Mostanában rászoktam, hogy a vacsoráimat a tiszti étkezdében költöm el (képeket majd később mellékelek), mert az a hajón a társadalmi élet színtere. Ma is együtt ültem a szép de örökké fáradt arcú főorvosnővel, a vicces, kissé korpulens tiszttel, aki szórakoztatási osztályon dolgozik (valaki magyarítsa már szebben az entertainment officer kifejezést, légyszi...) meg még egy pár emberrel.
Lazacot rendeltem, várni kellett rá vagy húsz percet, mert a főkonyháról hozták, de megérte, mert isteni volt. És mégse egy negyvendekás félig nyers marhaszeletet egyek már estére, mint az angolok. Délben pedig, meglepetésemre zárva volt a grill, de mint kiderült azért, mert egy szinttel lejjebb, a tizenkettediken éppen grillparti volt. Gondolom, azt hitték szegények, hogy az emberek majd tódulnak, eszik a sok sültet (ingyen) és isszák rá a sört jó pénzért. Így szokott lenni. Most viszont pont délben akkora vihar volt, hogy majd kitépte a kezemből a sültcsirkés tányért, lehetett vagy 12 fok. Be is menekültem egy félig fedett helyre, gyorsan beburkoltam a kaját és lehúztam a kabinba. Mediterrán, mi?
Szóval, ha már az ételnél tartunk, álljon itt egy pár adat, amit Gavintől, az egyik tiszttől kaptam:
A főséf, Haydn Davis, több, mint 114 fős konyhai személyzetet vezényel minden nap, hogy megcsinálják azt a több, mint 12.000 adag ételt, amit a 2100 utas és a 900 fő személyzet naponta elfogyaszt.
Ennyi ételhez a következő mennyiségű alapanyagokat kell felhasználni:
3 és fél tonna angolszalonna és sonka
4 tonna hal
7 tonna liszt
15 tonna hús
28 tonna friss zöldség és gyümölcs (a friss itt azt jelenti, hogy nincs megfőzve, csak lefagyasztva –
az ízén érezni is, annyit is ér)
51.000 tojás
3.600 db. péksütemény
10.500 liter tej
4.000 liter jégkrém
42.000 keksz és süti a délutáni teához (14 nap x 3000/nap = 1,5/utas)
1.150 üveg pezsgő és habzóbor
6.500 üveg bor
900 liter csapolt sör
10.000 doboz üdítő
21.000 üveg víz
650 liter tea és kávé
Mikor Southamptonban kikötünk, a rakodószemélyzet 130 tonna élelmet hoz a hajóra.
Jó étvágyat!
