A brit gyarmat Gibraltáron már sokszor jártam - és még fogok is - dehát mind a szikla, mind a majmok megunhatatlanok.
I have visited the British colony of Gibraltar many times - and I will again - but both the rock and the monkeys can't get tired off.
A Szikla/The Rock1
A Szikla/The Rock 2
Nem tudom ki volt az a zseni a P&O-nál, de fantasztikus 21 sebességes, tárcsafékes Trek bringákat szerzett be, van vagy 20 darab, én a 15. számúval mentem ki. Már a reggel kilences nyitásra odamentem a személyzeti irodához, hogy elkérjem a kulcsot. Ugyanis a már emlegetett zseni U-lakatot is vett mindegyikhez, príma. Hümmögtek egy kicsit hogy nem tudják, lehet-e ma kimenni biciklivel (csak délután egykor kötöttünk ki), de rendesek voltak, a kezembe nyomták a kulcsot - és egy Bontrager bukósisakot. És mindezt ingyen!
I don't know who was that genius at P&O, but he got some fantastic 21 speed, disc brake equipped Trek bikes, they have about 20 of them. I got the number 15. I went to the crew office right before opening at nine in the morning to ask for the key. Because the already mentioned genius bought an U-lock for each of them, great. They grumbled a bit that they didn't know if it is possible to go out by bike today (we only docked at 1 pm) but they were nice, handed me the key - and a Bontrager crash helmet. And all this for free!
kerékpár sisakkal/bicycle with helmet
Délben kóruspróba, ez azt jelenti, hogy a színpadi énekesek közül kettõ (Tom and Jenny) minden nap betanít egy új dalt az utasok dalolni vágyó részének. Elõtte persze hangszál és torok bemelegítés. Kérdezték tudok-e ilyet. Hácc, mondtam, dolgoztam színitanodában kísérőként, csak menni fog. Ment. Mikor vége volt, gyorsan bedobtam az ebédet a tiszti kajáldában aztán... vártam. Fél három körül keveredtem partra, de volt idõm, mert csak hétre kellett visszaérni. Már jártam itt bringával is, de elhatároztam, hogy most feltekerek a Szikla tetejére.
Choir rehearsal at noon which means that two of the stage singers (Tom and Jenny) teach a new song every day to the part of passengers who want to sing. Before that of course warm up the vocal cords and throat. They asked me if I could do that. Hm, I said I worked in a theater school as an accompanist I think it will work. It worked. When it was over, I quickly got the lunch in the officer's mess and then... I waited. I went ashore around half past three but I had time because I only had to get back by seven. I've already been here by bike but I decided to ride up to the top of the Rock.
Oda/There
A kerékpárral pillanatok elértem a belvárost, sokat nem változott az elmúlt tíz évben. Nem is emlékeztem, hogy jobboldali a közlekedés, kiakadtam, mikor a kikötőben szembejött egy hülye furgonos, aztán észrevettem, hogy MIND szembejön. Gyorsan áttértem a menetirány szerinti jobb oldalra. Megkerültem a sétálóutcát, közben telefonáltam a hazaiakkal. Aztán inkább letettem a telefont, mert kezdett keményen emelkedni az út. Simán behajtottam az egyirányú utcába, ahogy Máltán megszoktam. A sofőrök nem türelmetlenkedtek, megvárták míg elférünk egymás mellett. Nem is csodálkoztak, hogy valaki ebben a dög melegben a meredek utcákon felfelé kaptat egy kerékpárral, biztos ismerik Rejtő Jenő örökbecsű mondását, miszerint "Mikor jön rá végre, hogy épelméjű vendégekre nem lehet fürdőhelyet bazírozni?" Nos a helyiek nyilván rájöttek, hagyták hadd tobzódjam. Egy ideje már toltam a kerékpárt, nem szégyen, ha a legkisebb fokozatra kapcsoltam, majdnem hanyattestem. Egyszer csak egy sorompóhoz értem, kiírták hogy itt bizony belépőjegyet kell fizetni, 18 fontot felnõtteknek, 12 fontot gyerekeknek. Bementem a kis házikóba megvenni a jegyet, majd ahogy 14 éve G.-tól a dobostól tanultam, meglengettem a laminexemet (hajó belépőkártya), kérdezvén, hajósoknak nincs-e kedvezmény. Kicsit tanakodtak, azt mondták, hogy nincs. Lemondóan sóhajtva nyúltam a pénztárcám felé, hogy akkor kifizetem, erre az őr intett, hogy hagyjam a fenébe, kicsúsztatta a nyíláson a karszalagot. Hálásan megköszöntem, minden kis ajándéknak örül az ember. Kicsit még toltam felfelé a biciklit. Elér
