Mostanában nem sok minden történik. Egy napos csúszással indultunk Southamptonból, ezért még mindig „at sea” a kiírás a mai hajóújságban, azaz ma is tengeri nap van, pedig reggel nyolcra meg kellett volna érkeznünk Palma de Mallorcára. Átlagosan 18,2 tengeri mérföld/órával megyünk, ez kb. 34 km/h –nak felel meg. És most nézzünk egy pár száraz technikai adatot a hajóról. Bölcsészek nyugodtan átugorhatják, hajó fanatikusoknak és gépész beállítottságúaknak kötelező.

A 83.000 tonnás Arcadiát 4 db 16 hengeres, összesen 15421 lóerős (11,5 MW!) dízel-elektromos Waertsila motor hajtja. Két hajócsavarja van hátul, de ezen kívül vannak még orr-helyzetállító csavarjai – 3 x 2500 LE (1,9 MW) és segédmotorjai, amelyekkel a hajó ellátását biztosítja. Ha teljes kapacitással dolgoznának, 50.000 családi házat láthatnának el energiával. Ha a hajó 20 csomóval halad, óránként 10,3 tonna nehézolajat (heavy fuel oil) fogyaszt, azaz 24 óra alatt 206 tonnát. Tehát egy Southampton-Palma távon kb. 900 tonna fosszilis üzemanyagot éget el. Egy tengeri mérföldön, ami 1852 méter 0,52 tonna a felhasználása. Összesen 2300 tonna olajat visz magával. 2005-ben készült, 200 millió font költséggel.

Lássuk, hogy mit nyújt ezért az utasoknak. Esőször is, megmozdítja és majd’ negyven kilométeres sebességgel tudja röpíteni ezt a több, mint 80.000 tonnát (gyengébbek kedvéért, kb 50.000 autónyi tömeget.) A hajó méretei egyébként a következőek: 11 utas- és három személyzeti fedélzet van, 976 utaskabin (mindegyikben fürdőszoba, WC), 285 m hosszú és 32,3 m széles, 53 m magas, és összesen csak 8 méter a merülése. Úgy kell elképzelni, mintha egy panel hosszúházat, a 12 lépcsőház hosszú, 15 emelet magasat rátennének a vízre és csak az első emeletig merülne a vízbe. A teteje meg imbolyog (erről később). Majdnem háromezer embert –  1952-2388 fő utas és  880 fő személyzet – lát el forró desztillált vízzel, légkondicionálással, világítással. Működtet 17utas (ebből négy panoráma, tehát üvegből van és kilátni belőle a tengerre) és 19 személyzeti liftet, négy éttermet, kétemeletes konyhát, egy komplett színházat a legmodernebb fény- és hangtechinkával, tucatnyi bárt, diszkót,
egy óriási mosodát, ahol mosnak, szárítanak és vasalnak. Van nyomda, kétwerkes négyszínnyomásos géppel, fotólaboratórium, minikórház, internet-kávézó, bridzs-terem, mozi, két úszómedence (az egyik elhúzható üvegtetős), hat jakuzzi, fűtött pihenő-kőheverők, konditerem személyi edzővel, szauna, szépségszalon műkörmössel és  fodrásszal, komplett vízimasszázs,  táncparkett zenekarral,  angol jellegű kocsma, kaszinó, két üzlet, ahol mindenféle vicik-vacakot árulnak. A felső fedélzeten 5 radart számoltam össze (biztos több van) és van térerőcsináló gép, tehát működnek a mobiltelefonok, igaz, drágán. A „vezetékes” telefon viszont kb annyiba kerül, mintha otthon egy közepes percdíjú mobillal telefonálnánk. A mélyben dolgozik az asztalos és a vasmunkás, a szabó és a villanyszerelő brigád, komplettül felszerelt műhelyben, hatalmas hűtőraktárakban tárolják a húst és a zöldséget. A szemetet szigorúan szeparálják, külön a papírt, az általános hulladékot, az üveget, a műanyagot, az ételt a
 veszélyes- és orvosi hulladékot, a fémdobozokat, még a cigarettahamut is. Egy külön helyiségben aztán más-más módon feldolgozzák. Az éghető anyagot elégetik és energiát nyernek belőle. Az ételmaradékot bizonyos távolságra a parttól beleengedik a tengerbe, megeszik a halak. Ugyanígy járnak el  az emberi „melléktermékkel” is. Speciális WC-papírt használnak, ami könnyen lebomlik. A WC nem a szokásos, hanem olyan, mint amiket a repülőgépen használnak, tehát vákuum-elven működik. Az itt leengedett dolgokat (szigorúan tilos bármit is a WC-be dobni) egy gép összekeveri, még az Artemisen láttam, egy kis nyíláson át be lehet látni, kavarog a barna egyforma állagú massza. Amikor elérünk egy bizonyos távolságra a lakott területektől, beleengedik a vízbe. Mielőtt valaki felháborodna, a halak ugyanezt csinálják, igaz, ők aztán úsznak is benne. A mosodákból (nagy központi mosoda + három utas és három személyzeti mosoda mosó- és szárítógépekkel, vasalóval, a központi helyen pedig mángorlóv
al és ruhapréssel) a vizet ülepítés után a balansz-tartályokba vezetik, majd az is a tengerbe ömlik. Minden zuhanynál, mosógépteremben és csapnál ott a felirat: kérem a mosógépet a lehető legnagyobb kihasználtsággal üzemeltesse és győződjön meg róla, hogy ha végzett a csapok teljesen el vannak zárva! Ha hosszabb ideig kikötőben tartózkodik a hajó, akkor rákötik a csatornahálózatra – már ahol van.
