vízizene

Megint a vízen vagyok. Az angol és a Disney hajók után most a Silver Wind fedélzetén. Az út a Karib-tengeren és Dél-Európa partjainál vezet. Esténként a koktélbárban zongorázom, napközben a kikötőkben mászkálok. Élmények, benyomások egy bárzongoristától.

Friss topikok

  • tömjénzsolti: Nagyszerű! Már régen hiányoltam az újabb útibeszámolókat és a csodálatosnál csodálatosabb fotókat.... (2018.07.29. 12:57) 2018.02.13. Fort-de-France, Martinique
  • tömjénzsolti: Érdekesek és informatívak a képek,jó a tájékoztató összekötő írás is, várom a folytatást. (2018.04.15. 10:32) Szentpétervár (3. rész)
  • Zsomatograf: Hello! Eltűnt a Szentpétervár 1. része. :-O Mondjuk a Feedly becachelte, így ott meg tudtam nézni... (2018.02.20. 08:42) Szentpétervár ízelítő
  • Kis ember: @luxusMátéslusszkulcs: Az útnak vége, de nemsokára jön a következő. És ígérem, hogy befejezem az ... (2018.01.24. 11:33) 2017.07.27. Visby, Gotland
  • Csöre: wow!Hűha!Hajjajjaj!Meg se tudok szólalni! És a ti hajótok "csak" olyan böhöm nagy volt??? Azért az... (2017.11.18. 15:18) 2012. december 17. Panama-csatorna

Linkblog

Megint a vízen vagyok. Az angol és a Disney hajók után most a Silver Wind fedélzetén. Az út a Karib-tengeren és Dél-Európa partjainál vezet. Esténként a koktélbárban zongorázom, napközben a kikötőkben mászkálok. Élmények, benyomások egy bárzongoristától.

AZ ÚTVONAL

Hogy merre járok, az https://www.icruise.com/ships/silversea-cruises-silver-wind-cruise-itineraries.html oldalon lehet megnézni

január 30

2009.02.04. 19:11 :: Kis ember

Kuala Lumpur:

 

Nem egészen a városban kötöttünk ki. Igaz ugyan, hogy van egy folyó, mely összeköti a várost a tengerrel, de a mi hajónk túl nagy volt ahhoz, hogy felússzon rajta, így aztán Port Kelang (Port Klang) kikötőjében álltunk meg. Innen még bő egy óra az út taxival. Be a városba D.-vel és L.-vel mentem, nem volt olcsó, 30 dollárt kértek a befele útért és egy elég lepukkant taxit sikerült kifognunk. Klíma nem volt benne és az első ablaka mindig lecsúszott, csak úgy tudta visszaigazítani a sofőr a helyére, hogy ütögette. Nem szokott zavarni az ilyen, de ennyiért...

Az odaút eseménytelenül telt el, próbáltuk meggyőzni vezetőnket, hogy hozon el visszafelé olcsóbban, úgyis ki kell jönnie, neki adnánk a pénzt közvetlenül, nem kapna belőle a főnökség, akinek a kikötőben kénytelen voltunk fizetni. Nem akart kötélnek állni. Nyugodtan vezetnek, semmi idegeskedés, figyelnek egymásra. Biztonságosnak tűnt a közlekedés.Bár azt mondták, nagy dugó lesz, nem volt, már messziről látszott az ikertorony sziluettje, a levegő igen párás (és szmogos) volt. Közvetlenül a tornyok alatt  tettek ki minket, fogalmunk sem volt, hogyan jutunk vissza. Nem nagyon izgultunk, majd csak megoldjuk. Én mindenesetre, mikor megtudtam, hogy több, mint egy órát fogunk taxizni, még a kabinomban belecsúsztattam egy kis plusz pénzt a tárcámba. Tartván magam ahhoz az aranyszabályhoz, hogy gondold el, mi kell az  útra, aztán feleannyi cuccot és kétszer annyi pénzt vigyél.

Impozáns a kettős torony, közepén a híddal. Az ember nyaka kitekeredik, mire végignéz rajta.


 

Persze ezer szögből lefényképeztem, úgy is, hogy előtte vagyok, meg anélkül is.

 

Bementünk a jobb oldaliba, mert a bal oldali nem nyilvános. Az alagsorba kellett lemenni, ott osztottak jegyet, amivel fel lehet menni. Itt ért az első csalódás, mikor megtudtam, hogy csak a hídig engednek fel, tovább nem. De hát az nem is olyan magas! Ezek után a második csalódás már nem is volt akkora. Mire sorra kerültünk (délelőtt 10 lehetett), már csak 17. 30-ra volt jegy. Amikor a hajó indul a másfél órára levő kikötőből! Itt találkoztunk a többiekkel, akik kb negyed órával előttünk jöttek egy másik taxival. Nekik már volt jegyük – délután háromra. Nem tudom, hogy hogyan csinálja G., de húsz perc múlva bent voltak. Ők négyen. Nekünk nem sikerült. Annyira nem rázott meg az esemény, tudniillik a Kuala Lumpur toronyból (Menara KL) magasabbról lehet látni, ráadásul onnan látod az ikertornyot is.

