Már írtam Malagáról, 2017 májusában jártam itt - akkor már másodszor. Újraolvasva az akkori bejegyzést (https://vizizene.blog.hu/2017/06/15/2017_05_25_malaga_spanyolorszag) meglepődtem, nem is emlékeztem arra, hogy most harmadszor vagyok itt. Összefolynak lassan az évek és a kikötők. A különbség annyi, hogy most elektromos kerékpárral megyek. A kikötői hatóságok megint nem engedték ki a hajóbiciklit, de amint kiérek a kikötőből,
I already wrote about Malaga, I visited it in May 2017 - then for the second time. Re-reading the post from that time (https://vizizene.blog.hu/2017/06/15/2017_05_25_malaga_spanyolorszag) I was surprised I didn't even remember that I'm here for the third time. The years and the ports are slowly merging together. The difference is that now I ride an electric bike. The port authorities didn't let the ship's bicycle out but as soon as I got out of the port,
Kijövet a kikötőből/out of the port
mindjárt egy kerékpárkölcsönző felé veszem az irányt. A hagyományos trekking 15 euró egy napra, az elektromos 20, akkor hát ma úri módon tekerünk. A fiatal szakállas, szimpatikus fiatalember nem vitte túlzásba az adminisztrációt, szó nélkül elfogadta a laminexemet, elkérte a 20 eurót, egy papírdarabra felírta a telefonszámát, hogy baj esetén azt hívjam, majd a gondjaimra bízta a kb 1500 eurós bringát. Később majd kiderül, hogy simán felvihettem volna a hajóra, soha nem talál meg, ha nem viszem vissza a gépet.
I'm heading to a bike rental shop. Traditional trekking bike is 15 euros for a day, electric trekking is 20, so today I will ride like gentlemen. The young man with a beard did not exaggerate the administration, he accepted my Laminex without any trouble, asked for 20 euros, wrote his phone number on a piece of paper so that I could call him in case of trouble and then left the bike worth about 1,500 euros in my care. It will turn out later that I could have just put the bike on the ship and it will never be found if I don't bring the machine back.
A járgány/the machine
Kérdeztem, hova tekerjek fel, mondta hogy van itt egy nagyon szép kis kastélyka, oda szokott túrát vezetni. A Castillo de Gibralfaro egy 1300-as évekbeli mór vár romjai a Gibralfaro-hegy tetején. Először szemből próbálkozom, de egyszer csak lépcsőbe torkollik az út. Olyan meredek, hogy miután felvittem a dögnehéz biciklit a pár lépcsőfokon, nem tudok elindulni. Visszagurulok a kezdőpontra és egy hátsó árnyas úton jutok fel végül a hegyre, az elektromos kerékpárrál mindenfajta megerőltetés nélkül.
I asked where I should go and he said that there is a very nice little castle here, he used to lead tours there. Castillo de Gibralfaro is the ruins of a 1300s Moorish castle on top of Mount Gibralfaro. At first I try to climb from the front side but suddenly the road turns into stairs. It's so steep that after carrying the heavy bike up the few steps I can't start pedaling. I roll back to the starting point and finally reach the mountain on a shady back road without any strain on the electric bike.
A kilátásban gyönyörködve/view to Malaga 1
mellémparkol még egy csomó bringás, átlagos turisták, szintés elektromos kerékpárral. Óriási potenciál van ebben a turizmus részére!
also a lot of average tourists with electric bikes parked next to me. There is huge potential in this for tourism!
Elektromos kerékpárok/ebikes
Maga a várrom nem olyan érdekes, legfeljebb az, hogy a falon végig lehet menni és fatasztikus a kilátás, minden irányba.
The castle ruins themselves are not that interesting but the best is that you can walk along the wall and the view is fantastic in all directions.
Malaga kikötő/Malaga port
Hegyek Malaga mögött/mountains behind Malaga
A pálmafa mögött rejtőző hegyet ki is nézem magamnak, feltekerek még oda, van rá idő. Ott még úgysem jártam - gondolom és persze nagyot tévedtem. Tekergőzök jobbra-balra, a GPS irányít. Egyszer csak egy lezáráshoz érkezek.
The mountain behind the palm tree seems interesting. I decide to climb, there's time. I haven't been there yet - I think and of course I was wrong. I roll left and right, the GPS guides me. Suddenly the road is closed.
Lezárt út/closed road
Valami belül megmozdul bennem, ez nagyon ismerős! Tudni kell, hogy senkinek a nevére vagy arcára nem emlékszem, de a helyekre szinte mindegyikre. Ahogy a lezárást kikerülve elindulok felfelé és még a pedeleckel is dolgozni kell, az út lassan megváltozik, elűnik a beton. Csak most veszem észre, hogy UGYANODA bicikliztem fel most is, mint hat éve! Hiába, et l'on revient toujours a ses premiers amours, az ember mindig visszatér az első szerelméhez - akkor is, ha nem tud róla.
Something starts to sign inside me, it's very familiar! I don't remember anyone's name or face but I remember almost all the places I visited. As I bypass the gate and start going up the road slowly changes, the concrete disappears. Only now do I realize that I rode the same road now as I did six years ago! "Et l'on revient toujours a ses premiers amours" one always returns to one's first love - even if one does not know it.
Akárcsak korábban/as earlier
Hamar felérek, a kilátás pont ugyanolyan pazar, mint régen. A másik irányból egy ösvényen középkorú pár közeledik gyalog, elismerősen nézek rájuk.
I get up soon, the view is just as magnificent as before. A middle-aged couple approaches on foot from the other direction, I look at them approvingly.
