San Diego számomra – egy hely kivételével – unalmas városnak tűnt. Viszont rögtön a hajónk mellett ott horgonyzott az USS Midway, a múzeumhajó. Katonáknak, hajósoknak ingyenes!
USS Midway
Az USS Midwayt (CV41), mely osztályának vezérhajója volt, 1945. március 25-én bocsátották vízre. A Midway részt vett a vietnami és az Öböl-háborúban. 2004-ben helyezték el végső helyére San Diegoban a Broadway Piernél.
Hogy megértsük, mi szükség volt arra, hogy közvetlenül a II. Világháború után azonnal repülőgép-hordozókat gyártsanak két dolgot kell leginkább figyelembe vennünk. Egyrészt a pearl harbour-i fiaskó után nyilvánvalóvá vált, hogy a tengereket többé nem a csatahajók (később remélhetőleg lesz poszt az USS Iowa csatahajóról is), hanem a repülőgép-hordozók fogják uralni. Egy kis pontosítás: a repülőgép-anyahajó, ahogy tévesen a hordozókat szokták nevezni csak arra volt képes, hogy a hidroplánokat a cél közelébe szállítsa, ott kidaruzza a vízre, ahonnan azok – szerencsés időjárási körülmények esetén – útjukra indulhattak. A repülőgép-hordozó pedig tulajdonképpen egy úszó repülőtér, kifutó- és leszállópályával, javítóhangárral és védelmi fegyverekkel ellátva. Erre utal a neve is, a CV (Carrier-Vessel).
A másik ok, amit tervezésekor ugyan konkrétan nem láthattak előre de a tendenciák megmutatták, hogy szükség volt egy olyan hajóra, amelyik a bombázókat az újonnan kifejlesztett félelmetes fegyverrel, az atombombával közel tudja vinni az ellenséghez. Hol voltak még ekkor a B-50 Superfortressek, melyek át tudták repülni az óceánt, hogy aztán az éppen aktuális ellenségre ledobhassák terhüket?
(Itt nyitok egy zárójelet, nem hagyhatom ki. A legtöbb országnak általában hagyományosan a szomszédok az ellenségei. És legtöbbször évszázadokon át ugyanaz. Elég csak a német-francia, a magyar-román, vagy az orosz-kínai ellentétre gondolni. Az Egyesült Államoknak pedig mindig változik az ellensége és érdekes módon katonái mindig valami távoli országban halnak meg a hazájukért.)
Vizsgáljuk meg egy kicsit a repülőgép-hordozónkat! Az első, ami feltűnhet, hogy a híd nem középen, hanem a hajó egyik oldalán helyezkedik el, ráadásul középen. Fura egy helyzet! Nem jó annyira a kilátás, viszont kell a hely kifutópályának. A személyszállító (cruise) hajókon a híd általában legelöl középen, a teher (cargo) hajókon pedig hátul középen található.
Az alábbi képen jól látható, amint az USS Nimitzet éppen segítik a boxerhajók kiállni a san diego-i kikötőből.
boxerhajók segítik az USS Nimitzet
Ismerős a név? Nimitz? Hát persze, a „Végső visszaszámlálás” c. amerikai propagandafilmben szerepelt ez a hajó. Ő már atommeghajtású, erre utal a nevében (CVN-68) az N betű (nukleáris meghajtás), két Westinghouse A4W reaktor hajtja)
USS Nimitz
A széles képeket jobb egérgombbal a „kép megnyitása” paranccsal lehet megnyitni.
Jól látszik, hogy fél hajóhossznyira oldalra a toronyból szinte semmi sem látszik – azaz ők sem látnak semmit.
szögletes és kerek formák
A másik furcsaság az alakja, egyáltalán nincs hajóformája, olyan, mintha egy kifutópályát rátettek volna egy hajótestre. Ami igaz is, a kezdeti hordozók úgy is néztek ki, hogy a hajó fölé építették a leszállót. Borzasztó sebezhető így egy ilyen hajó. Ekkora vízszintes felületet lehetetlen egy bombázóval eltéveszteni. Nem is nagyon mászkálnak egyedül, egy-két romboló mindig féltve kíséri.
egymás mellett a Langley és a Gerard R. Ford
Hasonlítsuk össze egy pillanatra, milyen fejlődésen is mentek át a hordozók röpke ötven év alatt:
USS Langley | USS Gerard R. Ford | |
Tömeg: | 10.500 tonna | 100.000 tonna |
Hossz: | 542 láb | 1.092 láb |
Magasság: | 65 láb | 134 láb |
Merülés: | 20,7 láb | 26 láb |
Meghajtás: | turbó-elektromos | két A1B atomreaktor |
Szállítási kapacitás: | 55 repülő | 75 repülő |
Legénység: | 468 | 4660 (tisztek és legénység) |
Látható, hogy egyszerű, sebezhető repülőgép-szállítóból hogyan vált félelmetes erőddé, tengeri otthonná ez a hajótípus.
