. A város ugyanazon a szélességi fokon fekszik mint Stockholm vagy Helsinki, ezért a nyári időszakban nincs teljesen sötét, csak efféle szürkület.

Vérző megváltó temploma éjjel

Az interneten látható road-rage videók miatt kicsit aggódtam itt kerékpározni, de kellemes csalódás ért: a helyiek rendkívül jól vezetnek és kifejezetten figyelnek a biciklisre. Annyira azért nem, mint Svédországban, de nem is akarnak legázolni. Persze kerékpárút sehol, de szépen el lehetett suhanni mindenhol. Mindenképpen a kerékpárt javaslom városnézéshez, már csak azért is, mert így lehet a legközelebb jutni a látnivalókhoz. Ötmilliós nagyváros lévén vannak távolságok, gyalog sok lenne. A tömegközlekedés remek, rengeteg troli- és metróvonal szeli át Pétervárt, na de arra várni kell és jegyet venni. (Itt kérek elnézést Virág Cecília tanárnőtől, akit arhangelszki megjegyzésemben kissé lesajnálóan említettem. Mikor egyszer nem tudtam bringával kimenni, ráfanyalodtam a trolibuszra. A kioszkban ülő bábuskától megkérdeztem, „mózsná kupity biléti zárányeje v trolibusze”?, azaz meg lehet venni előre a jegyet a trolibuszra? Ez a mondat 25 évet szunnyadt bennem, de végre hasznát vehettem. A válasz tömör „nyet” volt és intett: „konduktor”, azaz a kalauznál kell. És tényleg minden trolibuszon ül egy gyezsurnaja, aki az elektronikus bérletkezelő készülék mellett 65 rubelért ad rendes papírjegyet.)

Először a Néva bal partját fedezem fel, ehhez is kötöttünk ki. Gyorsan veszek egy „bilájn”-t, azaz egy Bee-Line SIM kártyát, kockáztatva, hogy mostsantól Putyin nézi a csetelésemet. Viszont mindössze 200 rubelért (kb. 1000 forint) 8 GB internetet kapok, navigáláshoz elengedhetetlen. A híres Nyevszkij Proszpekten karikázok végig, egyelőre a szűk belvárosban maradva.

Nyevszkij Proszpekt

Csak Pétervárra jellemző építészeti stílus, az ún. péteri barokk. Nekem inkább eklektikusnak tűnik az utcakép, kedvencem a Kazanyi székesegyházzal

szemben található Singer-ház.

Singer-ház

A ház jobb oldala arra a csatornára néz, melynek partján található a Vérző Megváltó temploma ortodox székesegyház.

Katedrális

Ide bejutni szinte képtelenség a rengeteg turista miatt. Egyik reggel viszont korán felkeltem és idetekertem, gondolván, hátha kevesebben lesznek. Ahogy a templom oldalában álló zárva tartó pénztárat nézegetem búsan, megszólít egy barátságos orosz: „mozsna pajgyot”, vagy hasonló, kiveszem a szavaiból, hogy most be lehet menni, istentisztelet van. A kerékpárt a csatornát szegélyező korlátnak láncolom és beóvakodok. Képet nem készítek, nem illik, viszont az egymillió látogató helyett alig százan hallgatják az istentiszteletet. Az oltárkapu kinyitva, szakállas ortodox papok énekelnek-zümmögnek, fejkendős asszonyok és adidasba öltözött férfiak hallgatják, hajlonganak. Hátul csendben megállok és csodálom a mozaikból kirakott falakat. A falakat ugyanis mindenhol mozaik fedi, ragyognak a szentek, a füstölő szaga betölti a templomot. Orosztudásom itt nem elég, halkan szóba elegyedek egy teremőrrel, akadozva beszél angolul, néha orosz szavakat keverünk a mondandónkba, így megértem, hogy nagyjából ennyien szoktak lenni, munka előtt jönnek a népek. Az istentisztelet után és is kisodródok az emberekkel, biciklire kapok és az egyik csatornahíd melletti pékségbe megyek káposztás pirogot és meggyes sütit reggelizni kakaóval.

A már fentebb említett Kazanyi Székesegyház egyébként állandó tájékozódási pont: központi helyen lévén, hatalmas félköríves árkádsorával mindenképp belebotlik az ember, egyben kijelöli az irányokat.

Kazanyi Székesegyház

Ölelő karja a Néva felé futó Fontanka csatorna irányába mutat,

mellette az egyetem, mögötte a Lomonoszov-híd,

előtte pedig a Nyevszkij Proszpekt nyüzsgő forgataga halad, hol hajnaltól reggelig hangosbeszélővel hirdetik az „Ekszkurszija na rekom i kanalem”, azaz a folyón és csatornán vezető kirándulást, egy-két kivételtől eltekintve kizárólag oroszul. Erre nincs szükségem, biciklivel pontosan végig lehet menni az útvonalon, ráadásul annyi ideig állok meg fényképezni, ameddig szeretnék.

1801-ben épült székesegyház építését I Pál cár rendeli el. Nem a szokványos orosz stílusú templomot akart, hanem olyat, mely hasonlít a római Szent Péter bazilikára. A székesegyház egyben a Napóleon ellen aratott győzelem emlékműve is, itt helyezték el Kutuzov marsall maradványait, aki győzelemre vitte az orosz sereget – Tél Tábornok hathatós közreműködésével.
A XX század elején a templomot kirabolták, a II. világháborúban rengeteg találatot kapott, majd a bolsevikek a vallás és ateizmus múzeumát rendezték itt be. Csak a Szovjetunió összeomlása után kezdett újra eredeti funkciójában működni.

A Szmolnij intézet eredetileg orosz nemeskisasszonyok képzésére szolgáló intézetet a forradalom után a szovjetek foglalták el. Itt gyilkolták meg Kirovot, itt volt a szovjetkormány székhelye, amíg el nem költözött Moszkvába és itt volt Lenin dolgozószobája is. Erre az épület előtt álló óriási Lenin szobor is emlékeztet.

Lenin

A Szmolnij egyébként kissé kijjebb esik a szorosan vett belvárostól. Én úgy jutottam oda, hogy a Nyevszkij Proszpektről a Hősök terén elkanyarodtam balra. Szentpétervár még leánykori nevén, Leningrádként megkapta a „Hős város” kitüntetést. (A rossz nyelvek szerint ez az egyetlen olyan ordó, melyet Brezsnyev nem ítélt meg magának.) A felirat a háztetőn büszkén hirdeti: „Gorod Geroj – Leningrád!”

Szovjet hősi emlékmű és Leningrád felirat

--- Folytatása következik ---

Mivel elég sokat jártam itt két éve tavasszal és akkor nem készült blog, így azokat használom most fel.

Helsinki? Hát.. momentán még... még Nyugat, de már komp jár át Leningrádba.

Bizony, mi is csak egy éjszakányi útra vagyunk Szentpétervártól, többször ingázunk hol ide, hol oda. Egyik alkalommal, mikor késő délután közeledünk Tallinn felől, az MS Gabriella komphajó, régebbi munkahelyem mellé dokkolunk.

Ezen matinézongorista voltam, délután ötkor indult Helsinkiből, reggel tízre ért Stockholmba, vissza ugyanez. Kihajózáskor kezdtem, akkor még a hűvös, disztingvált északiak éppen csak vacsorázni kezdtek, középen ültem a három étterem között. Mikor este tízkor átadtam a helyet a bárban a trubadúroknak, már mindenki rendesen elázott. Pedig a zenekar még csak akkor kezdett a diszkóban...

Helsinki nem nagy város, rendkívül barátságos – ilyenkor nyáron. Mikor áprilisban voltam, volt foga az időnek.

Magányos pad

Most viszont remekül lehet biciklizni, mikor éjjel kiszabadulok munka után, fel-le száguldozok. Egy kis félszigetre jutok, skanzen-szerű házak. Az egész területen három finn iszik csak egy grillezőhely mellett. Pár méterre tőlük róka surran a bozótba. Ez alkalommal hajnalig bringázok, nem érdekes, másnap ügyeletes vagyok, kinn kómázok a hátsó decken. Esik, még így nyáron is fázom. A finnek az öböl vizébe telepített uszodában pancsolnak, néha berohannak a szaunába.

Mivel Helsinki kerékpárral rendkívül jól járható, így szinte mindig azzal megyek a dolgomra. Kivéve mikor csak kisétálok az esplanade-ra, fagyit... nézni. Egy gombóc ugyanis 2,5 euró, ennyiért nem vagyok hajlandó venni. Vasárnaponként úgyis van a hajón korlátlan mennyiségben.

Délelőtti életkép a pavilonban

Kikötött hajónk végéből is jól látszódik az Uszpenszkij katedrális.

Görögkatolikus templom

Az ezernyolcszázas évek közepén épült orosz ortodox templom belül rendkívül díszes, mint azt megszokhattuk. Arany, brokát, jézusszobrok és -ikonok mindenhol.

Görögkatolikus templom - oltár

Görögkatolikus templom - gyertyatartó

Észak-Európában már nem lehet úgy eldobni egy fenyőtobozt, hogy ne kínai turistát találjunk el vele. Egyszerűen mindent ellepnek. Viselkedni még nem tanultak meg, hangosak, pittyegnek a telefonjaikkal, lökdösődnek.

Nyüzsögnek a kínai turisták

A másik katedrális lutheránus, a Tuomiokirkko.

Katedrális

Lépcsőjén jó idő esetén rengeteg ember sütkérezik, osztozván a sirályokkal.

Figyel

és a kutyákkal

...és kutya

Íme a bicikli, mellyel a kompos időben közlekedtem

Katedrális és bicikli

Míg a Silver Cloudon fizetni kell a kerékpárért, mégpedig napi 2 dollárt (nagyon drága, az áldóját!), addig az MS Gabriellán csak annyi volt, hogy „vannak ott bringák felakasztva a bejáratnál, vegyél el egyet”. Igaz, mindegyiket megette a só, kettőből eszkábáltam össze egyet, mellyel aztán eljutottam a Fillarikellari nevű kerékpárosbolt és -szervizbe, ahol pár euróért használhatóra javították. Lakat nem volt hozzá, de mivel akkor csak a két északi fővárosban ingáztam, nem is kellett, bátran otthagytam mindenhol. A vicces nevű bolt az Anna utcában található.

Kétnyelvű utcatábla

Mint látható, az utcatábla kétnyelvű. Finnországban mindenki beszél svédül és a legtöbben angolul is.

