Már írtam róla, hogy blogom gondozójának hobbija a régi hajós képeslapok és könyvek. Egyik péntek délelőtt felkeresem hát a helyi használtkönyv-piacot. Sajnos hű társamat, a trekkingbiciklit valaki lenyúlta mára, így egy női kerékpárral vágok neki a városnak. Persze hogy a piac a külvárosban található, körülbelül olyan távolságra, mint Újpest-Központ a Nyugati Pályaudvartól. Az út is hasonló ipari jellegű, ráadásul komoly szembeszél fúj, az ócskább biciklivel nehezebben ugyan, de de megküzdök vele. A Nyevszkij Proszpekt végén, mielőtt egy bal-jobb kanyarral rátérek a kivezető útra, található a Szent Miklós székesegyház. Nem tudtam bejutni, mert óriási tömeg állt előtte. Mikor azt írom, óriási, akkor orosz mértékben is óriásira tessék gondolni!
Sorban áll a tömeg
És ez így ment még vagy öt háztömbön keresztül! Egyik rendőr se beszélt semmilyen idegen nyelven, így hazainternetezve kellett kiderítenem (köszönöm, bilájn!), hogy valami szentnek a csontjait hozták éppen haza, talán pont szent Miklósét? és rá kíváncsi a tömeg. Megpróbáltam az oldalsó hídnál beosonni, de az orosz rendőrök értik a csíziót, ott is állt egy gumibotos. Lehet adnom kellett volna neki 10 dollárt és beenged? Vagy ahogy a Lenin-mauzóleumos viccben van, húszat és akkor ki is hozza a csontokat?
Szent Miklós Székesegyház
Annyira nem is érdekelt, inkább irány a piac. Itt a Google fordító segítségével megértetem mit akarok (knyigu iz sztárovo ladkom, nem biztos hogy helyes, de legalább megértik), egymásnak adogatnak, végül találok egy remek kiadványt, régi képeslapok másolatai vannak benne. Az még hagyján, hogy ezer rubelbe (kb ötezer forint) kerül, de olyan súlya van, hogy csak egy AN-225-ös tudná hazaszállítani, így fájó szívvel (de lelkiismeretem megnyugtatása miatt V-vel való konzultáció után) otthagyom. Később aztán Gdanskban valódi régi képeslapokat kapok.
Visszafelé suhanok a hátszéllel, kedvem támad még csavarogni.
A Balett előtt éppen Harley találkozó zajlik.
Harley-napok
Jönnek is szép számmal az orosz harley-sok. Hol marad a jó kis IZS?!
Harley-napok 2
A Moszkva-sugárúton kifelé eltekerek a nemzeti könyvtár előtt.
Orosz Nemzeti Könyvtár
A rengeteg park egyike a Hősök parkja. Középen magasodik Zsukov marsall,
Zsukov
ő számunkra is sajnálatosan ismerős. Rajta kívül rengeteg tányérsapkás szobor. A gyönyörűen karbantartott, ám kissé szocialista kinézetű parkban csónakázótó, mikor megpróbálok szép képet készíteni a partról, egy elvtárs, aki ott horgászik rámmordul, úgy látszik nem tetszik neki, hogy a köveket taposom, biztos elzavarom a halakat. Ez a mentalitás egy másik parkban is előjött, mikor hazatelefonáltam és kissé hangosabban beszéltem, mert rossz volt az internetes vonal, egy bárisnya kioktatott, hogy nem illik ilyet. Egy parkban...
Jó idő lévén elnyalok egy marozsenoje-t, azaz helyi fagylaltot, semmi különös, finom tejes ízű, nosztalgiával gondolok vissza az olasz fagyikra.
Fagylalt
Sokat és sokfelé járok még, hetekig lehetne bámészkodni, múzeumokba járni, de sajnos ezek a fél-háromnegyed napos túrák nem elegek rá. Azért nem panaszkodom, így is sokkal de sokkal több jut Szentpétervárból, mint az utasoknak, ők csak egyszer három napot vannak itt, ráadásul buszoznak, lassan mennek, míg én villámgyorsan közlekedem, a második alkalomtól már ismerősként élek a városban, összesen tizenkét alkalommal!
További képek a galériában:
--- Folytatása következik ---