A hajó legnagyobb ellensége a tűz, hogy egy képzavarral éljek, úgy rettegnek tőle, mint ördög a szenteltvíztől. Kell is, hamar lángra lobbanhat a temérdek függöny, a szőnyeg – az utasrészen mindehol padlószőnyeg van, kivéve a táncparkettet és az éttemet. Minden elektromos készüléket a személyzetnek le kell vinnie elektromos tesztre, nehogy zárlatos legyen. Cigarettázni csak a kijelölt helyeken szabad, a kabinban tilos az ágyban dohányozni. Sajnos a személyzeti bár is a kijelölt helyek közé tartozik, többek között ezért is látogatom  ritkán.  Nyílt lángot használni még a színpadon a show-k alkalmával is csak különleges engedéllyel szabad, minden sarkon tűzjelző berendezés, minden folyosón kb 30 méterenként tűzzáró ajtók. A jéghegy mostanában nem játszik, az alsó szinteken vízzáró ajtók biztosítják, hogy lék esetén se süllyedjen el a hajó. Ezek olyan erős hidraulikával vannak ellátva, hogy a tízcentis keményfa korlátot simán eltörik. Ha nem lenne áram, mindegyik kézzel is a he
lyére pumpálható.  Nagy hullámzás esetén az Arcadia oldalra kitolható stabilizáló szárnyakkal rendelkezik, de ez csak enyhe segítség, ha igazán haragos a tenger, akkor azért megtáncoltatja ezt a hajót is. A legjobb ilyenkor a midship, tehát a hajó közepe, minél lejebb; a legrosszabb a hajó eleje, fönt. Nem csak fel le és jobbra-balra inog, hanem a három dimenzió minden irányába egyszerre. És nem egyenletesen, hanem lökésszerűen. Ha nagyon nagy a vihar, az ember még az ágyban fekve is úgy érzi, hirtelen kirántják alóla a szivacsot. Ráadásul az alsó szinteken elöl még azt is hallani, ahogy a hullámok hangos dördüléssel csapódna a hajó orrához, olyan érzése van az emberne, hogy mindjárt szétnyílik, persze nem.
A másik, amitől félnek, a fertőzés. Egyfolytában ott a felszólítás, hogy kezet mosni, kezet mosni! Az éttermekbe bemenet alkoholos gél adagoló van, amelyiket illik használni, az első napokban ott áll egy indiai és mosolyogva az ember kezére nyomja. A személyzeti szinteken („A”, „B” és „C” Deck, a hajó alján) mindenhol a felírás: ha nem érzed jól magad, hánysz vagy hasmenésed van, azonnal menj a kabinodba és hívd a 999-et! Az oktatáson, melyen mindenkinek kötelező részt vennie, mikor felszáll, a doktor külön megmutatja, hogyan kell helyes kezet mosni, bendevesít, megmossa az ujjak között is, aztán 20 másodpercig öblít, tisztára töröl, s végül a kilincset is papírtörölközővel fogja meg. Az éttermekben nem szabad újratölteni a poharat, vagy a svédasztalnál ugyanabba a tányérba szedni, mindenhez újat kell használni. Az ivóvízadagolók teljesen automatizáltak, még gombhoz sem kell hozzáérni, infravörös érzékelős, csak odatartja az ember a poharat s jön a víz. A desztillátor naponta 900 tonna friss vizet tud előállítani.Mondjuk én láttam,hogy lenn az „A” decken az egyik indiai kijött a WC-ből kézmosás nélkül, s ők a kezükkel a tányérjukon összekeverik a rizst meg a currys húst és kézzel eszik...