Úgyhogy arrafelé vettem az irányt, méghozzá egyedül, mert D.-ék már elpályáztak. Közben kisütött a nap és én egy árnyékos helyen gyorsan (de alaposan) bekentem magam a szipi-szupi új naptejjel. használt is.Közben észrevettem egy turista irodát, bementem. Mondtam a kedves hölgynek a pult mögött, hogy van kb 4 órám itt KL-ben, mit érdemes megnéznem? Adott egy térképet, mondta, sétáljak el a KL toronyig, onnan szálljak volnatra egy megállót és  ott van a kínai negyed, meg a „Little India” nevű indiai negyed. Szorosan vett belvárosa nincs Kuala Lumpurnak, nagyon modern az egész, széles utak, felhőkarcolók, gondozott pakok. Nem csoda, csak 1857-ben alapították és 1972-ben lett igazi város.  Persze óriási forgalom, rengeteg robogó, taxi, személyautó. Érdekes, hogy teherautót egyet sem láttam. Igaz, kerékpárost sem. A robogósok pofátlanul megállnak a zebrán, ráadásul sosem lesz zöld a gyalogosnak.

A torony felé tartva megláttam az egysínű vonatot, két emelet magasan közlekedett, mondtam magamban, ezt ki kell próbálni majd a torony után.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Maga a Menara KL nagyon magas, több, mint háromszáz (!) méterre vitt fel a lift, és onnan még tovább lehetett volna menni, de nem engedték.

 

A torony egyébként egy dombon áll, vagy egy fél órát elvesztegettem, mire megtaláltam a bejáratot, pedig térképem is volt. Csak az nem jelezte, hogy az egész domb körbe van kerítve. Egy oldalról lehet csak megközelíteni, ott sem lehet felmenni, hanem ingyenes minibuszjárat visz fel. Azért, hogy be lehessen menni a toronyba, pénzt kérnek, nem sokat, kb. 10 dollárt, de cserébe nagyon sok mindent nyújtanak. Adnak rögtön egy fél liter ásványvizet (mondjuk nekem volt még vagy egy liter), plusz belépőt egy egzotikus állatkertbe, Forma 1-es szimulátort lehet kipróbálni, télikertet megcsodálni, meg még ki tudja, mi mindent, egy egész napot el lehetne ott tölteni. Én rögtön felmentem a toronyba, pechemre pont kifogtam egy csoportot, egymillió fecserésző isten tudja miféle nációjú embert. Le akartam fényképezni, ahogy a lift mutatja, hogy hány métert megyünk, de annyi helyem nem volt, hogy elővegyem a kamerám. :(

Fönt azért eloszlott a tömeg, egy üvegezett körfolyosóra jutottunk, ahonnan teljes volt a panoráma. Mindenkinek adtak egy MP4 lejátszót, ami elmondta a város nevezetességeit, én nem nagyon figyeltem, pedig németül volt, még értettem is. Két helyes svéd kislányt megkértem, hogy készítsenek rólam egy fényképet, háttérben az ikertoronnyal. Sajnos nyomott volt a levegő, párás, de így is érdekes képek születtek.

 

Rengeteg szálloda és bankközpont van itt, mind iszonyú magas, de persze a két toronynak a derekáig sem érnek. Fentről vicces volt látni a felhőkarcolók tetejét. Némelyiken csak kiszolgáló berendezések voltak,  de volt, amelyiken uszoda.

 

 

 

 

 

 

 

 

Az Ördög ügyvédje jutott az eszembe, amikor kint állnak az épület tetején. Szerencsére itt az üveg biztonságot adott, de azért félelmetes a mélység. Azok a pici izék ott lenn az autók. A térképről beazonosítottam, hogy mi micsoda, és kitaláltam, hogy úgy is el tudok jutni célomhoz, ha az egysínűvel körbemegyek és onnan begyaloglok.

Lemenet elővettem a fényképezőt, hogy most majd jól megörökítem, milyen magasan jártam, erre egy olyan liftbe tereltek, amelyik az emeleteket mutatta. Áááá.

Lent még bementem az egzotikus állatkertbe. Az első, amit megláttam, egy leláncolt óriáspapagáj volt, amint épp szabadulni próbált.

Már ettől nem tetszett az egész, de jobb meggyőződésem – és persze a kíváncsiság ösztönzésére – bementem. Bent kígyók, siklók tömege:

persze mind tekergőzik, nem úgy tűntek, mint akik jól érzik magukat. Aztán megláttam egy majmot kuporogni egy rács mögött, ekkor kifordultam és inkább beszálltam a minibuszba.

