Sanghaj
Ez a jövő, egyétek!
Elnézést, hogy kedvenc Tilos rádiós műsorom címét adom alcímnek, de ez járt a fejemben, mikor Sanghajban csodálkoztam. Korosztályom talán emlékszik, hogy sz iskolában volt olyan feladat, hogy írjuk/rajzoljuk le, milyen lesz a világ 2000-ben. Úristen, de hát akkor már vén 25 éves leszek – gondoltam tízévesen. És írtuk, rajzoltuk, verseltük a jövő dalát. Mágnesvasút, hatalmas képernyők, többszintű közlekedés, felhőkarcolók, és a szocializmus teljes győzelme után (1985-öt írunk) mindenhol mosolygó és gazdag emberek.
Nos, ami a technikai részét illeti, az megvalósult. Sanghaj pont úgy néz ki, mintha egy 1977-es Galaktika magazin képei materializálódtak volna. A jövő városa.
Kb. egy órát kellett buszozni, míg beértünk a belvárosba. Már a külvárosban és szinte csak magasházak vannak, igaz, még a régebbi típusból, kezdenek lepukkani, csúnya szürke monstrumok. Az ablakokból, mint Olaszországban, ruhák lógnak és mindenki külön légkondicionáló berendezést szerelt fel magának.
panelház klímával
Mellette lepusztult szegénynegyed. Igaz, egy részét ezeknek bontják, biztos kell a hely a felhőkarcolóknak.
dinamikus
A „belváros” szó itt nem pontos, nem a régi negyedekben állt meg a busz, hanem a toronyházak és plázák tövében. Mégiscsak ez lehetett a központ, mert ahol kiszálltunk, ott egy kormányzati épület volt, ami előtt éppen tüntettek. Nem értettem miért, a feliratokat nem tudtam elolvasni, angolul nem beszéltek.
G.-ral, Sz.-val és L.-val mentem, mert amit először ki akartunk próbálni, az a Maglev, azaz a mágneses lebegés (MAGnetic LEVitation) elvén működő gyorsvasút. A People’s square-t (mi mást) megkerülve jutottunk el a metróhoz, mert ez az út tűnt a leggyorsabbnak eljutni a vonathoz. A taxik sem drágák, ráadásul államilag szabott áruk van, és be vannak sorolva kategóriákba, de a forgalom nagyon erős. Régen a kerékpár volt itt a fő közlekedési eszköz de a város robbanásszerű terjeszkedése magával hozta az autók elterjedését. Azt kell mondjam, sajnos, mert épp emiatt borzasztó szmog ül a város felettt, olyan, hogy a magas épületel teteje alig látszik. Azért még szép számmal találhatók kerékpárosok. Ez egy átlagos kereszteződés.
kritikus tömeg
A tér sarkán három óriás tévé fogadott, az egyik ráadásul egy íves fal egyharmadát foglalta el. Mindegyiken más reklám vagy filmelőzetes futott.
óriás tévé
És ugyanez fogadott a metróban is. Ott, ahol nálunk otromba fémcsavarokkal felerősített kasírozott képek vigyorognak bárgyún az utasokra, itt tévéképernyőn futottak a reklámok – angolul is feliratozva. Denham fogkrém a fogak álma!
tévé a metrón
Maga a metrórendszer könnyen áttekinthető, a jegykezelő automaták mellett – amik természetesen átválthatók kínai krikszkrakszokról angol nyelvre – jegyárusok is vannak. Igaz, ez utóbbiak nem beszélnek, csak kínaiul, de hát biztos úgy gondolják, hogy nekik elég egy nyelv, amit az emberiség egyötöde beszél. Ebből adódott is némi galiba, visszafelé a négy jüanos jegy helyett csak három jüant kért el a fickó, mert nem értette, hova akarunk menni. Mondanom sem kell, hogy a metrójegyek ára távolságfüggő. Kimenetnél nem engedett ki az elektronikus ki- és beléptetőkapu, jelezte, hogy valami nem stimmel a jegyünkkel. Ekkor oda kellett menni az ügyelethez (rögtön ott volt, nem kellett keresgélni vagy sorban állni) és le kellett szurkolnunk fejenként egy jüant. Nem többet, nem volt büntetés, meg ejnyebejnye. Hiszen ilyen biztos csak a tájékozatlan turistákkal fordul elő, mert a rendszer úgysem engedi meg a csalást. A turistát pedig itt megbecsülik, nem akarják rögtön büntetéssel lehúzni.
A Maglev.