keztem ahhoz a fordulóhoz, ahol 13 éve készítettem egy képet, ezt: https://m.blog.hu/vi/vizizene/image/2010_%20junius%201%20Gibraltar/Age%20of%20Empires.jpg
I reached the city center in minutes by bicycle, it hasn't changed much in the last ten years. I didn't even remember that there is a right drive traffic. I freaked out when a stupid van driver came towards me at the port then I noticed that ALL of them were coming towards me. I quickly moved to the right side of the road. I rode around the pedestrian street while calling home. Then I hung up the phone because the road started to climb hard. I smoothly rode contraflow the one-way street, as I am used to in Malta. The drivers were not impatient they waited until we can fit the road. They weren't even surprised that someone rode a bicycle up the steep streets in this scorching heat. I've been pushing the bike for a while. No shame because when I switched it to the lowest gear I almost fell over. Once I got to a barrier it was written that there is an entrance fee here, 18 pounds for adults, 12 pounds for children. I went into the little house to buy the ticket, and then, as I had learned from G. the drummer 14 years ago, I waved my laminex (ship entrance card), asking if there was a discount for crew members. They argued a bit then they said that there is none. Sighing resignedly I picked my wallet. I pushed the bike up a little more. I reached the curve where I took a picture 13 years ago, this one: https://m.blog.hu/vi/vizizene/image/2010_%20junius%201%20Gibraltar/Age%20of%20Empires.jpg
És természetesen újra elkészítettem.
And I re-took it of course
replika/replica
Mivel annak idején gyalog jöttem le, most meg biciklivel fel, ezért készült egy második kép is:
Since at that time I walked downhill on foot and now uphill by bike, that's why a second picture was taken:
Ágyú és bicikli/Cannon and bike
Nyeregbe ültem és a szerpentinen az út két széle között szlalomozva, ahogy azt Szenttamás szigetén már megszoktam evickéltem felfelé. Így kicsit kevésbé volt meredek. Érdekes táblák szegélyezik az utat:
I started pedaling and slalomed between the two edges of the road on the serpentine as I was used to doing on the St. Thomas island. So it was a little less steep. Interesting signs on the side of the road:
Érdekes jelzések/interesting signs
Párszor bizony meg kellett állni pihenni és az utolsó párszáz méteren toltam megint, de a kilátás minden erőfeszítést megért.
I had to stop to rest a couple of times and I pushed the bike again in the last few hundred meters, but the view was worth all the effort.
Kilátás/View
Afrika most kifejezetten közelnek tűnt.
Africa now seemed especially close.
Afrika
Valamiért nem működik a kábelvasút, az embereket furgonokkal szállítják a hegyre, micsoda pazarlás! Ott állnak a dugóban a hegy tetején. Ráadásul olyan keskeny az út, hogy csak tolva lehet mellettük elférni, néha meg-megemelve a bringát.
For some reason the cable car is not working, people are transported to the mountain in vans. What a waste! They're standing there in the jam at the top of the mountain. In addition the road is so narrow that I can only push the bike along them sometimes I have to lift it.
Paripa a hegytetőn/bicycle on the top of the rock
A szikla tetején kilátót építettek a legutóbbi ottjártam óta. Szó szerint lélegzetelállító látvány! Alattunk a mélység, az üvegpadlón át látszik. A magas üvegkorlát fölé csak félve emeltem a telefonomat, nem akartam, hogy az élénken fújó szél kikapja a kezemből. Azok a pici pöttyök emberek a strandon.