Még ezzel a vacak kis kerékpárral sincs messze a Helsinki olimpiai stadion.

Olimpiai Stadion

Előterében ki más, mint a nagy Paavo Nurmi, a futógép szobra. Nurmira joggal büszkék a finnek. A Helsinki olimpián 1952-ben ő gyújtotta meg az olimpiai lángot. Fényes sportkarrierje után vállalkozó lett, de szociális érzékenységét bizonyítja, hogy az első mentőautókat az ő támogatásával hozták be Finnországba és egyéb jóléti alapítványokat is alapított.

Nurmi

Az 1952-es olimpia a magyar sport egyik legnagyobb büszkesége. 12 sportágban 269 pontot értünk el, 16 arany(!), 10 ezüst és 16 bronzérmet szereztünk.

A legjobbak voltunk

Akikre büszkék vagyunk

A finnek okosan csinálták, a stadion nem nagy, viszont hetven év után is úgy néz ki, mintha tegnap építették volna.

Olimpia stadion belül

 A mai napig használatban van. Igaz, mellette épültek egyéb komplexumok is.

Sportkomplexum

A híres toronyba 5 euróért visz fel a lift (gyalog nem is lehet felmenni), pazar kilátás nyílik a városra.

A stadion tornya

Helsinki panoráma

Egyenesen előttünk a távolban a személykikötő, ahol a kompok is kikötnek. Jobbra, a két daru környékén a teherkikötő, egészen a jobb szélen pedig a rekreációs jellegű tengerpart. Balra vidámpark. Kerékpárral minden remekül bejárható és élvezhető!

A stadion oldalában pici sportmúzeum, természetesen ingyenes. Olyan kuriózumok vannak itt, mint Nurmi híres stopperórája, amivel mindig futott és aranycipője.

Nurmi órája

...és cipője

A mennyezetre fellógatott hajó megmutatja, milyen kicsi is valójában a múzeum.

Hajó a magasban

Veszek három képeslapot, megint kifizetem érte a magyar államadósság felét kb, aztán kisétálok a lakat nélkül őrizetlenül hagyott biciklimhez. Mondanom sem kell, hogy megvan.

A kormányzat negyedben éppen tüntetés zajlik, finn ősviking-külsejű fiatalok gyülekeznek. Megszólítom őket, csak a harmadik beszél angolul. Finnország elsvédesedése és általában az Európai Unió ellen tiltakoznak. Nehéz kérdés, csak hümmögök. Kérdezem kinek a szobra ez, ahol állunk, miért pont itt tüntetnek. Nem nagyon tudják.

J. V. Snellman

Pedig nem lehet véletlen, Johann Vilhelm Snellman a finn Kazinczy és Deák egy személyben, a XIX század legmeghatározóbb hazai filozófusa. Jelentős hatást gyakorolt a finn nyelv helyzetére, illetve (az azóta már kimúlt) finn márka bevezetésére. A finn állam megérne egy külön posztot, ha valaki történésznek kedve van, hajrá, rengeteg párhuzamot látok a magyarral, talán ezért is szimpatikusak. Később ugyanezt érzem a balti államoknál, mikor Tallinnban, Rigában vagy Vilniusban járok. Az orosz medve erőszakossága és a nyugati hatalmak ravaszsága között ingázó kis nemzetállamok furcsa hangulata árad itt is az emberekből.

A kikötői piacon hosszasan keresgélek rénszarvasbőr kesztyűt. Még tavasszal a hideg időben vettem egy csodálatos gojzervarrott barna kesztyűt, melynek jobb felét sikeresen ottfelejtettem a stockholmi repülőtéren. Hiába a remek stockholmi keresőrendszer, nem sikerült megtalálni, evett is a méreg. Most kisebb a választék, főleg nyári kesztyűket árulnak, nagy nehezen találok egy téli béleltet. A kedves eladólány megígéri, hogy jövő héten hoz még olyat, mely bárányszőrmével van bélelve, az a legmelegebb. Sajnos legközelebb nem tudtam időben kiszállni, két héttel később pedig már nem ő, hanem az apja (bátyja?) árult, nem tudott semmiről. Mindegy, ez is remek. (Érdekesség: azóta ennek is elhagytam egyszer a jobb felét a Blaha Lujza téren, két villamosmegállóval később vettem észre. Visszarohantam és – megvolt, valaki feltette az aluljáró párkányára, innen is köszönöm neki!)

Sokszor csak cél nélkül tekergek a biciklivel, élvezem a hűvös, de nem reszkető-hideg reggeleket és estéket, a tisztaságot és azt, hogy egy kicsi, mégis világváros vesz körül.

Szetpéterváron négyszer három napot voltam, rengeteg kép készült, rengeteg élmény. Kis ízelítő, amíg meg nem írom. :)

 

 

 

 Ugró szarvas, bárisnya

 

Petergof átlagos mennyiségű turistával

 

Szentpétervár éjjel a Néva folyón dokkoló Silver Cloudról

Nemsokára érkezik a többi bejegyzés. Helsinki, Szentpétervár és a többiek.

Most sajnos sok a dolgom, de igyekszem befejezni. Jó hír: a képek már megvannak. :)

Ma egész nap ráértem, csak este kellett dolgoznom. Irány tehát a sziget egy távolabbi pontja, biciklivel!

 

Gotland a Balti-tenger legnagyobb szigete, Svédországhoz tartozik, attól mintegy kilenvcen kilométerre délre helyezkedik el. Bár magas az éves napsütötte órák száma (évi 2000), a helyzetéből adódóan sokszor fúj a szél, így hiába van jó idő, mégis hűvöskés az idő.

 

Sziklák

 

Ennek ellenére ez a svédek egyik favorit üdülőhelye, a kempingek tele voltak. A kikötő mellett rögtön kerékpárkölcsönző, egy napra körülbelül 10 euróért adnak egy tisztességes biciklit. Nekem csak a térkép kell, első szóra adnak egyet, korrektül feltüntetve a kerékpárutakat. Mikor elmondom hogy kb 20-25 kilométer messze szeretnék menni, egy barlangot javasolnak. Megnézem a google mapsen, összesen 12 kilométerre van, félreértettek, azt hitték a teljes táv annyi legyen. Nem baj, kinéztem egy Stenkirka nevű települést. Nevéből arra következtettem, hogy nagyobb hely lehet, elvégre ha valahol kőtemplom van...

Igen erős szembeszélben indultam északnak. Az út kezdetben a parton vezet majd egy rövid, de annál meredekebb emelkedő után az út mellé sorol be. Széles kerékpárút, de nem irányhelyes, ennek ellenére biztonsággal lehet rajta közlekedni. A svédek talán még a svájciaknál is óvatosabb és türelmesebb autóvezetők, a kevés kereszteződés sem okoz gondot. Itt is megfigyeltem, amit Oslóban, ha a kerékpáros hülyeséget csinál, nem próbálják se megnevelni, se eltaposni, hanem elnézően megvárják, míg kitalálja mit is akar.

A térkép szerint végig az autóút mellett kellett volna menjek, ez – érthető okokból – nem volt szimpatikus, találtam egy alternatív útvonalat, csak pár kilométerrel volt hosszabb, de mellékútvonalakon, földúton vezetett. Elkanyarodtam hát és tanyák, legelésző lovak, tehenek között hajtottam, szembe- és oldalszembeszéllel. Egyszer csak egy villanypásztor zárta le az földutat ott, ahol a térkép szerint szabadon lehetne haladni. Ettől én még gátlástalanul továbbmentem volna de a két németjuhász képe a svéd „Belépés csak saját felelősségre” táblán elgondolkodtatott. Inkább átvágok a mezőn – gondoltam. Az elhatározást tett követte.

 

Át a mezőn

 

Ezzel csak egy hiba volt: a térkép tanúsága szerint még távolabb kerültem a keresztúttól. Szerencsére úgy kétszáz métert kellett csak gázolnom a haszonnövényben, jó kis taposási nyomot hagyva magam mögött, reménykedve hogy a nem messze tőlem traktorozó gazda nem szúrja ki a jelenlétemet. Onnan egy gyalogösvény vezetett balra a műút felé, a trekkingem játszva birkózott meg vele miután kiszedegettem belőle a növényzetet.

 

Újabb kemény szembeszeles szakasz után érkeztem meg Stenkirkába, 25 kilométerre Visbytől.

 

Stenkirka

 

Stenkirka csodálatos település, mind a hét darab háza jól néz ki. Itt nekem nem terem szendvics – gondoltam búsan. A templomnál egy pár kötözte éppen a csomagját a biciklire, megkérdeztem tudnak-e valamilyen kajáldát. Finnek voltak, mondták három-négy kilométerre északnak találok a parton egy strandot, ott van étterem is. Addig is elcsócsáltam az almámat, szovjet orosz csokit majszolva hozzá. Újabb pár kilométer felfelé, annyira megszoktam, hogy már-már hiányozni fog a szembeszél.

 

A strand nem az a kifejezett karibi beach, igazi svéd tömeg nyüzsgött, legalább tíz ember volt a parton, további húsz az étteremben. Ahogy rossz időben a Balatonnál mondtuk: ki van ilyenkor a vízben? A németek meg a kutyák. Itt meg csak a svédek.

 

Gotland strand

 

Levesük, szendvicsük nem volt, arra meg nem volt időm hogy megvárjam, míg egy főétel elkészül, arról nem is szólva, hogy egy napi fizetésemért nem eszek rákot úgy, hogy közben az órámat nézegetem. Búcsút intettem a strandnak és ismét egy rövid, de meredek kaptató után visszaindultam. Most viszont teljes erővel segített a hátszél, 28-30 km/h sebesség között vágtattam visszafelé. Egy út menti boltban vettem csokit és vizet, ezzel már kihúzom a hajóig. Téptem mint az őrült, mert hivatalosan négyre kellett visszaérni, de nem tudtam hogy ez a legénységre vagy az utasokra vonatkozik, nem terveztem ilyen sokáig maradni. Persze hogy jókor becsekkoltam, maradt idő még zuhanyra és fél óra alvásra is. Körülbelül hatvan kilométer lett a vége.

Este a bárba vezető két emelet Csomolungmának tűnt.

Ez a poszt a hajók, repülőgépek és helikopterek iránt érdeklődőknek szól és egyben a segítségüket is kérném.

 

UPDATE: A Lemil blog (www.lemil.blog.hu) nagyrabecsült szerzője, tiboru és csapata már be is azonosította a repülő objektumokat. Hálás köszönetem!

