Valami teljesen érthetetlen okokból a számítógép fekete-fehérré kicsinyítette a képeket. Mindegy, így legalább lesz egy kis retro-hangulata a blognak. J )



„Nevek, arcok helyek, hosszú skandináv éjszakák. Hideg, mégse rideg a világ”

Oslóban már jártam, öt évvel ezelőtt a Queen Victoriával, pont ugyanott kötött ki az is, mint most a Mary.

Queen Mary

A fény ne tévesszen meg senkit, a kép nem reggel, hanem délben készült, bizony, itt ilyen alacsonyan jár novemberben a déli nap. De míg Hamburgról azt írtam, hogy hideg város, Osloban csak hideg van.

Az emberek kedvesek, mindenki, de tényleg mindenki beszél angolul – igaz, a német és az angol ismeretében a norvég feliratok 80 százalékát meg lehet érteni. Reggel a srácok elhúztak internetezni, hajósember leggyakoribb elfoglaltsága, már százszor látták a várost, fontosabb a családdal beszélni. P-nek barátai vannak erre, őket látogatja sorra, egyedül vágok neki a belvárosnak. Ilyen korán még elég kihaltak az utcák,

álmos utcák hétköznap

és Guildernstein

csak a munkába igyekvőkkel találkozni, sokszor biciklivel mennek ebben a hűvös időben is. Mint például a péksüteményárus, a norvég Bagaméri.

árus

A bicikli elég elfogadott közlekedési eszköz errefelé, így néz ki egy átlagos kapualj:

egy átlagos kapualj

Az épületben egyébként két hivatal működött.


Első számú feladat: meleg pulcsit venni, erre több okból is szükség van. Bár hoztam magammal pulóvert, az egyik elegáns, nem szívesen hordom az utcán, a másik, a vastagabb pedig elhagyta a kapcsait, szabadon van a nyakam. Nem tudom, mi vár rám a transzatlanti úton, a Titanic felett fogunk elhaladni, úgyhogy jéghegyek várhatók, jobb felkészülni. Ráadásul a kabinomban választhatok a hideg és a büdös között, nincs légkondi csak egy szellőző, azt lehet nyitni-zárni, a srácok mondták, hogy a déli tengereken megfőnek, itt megfagyunk.

Az eladó nem jön oda, mint Amerikában, hagy nyugodtan vacillálni a nagyon drága gyapjú vagy a borzasztódrága alpakka pulóver között, de kérésemre azonnal segít, megy a raktárba megnézni, van-e ugyanolyan színű más méretben. Nem zavarja, hogy kétszer is visszamegyek a boltba, nem tudom eldönteni, hogy a pulcsi ára sok vagy kevés, egyáltalán, milyenek itt az árak? (Az Economist 2006-os listája szerint Oslo megelőzi Tokiót. Van még kérdés?) Máshol végignézve a kínálatot jónak tűnik, megszólítok egy kedves vöröshajú eladónőt, náluk nincs pulóver, szépen elmagyarázza, hogy nem rossz vétel amit kinéztem a másik boltban. Végül az alpakkát vettem meg, mint egy kályha olyan meleg, súlya is van. Eszembe jut Dékány András, a blogomban már sokszor emlegetett tengerész-író könyvéből Zoller, a magyar kormányos, aki Murmanszkban bundát vett magának. Hiába, a világ nem változik, majd’ nyolcvan évvel az ő kalandjai után én is örülök a meleg gúnyának.

Bár Norvégia a második világháború alatt német megszállás alatt volt, Oslót ahogy nézem elkerülte a pusztítás. És mint minden északi államban itt is végtelen a tisztaság.