S hogy milyen volt az élet a hajó vasgyomrában? Ez persze attól is függött, ki milyen státuszban volt. A legénységnek, mint mindenhol, itt is sanyarú sors jutott. A fokszli (angolul forecastle, a legénység szállása) a hajó orrában nem is igazán kabinokból állt, hanem ahol, helyet találtak, oda háromemeletes ágyakat tettek.
sűrűn laktak
ágyak a fokszliban
Sok százan aludtak így egy légtérben, ahol a személyes holmiknak nem sok hely jutott. Éppen csak annyi, amennyi az ágyneműtartó helyén lévő kis dobozkákba belefért
nem sok hely jut a személyes holmiknak
Persze a tiszteknek és a pilótáknak sokkal jobb dolga volt. Az altisztek ugyan csak egy fokkal laktak jobb körülmények között, de például a hajólelkésznek már teljesen külön kabinja volt!
a hajólelkész kabinja
A kapitánynak – akárcsak a mi hajónkon – külön előtere is volt. A különbség, hogy nálunk titkárnő van, ott pedig titkár. Sajnos képet nem sikerült készítenem, mert elegáns félhomályt képzeltek a kiállítók a kabinba, a gépet pedig nem tudtam hova letenni.
A pilótáknak is kényelmes kabin jutott.
pilótakabin
bevetésre készen
A legénységi kantin, mint mindenhol a világon egyetlen célt szolgált: gyorsan felvenni a megfelelő mennyiségű üzemanyagot. Hihetetlen mennyiségű ételt kell kiadni rövid idő alatt. Nem olyan rég olvastam egy szakmai magazint az utasszállító hajózásról, ott nyilatkozott egy szakember, hogy a hajók növelésének nem fizikai akadályai vannak. Bár ha belegondolunk, hogy már a Midway sem tudott átmenni a Panama-csatornán, akkor megfontolandó, hogy megéri-e a méreteket növelni. A fő problémát az jelenti, hogy a rengeteg ember mind egyszerre akar enni. Hiába van két ültetés (first és second seating), három óra alatt négy-ötezer embert kiszolgálni, nekik az ételt frissen, forrón elkészíteni borzasztó nehéz feladat. És ha tovább növelik az utasok számát, az további konyhákat, további kisegítő személyzetet, az további legénység-ellátó személyzetet jelent. Hogyan írta egy, a Midwayen szolgáló mosogató? „Azt hittem, soha nem fogynak el a tányérok”
sose fogynak el
A tiszteknél más a helyzet.
tiszti étkezde
Mivel ők a fél (sokan az egész) életüket a fedélzeten töltik, nekik kijárt a kényelmes ellátás. Ebben a tekintetben a mi hajónk sem különb. A kantinban állandó a zsivaj, a tolakodás, jól teszi az ember, ha lepucolja az asztalt, mielőtt leül, egymás hegyén hátán eszik a legénység, míg a tiszti étkezdében csendes beszélgetés, fehér abrosz és pincér dukál.
ez nem sokat változott
A tiszti étkezde szolgált közösségi helyként is, itt volt a filmvetítés, természetesen mozifilm, szalagon. Az étkezde egyébként is a szociális élet legfőbb színtere, a bárba nincs mindenkinek ereje-ideje lemenni esténként, enni viszont nagyjából mindenki egy időben jár. Ilyenkor lehet beszélgetni egy pár szót.
élethű
Külön helyiség volt a felső vezetés tanácskozására. Ha valaki emlékszik a „Végső visszaszámlálás”-ra, mikor a kapitány bejelenti, fogalma sincs, mi történt, akkor egy ilyen helyiségben gyűlnek össze:
tanácsterem
Hogy mi a legnagyobb különbség egy hadihajó és egy utasszállító legénységének élete között? Az, hogy mi azért, az óceánon való átkelés kivételével 2-3 naponta kikötünk, míg egy hadihajó – és egy cargo is persze – sokszor heteket-hónapokat tölt el a tengeren. Épp ezért itt aztán tényleg mindenre szükség van, fogorvosra,
fogászat – zajokkal és szaggal
fogtechnikusra
fogtechnikus
és a harci helyzet miatt sajnos röntgenre
röntgen
és műtőre
műtő
is, hogy a gyógyszertárról, laboránsról, fodrászról, szabóról, géhásról ne is beszéljünk.
Az életet a fedélzeten ehhez hasonló élethű bábukkal mutatják be. Néha csak a bőrük tónusa mutatja, hogy nem igazi emberek. M-et meg is tréfálta az egyik, a postahivatalban állt egy szobor, s mikor közelebbről megnézte egyszer csak a lehajtott fejű bábu felpillantott és kinyújtotta a rácson a kezében tartott levelet. M. nagyot sikított, persze mindenki más nevetett. Micsoda remek foglalkozás már, egy múzeummá alakított repülőgép-hordozón egész nap ijesztgetni a gyanútlan turistákat!
A múzeumban igen érdekesen csinálták meg a kiállított helyiségeket. A fogászatnál fúró zaja hallatszott és klasszikus fogszag terjengett, a laborban a mikroszkóp alá be volt készítve egy metszet, a legénységi szálláson az egyik ágyon egy katona jól hallhatóan hortyogott, szóval tényleg igyekeztek színvonalasan megcsinálni.
A következő részben kimegyünk a hangárba és onnan a fedélzetre.