 

(Mivel most már ugyanazok a balti kikötők lesznek, ráadásul kettőben (Helsinki és Stockholm) régebben sokszor voltam, ezért kicsit összevissza lesz az anyag. Nem is mindig viszek ki fényképezőgépet, sokszor csak élvezem a biciklizést vagy a várost.)

 

Július 31-e a haditengerészet napja, ma főpróbát tartottak a Néva folyón. Mikor a pontonra léptem, jóindulatú főnököm figyelmeztetett, hogy óvatosan menjek át a hidakon, mert felnyitják azokat hosszabb időre. Az Auróra cirkálóról akartam képeket készíteni, de inkább maradtam a folyó bal partján. Láttam, egyre több ember igyekszik a rakpart felé, én is arra vettem hát az irányt. A szűk járdán már két sorban állt a tömeg, szemfülesen kifogtam két idősebb, alacsony nőt, fölöttük remekül lehetett fényképezni. A Péter-Pál katedrális kitűnő hátteret nyújtott a képeknek, az állami tévé is a közelemben, egy kiugróban építette ki a kameraállását.

Először egy közvetítő helikopter jelent meg az égen, szerintem Kamov típusú, a koaxiális rotor miatt gondolom, de kérem javítson ki aki jobban ért hozzá. (Sokáig rejtély volt a számomra, hogyan tud egy helikopter repülni, de a magyar elnevezése mindent megmagyaráz: forgószárnyas repülőgép: a tetején lévő rotor ugyanaz, mint a repülőgép szárnya, csak itt nem a test sebessége miatt termelődik a felhajtóerő a merev szárnyakon, hanem a szárnyakat mozgatják körbe-körbe)

 

Kamov

 

Ide-oda röpködött, többször megkerülte a katedrálist,

 

Hadihajó és helikopter

 

elrepült a hídnál is.

 

Ezt hogyan kell értelmezni?

 

Aztán jöttek a hadihajók szép sorban. Az ünnepségen állítólag tengeralattjáró is jön majd, most meg kellett elégednünk a hófehér ruhába öltözött feszítő matrózok és a hajók látványával.

 

Felsorakoztak 1.

 

Felsorakoztak 2.

 

Feszít

 

Kérem a hozzáértőket hogy azonosítsák be a hajó- helikopter és repülőgéptípusokat és ha van valami érdekesség róluk, akkor azt kommentbe írják le bátran. A ballisztikus rakétákat, a töltőgépet és az atombombázót megismerem, de a többinél nem szeretnék butaságokat írni. (Később kiderült Burján Gábor úr szakértelmének köszönhetően hogy ebben is tévedtem: a Tu-145 tengeralattjáró-elhárítót néztem Tu-95 stratégiai atombombázónak a dupla propellere miatt. Mentségemre szolgáljón, hogy előbbit az utóbbiból fejlesztették) És itt szeretném megköszönni Tengerész barátomnak a Murmanszk blogban

 

Murmanszk 

 

tanúsított szakértelmét, ha majd otthon leszek és ráérek bíbelődni, beteszem a megfejtéseket a képek alá.

A cruise terminalról, tehát az óceánjárók kikötőhelyéről, mely az Askerhuus erődítménynél található most nem befelé, a városháza felé indulok kerékpárommal, hanem az ellenkező irányba, az Opera felé. Oslo körülöleli egy fjord végét, a belvárossal ellentétes oldalon lévő hegyre igyekszem panorámaképet szeretnék készíteni. Az idő nem kedvez, itteni szokásához híven borús és szeles, fel kell vegyem a vékonyabbik pulóveremet. Ha ilyen az idő nyáron, borzasztó lehet az ősz meg a tél. Nem véletlenül járnak a norvégok, svédek és finnek annyit komppal Tallinnba és Lengyelországba, ezt az állandó rossz időt csak alkohollal lehet kompenzálni. Most azért szerencsére nincs annyira rossz idő, a szél meg nem fog mindig szembe fújni, hiszen forgolódom (de, mindig szembe fújt), úgyhogy jókedvűen vágok neki az Ekebergnek.

A GPS szerint az operaház után jobbra kellene fordulnom, de a területet lezárták, kerülővel jutok fel a hegyre. Forgalmas út mellett tekerek fölfelé, az autósok óvatosan kerülgetnek. Ha hülyeséget csinálok, rossz felé fordulok vagy átvágok egy körforgalmon, nem dudálnak, hanem türelmesen megvárják mit csinálok. Elnézést kérő kézmozdulatomra mosolyogva bólintanak.

Hátulról érek fel a tetőre, egy ABC-t keresek először, idősebb kutyasétáltató nő kifogástalan angolsággal igazít útba. A facsart narancsdzsúsz olcsóbb mint a víz, azt veszek és mellé norvég csokit. A bolt előtt kirakva két kisasztal székekkel, elfogyasztom a tízórait.

Egy kempingen hajtok keresztül, valahogy nem tudom elképzelni hogy rentábilis legyen. Milyen hosszú lehet a szezon, három hét? Innen szépen karbantartott földutakon át érem el a vendéglő melletti kilátót.

 

Oslo panoráma

 

A képe becsapós, a „valódi” Oslo a kép közepén ugyan de hátul, a DFDS feliratú hajó mögött található. Ott kukucskál a Silver Cloud kéménye is, a téglaszínű épületek a fekete és piros cseréptetőkkel az Askerhuus erődítmény. Tőle jobbra a hatalmas téglahasáb a városháza. A fjord bejárata balra a sziget mögött található.

 

Lefelé indulok, mikor egy érdekes szobrot veszek észre.

 

Dali: Venus de Milo

 

Dali Milói Vénusza elgondolkodtat, körbenézek és egy csomó szobrot látok a fák alatt, bokrok mellett. Hiszen a kempingből idevezető úton is láttam jópárat! Bemegyek a kisházba, ahol egy komplett kiállítást találok. Ez hát a híres Ekbergpark, ahol eredeti szobrok találhatók a szabad ég alatt. Azt hittem egy körbekerített valami, de nem, az egész hegyoldalban komoly eredeti képzőművészeti értékeket állítottak ki. Ilyen például Renoir: Cariatide tombee a lurne

 

Renoir: Cariatide tombee a lurne

 

vagy

Rodin: Eva szobra

 

Rodin: Eva

 

Visszaindulok felfelé az ösvényen. Amit madáretetőnek hittem, arról kiderül, hogy madáretető ugyan – de ugyanakkor képzőművészeti alkotás is

 

Madáretető szobor

 

Az itt dolgozóknak napi kötelezettségük feltölteni a szobrot eleséggel.

 

Nem nézem végig az összeset, valahogy úgy vagyok a képzőművészeti alkotásokkal hogy hamar eltelek tőlük, de egy-két figyelemreméltót szemügyre veszek. Például Lynn Chadwick: Ace of Diamonds c. mobilját.

 

Lynn Chadwick: Ace of Diamond

 

A mobilt a szél ereje hajtja. A nagyobbik hasáb a Nőt szimbolizálja, a kisebbik, külön mozgó rombusz a Férfit, akik így járják örökös táncukat a szélben. Ezt el kellett nekem magyarázni, mert nem igazán értettem, de hát én botszemű vagyok...

 

Itt van például Ann-Sofi Sidén Fideicomissum c. alkotása, a művésznő saját magát szoborta meg. A közben elvégzett művelet pedig...

 

Fideicomissum

 

A víz egy tavacska felé csorog, ahol egy betontömb éjszaka különböző színekben világít. Nem messze az ösvénytől helyezkedik el Knut Steen: Drommersken oszlopa

 

Knut Steen

 

A klasszikusabb – és gondolom értékesebb – műveket a ház közelében helyezték el. Van itt eredeti Renoir.

 

Renoir: Le grande laveuse

 

Egy rendezvényház nem körülkerített udvarán áll, gyerekek játszanak körülötte.

 

Gyerekek Renoirnál

 

Egy másik Renoir: Venus Victrix:

 

Renoir: Venus Victrix

 

Úgy látszik Renoir a kismellű nőkre bukott, ellentétben Richard Hudsonnal, aki Marilynt formázta meg.

 

Richard Hudson: Marilyn

 

Az étterem falához odavetve egy balett-táncosnő

 

Balett-táncosnő

 

Aristide Sailol: Nue sans draperie

 

Aristide Sailol: Nue sans draperie

 

És itt van új kedvencem, Vigeland is. Man ogg kvinne.

 

Vigeland: Man ogg kvinne

 

Kérdeztem a kedves muzeológust, hogyhogy nem lopják el a műveket ha egyszer eredetiek, hiszen nálunk még a Gellérthegyen lévő Filozófusok kertjéből is eltűnnek a szobrok – és sajnos nem műélvezetből viszik el a fejét, hanem anyagárban. Mindegyikben mozgásérzékelő van és kamera vigyáz rájuk – világosított fel. Ha ez segít... gondoltam. Hogy mitől olyan szépek, pedig kinn állnak a szabad ég alatt, azt később láttam a belvárosban: fogkefével tisztították éppen az egyik szobrot.

 

Tisztítják a szobrot

 

Megkérdeztem milyen gyakran kell, mondták attól függ, mennyire szarják össze a madarak. A művészet rejtett oldalai...

Visszafelé elkanyarodtam a rakpartról, Oslo bevándorlónegyedébe tévedtem. Csapatostul közlekedő fejkendős nők, munkaidőben teázgató férfiak és biszbaszárusok minden mennyiségben. Rengeteg kebabos és hentes.

 

Délután utasgyakorlat, utána éjfélig zenélés. Nem kellett elringatni, de a hajó megtette.

Trondheim Norvégia harmadik legnagyobb városa, 997-ben alapították. Egyetemi város, ennek megfelelően vidám, élénk és rendkívül jól biciklizhető. A borongós, hűvös idő ellenére nyeregbe pattantam, már sok volt a bezártságból. A kikötőből a központhoz kicsit tekergősen lehet bejutni, de sikerült. Egy ideig párhuzamosan a tengerrel, aztán át egy felüljáró alatt, visszafordulni, végig a csatornaparton, majd át egy hídon.

Sok-sok évvel ezelőtt már jártam itt, akkor éppen csak sétálgattam a városban, a nyugalmas utcakép maradt meg bennem

 

Utcakép

 

Trondheim mindig fontos kikötőváros volt védett partjai miatt, annak ellenére, hogy a XVII. század közepén egy kő- és sárlavina lerontotta a hajózhatóságát. A közeli dombon erődítmény található, melynek ágyúi régóta védik a kikötőt.

