Az elmúlt napok nagyon feszítettek voltak, most végre van egy kis időm, megpróbálok írni egy összefoglalót.

Penang

Nem tudom, itt miért kötöttünk ki, turisták számára nem volt semmi érdekes. Itt is tendereztünk, itt is csak 11 körül tudtam partra szállni. Nem bántam, előző nap Phuketben úgy leégtem, hogy úgysem tudtam aludni. Azóta már jól vagyok, az orrom már le is hámlott és a mindennap ötszöri testápolózás is megteszi a hatását. Gondoltam, a kikötőkben mindig szoktak lenni boltok, majd ott veszek egy brutál naptejet, mert a hajón nem lehet normálisat kapni. Hát nem volt, csak egy ócska kis betonpart, oda érkeztek a tenderek. Úgyhogy első utam egy patikába vezetett, ahol vettem egy „Banana Boat” fantázianevű 50 (!) faktoros naptejet. Tök jó. Mikor partot értünk, a parkolóban taxik helyett riksák fogadtak.

Nem egy riksa, hanem legalább két tucat állt szépen egymás mellett. Sajnos a korlátozott internet-hozzáférés miatt nem tudok minden képet elküldeni. A parton a riksások úgy álltak sorba, mint a taxik szoktak, nem így, mint ez a sziesztázó sofőr, ezt később fotóztam. Gondoltam, befizetek egy körre, de aztán nem tettem meg. A rikság fedetlenek voltak, azaz sütött volna rám a nap végig, amit még naptejjel sem mertem volta megkockáztatni, nemhogy még előtte. Voltak fedett riksák is, de azokból nem lehetett kilátni.

Árnyéktól árnyékig haladva (hőmérséklet: kb. 30 fok, tűző napsütés) kérdezgettem patika után, de csak fél óra múlva találtam egyet. Addig elhaladtam a helyi gyorsétterem előtt. A képen látható curryszószos ételeket összekvereik rizzsel és a kezzükkel tömik a szájukba. Kézmosót nem láttam...

viszont láttam szép lányokat

míg végül találtam egy gyógyszertárat. Ott rögtön be is kentem magam, már ideje volt, mert addig úgy közlekedtem, mint egy kommandós: mindig meg-meglapulva és a napos, fedezetlen részeken gyorsan átsietve. A maláj nők egyébként nagyon csinosak, sokuk hord kendőt a fején, valószínűleg muszlimok, majdnem mindegyik napernyőt tart a kezében. Kell is, a páratartalom magas, a nap tűz, szóval nem egy fázós vidék.

Ahogy az utcákon kószáltam betévedtem a kínai negyedbe – nem volt nehéz, előbb-utóbb majdnem minden városban odatéved az ember – ahol éppen az újévet ünnepelték. Az egyik templomuk előtt hatalmas kályhaszerű izében (Kuanyin biztos tudja, mi lehetett az) égettek valamit, bent a templomban, amely hatalmas és zegzugos volt, mindenhol füstölők, gyertyák, minden, ami éghető. Elég piromán népség.

Általában meggyújtottak egy (egy??? vagy egy tucat!) füstölőt, meghajoltak többször a szobor előtt – ha jól vettem ki, Buddha volt az – majd a füstölőt a homokba tűzve távoztak. Voltak fanatikusok, akik ezt többször megismételték, én legalábbis úgy láttam, hogy nem mindenki teszi ezt az alatt a fél óra alatt, amíg benn voltam. Érdekes módon nem zavarta őket, hogy fényképezek, sőt, volt, aki még pózolt is, de az nem az igazi, a lopott pillanatok a jók. Mint ez.

Kilépve a kissé hüvösebb, de meglehetősen fojtó szagú templomból megint mellbevágott a hőség. Szerencsére előrelátó voltam, vittem magammal másfél liter vizet. Beszürcsöltem jó részét, mert voltak ugyan szörpárusok, de nem mertem inni belőle.

