A cruise terminalról, tehát az óceánjárók kikötőhelyéről, mely az Askerhuus erődítménynél található most nem befelé, a városháza felé indulok kerékpárommal, hanem az ellenkező irányba, az Opera felé. Oslo körülöleli egy fjord végét, a belvárossal ellentétes oldalon lévő hegyre igyekszem panorámaképet szeretnék készíteni. Az idő nem kedvez, itteni szokásához híven borús és szeles, fel kell vegyem a vékonyabbik pulóveremet. Ha ilyen az idő nyáron, borzasztó lehet az ősz meg a tél. Nem véletlenül járnak a norvégok, svédek és finnek annyit komppal Tallinnba és Lengyelországba, ezt az állandó rossz időt csak alkohollal lehet kompenzálni. Most azért szerencsére nincs annyira rossz idő, a szél meg nem fog mindig szembe fújni, hiszen forgolódom (de, mindig szembe fújt), úgyhogy jókedvűen vágok neki az Ekebergnek.
A GPS szerint az operaház után jobbra kellene fordulnom, de a területet lezárták, kerülővel jutok fel a hegyre. Forgalmas út mellett tekerek fölfelé, az autósok óvatosan kerülgetnek. Ha hülyeséget csinálok, rossz felé fordulok vagy átvágok egy körforgalmon, nem dudálnak, hanem türelmesen megvárják mit csinálok. Elnézést kérő kézmozdulatomra mosolyogva bólintanak.
Hátulról érek fel a tetőre, egy ABC-t keresek először, idősebb kutyasétáltató nő kifogástalan angolsággal igazít útba. A facsart narancsdzsúsz olcsóbb mint a víz, azt veszek és mellé norvég csokit. A bolt előtt kirakva két kisasztal székekkel, elfogyasztom a tízórait.
Egy kempingen hajtok keresztül, valahogy nem tudom elképzelni hogy rentábilis legyen. Milyen hosszú lehet a szezon, három hét? Innen szépen karbantartott földutakon át érem el a vendéglő melletti kilátót.
Oslo panoráma
A képe becsapós, a „valódi” Oslo a kép közepén ugyan de hátul, a DFDS feliratú hajó mögött található. Ott kukucskál a Silver Cloud kéménye is, a téglaszínű épületek a fekete és piros cseréptetőkkel az Askerhuus erődítmény. Tőle jobbra a hatalmas téglahasáb a városháza. A fjord bejárata balra a sziget mögött található.
Lefelé indulok, mikor egy érdekes szobrot veszek észre.
Dali: Venus de Milo
Dali Milói Vénusza elgondolkodtat, körbenézek és egy csomó szobrot látok a fák alatt, bokrok mellett. Hiszen a kempingből idevezető úton is láttam jópárat! Bemegyek a kisházba, ahol egy komplett kiállítást találok. Ez hát a híres Ekbergpark, ahol eredeti szobrok találhatók a szabad ég alatt. Azt hittem egy körbekerített valami, de nem, az egész hegyoldalban komoly eredeti képzőművészeti értékeket állítottak ki. Ilyen például Renoir: Cariatide tombee a lurne
Renoir: Cariatide tombee a lurne
vagy
Rodin: Eva szobra
Rodin: Eva
Visszaindulok felfelé az ösvényen. Amit madáretetőnek hittem, arról kiderül, hogy madáretető ugyan – de ugyanakkor képzőművészeti alkotás is
Madáretető szobor
Az itt dolgozóknak napi kötelezettségük feltölteni a szobrot eleséggel.
Nem nézem végig az összeset, valahogy úgy vagyok a képzőművészeti alkotásokkal hogy hamar eltelek tőlük, de egy-két figyelemreméltót szemügyre veszek. Például Lynn Chadwick: Ace of Diamonds c. mobilját.
Lynn Chadwick: Ace of Diamond
A mobilt a szél ereje hajtja. A nagyobbik hasáb a Nőt szimbolizálja, a kisebbik, külön mozgó rombusz a Férfit, akik így járják örökös táncukat a szélben. Ezt el kellett nekem magyarázni, mert nem igazán értettem, de hát én botszemű vagyok...
Itt van például Ann-Sofi Sidén Fideicomissum c. alkotása, a művésznő saját magát szoborta meg. A közben elvégzett művelet pedig...
Fideicomissum
A víz egy tavacska felé csorog, ahol egy betontömb éjszaka különböző színekben világít. Nem messze az ösvénytől helyezkedik el Knut Steen: Drommersken oszlopa
Knut Steen
A klasszikusabb – és gondolom értékesebb – műveket a ház közelében helyezték el. Van itt eredeti Renoir.
Renoir: Le grande laveuse
Egy rendezvényház nem körülkerített udvarán áll, gyerekek játszanak körülötte.
Gyerekek Renoirnál
Egy másik Renoir: Venus Victrix:
Renoir: Venus Victrix
Úgy látszik Renoir a kismellű nőkre bukott, ellentétben Richard Hudsonnal, aki Marilynt formázta meg.
Richard Hudson: Marilyn
Az étterem falához odavetve egy balett-táncosnő
Balett-táncosnő
Aristide Sailol: Nue sans draperie
Aristide Sailol: Nue sans draperie
És itt van új kedvencem, Vigeland is. Man ogg kvinne.
Vigeland: Man ogg kvinne
Kérdeztem a kedves muzeológust, hogyhogy nem lopják el a műveket ha egyszer eredetiek, hiszen nálunk még a Gellérthegyen lévő Filozófusok kertjéből is eltűnnek a szobrok – és sajnos nem műélvezetből viszik el a fejét, hanem anyagárban. Mindegyikben mozgásérzékelő van és kamera vigyáz rájuk – világosított fel. Ha ez segít... gondoltam. Hogy mitől olyan szépek, pedig kinn állnak a szabad ég alatt, azt később láttam a belvárosban: fogkefével tisztították éppen az egyik szobrot.
Tisztítják a szobrot
Megkérdeztem milyen gyakran kell, mondták attól függ, mennyire szarják össze a madarak. A művészet rejtett oldalai...
Visszafelé elkanyarodtam a rakpartról, Oslo bevándorlónegyedébe tévedtem. Csapatostul közlekedő fejkendős nők, munkaidőben teázgató férfiak és biszbaszárusok minden mennyiségben. Rengeteg kebabos és hentes.
Délután utasgyakorlat, utána éjfélig zenélés. Nem kellett elringatni, de a hajó megtette.