 

Erőd

 

Az ósdi ágyúk mellett pár II. világháborús légvédelmi ágyút állítottak ki, a német haderőkhöz tartozott, tengeralattjáróközpontnak használták a várost. Az udvarban emléktábla és kiskert őrzi a norvég ellenállók emlékét, akiket a nácik itt végeztek ki. Sokan nem tudják, de többek között a norvég ellenállóknak köszönhetjük, hogy a hitleri Németországnak nem sikerült atombombát előállítaniuk: A Telemark tartománybeli Rjukan városában előállított nehézvizet, melyből a bombát akarták készíteni, norvég ellenállók egy csoportja megsemmisítette, ezáltal hátráltatva a náci programot.

 

Az erődből a híres fahídon jutunk vissza a belvárosba.

 

Híd

 

A híd a gépjárműforgalom elől el van zárva, közepén helyes padok várják azokat, akik a folyóparti színes faházakban akarnak gyönyörködni

 

Faházak a folyóparton

 

 

A város legnagyobb látnivalója a Nidarosi katedrális.

 

Katedrális 1.

 

Többször leégett és újjáépítették, a legutóbbi tervek állítólag már nem is tükrözik az eredeti építményt, máig vita tárgya.

 

Katedrális 2.

 

A katedrális uralja a várost, a hegytetőről is meghatározó.

 

Katedrális a magasból

 

Kinéztem egy közeli hegyet ugyanis, hogy megmozgatom elgémberedett izmaimat. A sarkköri hűvös miatt nem szívesen mozdultam ki, pedig nyár van, milyen lehet itt télen?! De most irány a csúcs. A térképen, melyet a turisztikai irodában a kedves norvég kislány a kezembe nyomott feltűnik egy „utsichtpunkt” ez a kilátóhely, megcélzom amerre sejtem. Elsőre nem találom el a hidat, Trondheim Rózsadombjára jutok, rendkívül elegáns környék, viszont a tetején nem kilátó csak egy buszmegálló található. Bekapcsolom a GPS-t, átirányít ungon-berken, kis ösvényen tolom fel a biciklit, tekerni nem lehet mert kipörög a salakon a kereke olyan meredek, aztán újra aszfaltos az út. Elered az eső, áldom az Oslóban vásárolt gyapjúpulóvert, nem ázik át. A szabadtéri múzeum mellett kávézóba behúzódok. Megizzadtam kissé felfelé, a pulcsi is nyirkos, nincs kedvem a lefelé száguldásban megfázni. Kérek egy koffeinmentes kávét, 4 eurót (!) kérnek érte, miután kifizettem, a pultos hölgy a kezembe nyom egy neszkávés üveget és kedvesen oldalra int, ott van forró víz, cukor és tej, készítsek magamnak. Akárhányszor újratölthetem – jegyzi még meg mosolyogva, így már kevésbé vághatok hökkent arcot, élek is a lehetőséggel, három bögrével iszom a forró folyadékból míg egy kicsit megszáradok.

Nehezen találom a kilátót, megszólítok egy pár munkást, az elsők Norvégiában akik nem beszélnek angolul, zavarban is vannak. Egy biciklis lány aztán elkísér egy darabon, ő mutatja az utat. Már lefelé gurulok. Aztán egy zsákutca végén, mindenféle jelölés nélkül ott egy helyes kilátó.

 

Trondheim panoráma

 

A képen jól látszódik ahogy a Nidelva folyó körülöleli a várost. Akárcsak az Aare Bernt vagy éppen a Néva Szentpétervárt. A fjordban található Munkholmen szigete, népszerű kirándulóhely. Ősi bencés rendi szerzetesi kolostor található itt, valamint egy erődítmény.

 

Sziget

 

Mint írtam, Trondheim biciklisparadicsom – mint általában a skandináv országok. Ez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy a gépjárművezetők rendkívül előzékenyek, vagy hogy mindenhol igyekeznek kerékpársávot- utat létrehozni. Hanem arra is odafigyelnek, hogy a romantikus macskaköves utcákban kialakítanak két keskeny csíkot, melyeken a bringások nem zötyögnek, hanem csendben suhanhatnak.

 

Bicikliút 2.

 

Rá is írják: köszönjük, ez a bicikliseké!

 

Bicikliút 1.

 

És itt található a híres kerékpáros felvonó, a CycloCable is! A már fentebb említett erődítményhez – és a környékén lévő házakhoz – igen meredek utca vezet fel, gyalog is nehézkes feljutni. Ezért aztán az út szélén érdekes „liftet” építettek: a járdaszegélybe süllyesztve egy drótkötélpályához csatlakoztatva kis ék-szerű kapaszkodók haladnak felfelé, ezekbe beakasztja a biciklis a lábát és ez a szerkezet a talpánál fogva feltolja. Nagyjából olyan a rendszer, mint a san franciscói cable car, csak itt nem kell egy nagy horoggal elkapni a kötelet, hanem a pöcök rögzítve van a kábelhez. Az elején egy „booster”, egy indító segíti a kerékpárost. Elhelyezkedik a járda mellett, a lábát egy hasábnak támasztja, megnyomja a gombot a kezelőpanelen,

 

Biciklilift

 

körülbelül húsz másodperc múlva kis sípolás hallatszódik és a hasáb elkezdi tolni az embert. Harminc-negyven centiméter után a hasáb visszahúzódik és a belőle kijövő pöcök nyomódik a biciklis talpának, ez tolja fel a meredek szakaszon. Azért van erre szükség, mert ha lecsúszna a lábunk, vagy otthagynánk a liftet, a pöcök automatikusan visszahúzódik az út melletti sínbe, ezáltal biztosítva, hogy ne akadjon bele senki. Kicsit gyakorolni kell a használatát, nekem negyedszeri próbálkozásra sikerült feljutni vele. A lényeg hogy előre kell dőlni a kormányra és ki kell kissé dönteni a kerékpárt a járda felé.

 

The Cyclocable

 

A felirat tanúsága szerint a felvonót a norvég vasútbiztonsági szolgálat ellenőrizte és teljesen biztonságos. Nem kötelező a sisak viselése sem. A CycloCable csak a nyári szezonban működik reggel hét és este kilenc között. Azért építették, hogy Trondheim lakosait motiválják a kerékpár használatára. Természetesen díjmentes.

 

Egy ország, amelyiknek a kormányzata a polgárokért dolgozik. Hihetetlen.

Előző nap folyamatosan bőgött a ködkürt, ringatózott a hajó, ahogy a sarkvidéki nyári ködben Arhangelszkből Murmanszkba tartottunk. Itt viszont szép idő fogadott, amint lehetett, ki is mentem biciklizni a városba. A KGB-s tisztnő még a hajón sokáig vizsgálta az útlevelemet, telefonálgattak aztán csak kiengedtek. A kijáratnál újabb ellenőrzés, ez már gyorsan ment. Szpasziba- mondom udvariasan és jobbra pillantok, ahol a Lenin atomjégtörő dokkol.

 

The day before the ship's whistle was roaring all day, the ship was rocking as we headed from Arkhangelsk to Murmansk in the Arctic summer fog. But here the sun shines. As soon as I could I left the ship and went with bike to the city. The female KGB officer inspected for a long time my passport on the ship and took a lot of phone call but at last just she let me out. Another check at the exit but it was already fast. Spasiba - I say politely and I look to the right where the Lenin nuclear icebreaker is docking.

 

Lenin élt/ Lenin lived

 

Előbb azonban a város. Murmanszk ugyanolyan lehangoló mint Arhangelszk, senki nem beszél semmilyen nyelvet az oroszon kívül, panelházak mindenhol, szocreál szobrok, a postán sokáig magyarázom hogy képeslapot akarok, aztán megtanulom a szót: atkritka. Atkritka, az nincs, mondják és a főpostára küldenek, ott már valóban van. A főposta természetesen a Lenin Proszpekten található, közvetlenül a Komszomolszkaja ulica és a Karl-Marx ulica mellett.

But first the city. Murmansk is depressing as Arkhangelsk, no one speaks any language other than Russian concrete block houses everywhere, socialist sculptures. I try to explain in the post office for a long time I want a postcard, and then I learn the word: “Atkritka”. Atkritka they don’t have they say, and send me to the main post office, there they have already some. The main post office is (of course) on Lenin Avenue, right next to Komsomolskaya ulitsa and Karl-Marx ulitsa.

 

Velük élő múlt 1./The living past 1.

 

A város hősies szerepet játszott a II. világháborúban (igaz, melyik szovjet város nem?), a szövetségesek ide tudták transzportálni a segélyeket. Közel van a finnekhez, akkoriban a német hadsereget csak kilométerek választották el Murmanszktól, de a félsziget elszánt védőinek köszönhetően, akik két évig kitartottak, nem sikerült bevenniük a várost.

 

The city played a heroic role in World War II (which Soviet city not?) the Allies were able to transport the aid  here. It is close to Finnland and at that time the German army was only by few kilometers away but thanks to the heroic defenders of the peninsula, they were unable to take the city for two years.

 

Velük élő múlt 2./The living past 2

 

Ez a közelség aztán a kilencvenes években a prostituáltaknak jelentett előnyt, akik Finnországba jártak a jóval fizetőképesebb kereslet miatt. Később a finn hatóságok ezt a vízum szigorításával eltörölték. Reméltem hogy találok egy masszőrt vagy csontkovácsot, ha már itt a kapitalizmus a nyakunkon, de sehol a városban, több helyen is megkérdeztem. Kiderült hogy évente két-három külföldi hajó látogat csak Murmanszkba.

 

Prostitutes benefited this proximity then in the 1990s as they went to Finland because of the much more rich customers. The Finnish authorities later abolished this by limiting the visa. I was hoping to find a chiropractor if capitalism was outbroken but nowhere in the city I found but I asked in several places. Only two or three foreign ships visit Murmansk every year.

 

Velük élő múlt 3./The living past 3.

 

Visszavergődök a kikötőbe, nem egyszerű mert sokszoros vasúti síneken kell átküzdeni magam, a vonatok jönnek mennek a maguk komótos tempójában. Valószínűleg sokan elvesztik a türelmüket, ezért speciális módon védik az átjárókat.

 

I bounce back to the harbour. It’s not easy because I have to break through multiple railroad tracks. The trains come and go at their own chilled pace. Many drivers seems to lose their patience so the crossing is protected in a special way.