Malaga panoráma
Fiatal még az idő, eltekerek El Palo-ba, régen halászfalu volt, mára természetesen összeépült Malagával. A kétszer kétsávos úton a jobb oldali sávban a kerékpárok és a rollerek előnyt élveznek!
Time is still young, I'll go to El Palo, it used to be a fishing village, now it's naturally merged with Malaga. On the two-lane road bicycles and scooters have priority in the right-hand lane!
Elsőbbségi sáv/priority lane
Végigbiciklizek az igencsak hosszú strandszakaszon, a kis bungalók is megvannak még.
I cycle along the very long beach, the small bungalows are still there.
playa
El Palo-ban eszem egy rántott sajtot, nem olyan nyúlós, mint nálunk a trappistából készült, hanem a panír alatt száraz, markáns ízű, inkább törik, mint folyik.
In El Palo I eat a deep-fried cheese, it is not as stretchy as our Trappist cheese, but under the breadcrumbs it has a dry, strong taste, it breaks.
El Palo
nő kutyával/woman with dog
El Palo nevéről eszembe jut Palo Alto, egy óceán és egy egész kontinens választ el San Franciscotól, de bizony otthagytam a szívem egy darabját Maryllnál és Pistinél.
The name El Palo reminds me of Palo Alto, an ocean and a whole continent separates me from there but I left my heart in San Francisco with Maryll and Pisti.
Visszatérve a belvárosba még mindig van időm, kinézek egy kertet az ellenkező irányú külvárosban, hogy a szokásos zumo di naranja-chorizo párosomat elfogyasszam. Mikor azonban odaérek, nincs ott semmi, a térkép tévedhetett. Visszafelé megvigasztalódom egy szép templommal.
Back in the city center I still have time, I look for a garden in the opposite direction to eat my usual zumo di naranja-chorizo. But when I get there there is nothing. The map must have been wrong. On the way back I console myself with a beautiful church.
Templom a külvárosban/church in the suburb
A kijelzőn a töltöttség érdekesen ugrál, hol leugrik 20 százalékra, hol fel nyolcvanra. Kb 25-30 kilométert tehettem meg, egy ilyen 400 Wh-ás akkumulátor esetén már elhasználtam a 65-70 százalékot. Hátsómotoros pedálszenzoros a jármű, valamit nem jól állítottak be, mert vagy teljesen segjt vagy semennyire, ezért aztán a teljeset használom végig. Negyedóra alatt visszatekerek a kölcsönzőhöz. A szakállas srác már nincs ott, egy fiatal lány kérdezi mosolyogva, hogy minden rendben ment? Mondom igen. Int, hogy állítsam a falhoz a biciklit, át se nézi. Hát akkor adios, mondom, de szól hogy várjak, lekönyveli, hogy visszahoztam a kerékpárt.
The charge on the display jumps interestingly, sometimes dropping to 20 percent, sometimes up to eighty. I was riding about 25-30 kilometers, with such a 400 Wh battery I used up 65-70 percent. The vehicle has a rear-engined-pedal sensor system, something was not set up correctly because it either helped completely or not at all so I use it maximum assistance. I'll be back at the rental company in a quarter of an hour. The guy with the beard is no longer there, a young girl asks me smiling if everything went well? I say yes. He shows me to put the bike against the wall she doesn't even take a look at it. Well then adios, but she tells me to wait bcause she proves that I brought the bike back.
Válogat a papírok között, mondom a nevem de nem találja "Pian, Pian", hajtogatja. Dehát az nem én vagyok, mondom, majd jobban megnézem a papírt és magamban röhögni kezdek. A laminexen ugyanis fel van tüntetve a név, hogy meddig érvényes, a munkavállalói szám és a rang. Ami az én esetemben "Cktail Pian", azaz Cocktail Pianist, A fiatalember reggel erre hitte, hogy a nevem. Pont mint a viccben, mikor az egyszeri atyafi azt hiszi, hogy Németországban minden várost Ausfahrt-nak hívnak. Simán elvihettem volna a bringát a hajóra, jól jöttt volna máskor is, soha meg nem találnak.
She sorts through the papers, I say my name, but she can't find "Pian, Pian", she repeats again and again. But it's not me, I say, then I look at the paper more closely and start laughing to myself. The laminex shows the name, how long it is valid, the employee number and the rank. Which in my case is "Cktail Pian", i.e. Cocktail Pianist, The young man thought that this "Cktail Pian" was my name in the morning. Just like in the joke when the simple foreigner thinks that every town in Germany is called Ausfahrt (way out). I could have easily taken the bike to the ship, it would have come in handy some other time, they will never find it.
laminex
Kóborlok még pár percet a belvárosban, semmi nem változott, a sétálóutca ugyanúgy okosan befedve.
I wander around the downtown for a few more minutes, nothing has changed, the pedestrian street is still smartly covered
Fedett sétálótca/covered pedestrian street
Megtalálom Picasso szobrát, itt született a művész 1881. október 25-én.
I find Picasso's statue, the artist was born here on October 25 1881.
Pablo
Imádom a spanyolokban, hogy az utcákat nem csak mint közlekedési csatornákat használják, hanem közösségi térnek is. Díszes kapuk váltják egymást szobrokkal, terecskékkel, árnyat adó fákkal.
What I love about the Spanish is that they use the streets not only as transport channels, but also as social spaces. Decorative gates alternate with statues, terraces, and shade trees.
Díszes kapu/picturesque gate
Este gyönyörű a naplemente a tengeren.
The sunset is beautiful at see.
Naplemente/sunset