A konnektorokból 220 és 110 V jön, európai és angol szabványosak, a világításhoz általában neont használnak. Mivel csak a tengerre néző kabinoknak van ablakuk, ezért sok kabin, az összes folyosó és a kiszolgálóhelyiségek tulajdonképpen örök sötétségben lenne, ha nem világítanának. A kabinokban vagy egy biztonsági lámpa, áramszünet esetén az ad fényt, normál helyzetben csak egy kis zöld (vagy piros) led világít. Ha az ember minden lámpát lekapcsol, csak ezt látni, meg a szekrényeken fluoreszkál a mentőmellények jelzése.
Férőhely a mentőcsónakban egyébként kevesebb van, mint ahány ember, 15 db mentőcsónak, darabonként 150 ember fér el benne, ezeket látni a fényképeken a hajó oldalán. Ezeket használják különben kompnak is, tehát mikor a hajó nem tud kikötni, mert nem fér oda a parthoz, akkor három-négy ilyet leeresztenek, az „A” decken kinyílik a hajó oldala egy kis pontont képezve, ott lehet beszállni. Tenderként (kompként) 100 főt vihet el, szerintem 70 fölött már zsúfolt. Ha 150 ember ül benne, akkor mindenkinek a felrajzolt helyekre kell ülni, még a lépcsők is be vannak osztva. Egyszer, még Catalina  Islanden kicsit fújt a szél, de csak annyira, hogy a hajó meg se mozdult, állt lehorgonyozva, mint a cövek. Viszont enyhe hullámzás volt, a tender már erősen mozgott, úgy kb. tíz percig tartott, mire hozzá tudták rögzíteni a hajóhoz annyira, hogy veszély nélkül át lehetett szállni. Gondolniuk kell ugyanis arra, hogy az utasok nagy része 60 év fölött van és nem a sportos fajtából. Maga a tende
r úgy ingott, hogy párszor az volt az érzésem, felborul. Ha valaki már kajakozott a Dunán, mikor elmegy mellette egy nagyobb motorcsónak, az tudja miről beszélek. Csak itt egy kicsit mások az arányok, maga a tender a nagyobb motorcsónak, onnan nézve a hajó egy függőleges falfelület. Mi történik azokkal, akiknek nem jut hely a mentőcsónakban? Vannak úgynevezett „liferaft”-ok ilyen felfújódó vízi-igluk. Abban lehet elhagyni a hajót. A legnagyobb veszély ugyanis nem a megfulladás, vagy hogy megesznek a cápák, hanem a kihűlés. Ezekben a szerkezetekben van egy kis esélye az embernek, hogy túléli, de nem egy életbiztosítás. Szerencsére nekem a „kék kártyámon” – ilyen kártyája mindenkinek van a személyzetből – az áll: baj esetén tartson az utasokkal, aztán szálljon be egy mentőcsónakba! Ez egy „S” kártya, supernumerary, azaz létszám fölötti. A személyzet jó részének ugyanis vész esetén, ha megszólal a hajókürt (egy hosszú sípjelzés), el kell foglalnia egy bizonyos pozíciót. A Queen
Victorán nekem is volt ilyen, a lépcsőházban kellett álldogálnom és irányítani az utasokat a gyülekezőhely felé. Utáltam is. De mindenkinek más a szerepe. Itt hála istennek ilyen nincs, „S” kártya birtokosaként nem kell részt vennem a gyakorlatokon. Most csak akkor kellene csinálnom valamit, ha az általános vészjelzés (hét rövid és egy hosszú sípjelzés) megszólal. Ezt egyébként minden út kezdetén az utasokkal is egyszer elgyakoroltatják, ahogy a mentőmellény felvételét is.
Egyébként is, a zenészek kivételezett helyzetben vannak, a kabinjaink nem a személyzeti szinteken vannak, hanem az utasok között, igaz a belső oldalon. Én egy kb. 15 négyzetméteres kabinban lakom egyedül, de a szóló zongoristákat mindig megbecsülik, az Artemisen pl. tiszti kabinom volt (kisebb, mint ez), a Queen Victorián pedig ugyan közös kabin a kollegámmal, de utas részen és ablakkal. A kabinszolga naponta kitakarítja, rendbehozza az ágyat és kipucolja a fürdőszobát. Nagy luxus ez, lent a „B” decken olyan kabinok vannak, ahol két kabinra jut egy fürdőszoba, tehát négyen használnak közös WC-t, zuhanyzót, a kabinok ott kb. 2 x 2 x 2 méteresek, emeletes ággyal. Ehhez képest én a franciaágyammal a hűtőszekrényemmel és a külön fürdőszobámmal fényűző módon élek. Ezt a kabint is eredetileg két főre szánták, de mivel szóló zongorista csak egy van a hajón (viszont zongoristából van összesen négy, jobbnál jobbak, mindig megyek lesni őket), ezért nekem külön kabin jutott.
Most egyelőre ennyi, ha valami kérdés van, (egy két nap csúszással) szívesen válaszolok