 

Vasúti átjáró/Railroad crossing

 

Emellé még a tölcsérhangszóróból szaggatott csilingelés is hallatszik, kész időutazás. Az egyik átjáróban hosszan vesztegel egy tehervonat, kikerülni nem lehet, gyűlik a sor. Örülök hogy időben visszaindultam, ha sietnem kéne, valószínűleg idegbeteg lennék.

In addition the intermittent jingle from the funnel speaker - pure time travel. One of the trains is waiting long time in the crossing, it is impossible to detour, the line is gathering. I’m glad I got back in time if I had to hurry I’d probably be nervous.

 

Pont délre érek vissza, van egy órám még, éppen indul egy idegenvezetés a jégtörőre. Naiv olasz navigátorunkkal együtt mi vagyunk csak külföldiek, mindenki más orosz. Alessandro azért naiv, mert azt hitte, fizethet dollárral a belépőért. Nos persze hogy nem. Szerencsére nálam van elég rubel, nagyvonalúan meghívom a 300 rubeles (kb 1500 forintos) tikettre. Az idegenvezető csak oroszul beszél, próbálok valamit kihámozni a mondanivalójából. Később az egyik látogató segítségével pár szóban összefoglalja angolul is a lényeget.

I'll be right back at noon I still have an hour. A tour to the icebreaker is just starting. With our naive Italian navigator we are just the two foreigners, everyone else is Russian. Alessandro is naive because he thought he could pay in dollars for the ticket. Well, of course not. Luckily I have enough rubles I invite him to the 300-ruble (appx 4 USD) ticket. The tour guide only speaks Russian, I’m trying to peel something out of what she wants to say. Later with the help of one of the visitor, she summarizes in a few words in English.

 

Két hajó/Two ships

 

A Lenin atomjégtörő korának hatalmas vívmánya volt. Az 1957-59 között épült hajót OK-150 nyomottvizes reaktorral szerelték fel. Évente kb. tíz kilogramm uránium-235-öt fogyasztott.

 

Lenin nuclear icebreaker was a huge achievement of it’s era. The ship, built between 1957-59 was equipped with an OK-150 pressurized water reactor. It consumed approx. ten kilograms of uranium-235 a year.

 

Reaktortér/Reactor area

 

A fenti képen is látható, hogy méretben szinte megegyezik a Silver Clouddal: 16.000 tonnás, 134 méter hosszú, 27,6 méter széles és 16,1 méter magas. Legnagyobb sebessége 18 tengeri mérföld (33 km/h), de jégtörő üzemmódban általában 2-10 mérföld/órával haladt.

 

The image above also shows that it is almost the same size as the Silver Cloud: 16,000 tons, 134 meters long, 27.6 meters wide and 16.1 meters high. Its top speed is 18 nautical miles (33 km/h), but in icebreaking mode it usually traveled 2-10 miles/h.

 

A szárazföldiek elképzelésével szemben a jeget nem az orrával törte, hanem felúszott a maximum két méter vastag jégre és a súlyával összeroppantotta. Iszonyú energiákat fogyaszthatott ez az állandó fel-le haladás.

 

Contrary to the idea of ​​the land-locked people it did not break the ice with it’s nose but swam up to a max. two meters thick ice and shattered it with its weight. Terrible energies could have been consumed by this constant up and down progress.

 

Magyarázó tábla 2./Explanation board 2.

 

Ha a térképre nézünk, láthatjuk hogy a Szovjetuniónak milyen nagy szüksége volt a jégtörőkre: két másik tengeri kijáratánál, a Fekete- és a Balti-tengereken az imperializmus fenevadjai uralták a szűk átjárókat, a Fehér-tenger pedig befagy télen. A Lenin szolgálatba állításával a hajózóútvonalak lerövidültek és a szovjet tengeri flotta végre egész évben bevethető volt. Nem utolsó szempont, hogy a közeli Arhangelszkben gyártották a félelmetes hírű tengeralattjárókat, melyeknek szintén jól jött a szabad víz.

 

If we take a look at the map we can see how much the Soviet Union needed icebreakers: at its two other sea exits -  the Black Sea and the Baltic Sea narrow passages – was dominated by the beasts of imperialism and the White Sea froze in winter. With Lenin's service shipping routes were shortened and the Soviet navy was finally able to be deployed all year round. Last but not least, the terribly famous submarines were produced in nearby Arkhangelsk, which also benefited from free water.

 

A másik célja az arktika felfedezése és szabaddá tétele volt, különösen a sarkvidéki olajmezők utáni kutatás. Ilyen távolságokat a jégen át csak atommeghajtású hajóval lehetett megtenni.

The other goal was to explore and unleash the Arctic, especially research into Arctic oil fields. Such distances through the ice could only be covered by a nuclear-powered ship.

 

 

 

Harminc év szolgálat/ 30 years of service

 

Az atomerőmű pont úgy működik, mint a háziasszonyok kuktája: a maghasadás során keletkező energia elnyelődik, ezáltal hő termelődik. Ezzel vizet forralnak (egy- vagy kétkörös rendszerrel) és a gőzt utána kiengedik egy turbinára. A gőz megforgatja a turbinát, kész is az áramfejlesztő.

The nuclear power plant works exactly like a housewife's cooker: the energy generated during nuclear fission is absorbed and thus producing heat. This boils water (with a single or double circuit system) and then releases the steam to a turbine. The steam rotates the turbine, and the generator starts to work.

 

Generátor

 

Turbina

 

A videón a turbina kb. 1300-szor lassabban forog, mint üzem közben. És persze a burkolat is hiányzik róla.

In the video the turbine rotates approx 1300 times slower than during operation. And of course the cover is also removed here.

Mindezt a vezérlőteremből lehetett irányítani.

 All this could be controlled in the control room.

 

 

Gépház vezérlő/ Control room

 

Navigátorunk szerint nem sokban különbözik a mi hajónkétól. Felszereltsége a korhoz képest komoly.

According to our navigator, it is not much different from our ship. It is very well equipped  compared to its age.

 

Komoly felszereltség/ Well equipped

 

Ha jól vettem ki, ez a kép a hűtőberendezés kontrollműszere.

 

 If I understood well this picture is for the cooling control system. 

Hűtés

 

1967-ben a hűtőberendezés meghibásodott, kisebb nukleáris balesethez vezetett. A Lenin atomjégtörőn összesen két kisebb ilyen jellegű affér történt.

 In 1967, the cooling system failed leading to a minor nuclear accident. A total of two smaller affairs of this type of incident occurred on the Lenin nuclear icebreaker.

A felső szintek elképesztően szépen kidolgozottak. Sok-sok hónapot töltöttek el itt a legénység tagjai, igyekeztek hát nívósan elkészíteni a belső tereket.

The upper levels are amazingly nicely crafted. The crew members spent many-many months here so they tried to create the interiors with quality.

 

Folyosó/Corridor

 

Faburkolat mindenhol, linóleum vagy szőnyeg a padlón. Régi irodák szaga köszön vissza.

Wood paneling everywhere, linoleum or carpet on the floor. The smell of old offices is coming back.

 

Lépcsőfeljáró/Stairwell

 

A kantinban pianínó,

In the crew mess upright piano,

 

Kantin/crew mess

 

Pianínó/Upright piano

 

a központi teremben rendes nagyzongora.

in the lobby grand piano

 

Nagyzongora/Grand piano

 

Híres előadókat is meghívtak játszani rajta, de megfordult itt Gagarin és Fidel Castro is. Utóbbiak lehet hogy sakkoztak

Famous performers were also invited to play on it, but Gagarin and Fidel Castro also turned up here. The two may have played chess

 

Sakkasztal/ Chess board

 

A díszteremben intarziák

Inlays in the ballroom

 

Díszterem/ Ballroom

 

A többiek már felmentek a hídra, én még nézelődöm kicsit. Csönd lesz talán. Ketten vagyunk most: Lenin és én. Lenin mint kép szobám falán.

The others have already went up to the bridge, I am still looking around a bit. There may be silence. There are two of us now: Lenin and I. Lenin as a picture on the wall of my room.

 

Mindenhol buzdít/He encourages everywhere

 

Szerintem itt a legmagasabb az egy négyzetméterre eső Lenin ábrázolások aránya.

 

I think the highest rate of Lenin representations per square meter is here. 

 

Hatalmas homlok, hatalmas ész / Huge forehead, huge brain

 

A híd körülöleli kapitány kajütjét, dolgozóját és szalonját.

The bridge surrounds the captain's cabin, office and salon.

 

Kapitányi dolgozó / Captains office

 

Szalon / Saloon

 

Alessandro be akart nyitni a kajütbe is, de zárva volt, azt mondták, a kapitány éppen alszik. Ezek szerint a nyugalmazott tengerésztiszt a hajón él?

Alessandro wanted to enter the cabin, but it was locked, they said the captain was just sleeping. Do they say the retired officer lives on the ship?

Navigátorunk egyébként remekül érezte magát, a gépteremben még nem volt olyan élénk, de a hídon, megszokott környezetében már otthonosan mozgott. Belenézett az ősöreg radarberendezésbe, bár mint megjegyezte, hiányzik a fekete gumimaszk mellyel teljes sötétséget lehetett benn csinálni.

Our navigator felt great he wasn't so lively in the engine room but he felt already at home on the bridge in his netural environment. He looked into the ancient radar equipment though as he noted the black rubber mask with which complete darkness could be done was missing.

 

Navigátorunk visszatér a múltba / Our navigator returned to the past

 

A polcokon lévő füzetekről engem kérdezgetett, mit jelentenek, kibetűzöm neki, az egyik rádiólogokat tartalmaz, buzgón beleolvas és értelmezi is.

 

He asked me about the booklets on the shelves what they mean, I spell them out, one of them contains radio logs he eagerly reads and interprets it.

 

Navigátorunk visszatér a múltba 2./ Our navigator returned to the past 2

 

A navigációs asztalt még felismerem, bár elsőre simán nyomdai levilágítónak nézném.

I recognize the navigation table, although at first I think it is an old analog printing scanner.

 

Navigációs asztal / Navigation board

 

Jó pár hagyományos eszköz is megtalálható, például az összeköttetés a gépház és a híd között,

 

There are also a number of traditional devices such as the connection between the engine room and the bridge,

 

 

 

Összeköttetés / Connection

 

vagy a szócső.