Belváros 1

Belváros 2

Bár a skandináv sagák szerint 1049-ben alapította Oslót III. Harald király (hogy lehet egy várost alapítani, ha az nem Dunaújváros vagy Togliatti, esetleg Pripjaty?), már i.sz. 1000 előtti keresztény temetkezési helyeket is találtak. Ezen felbuzdulva úgy döntöttek, hogy 2000-ben milleniumot ünnepelnek. Íme egy milleniumi szobor, a Tigris

tigris 2000

V. Haakon uralkodása alatt(1299-1319)kezdték építeni az Akershus erődöt, amely mellé a Queen Mary kikötött.

Akershus

Akershus erődítmény egyik bejárata

Magas falait nem védi fentről más, csak egy derékmagasságban kifeszített lánc és a figyelmezető felirat, hogy vigyázzanak a gyerekekre. Íme egy állam, amely felnőttnek tekinti a polgárait. A fenti útról pompás kilátás nyílik a városra.

városháza sirállyal

A városháza amúgy is impozáns, esti kivilágításban tündököl.

a városháza este

És a legnagyobb előnye: közel van a hajóhoz. Ha az ember elcsámborog és hirtelen nem tudja merre van az arra, csak elég egy járókelőt megkérdezni, hogy hol a „Rathuus” és már vissza is találunk a hajóhoz. Vörös klinkertéglái messziről utat mutatnak.

Az Akershus erődből csak körbe lehet lejönni, ahol a domb szelídebbé válik ott régi épületek simulnak az újak közé.

várnegyed

Az erőd meredek fala előtt emlékmű: vasszékek elszórva a kikötő felé néznek.

emlékmű

1942-ben innen deportáltak Auschwitzba 532 norvég zsidót a Donau nevű hajón. További 158-at később a Filipstad rakpartról vittek el, összesen 772 embert, ebből csak 34 élte túl. És hogy mi a hivatalos vélemény? Álljon itt az emlékmű utolsó mondata: „Ez a szoborcsoport azokra a zsidókra emlékezik, akiket elhurcoltak és megöltek a norvég történelem sötét időszakában”


Oslo tömegközlekedése példás, egy jeggyel korlátlanul lehet utazni, a városi közösségi közlekedési vállalat 2009-ben 197 millió utast szállított. A villamossíneket, ahol lehet füvesítik, mint annak idején Bilbaóban láttam

füves villamossín

(Valamiért két kép színes maradt, ez és egy szobor, nincs benne koncepció, illetve ha van, arról Neumann János szellemét kell megkérdezni. Ha már Neumann szóba került – mert szóba hoztam – annak idején Teller Ede, mikor egy ismerősömmel találkozott és a sportról beszélgettek, megemlítette, hogy ő (Teller) is sportolt, „sokat pingpongozott a Neumann Jancsival”)


És hogy mi az egyik oka, hogy nem szeretnék szobrot magamnak? A válasz Henrik Wergeland fején látszik…

Henrik Wergeland

Autómentes övezet.

sétálóutca

Többször láttam gyerekcsoportokat élénksárga kukásmellényben, megszólítottam a gyerekdalokat éneklő óvóbácsit (!), hogy miért vannak így beöltözve. Nem csak a láthatóság miatt, a mellényen rajta van az óvoda neve, telefonszáma. Mondanom sem kell, hogy az óvóbácsi egy pillanat alatt váltott norvégból tökéletes angolba.

gyerekek kukásmellényben


Kettő körül visszamentem a hajóra, szerencsére a staff mess (félúton a tiszti és a legénységi étkezde között) már zárva volt, lelkiismeretfurdalás nélkül mentem az utasbüfébe. Annyira bejött, hogy azóta se megyek máshova. A kitűzőmet nem teszem ki, én aztán nem lyukasztom át a drága öltönyeimet, összesen három hetet vagyok, a kutya sem ismer, teljes nyugalommal eszem az utasokkal. Úgy döntöttem túl rövid az élet, ha nem muszáj nem eszem szemetet. Arról nem is beszélve, hogy a staff mess nyitvatartását nem zenészekre kalibrálták, általában nem akkor vagyunk éhesek, mikor az nyitva van. Amíg le nem teremtenek, addig mindent csinálok, amit nem szabad, ezt a bejegyzést is a hideg kabin helyett a lobby közepén írom kilátás egy gyönyörű illatos virágcsokorra.

Este az új pulcsimban kimerészkedtem a nyitott fedélzetre panorámaképet készíteni. Jobb egérgombbal a „kép megnyitása” parancsra szép nagy lesz!

Oslo panoráma 1

Oslo panoráma 2

A hajó most remegve rohan az Újvilág felé.