A lookout point has been built on top of the rock since the last time I was there. It is literally a breathtaking sight! The depth below us can be seen through the glass floor. I only raised my phone over the high glass railing in fear, I didn't want the wind blowing on the edge to knock it out of my hand. Those tiny dots are people on the beach.
Emberek a strandon/people on the beach
A kilátó korlátján is ült egy majom. Gondoltam megosztom vele az almámat, ahogy a lovakkal szoktam, egy harapás nekem, egy neki. Naiv voltam, amint kinyitottam a táskámat már ott is termett, fürge volt és szemtelen. Mikor kivettem az almát, már nyúlt is érte, szabályosan ki akarta kapni a kezemből. "Ha már megfogtad, vigyed", gondoltam, de ez a kis disznó elkezdett volna kutakodni a táskámban. Na nem oda Buda - mondtam neki magyarul, amit ugyan nem értett, viszont rám vicsorgott. Visszavicsorogtam, ebbõl megértette, hogy nem adom egykönnyen a cuccomat, belátta, hogy én vagyok a nagyobb és elvonult az almával, elégedetten eszegetni kezdte. A többi turista megdöbbenve nézett rám, lehet attól féltek, hogy megharapom őket?!
There was also a monkey sitting on the railing of the observation deck. I thought I would share my apple with him as I do with horses, one bite for me, one for him. I was naive, as soon as I opened my bag it was already there it was quick and naughty. When I took out the apple it already reached for it, wanted to take it out of my hand. "If you grabbed it, take it" I thought but this little bastard would have started searching my bag. Not so fast Buddy - I told him in Hungarian which he didn't understand but he snarled at me. I snarled back, from this he understood that I don't give my stuff easily He realized that I was the bigger one and walked away with the apple satisfied and began to eat it. The other tourists looked at me in shock, maybe they were afraid that I would bite them.
majom elégedetten eszik/monkey eats satisifed
A tizenhárom évvel ezelőtti bejegyzésemhez képest (https://vizizene.blog.hu/2010/06/02/2010_junius_1_gibraltar) ki tudja hányadik majomeneráció csinálja ugyanazt - semmit. Élvezik az árnyékot, szórakoznak a hülye turistákon (most például rajtam is), kurkásznak, merengenek, pózolnak.
Since my post thirteen years ago (https://vizizene.blog.hu/2010/06/02/2010_junius_1_gibraltar) who knows how many generations of monkeys are doing the same thing - nothing. They enjoy the shade, have fun with the stupid tourists (now for example me), poke around, muse and pose.
Majmok/apes
Eddig sapkában jöttem, de most lefelé feltettem a sisakot, durván meredek lejtők jöttek, sajnos már nem vagyok olyan bátor, húztam a féket rendesen. Hosszabb volt az út lefelé, mint gondoltam, főleg mert néha megint felfelé kellett tekerni, szerencsére csak kis szakaszokon. A bódénál megálltam, ismét megköszöntem az ingyenjegyet, aztán lesuhantam a városba. Kitikkadva értem a sétálóutcához, a hegy teteje óta már csak egy korsó hideg sör járt az eszemben, de nem találtam egyik helyet sem szimpatikusnak. Végigsétáltam a városon, majd újra biciklire kapva a legnagyobb tömeggel egyidõben értem vissza a hajóra. Mikor a személyzeti irodában visszaadtam a kulcsot és aláírtam a kölcsönzési ívet, az enyémen kívül csak egy név volt rajta: Péteré a magyar zenei igazgatóé. Hehehe, a bolond magyarok...
Until now I was wearing a baseball cap but now I put the helmet because there were rough steep slopes downhill. Unfortunately I'm not so brave anymore, I pulled the brakes often. The way down was longer than I thought mainly because sometimes I had to go uphill again, luckily only short distances. Easy scurried down into the city. I was peadling to the pedestrian street in a hurry because since the top of the mountain I had only been thinking about a pint of cold beer but I didn't find any of the places nice. I walked through the city then got back on my bike and got back to the ship at the same time as the biggest crowd. When I returned the key in the staff office and signed the rental form there was only one name on it besides mine: Péter, the Hungarian music director. Hehehe, the stupid Hungarians...
P&O Britannia