Or the tube

 

Szócső / tube

 

A műszerezettség polgári (azaz nem hadi-) hajóhoz képest eszméletlen. Jó, a Lenint tekinthetjük kutatóhajónak, így már érthetőbb.

The instrumentation is breathtaking compared to a civilian (i.e. not a warship) ship. Well, Lenin can be considered a research ship, so it's more understandable

 

Műszer 1.

 

Műszer 2.

 

Műszer 3.

 

Műszer 4.

 

Műszer 5.

 

Műszer 6.

 

Műszer 8.

Facebookos szakértő szerint: looks like a R-155 (Р-155), but it was a modular one and I cannot be sure.

 

Műszer 9.

 

Műszer 10.

 

 

Műszer 11

 

Műszer 12.

R-250 receiver

 

Műszer 13.

Two Volna receivers

 

Kedves értő blogolvasók, legyenek olyan kedvesek beazonosítani a képen látható műszereket. A morzét és a „teletajp”-ot felismerem, de a többi rejtély.

Dear savvy blog readers be kind to identify the instruments shown in the picture. I recognize the crumbs and “teletajp,” but the rest is a mystery.

 

Íme egy BRG SHR 116 gyártmányú magyar adatrögzítő magnetofon. A „B” gondolom itt még Beloiannisz...

Here is a BRG SHR 116 Hungarian data recorder

 

BRG SHR

 

Élelmes műszerészek alkatrészdoboza.

Tool box for clever technicians

 

Alkatrészdoboz gyufaskatulyából / Tool box made from match boxes

 

Nekem az üvegbetétes biztosíték túl modernnek tűnt, de aztán beugrott, hogy a hajó 1989-ig teljesített szolgálatot.

 The glass fuse seemed too modern, but then I remembered that the ship had served until 1989.

Gyönyörűen karban tartják a járművet, az óra például szépen mutatja a pontos időt.

The vehicle is beautifully maintained, the clock for example shows the exact time.

 

Az óra működik / The clock works

 

Sajnos az oroszoknak múzeumban még fejlődniük kell. Ha összevetjük a Lenint az USS Midwayjel

 Unfortunately, the Russians have to improve how to set a museum. If we compare Lenin to the USS Midway

(San Diego - USS Midway)

 

akkor tapasztalnunk kell, hogy bár a Lenin technikailag érdekesebb, de a Midwayt úgy rendezték be, hogy egyik ámulatból a másikba esünk. Itt csak szimplán, szárazon mutatják be a berendezéseket, míg ott igyekeztek életszagúbbá tenni.

 

we experience that although Lenin is technically more interesting, Midway is arranged to fall from one amazement to another. Here the equipment is presented in a simple, dry way while there they tried to make it more life-like.

 

Orvosi rendelő / medical room

 

Igaz, itt viszont van túravezető, csak sajnos semmit nem értek abból amit mond. Mikor viszont rákérdezünk az atomreaktor működésére, készségesen mutatja be az mellékelt maketten.

True, there is a tour guide here but unfortunately I don't understand anything from what she says. However when asked about the operation of the nuclear reactor she is willing to present it on the model.

 

Reaktor belső felépítése / model of the inside of the reactor

 

Nagyon elment az idő, még megcsodáljuk az olimpiai lángot,

Time is running out, we still admire the Olympic flame,

 

Olimpiai láng / olympic flare

 

amely nem tudom hogy került ide, aztán sietünk is vissza a hajóra.

which I don't know how it got here, and then we hurry back to the ship

 

A pieren fiatalok hangoskodnak, esküvőre készülnek.

Young people on the pier are loud, preparing for a wedding

 

Esküvő 1. / Wedding 1

 

Esküvő 2. / Wedding 2

 

Esküvő 3. / Wedding 3

Az „All crew on board time” 13.00. 13.05-re érek vissza, nem izgulok, látom hogy bunkerolják (tankolják) a hajót, egyhamar nem indulunk még. Mikor beérkezem, a reggel óta ott szobrozó KGB-s bárisnyának a kezébe nyomom a piros bumázskát „ocseny szpasziba málágyec” kifejezéssel, ezen jót nevet. Paula a személyzetis, elvesztve angol hidegvérét sziszegve számon kéri az öt percet, nem értem mit dühösködik, közli hogy a kapitányhelyettes (egyben biztonsági tiszt) elé citáltat. Ugyanezt megkapja Alessandro is, értetlenül pillogunk. Ebédnél aztán beugrik, hogy valószínűleg le kell adnia az összes útlevelet a csekistáknak, azért volt ideges, nem akar kikezdeni az állambiztonsággal. (Nem történt egyébként semmi.)

 

“All crew on board time” 13.00. We get back to 13.05, I'm not worried, I see the ship is bunkering (being refueled) we won't be leaving any time soon. When I arrive, I put the red bumashka to the hand of the KGB barishna (who has been sculpting there since this morning) with the phrase “ocheny spasiba maladets”, she laughs. Paula, the crew manager leaving of her English cold blood hissing asks for the five minutes late. I don't understand what she's angry about, she announces that she will citate us to the staff captain (also a security officer). Alessandro gets the same, we blink incomprehensibly, then pops in that she probably has to hand over all his passports to the Chekists, so she was nervous not wanting to bother with state security. (Nothing happened anyway.)

 

Négykor indulunk, délutáni álmomból ébredve kipillantok az ablakon, egyből a Kuznyecov Admirálist, Oroszország egyetlen repülőgép-hordozóját látom.

We leave at four, waking up from my nap I look out the window. I see Admiral Kuznetsov, Russia’s only aircraft carrier.

 

Kuznyecov

 

Könnyű felismerni a síugrósánc orráról. Az orosz (és az angol) vadászgépek a saját erejükből szállnak fel, a rövid futópálya miatt kell feldobni őket a levegőbe. Az amerikaiak gőzkatapultot használnak.

It is easy to recognize from the ski-ramp nose. Russian (and English) fighters take off on their own, having to be thrown into the air because of the short runway. Americans use a steam catapult.

 

Még bevillan a Roszatomflot (eredetileg Atomflot, látszódik is) másik egysége, a Szevmorputy

Another unit of Rosatomflot (originally Atomflot), the Sevmorput is here too.

 

Roszatomflot

 

atommeghajtású konténerszállító, aztán lassan eltűnik a part. Irány vissza Norvégiába!

It is a nuclear-powered container carrier. Then slowly the shore disappears. Head back to Norway!

 

Magyarázó tábla / explanation board

Kérit kommunista tevékenységéért Magyarországon halálra ítélték, de Lenin kicserélte. Kéri elmondta: megérkezett Moszkvába. Trockij, akit jól ismert, ünnepi fogadást rendezett tiszteletére. Az asztalon jeges vödrök álltak francia pezsgővel és amerikai tejkonzervek köcsögökben. Odalent az utcákon éhségtől haldoklók feküdtek a házfalak mentén. „Mit kívánsz tőlünk, Kéri elvtárs? Mindent megadunk néked”, szónokolt Trockij. „Egy útlevelet, hogy elhagyhassam ezt az országot.”

 

Valamiért ez a Faludy anekdota jutott eszembe Arhangelszk kátyús, hullámos és mocskos utcáin kerekezve. Délben sikerült kiszabadulni, pedig már reggel nyolckor kikötöttünk. Viszont Szovjetunióhoz Oroszországhoz méltóan KGB-sek (most épp FSZB-nek hívják, de ugyanaz a Berija-mentalitás) mindenütt, bumázska nélkül sehova!

Mindenkinek meg kell jelenni a hatóságok előtt (ez még nem gond), viszont akinek bahamai tengerészkönyve van, azt nem engedik ki. Mitől félnek, hogy valaki illegálisan be akar vándorolni Arhangelszkbe egy hatcsillagos hajóról?! Szerencsére elhoztam a brit tengerészkönyvemet, így én mehetek. Órákig tart, míg a nagy tányérsapkás ávósok átvizsgálják mindenki papírjait, beviszik a számítógépbe, majd egy papíron is kipipálják. Mikor a hajót elhagyjuk, a karám kijáratánál kis konténer, abban is ül három elvtárs, ők is átnézik az útlevelet, tengerészkönyvet, újabb pipa egy papíron, belecsúsztatnak egy cetlit az útlevelembe – a másik felét letépik és elteszik – és a lelkemre kötik, nehogy elhagyjam, le kell adnom, mikor visszajöttem.

Ennyi az üdvözlő bizottság, információ sehol, térkép sehol, menj amerre látsz. A kikötővel szemben egy cipőboltban pénzkiadó automata, bizalmatlanul méregetem, inkább egy közeli bankhoz kerekezem. Itt már mindenütt gondosan lelakatolom a biciklit, áldom az eszem, hogy a görögöknél vettem egy U lakatot.

 

Lakat

 

A bankban az automata csak oroszul kommunikál, szerencsére az egyik tisztviselőnő beszél kicsit angolul, diszkréten elfordul amíg a PIN kódot beütöm, aztán segít. Fogdosom az ezer rubeleseket és arra gondolok, gyerekkoromban bele volt ütve az alumínium kanálba (meg mindenbe): Cena 17 kopek. Még a forgácsológép is csak pár rubel volt...

 

Szemerkélő esőben tekerek egy szocreál épület előtt, akár a ráckevei orvosi rendelő is lehetne, csak azelőtt nincs ilyen szép szobor. A táskámba nyúlok a fényképezőgépért, csak az objektívet találom a kabát alatt, beugrik, hogy a kamerát letettem a kabinban, mielőtt felmentem az immigration-ra. Puff neki, marad a telefonom.

 

Szocreál

 

Egyelőre találomra fordulok be az utcákon, mint később kiderül a fő sétálóutcán járok. Emberek alig, a térkövön látszik hogy pár éve rakták le de máris hullámos (és mocskos), örülök hogy trekkinggel vagyok. Valahonnan hangszóróból beszéd és zene szól, az Univermag frontján vannak kitéve hangosbeszélők, onnan zajonganak, reklámokat szórnak a szürke ég alá.

 

Univermag

 

Kíváncsiságból bemegyek, egy kínai piac és egy GUM keveréke tárul elém. Továbbmegyek, az utca két oldalán gyönyörű régi faházak váltják egymást panelépületekkel.