A domb aljától elgyalogoltam a legközelebbi megállóig, nem volt messze. Útközben volt egy taxiállomás, megkérdeztem, mennyiért visznek majd vissza. 20-30 dollár. Hm, nem lesz olcsó, egyedül. Viszont az egysínű nagyon olcsó, zónákra van osztva a város, én a második zónába utaztam, 1,60 helyi bimbili (RM, Maláj ringit) volt a jegy, ez kb 50 dollárcent, azaz mai árakon 115 forint. És nem keveset mentem vele, úgy 5 megállót (Bukit Nanas-tól Maharajalela-ig), körbe a belváros körül. Persze itt is beléptetőkapu, elektronikus jeggyel. Hogy ez mindenhol működik, csak nálunk nem??? A szerelvény vicces, ilyen, mikor befut a megállóba:

Bent légkondicionálás, tisztaság, angolul is bemondják a következő megállót. A kanyarokban bedőlt, egyébként viszonylag hangtalanul futott. Kész panorámajárat volt, magasan a forgalom felett, zavartalanul lehetett nézelődni, igaz legtöbbször toronyházak között haladt. Menet közben, érdekes módon itt,  a város közepén láttam autótemetőket. Meg persze ezek itt motortemetők is.

 

 

 

 

 

 

 

 

Besétálva a kínai negyedbe összefutottam D-ékkel. Hiába, kicsi az a KL, összesen ha van hétmillió lakosa, persze, hogy találkozik mindenki mindenkivel. :)

Maga a negyed nem volt túl érdekes, olyan, mint mindenhol. Amit árulnak, ugyanaz, ugyanannyiért, mint otthon a Józsefvárosi piacon. Azért vettem egy kis ikertornyot, lakni ugyan nem lehet benne, mert kb öt centis, de emléknek jó lesz. A felére kellett lealkudni, hogy tisztességes árat adjon a kinézer úr. Útközben volt egypár adománygyűjtő,

valamint ínycsiklandozó kávés (?) gesztenyét sütöttek az utcán

 

 

 

 

 

 

 

 

                                          de ezen kívül csak egy-két patkánytetem volt különleges.

Innen már irány vissza, mert az idő telt és nekem még nem volt taxim. Nagyon melegem volt, mert reggel bekentem magam testápolóval, plusz rákentem a naptejet, a bőröm nem nagyon tudott lélegezni. Majd fél órámba került, míg találtam egy olyan taxisofört, aki hajlandó volt elvinni Port Klangig. Előre megalkudtunk az árban, elindult és utána megkérdezte, hogy... hova is megyünk tulajdonképpen. Merthogy Port Klang nagy, sok kikötőrésze van. Na erről fogalmam se volt. Egy kicsit olyan, mintha Pesten beülne az ember a taxiba és mondanád, hogy irány Székesfehérvár. Na jó, de ott hova? Szerencsére a CB rádión és mobilon kiderítették, hogy valószínűleg a nyugati kikötő lesz az, ahova mennünk kell, de én izgulhattam, hogy tényleg, szegényt végig arról faggattam, hogy csak egy kikötője van-e KL-nak, vagy több ?! Nehogy elvigyen valahová messze, aztán el sem érem a hajót. Ráadásul máshol szálltam be a taxiba, úgyhogy még az útvonal sem volt ismerős. De egy idő múlva ráfordult a már ismert sztrádára, akkor megnyugodtam. Kevesebb, mint háromnegyed óra alatt visszaért a hajóhoz, ott bevallotta, hogy még sosem járt itt. Szerencsére addig ezzel nem idegesített. :) Adtam neki magas borravalót, úgysem tudtam mit kezdeni a ringitjeimmel, a következő kikötőben ugyanis benn kellett maradnom a hajón.

Hát „röviden” ennyit Kuala Lumpurról.

 

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://vizizene.blog.hu/api/trackback/id/tr36922919

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Varánusz · http://varanusz.blogspot.com 2009.02.05. 12:34:07

A város neve magyarul kb. Iszapospart. Láttál folyót? Vagy a tengerről kapta a nevét a hely?

Évamama 2009.02.05. 19:20:08

Juj, ez nagyon izgalmas volt, majd frászt kaptam, hogy elérted-e a hajót! Nem volt ez egy kicsit hazárdírozás? Mi lett volna, ha nem sikerül? Még rágondolni is rossz! Kb ilyen élményem volt New Yorkban az ikertornyokban, mint amit leírtál. Kár, hogy ez már csak emlék... Szia

Nagykócsag 2009.02.07. 09:51:14

Köszi érdekes volt. A középső néhány kép nem látszik :(

zolibá\' 2009.02.10. 23:24:48

az atheni kepek valahogy meg mindig nem akarnak atjonni.
tovabbi minden jot es vigyazz magadra (hazavarunk)
aloha, zoolee

bonnie · http://bonnie.freeblog.hu 2009.02.11. 18:16:43

miért nem szállhatsz ki a köv.kikötőben?
süti beállítások módosítása