Hát igen, gyermekkorom álma, a mágnesvasút. Halk, gyors, gazdaságos üzemeltetni, környezetbarát. Maga a mágnesvasút a Pudong repülőteret köti össze a várossal, a Longyang roadról indul és hét és fél perc alatt teszi meg a 30 kilométeres távot, elérve a 431 km/h sebességet! Működési elve roppant egyszerű(nek hangzik): a vonatban lévő elektromágnesek felemelik a kocsit 10 mm magasra, így az nem érintkezik sehol sem a talajjal, nincs mozgó alkatrész, nincs súrlódás, sem gördülési ellenállás. Igaz, a pálya kiépítése rendkívül költséges, mert iszonyú pontos munkát igényel és sehol sem lehet kereszteződés, így az egészet kb. 15 méter magasan vezetik a föld felett.
a város felett suhan
Két sín van, összesen két vonat közlekedik, mindegyik vágányon egy. A kettő között érdekes volt a „váltó”: a magasban a két párhutamos betongerendát ferdén összeköti egy harmadik betongerenda, amely – nem ér hozzá egyikhez sem. Úgy kell elképzelni, mintha letennénk két ceruzát egymás mellé, és közé ferdén egy harmadikat úgy, hogy mind a két végénél egy kis rés van.
A Maglev futurisztikus külsejével, hangnélküli indulásával és kényelmével lenyűgöző. Kb. három perc alatt éri el a 431 km/h sebességet, és elig egy perc után már lassul is. Gondolom tudná ezt hamarabb is, csak miattunk, törékeny emberek miatt nem teszi. A teszteléskor a leggyorsabb sebessége 501 km/h volt! Igaz, 350 km/h körül már remeg egy kicsit, és mikor elsuhan az ellenkező irányból a párja, megdobja, de egyébként nagyon kényelmes.
gyorsul
Mi a másodosztályra váltottunk jegyet, az első osztályú utasok a másik oldalon szálltak be. Nem tudom, mit nyújthatnak nekik, még egy italt sem lehet ennyi idő alatt meginni, nyolc percig meg mindegy, hogy kényelmes ülésben vagy bőrfotelben ül az ember. Másodosztályon sem volt teltház. A lényeg úgyis az, ami az ablaküvegen kívül látható: a házak, fák suhannak, a többi jármű az autópályán olyan, mintha csak vánszorogna. Ki se szálltunk, ugyanazzal a vonattal jöttünk vissza, a kedves, csinos kalauzlány épp csak rápillantott a nyolcvanjüanos jegyünkre. Biztos megszokta már, hogy vannak turisták, akik nem arra használják a Meglevet, amire való és ami minden tisztességes helyen működik: gyorsan, kényelmesen tömegközlekedéssel eljutni a repülőtérről a városba.
Az állomáson lehet szuvenírt kapni, bemutatják a levitációt.
levitál
Nagy élmény volt, de már jött is a következő. Vissza a metróval a városba. Irány a Jinmao kilátó. 88 emelet, 340 méter magasan lehet gyönyörködni a – szmogban. Mert sajnos a kilátást erősen akadályozza a füstköd. Még a közelben lévő Oriental Pearl Tower tévétorony is elmosódik, pedig az ablaküveg tiszta volt. Kár.
szmog és távolság
A jinmao tornynál vannak magasabb épületek is, itt Sanghajban is közvetlenül mellette épült egy még magasabb (és amellett már épül a még-még magasabb), ami viszont különleges, az az átriumos kialakítás. A torony tetején, középen egy körbejárható, kör alakú rész van, ahonnan ferde, szinte vizszintes üvegablakokon át lelátni a mélybe, a cső alján lévő átriumra.
csak üvegen át
Kapaszkodtam erősen, pedig jó vastag üveg volt köztem és a mélység között. Sok időt elbámészkodtam itt, jó kilátás nyílt a szemközti épületre, ahol az emberek szinte a semmiben ülve ebédeltek, a „lyuk” tetején lévő híd aljában.
ott ülnek
Miközben nézelődtem, odaát kinyílt az egyik eltolható ablak és egy jómunkásember csinált valamit kint, velem kb. egy magasságban, azaz 340 méteren. Bátor!
Ez a környék egyébként a felhőkarcolók birodalma volt,
és már épül a harmadik
de egy-két emberi momentum enyhítette az embertelen léptéket. Például az az árus, aki a biciklije hátulján lévő kis vasdobozban izzó parázs felett sütötte a ki tudja milyen eredetű húst. Vettek tőle.
toronyházak árnyékában
Ami nagyon tetszik, hogy itt gondolnak fogyatékos embertársaikra is. A járdában mindenhol ott fut a vakoknak a jelzés, a lámpák mind kattognak, hogy tudják, mikor van zöld (igaz, ezzel tovább növelve az amúgy is szörnyű hangzavart), ahol lehet tesznek rámpát vagy liftet a lépcső mellé, hogy kerekesszékkel, babakocsival vagy biciklivel is lehessen közlekedni.
A plázák között sétálva (L.-nak kerestünk IPhone-t, bármi is legyen az) megint csak tévék mindenütt. Kicsik, nagyok, poszter helyett, a falra feltéve, villognak, csábítanak. Így egy napra szórakoztató, de azt hiszem a harmadik nap beleönteném egyikbe a csokifagyit.
tévék, tévék, tévék
Hamar eltelt a nap, igyekezni kellett, már csak arra volt idő, hogy sétáljunk egy kicsit a Népek terén, ahol végre valami zöld színt és állatokat láthattunk.
állatvilág
A kormányzati épület előtt még mindig tüntettek, de már ne érdekelt. Hosszú nap volt. Hong Kong még hosszabb lesz!