 

Faház

 

Az egyiken cirill betűs felirat: szuvenír. Bemegyek a dupla ajtón, kis folyosóra jutok, sehol semmi jelzés. Elbizonytalanodom, aztán benyitok a másik ajtón, mögötte gyezsurnaja üldögél, kérdezi szuvenír? Mondom da, int hogy arra. Az egyik szobácskában tényleg ajándékbolt, matrjoska babák, fából faragott díszek. Hűtőmágnest és képeslapokat veszek. Az eladónő nem beszél csak oroszul, egy csodaszép szőke fiatal lány a barátjával szintén válogat, ők segítenek. A bolt előtt szóba elegyedem velük, Moszkvából jöttek, mutatják hol van a turistainformáció. Ott végre beszélnek angolul és térkép is akad. V. barátom, aki ezt a blogot is kezeli, megkért hogy vigyek neki régi orosz hajós újságot vagy képeslapot, ez után érdeklődök. A tengerészeti múzeumhoz irányítanak, arra taposok az ellenszélben.

 

Szobor

 

Ez a szobor valamiért híres, mert szerepelt az útikönyvben, de nem sikerült rájönnöm miért.

 

A tengerészeti múzeumban megveszem a százötven rubeles belépőt és veszek még háromszázért egy „bjezbolka”-t, cirill betűs Arhangelszk feliratú bézbólsapkát. Az alsó szinten halászeszközök, fantasztikus régi hajómodellek váltakoznak második világháborús légvédelmi ágyúkkal és szakállas kapitányok, admirálisok arcképével.

 

Modell

 

Természetesen minden csak cirill betűkkel van kiírva, a gyezsurnaja (a múzeumban, ahol rajtam kívül csak egy kisgyerekes anyuka volt látogató, négy gyezsurnaja is volt: egy a jegyet adta, egy a ruhatárat kezelte és mindkét emeleten volt egy teremőrnéni) hív egy szakállas fiatalembert, aki tökéletes angolsággal és nagy lelkesedéssel végigvezet a tárlaton. Ahogy nézem, örül hogy talált valakit akivel beszélgethet angolul, én hasonlóképpen.

 

Sajnos nem találok se régi képeslapot, se régi újságot, egy tippet, hogy a Vasárnap sugárút másik végén a három nagy toronyház egyikének aljában működik egy antikvárium. Hogy jutok oda? Csak menjek egyenesen át a Lenin téren, onnan indul.

 

A Lenin tér (plosagy Lenina) pont olyan, mint a neve: hatalmas és rettenetesen kommunista, jobboldalt a pártház elnyúló tömbje, szemben felhőkarcoló.

 

Lenin tér

 

A Vasárnap sugárút (Voszkreszenyije proszpekt) pont kettészeli, másik oldalán óriási Lenin szobor.

 

A hős ki csak népének él

 

Itt még nem a szoborparkban van, de a mentalitást elnézve még nem is való oda. Akinek van hozzá kedve és idege, nézze meg a youtube-on az idevágó videót (neo Ranbo 13 {Official Video} 2000).

 

A bolt kiesik a belvárosból, szorgalmasan tekerek. Megkérdezek egy szimpatikus párt, merre lehet. Már megtanultam, ha rögtön angolul szólalok meg, úgy tekintenek rám mint egy imperialista kémre és nem válaszolnak, de ha összeszedem az orosztudásomat (izvinyitye pazsaluszte, ggye nahogyitszja eto?), akkor mosolyognak és segítenek, sőt még angolul is próbálkoznak. Innen üzenném Virág Cecília tanárnőnek, hogy értékelem a memoriterjeit, de szart sem érnek, senki nem volt kíváncsi a „Gorodszkoj transzport v Budapeste rabotajet pa szisztema bez konduktora, znacsit nado kupity bileti zaranyeje” (A budapesti közlekedés kalauz nélküli kocsikkal működik, ezért előre meg kell váltani a jegyeket) mondatomra, az általános iskolában tanultakkal viszont remekül boldogultam. Elég volt a „Centr gorada” kifejezést ismételgetni, mindenki lelkesen mutatta az utat. Megtalálom az üzletet, van itt minden relikvia, pont régi hajós újság és képeslap nincs. Bleh, kedves V., hiába kerekeztem ki idáig. Vigasztalásképp küldök neki mai képeslapot, a postán újabb gyezsurnaja, nem sikerült rájönnöm mit csinál, mert egyébként minden olyan, mint a bárisnya nélküli nyugati társaiban. Automata sorszám, nők a pult mögött, kis bódéban bélyeg- képeslap- és biszbaszárus. Veszek bélyeget, rájövök hogy nincs nálam toll, kérek egyet, nem adnak csak 10 rubelért. Érdekes, eddig sehol nem volt probléma kérni kölcsön egy tollat. Egyébként remek toll, azóta is azt használom.

 

Templom

 

Látok egy plázát, gyorsan bemegyek mert már kezdek fázni. Hol szitál az eső, hol pedig fúj a szél, hol egyszerre mind a kettő. Eszem egy forró krumplit (milyen leleményes a mi népünk!) és egy blincsikit almalekvárral, hozzá helyi málnaszörpöt kancsóból, isteni. Mikor átmelegszem továbbindulok.

 

Kétfajta ház

 

Visszabiciklizek az információhoz, kérdezem hol van fodrász. Tétováznak, végül egyet találnak, alig két percre található. Odamegyek, csak nők vannak, nők sürögnek-forognak és a páciensek is csak nők. Azért mosolyogva bólintanak, lelakatolom a biciklit, 500 rubelt kérnek, szerintem sok, de még így is ötödannyi mint Norvégiában lenne; körülbelül spanyol árfolyam.

 

Díszes faház

 

Eltelt az idő, tépek vissza a hajóra, útközben a szomorú időben még lefényképezem a garadszkoj transzport v Arhangelszke-t, végsőkig leharcolt buszok küzdenek a kátyúkkal, mikor elindulnak recseg a váltójuk, párás ablakaikon nyűtt arcok bámulnak ki a sarkvidéki nyárba.

 

Végsőkig leharcolt buszok 1

 

Végsőkig leharcolt buszok 2

Utunk legészakibb részéhez értünk. Az Európa legfelső csücskénél található Honningsvagtól kell még egy kicsit buszozni a Nordkapp pontig. Bár Norvégiában csak 5000 fő fölött lehet város egy település, Honningsvag kivétel e szabály alól és a maga 2500 fős lakossága ellenére igenis város. A nap május 13. és július 31. között sosem megy le a, november 21 és január 21 között pedig nem emelkedik a horizont fölé. Előző napokon munka után, mikor éjfélkor kimentem a tatra friss levegőt szívni, a nap északon világított, mint otthon nyáron este hét körül. Reggel északkeletről indul, fölkúszik a zenitre, majd északnyugat felé leereszkedik, végül teljesen északnak kanyarodik és ott átmegy keletre. Az éjjel tizenegyórási szettemet délután hatnak érzem, mintha akkor kezdődne a munka, az árnyékolókat le kell engedni, különben a szemembe süt.

 

Éjféli napsütés

 

Gondolhatnánk hogy nagyon hideg van, de a Golf-áramlat, ez a természetes radiátor fűti Norvégia északi partjait. Az éves átlaghőmérséklet 2 Celsius fok és télen is csak -4. Azért légkondicionálóra nincs szükség, hiszen a napnak nincs ereje, a föld fagyott marad.

 

Nyári hó

 

A táj barátságtalan, fa sehol, csak moha-zuzmó társulás, a tundra jellegzetes növényvilága.

 

Barátságtalan táj 1.

 

A kikötőben Bamse, a Honningsvag-ban született hős tengerészkutya szobra fogad. A 89 kilós bernáthegyi a II. Világháborúban szolgált. Eric Hafto kapitány kutyája Oslóban hajózott be a Thorodd nevű bálnavadászhajóra. Mikor kitört a háború, a Thorodd-ot a norvég haditengerészet beszipkázta őrnaszádnak. A náci invázió idején szállítóhajóként üzemelt, majd röviddel az 1940. június 10-i kapituláció előtt a Thorodd egyike volt annak a 13 hajónak, melyek az Egyesült Királyságba menekültek. Egy hét alatt tették meg a távot. Gyorsan átalakították aknakeresővé.

Bamse azon felül, hogy jó hatással volt a legénység moráljára, állítólag megmentette egy hadnagy és egy matróz életét. A hadnagyot meg akarta késelni egy merénylő, ezt Bamse a tengerbe lökte, a matrózt pedig, aki a fedélzetről a vízbe zuhant, kihúzta a partra. Angol új hazájában a kikötőből busszal jutott be a városkába, bérletét a nyakörvén viselte. Ha verekedés tört ki a már kissé ittas legénység tagjai között, mancsát a vállukra téve nyugtatta őket majd visszavezette a bódult matrózokat a hajóhoz. Hogy igazak-e a történetek, nem lehet biztosan tudni, a tengerjáró emberek szeretnek nagyokat mondani, de a lényeg, hogy a jóindulatú bernáthegyi a norvég haditengerészet és ellenállás egyik szimbóluma lett, híres képe, melyen a navy sapkáját viseli képeslapokra is rákerült. Hétéves korában hunyt el szívelégtelenségben, katonai temetés mellett helyezték örök nyugalomra, százak kísérték utolsó útjára Montrose-ban.

 

Bamse

 

A tehetősebbek helikoptert bérelnek,

 

Érkezik a helikopter

 

nekünk jó lesz a busz is, alig 40 perc az út. Mellettem olasz navigátorunk ül, aki emellett a mentőcsónakom parancsnoka is. Rendszeresen szolgál új információkkal az utankénti gyakorlatok alkalmával. (Hogyan kell eloldani a mentőcsónakot? Szétcsatlakoztatjuk a tápkábelt, kiütjük a piros biztosítószeget és eloldjuk az alsó merevítőköteleket. Hogyan indítjuk be a csónakot? Először a két ülés közti piros kapcsolóval áram alá helyezzük, majd a két motort két külön indítókulccsal elindítjuk. Mi a teendő ha a motortérben tűz üt ki? A tűzoltókészüléket a helyéről el nem mozdítva csatlakoztatjuk a motortérbe vezető csőhöz és megnyomjuk a kart.) Körülbelül húsz perc múlva kiáltozásban tör ki, captáin, captáin, harsogja nyílt olasz á-ival és mutogat, valóban, az emelkedőn előttünk kapitányunk küzd az emelkedővel a számára külön fenntartott biciklivel. A fehér kerékpár sportosabb, mint az általam használt ezüst, viszont nincs sárvédője, lámpája és csomagtartója, szoktam látni az átmenőraktárban. Derekasan nyomja az „öreg”, Alessandro szerint a Nordkappot célozta meg. Indulás előtt még én is töprengtem rajta, nem is az oda-vissza 70 kilométer riasztott el, hanem az idő rövidsége, hiszen délután egykor már indulunk is tovább. És ha valami történik a bringával, mikor még 20 kilométer van hátra... A kapitány könnyen ugrál, nélküle úgysem indulunk el. Most kivételesen én voltam a bölcsebb, hajónk ura elszámította magát, nem gondolt arra, hogy a terület csöppet sem sík, félútról vissza kellett fordulnia.