A néni nem örült, hogy lefényképezem, szégyellős volt, de mikor megmutattam neki a képet, akkor már tetszett neki. Egyébként itt sok mindent riksával oldanak meg, bár rengeteg az autó is. A riksáknak van rendszámuk, valamint külön parkolóhelyük és van ahova tilos bemenniük.

1000 malájziai dollár (ringit) sok pénz, kb. 300 USA dollár, tessék komolyan venni, ha valaki esetleg arra járna riksával. :)

Nem alakítottak ki mindenhol járdát, vagy ahol van ,ott legtöbbször az árkádok alatt húzódik, oda kitelepülnek az étkezdék, árusok, láttam egy nőt valami belet mosni, baromi büdös volt, a piszkos lé lefolyt a nyitott csatornába és továbbzubogott, vagy egyszerűen csak széket tesznek oda, mert ott van árnyék. Ahol nincs járda, ott az autók parkolnak az út szélén, a kisebb forgalmú utcákban nincs elválasztva egymástól a forgalom, csak a nagyobb főutakon. Az autósok lassan hajtanak, mindenki figyel mindenkire. Alapvetően nyugodt vezetők a malájok, kuala lumpuri taxisofőrünk is csak 100-110 körül hajtott az autópályán, igaz, 90 volt a megengedett, viszont a városban nem nyomulnak úgy, mint az indiaiak. A jólét is jobban érezhető itt, nagyon komfortosak a helyek, nem láttam béna, beteg embereket az utcán, sem rengeteg koldust.

A biztonság tökéletes, nem láttam rendőrt, de egy pillantig sem éreztem magam veszélyben. Semmi gyanús alak, semmi erőszak. Nők is mászkálnak egyedül az utcán (ilyet Kairóban nem láttam...), mikor  bementem egy-egy helyre, barátságosan fogadtak. Láttam például egy malmot, átható curryszag áradt ki belőle, őrölték kelet legjellemzőbb fűszerét.

Ugyanott rizst is daráltak, majd kis zacskókba csomagolták. Az utcákon kódorogva finom illatot éreztem. Egy parfüméria, ahol helyben készítik az illatszereket. Ez kell nekem! Bementem, hogy veszek igazi parfümöt. Mintha csak száz évvel ezelőtt lennénk: az öreg főnök ült egy asztalnál és számlákat könyvelt, a fiatalok – szemmel láthatóan a fiai – parfümöt kevertek, valaki épp egy patikamérlegen mért le egy nagy adag folyadékot. Egy fiatalember kis üvegcsékbe töltötte az anyagot és kézzel írt cimkékkel látta el. Kértem egy fiolát, megszagoltam. Nem tetszett. Kértem másikat, az sem. A harmadik sem. Finomak votak, de volt bennük valami, amit nem szerettem. A harmadik után rájöttem: de hát ebben curry van! Azt hittem, a malomlátogatásból maradt az orromban egy kis curryszag, de nem. Kérdeztem, mondták, persze, hogy curry van, mindegyiknek az az alapja. Hát én nem szeretem a curryt. Túlságosan emlékeztet az „A” fedélzeten lévő személyzeti étkezdére,amit annyira nem szeretek.

Hát így csúsztam le egy igazi parfümről. :(

Még láttam egy hentest...

Visszafelé mentem ezután a hajóra, már rám tapadt az ingem (immár fehér :) ), olyan meleg volt. Még a kutyák is elmenekültek valami hűvösebb helyre.

Összetalálkoztam az egyik kaszinóslánnyal, ő horvát Pula városából, nagyon aranyos. Tök jól és érthetően beszél angolul. Visszafelé a tender ingott egy kicsit, de nem volt vészes. A hajón aztán pihenés és... SZABADNAP! Az egyetlen, eddig. Ittam egy pohár sört, aztán olvasgattam, néztem a táncolókat. De jó lenne minden héten egy ilyen!