vízizene

A mai nap egy tortúra volt. Reggel fél hétkor keltem, reggeliztünk, aztán jöttem a hajóra. Itt persze, mivel a többi személyzettel együtt hoztak, tülekedni kellett, hogy megkapjam a belépőkártyámat (még a kikötőben), aztán átvonszolni a csomagokat a beléptetőrendszeren, még szerencse, hogy segítettünk egymásnak a zenekarral. Valaki előrement egy csomaggal, aztán ott maradt vigyázni, a többiek pedig ingáztak a bőröndökkel. Így ugyan én sokkal több csomagot vittem összességében, mint a sajátjaim, viszont biztonságban voltak. A hajóban aztán újabb tülekedés a bejelentkezéskor, még szerencse, hogy előbb megkaptam a kabint, így be tudtam pakolni, nem kellett a rengeteg cuccal sorban állni. Alig sikerült mindent elrendezni, egy órám maradt csak, mert beosztottak játszani háromnegyed egytől a piano bárba, ami itt egyben a lobby is. Majd küldök képeket, s akkor meglátod, hogy bár a váza ugyanaz ennek a hajónak, mint a Queen Victorianak, belül másként van kialakítva. Ráadásul valaki
hülye elvitte a zongoraszéket, azt is kellett egyet keríteni. Aztán negyedórányi szünet, majd újabb háromnegyed óra. Ráadásul ma még lesz két köröm, 22.15-től 23.00-ig és egy 23.45-00.30-ig (!), nem nagyon kímélik az éppen érkezőt. :-( Ott jöttek be a vendégek 20 méterre tőlem, nyitva volt az ajtó, még szerencse, hogy a szabó megcsinálta a szürke zakómat, így nem fáztam. De melegem se volt.
A kabinom normális, kb kétszer akkora, mint az Artemisen volt, a hetediken van, ablaka nincs. Tulajdonképpen ez egy kétszemélyes kabin, amiben egyedül lakom, az ágyak pedig össze vannak tolva. Nagyon kényelmes, se nem túl puha, se nem túl kemény.  Jellemző az angolokra, hogy nekem franciaágyam van, a zenekarnak, akik pedig egy pár, emeletes. Még vissza kell rá szoknom, hogy itt jó dolga van a zongoristának, kicsit furcsán éreztem magam, mikor felmentem a vendégek részére fentartott étterembe, de hát a P&O-nál lehet. Szerintem egyenlőre az összes indiai azt hiszi, hogy utas vagyok.