 

Barátságtalan táj 2.

 

A legészakibb ponthoz elérve hideg és köd fogad. Buszvezetőnk nyugtatgat, negyedóra múlva kitisztul az idő, a hideg ugyan megmarad, de legalább nem csak az orrunkig fogunk látni. Elmeséli, hogy hat hete, május közepén még húszcentis hó volt az utakon, most már remek idő van. Kösz szépen. És valóban, az időjárás még az angolnál is szeszélyesebb, szinte percenként változik.

 

Változékony idő

 

Pár percig a fűtött épületben mászkálunk, van itt kiállítóterem, mosdó, troll,

 

Troll

 

szuvenírbolt, ahol pár képeslapért és egy hűtőmágnesért megint Tuvalu éves bevételét fizetem ki és egy zongora.

 

Zongora északon

 

Nem nagyon szoktam „civilben” zongorázni, de mikor fogok én legközelebb ilyen közel az Északi-sarkhoz zenélni?! Eljátszom egy rövid Bartók darabot, udvarias taps fogadja.

Kimerészkedünk a hideg spiccre, itt egy emelvényen stilizált földgömb várja a fényképezkedőket, egymást kérjük meg kép készítésére, aztán inkább már csak engem, mert én vagyok az egyetlen, aki rendes fényképezőgépet cipel magával, nem csak zsebre dugja a mobilját.

 

Doktornő

 

A kirándulók etnikai aránya itt sem tükrözi a legénységét, az összes léhűtő itt van – aki fel tudott időben kelni. Emitt például a „Voices of Silversea”, az énekesek női tagjai és egy nemzetközi hosztesz. Holland, angol, ír és brazil hölgyek láthatók a képen. A kerekesszék olasz.

 

Énekesek és hosztesz

 

Szegény angol énekeslány négy napja eltörte a lábát. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy escortként tette, mikor az utasokat kísérte, így üzemi balesetnek számít, tehát nemcsak hogy a gyógyítás költségeit fedezi a biztosító, hanem a kiesett munkabérét is kompenzálják valamennyire. Erősködött ugyan, hogy szívesen marad, mert ülve is tud énekelni, de a biztonsági előírások nem engedik. Bergenből majd haza kell mennie.

Pár perc elég is itt kinn, erősen fúj a metsző szél, visszamenekülünk a pavilonba. Kicsit átmelegszem, még van negyedóránk, kisétálok a túloldalra. Kedves szoborkompozíció fogad. 1988 júniusában hét gyerek a világ különböző szegletéből összegyűlt itt egy hétig Nordkappon és megalkották a „Barn av Jorden”, a „Föld gyermekei” szobrot, az együttműködés, barátság, remény és öröm jelképét. (Gondolom némi felnőtt segédlettel.)

 

Békeszobor

 

Sorrendben: Jázmin-Tanzánia, Rafael-Brazília, Ayumi-Japán, Shithedeo-Thaiföld, Gloria-Olaszország, Anton-Szovjetunió, Louise-Egyesült Államok.

 

Visszafelé kétszer is látunk rénszarvascsordát, kedves sofőrünk megállítja a buszt, hogy rácsodálkozhassunk, arcán olyan kifejezés, mintha nálunk kérné meg valaki a Volánbusz vezetőjét, álljon már meg egy pillanatra, hogy megcsodáljuk a teheneket.

 

Rénszarvaskölykök

 

A piernél zenebona fogad, szerencsétlen triót kitették a hatodikra a recepció melletti kis erkélyre, hogy welcome-zenét játsszon a visszatérő utasoknak. Mintha nem lenne elég bajuk a rengeteg próbával, még meg is fagyasztják őket. A bejáratnál a hallban egy adag kibelezett lazac várja, hogy valaki a konyhába vigye. Az utastérben. Érthetetlen.

 

Lazac a fedélzeten

 

Most keletnek fordulunk, irány a Fehér-tenger. Arhangelszk és Murmanszk. 

Harstad tipikus norvég kisváros. Kivittem a biciklit és több hegyre is feltekertem, más nem is volt érdekes. Kilátás a tévétorony két oldaláról:

Harstad panoráma 1.

 

Harstad panoráma 2.

 

Egy nap két kikötő a fjord két ágában. Délelőtt 2-3 óra Hellesyt-ben, délután ugyanennyi Geirangerben. Nem szálltam ki, mert a lényeg úgyis a fjord és a gyönyörű vízesések, a hatalmas sziklafalak voltak. A képekre kattintva szép nagyok lesznek!

 

Hellesyt képeken:

 

 

 

 

 

 

 

Geiranger képeken:

Kajakos

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Geiranger panoráma

Turnaround day van, így hívják itt a turnusváltást. 260 utas ki, 260 be, mindenki vadul dolgozik, kivéve a szerencsés zongoristát, akinek ez ugyanolyan nap, mint a többi. Remek!

 

Kihasználva a kerékpár adta lehetőségeket, távolabbi helyet célzok meg, lehetőleg egy parkot. Kinézem a telefonom google térképén a királyi palota kertjét, rábökök és már mondja is a kellemes női hang: „forduljon északnyugat felé” a bal felső sarokban lévő kis iránytű alapján elindulok, később nyilacska vezet végig a kékkel kiemelt útvonalon.

A norvég királyi palota nem nagy és egyáltalán nem hivalkodó.

 

Királyi palota

 

Az egyetlen dísze az épület előtt álló lovasszobor, felirata: Det norske folk reiste dette minde

 

Lovasszobor

 

Alig pár régimódi ruhába öltözött fegyveres díszkatona őrzi, az egyik közülük – nő!

 

Női őr

 

Mellette tábla a királyi kert használatáról: a tűzgyújtáson kívül nem tiltanak meg semmit, hanem az állampolgár bölcs belátásra bízzák, hogy vigyázzon a parkra. Dobja ki a szemetet, kerékpárral, gördeszkával csak lassan haladjon és pórázon vezesse a kutyát. A végén egy kedves mondat: kérem sétálgasson a füvön, öleljen meg egy fát – élvezze a kertet!

 

Használati utasítás

 

Ennek megfelelően betartom a kb. öt kilométeres sebességhatárt a biciklivel, legalább rendesen bámészkodhatom. Úgyis mindig le kell szállni valamit megcsodálni. Például a katonás léptekkel haladó tisztet bokrétás kalapjával,

 

Katonás

 

aki az egyik őrhöz siet, de nem leváltani, csak valamilyen utasítást adni.

 

Magyaráz

 

Ez az őr egymaga vigyázza a hátsó bejáratot, pedig két fakabát is elhelyezkedik a kapu lét oldalán, lehet hogy leépítés volt? Mindenesetre ez is elég, egy kíváncsiskodó turistának udvariasan szól (természetesen kifogástalan angolsággal), hogy ne kapaszkodjék a rácsba, az engedelmesen hátrább lép. Szóba elegyedek az idősebb nővel, lefitymálva jegyzi meg, hogy milyen kicsi ez a palota. Kérdezem honnan jött, mondja Dániából. Hát a koppenhágaihoz képest (ld. előző blogbejegyzést) valóban kicsi, pedig az ország jóval nagyobb. A palota kertjében egyébként éppen két alkalmazott beszélget. Bár az itteni népeket ismerve az egyik a norvég király is lehetne...

 

Királyi palota 2.

 

A királyi kertben ezúttal nem az angoloknál egyszer már leírt tevékenységemet folytatom, csak üldögélek egy padon és hazatelefonálok. Háromszor is éljen az Európai Unió, hogy mindezt külön költségek nélkül megtehetem! Közben a szökőkúttal ellátott tóban kacsák élvezik a ritka jó időt.

 

Felszáll 1.

 

Felszáll 2.

 

Innen továbbtekerek a Vigeland parkhoz.

 

Vigelandpark 2.

 

A Vigeland szoborparkot évente egymillióan látogatják. Gustav Vigeland (1869-1943) szobrász hozta létre ezt a 32 hektáros területet a Frogner parkon belül, 212 szobor található itt, nagy részüket 1906 és 1942 között alkotta az eredetileg Adolf Gustaf Thorsen névre hallgató mester, aki szülőföldje tiszteletére vette fel húsz évesen a Vigeland nevet.

 

Vigeland

 

1921-ben Oslo városa eldöntötte, hogy lerombolja azt a házat, ahol Vigeland él és alkot, helyette könyvtárat épít. Hosszas egyezkedés után garantáltak neki egy új épületet ahol dolgozhat, cserébe megígérte, hogy az összes alkotását, beleértve a szobrokat, rajzokat, faragásokat és modelleket a városnak ajándékozza.

 

Vigelandpark 1.

 

Az ezt követő húsz évben a művész szabadtéri kiállításon dolgozott, szobrait és installációit a park 850 méter hosszú tengelyében helyezték el.

 

Vigelandpark 9.

 

A két legfontosabb alkotása, a „Monolit”

 

Monolit

 

és az „Életkör”

 

Életkör

 

a tengely végén, a szökőkút mögött egy-egy dombon helyezkednek el.

 

Vigelandpark 8.

 

A „Monolit” tövéből belátható a park, az „Életkör” előtt viszonylag üres terület található.

 

Vigelandpark 10.

 

A szobrok mind ruhátlan embereket ábrázolnak, férfiakat, nőket és gyerekeket vegyesen, csöppet sem idealizáltan. Mindegyik modell meztelen, mellyel a művész a társadalmi és vagyoni helyzet közti különbség ellenére a minden emberben egyformán lakozó szépséget próbálta megmutatni.

 

Vigelandpark 5.

 

Az itt található vöröstéglás házban, a Vigeland múzeumban találhatók a művész korai fafaragásai, a szobrok tanulmányai, portrék és az 1890-es évekből származó egyéb kisebb-nagyobb művek. A parkot rekreációs célra használják, a városiak szívesen kijárnak ide akárcsak az óvódáscsoportokkal játszani a játszóréten, akár meditálni

 

Meditál

 

vagy csak olvasgatni.

 

Vigelandpark 3.